Bogdánfy Ödön: Fölvételi veszéd - A Nemzeti páholy könyvtára 5. (Budapest, 1904)
különbségeket, ha közös érzéseket, közös törekvéseket tudunk az emberek nagy tömegében fölébreszteni, ha nagy és nemes czélok szolgálatába tudunk milliókat állítani. kérdem, haszontalan-e a mi működésünk? A szabadkőművesség nivellálni igyekszik az embereket. Nem engedi, hogy bárki az embervoltánál többnek érezze magát. Itt e szentélyben letörik a születés-, rang-, társadalmi állás-és vagyonbeli különbség. És nem engedi a szabadkőművesség azt sem, hogy bárki az embervoltánál kevesebbre tartsa magát. Itt nincsenek megvetett, lenézett páriák, nincsenek szolgák és rabszolgák. Ebben a szentélyben mindnyájan egyenlők, emberek vagyunk. De a teljes egyenlőség, az ember ős, eredeti, természetes állapotában volt csak lehető. Abban az állapotban, midőn az ember jóformán csak vegetatív életet élt, a jelen töltötte ki összes vágyait és gondolatait, nem emlékezett a múltra és nem sejtette a jövendőt. Vissza kelle hát térnünk erre az ős, természetes, vad állapotra, hogy eltüntessük azokat a borzasztó ellentéteket, melyek az embert és embert szembeállítják egymással, melyek nyomora-