Dunántúl, 1911. július (1. évfolyam, 77-102. szám)

1911-07-11 / 85. szám

Július 11. Kedd: félreértették, midőn oly esetet említettem fel, mely egy ágens frivol viselkedését tárta a ház színe elé. Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ennek az ágensnek kijelentései olyanok, melyeknek komolyságát én magam sem vagyok hajlandó elfogadni és elhinni, ha százszor mondta, vagy mondja is, hogy az alispán az ő zsebében van, mert ez az ő kitétele. Ez a kijelentés és ezért az illető al­ispán intakt jellemét nem érinti, mert őt én is mint intakt ember ismerem. Ezért inkább az ágenst akartam nevetséges színben feltüntetni. Méltóztassék tehát szavaimat ilyképen értelmezni. (Helyes­lés.) Azon esetben pedig, ha az illető úri­embernek óhaja, hogy nevezzem meg az illetőt, nagyon szívesen fogom ezt meg­tenni, hogy tovább eljárhasson az illető vakmerő viselkedése miatt. Ezt voltam bátor kijelenteni. (He­lyeslés.) Szenge Ferenc értesült a dologról s két megbízottja utján megkérdeztette Frey Já­nos drt, ki az az illető ágens, s egyúttal ügy­védje útján kérte a képviselőházat, adja ki Frey János drt, hogy ellene a rágalmazási pert folyamatba tehesse. Frey János dr. a megbízottaknak kije­lentette, hogy „nekem lehet, az alispán a zse­bemben van“ kijelentést Schwarz Manó Mun­­di mohácsi alkusz mondotta el neki. Viszont a képviselőház a mentelmi bizottság javasla­tára nem függesztette fel Frey János dr. men­telmi jogát. Szenge Ferenc alispán ezek után kérel­met intézett a mai közgyűlés elé, amelyben azt kérte: 1. miután a „nekem szabad, az alis­pán a zsebemben van“ kijelentés olyan ter­mészetű, hogy valódiság esetén a bűnvádi el­járás megindítását vonná maga után s­őt a közmegvetésnek tenné ki, tegyék ellene fo­lyamatba a fegyelmit megelőző vizsgálatot. 2. Ha a fegyelmi vizsgálatot nem rendelné el a törvényhatóság, adjon felhatalmazást a közgyűlés, hogy Schwarz Manó Mundi al­kusz ellen hivatalból megindíthassa a rágal­mazási pert. A terjedelmes beadványt Szinkovics Károly főjegyző olvasta fel. A beadvány — amelyben Frey János dr.-nak a képviselőház­ban elhangzott, fent közölt felszólalása szó szerint foglaltatik, — túl vehemens hangon, erős jelzőkkel lett megírva s úgy állítja be Frey János drt, mint aki „ledér könnyelmű­séggel, hozzá nem értéssel, orvtámadást in­tézett volna Szenge Ferenc alispán ellen.“ A beadványban foglalt kérelem indokolását, amely telve van erős kifejezésekkel és köz­jogi tévedésekkel, cikkünk elején méltatjuk. A beadvány felolvasását szakadatlan közbe­kiáltások, kifakadások, óriási lárma szakí­totta meg. Egy-egy pontjánál Berky Gyula dr. és mások sértő célzatú megjegyzéseket kiáltoz­tak Frey János dr. felé. Ezeket az okvetetlen­­kedőket azonban a népszövetségi bizottsági tagok és Frey János dr. nyugodt magatartá­sa hamarosan lehűtötte. Frey mindössze azt válaszolta: — Várjuk meg a végét. Mikor Szinkovics Károly végére ért a beadványnak, óriási zajban Frey János dr. jelentkezett szólásra. Kijelentette, hogy Szen­ge Ferencet intakt, becsületes embernek isme­ri és őt sérteni soha nem volt szándékában. Hivatkozik Mándy Samu és Andrics képvise­lőkre, hogy midőn a képviselőházban félreér­tették a felszólalását, ő volt az, aki kijelentet­te, hogy a rágalmat nem tételezi fel Stenge al­ispánról, mert őt korrekt embernek ismeri. (Közbekiáltások: Éljen Stenge.) És azért itt, a közgyűlés előtt kijelenti, hogy hozzájárul az alispán kérelméhez. Derítsék ki a bűnöst, hadd lakoljon. Egyébként Szengétől bocsána­tot kér. (Éljenzés.) Egy hang: Ahá, hát itt bocsánatot kér? Frey János dr.: Könnyű annak bocsá­natot kérni, aki nem bűnös. Ezután Auber Tivadar dr. kért szót s az alispán kérelmének indokolását bírálja. Sten­ge Ferenc bírálat tárgyává tette a képviselő­ház mentelmi bizottságának határozatát. (Ellentmondások. Nagy zaj.) Egy hang: Furcsa okoskodás. Auber Tivadar: Tessék csak lármázni. Én azért elmondom, amit akarok. (Nagy zaj. Eláll!) A vármegye törvényhatóságának nem lehet felelősségre vonni képviselőt parlamenti felszólalásáért. (Felkiáltások: De igen! Nem jól tudja!) Nem akar precedenst alkotni, és azért tiltakozik a kérelem indokolása ellen, amely tele van közjogi tévedésekkel. Szívesen hozzájárul a kérelem teljesítéséhez, de az in­dokolás nélkül. (Nagy zaj. Elnök folyton csenget.) Frey János dr.: Én megadtam az alis­pánnak az elégtételt, az ügyet tisztáztuk, in­dítványozom tehát, hogy fejezzük be a vitát. (Zaj.) Közben Berky Gyula Frey dr. felé kiál­tott valamit. Frey János dr.: Figyelmeztetem, hogy ne próbáljon kételkedni szavaimban, mert megmondom a magamét. Közbekiáltás: Már megint a Berky ok­­vetetlenkedik. Ki vele! Berky Gyula lassan a háttérbe vonul. Németh Lipót szerint az ügy még nincs tisztázva. A fegyelmi vizsgálatot nem kívánja (Egyhangú közbekiáltás: Mi se, sen­ki se akarja.) és indítványozza, hogy a köz­gyűlés szavazzon bizalmat az alispánnak. (Viharos éljenzés és taps.) Prakatur Tamás óriási zajban kezd beszélni. Hozzájárul az alispán kérel­mének teljesítéséhez, de az indokolás ellen tiltakozik. Hazafias aggodalmaskodás fogja el . . . Mandy Samu: Ne kételkedjék a mi hazafiságunkban. Prakatur Tamás: . . . midőn látja, hogy a közgyűlés felelősségre von egy kép­viselőt, amelyhez nincs joga. Mint jogász ember állítja, hogy az indokolás tele van közjogi tévedésekkel. (Többen nevetnek.) Olyanok nevetnek, akik a joghoz egyáltalá­ban nem értenek. (Óriási zaj.) Szószerinti idézetet olvas fel az indoko­lásból, amely tarthatatlan. (Közbekiáltások: Nincs benn az indokolásban.) Szenge Ferenc alispán elismeri, hogy Frey dr. megkövette és hogy nem akart sérteni. De azt hiszi, hogy Freynak nincs szüksége „fogadatlan prókátorokra“, hogy megvédelmezzék. Az alispán ezen meggon­dolatlan kifejezése nyomán óriási fülsiketítő lárma tört ki. Heves tiltakozások hangzottak el. Prakatur Tamás dr. a mellette ülő Auber Tivadarnak ezt jegyezte meg hal­kan: „Ez szemtelenség.“ A kijelentést meg­hallották s egy pillanat alatt csend lett. Ko­szíts Ákos dr. főügyész felállott s kijelentette, hogy széksértés történt. Felkiáltások: Még visszavonhatja. Már-már a bírságolás következett, mi­dőn felállott Prakatur Tamás dr. és kije­lentette, hogy a „szemtelen“ szót erős felin­dulásban használta, mert azt gondolta, hogy az alispán újból leckéztetni akarta. Szenge Ferenc folytatja ezután beszé­dét és tudomásul veszi Frey dr. nyilatko­zatát. . Utána Auber Tivadar dr. szólalt fel, másodszor félreértett szavainak kimagyará­­zása címén. Beszéde közben eltért a tárgy­tól, mire a főispán figyelmeztette, hogy ma­radjon a tárgynál. (Nagy zaj.) Ha attól el akar térni, akkor a közgyűlés engedélye kell hozzá. (Felkiáltások: Megadjuk! Nem adjuk!) Prakatur Tamás nagy lármában névszerinti szavazást kérő ívet vesz elő, er­re azonban nem került sor, mert a főispán kérdésére a közgyűlés többsége nem adta meg az engedélyt és így Auber dr. elállt a szólástól Frey János a zárszó jogán szólal fel még egyszer, s kérte, ne húzzák oly soká a vitát, mert az ügy már el van intézve. B­e­n­k­ő Gyula szerint az ügy csak­ugyan el van intézve. Frey dr. nem szorul védőkre s hogy többen mégis felszólaltak mellette, csak azt mondja, hogy mentse meg az Isten F­r­e­y­t a jó barátaitól. (Derültség. Zaj.) Felkiáltások: Rossz vicc. Eláll. Kopári Gyula nagyon csodálkozik azon, hogy az alispán olyan kifejezést használt, amely nem illik a hely komolyságához. A „fogadatlan prókátor“ kifejezést helyteleníti és ép azért, mint ahogy Stenge mondotta Prakatornak, úgy ő is azt a tanácsot adja az alispánnak, hogy fontolja meg, mit beszél. (Nagy zaj. Nem volt sértés.) Auber Tivadar: Ügyvédi minősé­gemben lettem megsértve. (Közbekiáltások: Nem áll! Hogy beszélhet így! A­u­b­e­r Tivadar leül, mire a nagy zaj­ban a főispán a vitát bezárta. A zárszó jogán még egyszer felszólalt Frey János dr. és kijelentette, hogy a köz­gyűlés előtt napokkal előbb levélben kérte meg Auber Tivadart és Prakatur Ta­mást, hogy ha arra szükség lesz, szólaljanak fel, tehát a „fogadatlan prókátor“ kifejezés­nek helye nincs. Német Lipót fentartja indítványát. Szenge Ferenc szólalt fel végül s ki­jelentette, hogy a két felszólalót nem akarta sérteni — s nem helyén való kifejezését visz­­szavonja. (Helyeslés. Felkiáltások. Csakhogy belátta.) Egyben visszavonja a kérelem indo­kolását is. Ezután S­z­i­­­y Tamás főispán szava­zásra bocsátja az indítványokat. 1. Kivánja-e a közgyűlés az alispán el­len a fegyelmit megelőző vizsgálatot elren­delni? A közgyűlés egyhangúlag nem tartja szükségesnek a vizsgálatot. 2. Megadja-e a közgyűlés a felhatal­mazást a rágalmazási pernek hivatalból leen­dő megindítására. A közgyűlés egyhangúlag megadta a felhatalmazást. 3. Bizalmat szavaz-e a közgyűlés az al­ispánnak. A közgyűlés nagy éljenzés és taps között bizalmat szavaz Stenge Ferencnek. Az éljenzés csillapultával a bizottsági tagok legnagyobb része elhagyta a termet és a folyosóra tódult. Lehetett ebéd után egy óra. Benn a teremben folytatták a tárgysoro­zat pontjainak a tárgyalását. A közgyűlés tárgysorozatának fonto­sabb része volt a Fried és Adorján budapesti cégnek a pécsi d.-miholjáci h. é. vasút épí­tési tőkéjéhez segély megszavazása iránti ké­relme. A közgyűlés 100.000 korona segélyt szavazott meg az építendő útvonalra. A tárgysorozat többi részét minden hoz­zászólás nélkül az előadói javaslat értelmé­ben intézte el a közgyűlés. Kompromisszum a kormánnyal. Kossuth Ferenc ma cikket ír, amelyben a többek közt ezeket mondja: „Azt elérni nem lehet, hogy a véderőreformot csinálja meg hamar a mos­tani választójog alapján választott képviselő­ház csak azért, hogy hamarább csinálja meg (nem tudni milyen alapon) magát a választói jog reformját. Ilyen kompromisszumot kötni nem lehet. Előre is jelzem, hogy azzal a párt­tal, melynek én vagyok az elnöke, bizonyá­ra nem lehet és hitem szerint azzal a másik, számbelileg kisebb függetlenségi párttal sem, melyet Justh vezet, de a pártonkívüli függet­­lenégiek csoportjával sem, amit szintén te­kintetbe kell venni számaránya miatt. Íme, odajutottunk, hogyha a függetlenségi pártot említjük, három pártot is kell megkülönböz­tetnünk, épen úgy, mint mikor hazajöttem és a függetlenségi pártot háromfelé oszolva ta­láltam. Most öregen és betegen visszagondo­lok arra, hogy tizenegy évre rá általános többséggé lett a függetlenségi párt, csinálják meg ezt újra a nálamnál fiatalabbak és érde­mesebbek, de csinálják meg, mert a hazának szüksége van egy erős függetlenségi pártra. „DUNÁNTÚL.“ 3. oldal

Next