Cabral Lajos: Az áldozatok szava. Szabadkőműves terrorizmus: adatok egy világámító szövetség történetéhez (Budapest, 1911)
~ 2 - s az apacsok erkölcsi nívójára emlékeztető barbárság, amelylyel — mint e tanuságtétel dokumentálja — minden bűnvádi eljárás, kihallgatás és elitéelés mellőzésével kifosztottak, megkinoztak, bebörtönöztek s végül örökre száműztem 300-nál több kath. szerzetest, nagyrészt tanárt, nevelőt és telkipásztort, akiknek más bűnük nem volt, minthogy vallási meggyőződésüket vallották és védelmezték; s miután mindenükből kiforgatták őket, a védtelen áldozatokkal szemben a legvégsőre vetemedtek: aljas rágalmaikkal Európa és az öt világrész egész publikuma előtt beszennyezték nevüket, tönkretették becsületüket s ugyanazon gyalázatosságokat fogják őrájuk, melyeket ők követtek el a szerzeteseken. Hogy ez a vandál egyházirtás kinek, mely testületnek, micsoda felt forgató szövetkezetnek volt a munkája, mindenki tudja. A portugál forradalom is csak azok műve volt, kik saját, ismételten hangoztatott dicsekvő beismerésük szerint minden véres és vértelen forradalomnak, a franczia rémnapok óta napjainkig, szerzői voltak: a szabadkőműveseké. A portugál forradalom vezéremberei közismert szabadkőművesek. Magallaes Lima, „Portugália szab.-, kőm.-. Nagymestere", ki már a brüsszeli szabadkőműves kongresszuson hangoztatta, hogy Portugáliában is, mint Spanyol- és Olaszországban megszervezett harczot kell kezdeni az egyház ellen (Lásd a Kdét czimü titkos szabadkőmüv. lap 1910. szeptemberi számát 318. lap). A rémnapok bekövetkezte után a magyar szabadkőművesek lapja azonnal meleg oltalmába vette a portugál testvéreket (Keld, 1910. október, 346. lap.) s el akarta fogadtatni az olvasóval „ama pártatlan és hitelt érdemlő férfiak tudósítását, akik ott a helyszínen győződtek meg a köztársaságiak ani//_y/fb-kíméletes, a vérrel "takarékoskodó és minden fölösleges kegyetlenségtől óvakodó módszeréről". (Hogy milyen „kíméletes" volt rá a módszer s mennyire óvakodott minden „fölösleges kegyetlenségtől", erre nézve lásd az alábbi közleményt.) Azzal végzi, hogy a portugál köztársaság dicsőséges hőseinek nincs mit tartani a jövőtől. (Annyira bízik tehát abban, hogy világámító rágalmaik soha, még a jövendőben sem fognak felderülni !) Vermes Mór főmester a „Prométheusz" páholyban nov. 15-én a szabadkőművességnek a modern államok alakulására való befolyását ismertette s argumentumait egyenesen Olasz-, Spanyolországból és Portugália legújabb eseményeiből vette. (Kelet, 1910. nov 15. 398. I.) De minek is bizonyítsunk hosszadalmasait közismert s beismert tényeket? Hiszen az a nyílt és egyértelmű állásfoglalás, mellyel a világ szabadkőműves sajtója az első pillanattól fogva azonnal teljes szolidaritást vállalt a portugáli terroristákkal, fölöslegessé tesz minden egyéb bizonyítást. „A szervezett egyház ellen csak a szervezett szabadkőművesség képes síkra szállni" — mondotta Vermes Mór főmester említett beszédjében. Portugáliában is csak a szervezett szabadkőművesség bánhatott el az egyházzal oly radikálisan, de sikereinek oly hallatlan terrorizmus és oly jellemtelen világámitás volt az eszköze, melyet a 20. században alig tartottunk volna lehetségesnek s melylyel szemben jogtisztelő ember csak undort és felháborodást érezhet. Ha eddig nem tudtuk volna, a portugál események s az azokat kommentáló, illetve hallatlanul elferdítő táviratok bebizonyították, hogy a szabadkőművesség nemcsak embertelen barbárságra kapható, hanem emellett nagyarányú szédelgéseket kolportáló szövetkezet.