Rosenberg Lajos: Nihil obstat. A szabadkőművesség a múltban s a jövőben művelődéstörténetileg megvilágítva (Budapest, 1874)
Kedves tt.\ ! Szerényens minden csillám nélkül, de mégis fenkelten s emelkedett hangulattal üljük ma jH-unk alakulásának fontos ünnepét. — Bár [H-unk több éven át működött a N.\ 0.\ védelme alatt, beavatása a mai napig mégis elmaradt. Igaz ugyan, hogy még mielőtt a X.\ 0. körfalán belül alkottunk volna magunknak új lakályos otthont, volt már nekünk egy kis félreeső műhelyünk, mely alatt a társadalmi élet zivatara elől megvonhattuk magunkat; de csakhamar meggyőződtünk a felől, hogy a magány, az elszigeteltség munkásságunknak épen nem kedvező, sőt azt akadályozza, s ezen tudat vezetett bennünket azon téi körbe, hol jelenleg tartózkodunk, hol szeretetteljes fogadtatásra találtunk. Alakítási ünnepek rendesen alkalmat nyújtanak arra, hogy ezen örvendetes mozzanatot velős jelmondatokkal, ünnepi beszédekkel üljék meg, hogy a házi s családi istenek számára tervszerüleg emelendő épületnek már jó eleve otthonias tűzhelyt biztosítsanak. Hártyapapírok, országszerte elterjedt emlékpénzek s hasonló értékes műtárgyak rakatnak le az alapkővel a szorgosan kutató utóvilág számára, s igy gondoskodnak méltóan a jelenről s jövőről. Miért ne hódolnánk mi szintén ezen szép s dicső szokásnak a mi nemes szövetségünkben is, mely ernyedhetlen buzgalommal működik közre a szellem Pantheonjának felépítésénél? Beavatásunknál mi is keresünk holmi szellemi t*