Dunántúl, 1911. szeptember (1. évfolyam, 129-152. szám)

1911-09-01 / 129. szám

r 2. oldal. Merő !’ stb. mindezügyben agitált. . , valótlanság tehát, hogy a miniszter '„torkukba akarja fojtani a szót a tanítód­nak, hiszen ankétét hiv egybe, hogy nyilat­kozhassanak az ő jelenlétében.. Soha még a magyar tanítóság akko­ra nyilvánossággal s olyan országos ter­jedelemben nem tárgyalta saját ügyét, mint 1910—11-ben, tehát gróf Zichy János mi­nisztersége alatt. És ebben a katholikus tanítóság még az ellenirányú sajtó szerint is vezetett. Hangsúlyozzuk ezeket, mert sem azt nem akarjuk vállalni, hogy szolga­­lelkűségből írunk így, sem azt meg nem engedhetjük, hogy a napnál világosabb országos tények ellenére igaztalanul olyan látszat jusson érvényre, ami minden tisz­tességes és lelkiismeretes embert bánt sértő valótlanságával. Mivel pedig ezek tények, ezekből a továbbiakban a miniszternek, mint az al­kotmányos hatalom kezelőjének van igaza. Csáki gróf minisztersége óta érvényben levő rendelet alapján igenis joga volt Werner Jenőt eltiltani a lap szerkesztőség­től. Ez a rendelet 20 éves és mindenki el­ismerte törvényességét. A szövetséget pe­dig, ha felettes hatósága ellen határoz, igenis joga van a miniszternek az egyesü­leti törvény alapján felfüggeszteni. Ha mi, a katholikus kongresszuson meg tudjuk mondani, amit akarunk, úgy­hogy senkinek az ellen kifogása nincs, mert ne tudná megmondani ugyanígy a M. T. O. Sz. is. Valahányszor egy lap vagy egy egyesület minisztert támad, mindig politi-,­zál és pedig azért, mert a miniszter poli-"­tikai személyiség s igy minden ellene irá­nyuló támadás politikai következmények­kel, — mint a tények mutatják — parla­menti és sajtó támadásokkal jár. Már pe­reste nem sokára el fog pusztulni ennek az őrültnek a merénylete következtében és igy ő kénytelen lesz örökre ezen árnyak közt ma­radni s minél jobban múlt az idő, halálfélelme annál nagyobb lett. Amig egyik barátjától a másikhoz ment tehetetlenségében, az uj világ számtalan szel­leme körülvette és zavarba hozta őt. Ez irigy lények nagy sokasága folyton kisérte és tap­solta azt a szerencsés társukat, aki ott futott az ő testében. Úgy látszik, ilyen az élete ezeknek a testetlen lényeknek abban a világban, mely árnyéka a mienknek. Folyton arra törekesz­­nek, hogy valami módon bejussanak egy ha­landó testbe, melyet őrült dühvel, rontó szen­vedéllyel ragadnak meg, mert Bessel nem az egyedüli emberi lélek volt ott köztük. Bizo­nyítja az a tény, hogy találkozott először egy, azután több emberi lélekkel is, kik elvesztet­ték testüket, valószínűleg úgy, mint ahogy ő az övét, kik kétségbe esve tévelyegtek abban a közeleső világban, mely sem nem élet, sem nem halál. Nem tudták ugyan vele közölni tit­kukat, mert ez a világ hallgatag és néma, de mégis megismerte őket, hogy emberek, mert alakjuk emberi volt és arcuk szomorú. Bessel nem tudta, hogy azok mikép ju­tottak ebbe a világba, hogy hol van elveszett testük, vájjon a többi élő emberek között bo­lyong-e, vagy örökre eltemette a halál. Hogy talán az elhunytak lelkei lettek volna, azt sem ő, sem én nem hisszük. Dr. Pa­get azt hiszi, hogy ezek azoknak a józan lel­kei, kik e földön megőrültek. A végén Bessel találkozott egy kis csa­pat ilyen lélekkel és közéjük vegyülve, látta, hogy lent egy fényesen megvilágított terem­ben mozdulatlanul ül négy-öt úr és egy testes hölgy, ki selyem ruhában bizarr módon ült egy karszékben, feje hátul egészen lelógott. Mig a kauciótlan lapokból és a kultur­testü­letekből a politika felfüggesztés terhe mel­lett ki van zárva. Ez a tény. Ez a törvényes felfogás és ez az igazság is. Hol látunk postás, pénzügyi, bírói vagy közigazgatási szaklapot, amely az ő minisztériumát támadja s hol van egy más szakbeli egyesület, amely az ő miniszteré­vel szembehelyezkedik. A német nemzet óriási sikereit annak köszöni, hogy jól van fegyelmezve. Egyáltalán fegyelmezettség az alapja a sikernek. Ezt kell a tanítóság­nak is magáévá tenni s érezni fogja annak jótékony hatását. A tanítóság fizetése 1907. július 1 -je óta végeredményben 100%-kal javult. Tudjuk, hogy ez mind kevés, de 40 év mu­lasztását egy-két év alatt helyrehozni nem lehet. A fizetési osztályba sorolás újabb 100% javulást fog eredményezni s én hiszem, hogy az keresztül megy. Ezzel szemben a kormányzó hata­lom elvárhatja, hogy a tanítóság tisztelje a tradíciókat, ragaszkodjék nemzeti éle­tünk múltjához s készítsen elő egy szebb jövőt, szintén nemzeti alapon. Azt sem tűrheti, hogy a kis­gyermekek nevelői olyan társaságokba keveredjenek, ahol a „szakállas Istennel“ gúnyolódnak. A ma­gyar alkotmány által létesített kormány megtagadná törvényes kötelességét, ha e fölött nem őrködnék. Abban az összeütközésben, amely a magyar nemzeti tradíciók alapján kor­mányzó miniszter s a nemzetközi irányú tanítók fözött a múlt héten megesett, a ma­gyar nemzeti geniu­s győzelme föltétlenül bizonyos s a katholikus néptanítóság büsz­ke lehet, hogy a júliusban lefolyt kongresz­­szuson a nemzeti genius évezredes hang­ját neki sikerült eltalálni. A kath. tanítóságnak nincs oka a várakozó álláspontra; bármely pillanatban sorakozhatik minisztere mellé, szándékuk, eszméik s végcéljuk ugyanaz. Koródy Miklós: „DUNÁNTÚL.“ Szeptember 1. Péntek. Bessel fényképek után megismerte, hogy ez Mrs. Bullock, a híres médium. Az alvó médium agyvelejében egészen jól megkülönböztette az egyes pontokat és te­reket, melyek világítottak, mozogtak, mint ahogy Vincevnél is látta. A világosság azon­ban nagyon rendetlen volt, néha nagy vilá­gosság volt, máskor egyes pontokon volt ha­­lavány fény, amely folyton változtatta a he­lyét. Szünet nélkül beszélt, kezei meg írtak. Bessel látta, hogy úgy a körülötte levő em­beri árnyak, mint a közbe eső világ szelle­mei mennyire erőlködnek, hogy az agyvelő fényes helyeit megérinthessék. A szerint, amint az egyiknek sikerült a fényes pontot megérinteni és a másikat onnan kiszorítani, a médium hangja és írása válto­zott, minek következtében zavaros és össze­függésnélküli volt az, amit mondott; hol egyik, hol másik lélek üzenetének töredéke volt az, hol meg egyes szellemek őrült fantáziája. Bessel csakhamar észrevette, hogy a médium annak a gondolatát közli, aki érinti őt, dühösen tolakodni kezdett, hogy ő is a közelébe juthasson; de ő leghátul állott és igy ez alkalommal nem birt odajutni, végre is aggodalmakkal telve eltávozott, hogy lássa, mi történt az alatt a testével. Sokáig bolyongott mindenfelé, hiába kereste és már attól félt, hogy megölték, vég­re megtalálta a Baker Streeti árok fenekén, amint dühösen hánykolódott és fájdalmában átkozódott. Lebukásakor a démon eltörte Bessel testének egyik combját, egyik karját és két bordáját. Nagyon dühös volt, hogy éle­tének tartama ilyen rövid volt; a kínzó fájda­lom is gyötörte, erőszakos mozgásokat tett és össze-vissza hánykolódott. Bessel most nagy gyorsasággal sietett a terem felé, ahol a szellemek voltak össze­gyülekezve és alig hogy odaért, látta, hogy a médiumot körülvevő urak egyike óráját nézi, mintha az ülés vége felé járna. Erre sokan a Szedemnek közül, kiknek nem sikerült az érint­kezés, kétségbeesett taglejtések közt távoz­tak. De a gondolat, hogy az ülésnek nem­so­kára vége lesz, Besselt csak még hevesebbé tette és akarata oly hatalmasan küzdött a többiek ellen, hogy végre is sikerült neki a médiumot megérinteni. •«* A véletlen úgy akarta, hogy annak vilá­gossága ekkor épen nagyon fényes volt és le­írta azt az lehetet, melyet Dr. Paget meg­őrzött. A többi körülálló árnyak és szellemek ellökték Besselt és többé az ülés végéig nem tudott a médiumhoz férni. Visszatért tehát és hosszú órakor­ át őr­ködött az árok fenekén, ahol az utálatos dé­mon feküdt az ellopott testtel, hentergett, hánykolódott, átkozódott, sírt, sóhajtozott, mert megismerte a fájdalmat. Hajnal felé be­következett az, amit várt: agyveleje fényesen megvilágosodott, a rossz szellem eltávozott és Bessel visszatért testébe, melyről már azt hitte, hogy soha sem fog többé belefutni. Ab­ban a pillanatban megszűnt a nagy csend; hallotta az utcai trafik zaját és a fölötte járó emberek hangját; az a különös világ, mely árnyéka a mienknek, a lehetetlen vágyakkal teli szomorú, hallgatag árnyak és az elveszett emberek lelkei mind egyszerre eltűntek.­­ Ott feküdt még körülbelül három óráig, mig végre reátaláltak. És dacára a fájdalmak­nak és sebeknek, dacára, hogy sötét és ned­ves helyen feküdt és dacára a könyeknek, me­lyeket a testi fájdalmak csaltak ki szeméből, szive ujjongott örömében, mert érezte, hogy újból visszatért az emberek által lakott vi­lágba. (Vége.) ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, augusztus 31. Ma is unalmas ülése volt a Háznak. Névszerinti szavazások folytak. A folyosón élénk volt az élet, ahol a Kossuth-párt ma esti értekezletéről beszélgettek. Hír szerint az el­lenzék a függőben levő név szerinti szavazá­sokat visszavonja, hogy helyet engedjen a véderő javaslatnak. Az ülés lefolyásáról tudósításunk a kö­vetkező: Berzeviczy Albert elnök negyed 11 óra­kor nyitja meg az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvét észrevétel nélkül hitelesítik. Elnök bemutatja a miniszterelnök át­iratát, mely szerint az osztrák-magyar bank szabadalma, érme és pénzrendszerére vonat­kozó törvényjavaslatot ő­felsége szentesí­tette. A törvény az országos törvénytárban fog közzé tétetni. Bemutatja továbbá Esztergom és Hont­­megye, valamint Temesvár város feliratát a képviselőház jelenlegi tanácskozási rendje ellen. (Taps jobbról.) Mádi-Kovács János: Ellenindítványt nyújt be a négy feliratra vonatkozólag. * Elnök: Sisak­arom van. (Derültség.) A kérvénynek vonatkozólag különben h­usz­­k­usz kérések* névszerinti szavazást és an­nak a következő ülésre való halasztását kéri. Ily értelemben rendelkezik. Jelenti, hogy Nagyvárad a tanítók ügyében intézett fel-

Next