Erdős Károly: Jézus a modern szépirodalomban (Debrecen, 1938)
mészetesnek kell tartanunk, hogy ezt az eszményt nem találhatták meg másban, mint Jézusban. A keresésnek igen sokféle módja volt, és van. Egyik módja a Jézus tanításánakrendszerét magábafoglaló egyházak támogatása. Innen ered az összeomlás után az intézményes egyházak felkarolása, főképpen a legerősebben megszervezett római egyháznak csaknem reneszánsz számba menő megújhodása, az evangéliumi egyházak szabad mozgalmainak (ifjúsági egyesületek, vasárnapi iskolák, bibliakörök stb.) elszaporodása, az egyes, protestáns felekezeteknek egymás felé való közeledése az egyesülés gondolatának és módozatainak felvetéséig és tárgyalásáig. Minden szellemi törekvés megtalálja a maga támpontját az irodalomban, mégpedig a szépirodalomban, azért is, mert igen sokan ezen az úton tudják kielégíteni szellemi szükségleteiket, de azért is, mert az íróknak érzékeny a lelkük, megsejtik a jövő eszméinek suhanását, ezekhez próbálnak alkalmazkodni, s az emberi lelkeket igyekeznek ezeknek megnyerni. Így kerül be a szépirodalomba Jézus, különösebben a háború után. Keresik itt is, hogy mi módon találhatnák meg őt, mimódon enyhíthetnék az emberek szomjúságát Róla szóló irodalmi műremekekben. Hiszen ha a művészetek közül a képzőművészetek, különösen a festészet és szobrászat több mint másfél évezrede foglalkozik Jézus alakjával, a zene és énekművészetet is maradandó alkotásokra ihlette az Iránta érzett hódolat: miért sparodna el éppen a jelenkorban a prózai szépirodalom? Az idevonatkozó szépirodalom valóban igen gazdag. Anyanyelvünkön eredeti szépirodalmi munka is, fordítás is igen szép számmal jelent meg Jézusról a háború óta. Harmincegy ilyen könyvről fogok rövidebben-hoszszabban megemlékezni, megemlítvén egynéhány olyan régebbi művet, vagy magyarra még le nem fordított munkát, amelyeket a teljesség végett nem hagyhattam el. A) Elsősorban emlékezem azokról a munkákról, amelyek nem akarnak mást adni, csak az evangéliopii Jézust, az evangéliomi iratok szavaival. Azután B) sorra veszem Jézus életének olyan egyéni feldolgozását, amely nem akar többet adni, mint ami az evangéliomokban adva van. C) Ezek után következnek azok az írók, akik az evangéliom történetei mellé Jézus személyével, vagy korával kapcsolatban legendákat költenek