Alkalmi beszédek - A"Hajnal" páholy könyvtára 4. (Budapest, 1908)

k akaraterejét. Magunknak, hazánknak és az emberiségnek tartozunk a fejlődést siettető kötelességeink lerovásával. Munkálkodjunk továbbra is serényen a durva kövön. Vegyük fel bátran a har­cot a külső ellenséggel és a belső közöny­nyel. Folytassuk tovább a világosság épülő templomának alapozását és erősítsük t.­.-i láncunkat új szemek befűzésével az egyre settenkedő reakcionárius törekvések elle­nében. Mert sajnos­ a reakció nyűgétől nem tud szabadulni társadalmunk. Alig múlt három éve, hogy a mérhetlen szen­vedések és végtelen nyomor vésztjósló fenyegetése nemzetünket egy táborban egyesítette és segített ellentállani a sötét­ség lovagjai előtörtetésének, már ismét a legkomolyabb hazafiúi aggodalmak lidérc­nyomása nehezedik mindnyájunk lelkére. Szép reményeink nem váltak valóra! Tár­sadalmi életünk konszolidációját célzó ne­mes törekvéseink eredménytelenségét kell konstatálnom. A magyar kultúra legfőbb irányítójába helyezett bizalmunk kezd meg­rendülni és titokzatos sejtésünk ködpalást­ján át misztikus érzések fogják el lelkünket.

Next