Alkalmi beszédek - A"Hajnal" páholy könyvtára 4. (Budapest, 1908)
k akaraterejét. Magunknak, hazánknak és az emberiségnek tartozunk a fejlődést siettető kötelességeink lerovásával. Munkálkodjunk továbbra is serényen a durva kövön. Vegyük fel bátran a harcot a külső ellenséggel és a belső közönynyel. Folytassuk tovább a világosság épülő templomának alapozását és erősítsük t..-i láncunkat új szemek befűzésével az egyre settenkedő reakcionárius törekvések ellenében. Mert sajnos a reakció nyűgétől nem tud szabadulni társadalmunk. Alig múlt három éve, hogy a mérhetlen szenvedések és végtelen nyomor vésztjósló fenyegetése nemzetünket egy táborban egyesítette és segített ellentállani a sötétség lovagjai előtörtetésének, már ismét a legkomolyabb hazafiúi aggodalmak lidércnyomása nehezedik mindnyájunk lelkére. Szép reményeink nem váltak valóra! Társadalmi életünk konszolidációját célzó nemes törekvéseink eredménytelenségét kell konstatálnom. A magyar kultúra legfőbb irányítójába helyezett bizalmunk kezd megrendülni és titokzatos sejtésünk ködpalástján át misztikus érzések fogják el lelkünket.