Erdős Károly: Jézus a modern szépirodalomban (Debrecen, 1938)
A világháború kitörése alkalmával nagy meglepetés érte a keresztyénséget és a keresztyéneket egészen észrevétlenül. Mind a magánosok áhítatában, mind a nyilvános istentiszteleteken háttérbe jutott Jézus. Hallgatással mellőzték. Ez természetes is volt. Aki maga a békesség fejedelme, Aki azt hirdette, hogy békesség néktek, Aki azt tanította, hogy : ha valaki arcul üt jobbfelől, fordítsd felé a másik orcádat is és ha el akarja venni a te alsó ruhádat, engedd oda neki a felsőt is, Aki parancsul adta követői számára, hogy : szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és üldöznek titeket. Arról nem lehetett beszélni puskaropogás, ágyúdörgés, háborús számítás, szenvedélyek izzása idején. Egész Európa, mondhatnám az egész világ megtagadta Jézust. Aki azt mondotta : „Egymást szeressétek, amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.“ Mivel pedig egymást semmiképpen sem szerették, a szövetségeseket is minden oldalon az érdek tartotta össze, nyilvánvaló, hogy nem voltak a Jézus tanítványai, nem voltak keresztyének. Szabolcska Mihálynak „A kereszt“ című költeménye, mely „A háború bírálata“, nagyon szépen mutatja, hogy Krisztusnak micsoda szerep jutott a háborúban és a háborús lelkekben. E költemény tartalma az, hogy a keresztútnál felállított feszület mellett imádkozva megy el a két, ellenséges hadsereg. A felállított hadállásokból egész éjtszakán át tart az ádáz lövöldözés, amelynek eredménye az, hogy egyik seregben sem sebesült meg egyetlen ember sem, de a keresztből nem maradt meg egy ép szilánk sem, mert „Innen és túl kilőtt útidba Minden golyó Krisztust találta.“ Amint azonban a viszály elvérzett a csatákon, az emberek ráeszméltek arra, hogy a gyűlölet csak pusztít. Eszményt kerestek maguknak újra. Csak tér-