Dunántúl, 1912. február (2. évfolyam, 25-48. szám)

1912-02-01 / 25. szám

Február 1. Csütörtök. DUNÁNTÚL __________ ORSZÁGGYŰLÉG. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, január 31. Elnök Návay Lajos. Bemutatja Hont­­vármegye átiratát a korcsmák vasárnapi zá­rásának a tárgyában, jelenti továbbá, hogy az indítvány és az interpellációs könyvbe újabb bejegyzés nincs. Ezután rátért a Ház a napirendre és harmadszori olvasásban is megszavazta az igazságügyi szervezeti és eljárási szabályokról szóló javaslatot. Ez­után rátért a Ház a vámvonalon át behozott dohánygyártmányok után fizetendő enge­dély illetékről szóló javaslatok tárgyalására, amelyet Hegedűs Lóránt előadó ajánlott el­fogadásra. Haydun Imre elfogadja a javaslatot. Az egyiptomi cigaretták behozatala ellen beszél s konstatálja, hogy Egyiptomban dohányt egyáltalán nem termelnek, tehát szerette volna, ha ezt a cigarettát nagyobb illetékkel sújtotta volna a javaslat. A javaslatot általánosságban, majd részleteiben is megszavazta a Ház. Ezután az édesítőszerek állami egyed­­áruságáról szóló javaslatot tárgyalta a Ház, amelyet Hegedűs Lóránt előadó beszéde után általánosságban és részleteiben is el­fogadtak. Ezután Fogarasvármegyének az 5%-os vármegyei pótadó kivetésére adandó felha­talmazást tárgyalta a Ház, amelyet Haydin Imre előadó ismertetett s ajánlott előadásra. A Ház a javaslatot általánosságban és rész­leteiben megszavazta. A Biharvármegye 5%-os vármegyei pótadó kivetésére adandó felhatalmazást Haydin Imre ajánlotta elfo­gadásra, amelynek a megadása ellen Lová­­szy Márton szólalt fel, azt mondván, hogy Bihar megye már a koalíciós kormánynál is kérte a vármegyei pótadó felemelését s amelyet az elutasított. Az ottani főispán leg­utóbbi jelentése úgy szól, hogy a vármegyé­ben huszonötezernél több gyermek nem jár iskolába, mert a községek oly szegények, hogy iskolákat építeni egyáltalán nem tud­nak. Határozati javaslatot nyújt be, hogy a Ház a javaslatot ne fogadja el és utasítsa a kormányt, hogy sürgősen vizsgáltassa meg a vármegyei ügy kérdését és arról a Háznak záros határidőben tegyen jelentést. (Helyes­lés a baloldalon.) Nadányi Gyula tiltakozik a vármegyei székházak építésére helyeztetett 30%-os pótadó ellen, az 5/4%-os kórházi pótadót ellenben szintén megszavazza és ebben az értelemben határozati javaslatokat nyújt be s kéri annak elfogadását. (Helyeslés a balol­dalon.) Beöthy László kereskedelmi miniszter kéri mindegyik benyújtott határozati javaslat elutasítását, annál is inkább, mert ez a vár­megyei autonómia megsértése volna. Azt mondja, hogy Nadányinak Bihar vármegye közgyűlésén kellett volna elmondania ész­revételeit, amelyet azonban Nadányi ott nem tett. Lovászy fejtegetéseit komolyaknak tartja, de még­sem konstatálhatja, mert mint ottani törvényhatósági tag ismeri az ottani viszonyokat és azokat nem látja olyan söté­teknek, ahogy azokat Lovászy befestette. Kéri a javaslat változatlan elfogadását. (He­lyeslés a jobboldalon.) Csermák Ernő nem teszi magáévá a miniszter fejtegetéseit, mert úgy tudja, hogy a vármegye autonómiáját nem sérti az, ha a parlament tárgyilagosan foglalkozik egyes vármegyék ügykezelésével, épen ezért ma­gáévá teszi Lovászy indítványát. (Helyes­lés a baloldalon.) Györffy Gyula, mint a biharmegyei vi­szonyokat nem ismerő, szeretné tudni minő alapon van szükség az 5%-os pótadó fel­emelésére? Jakabffy Imre belügyminiszteri állam­titkár, Hayd­n Imre és Nagy Ferenc felszó­lalása után a Ház a javaslatot elfogadta. Végül 13 helyiérdekű vasút engedélye­zéséről szóló törvényjavaslatot fogadtak el és kitűzték a holnapi ülés napirendjére az Adria hajózási társasággal kötött szerződés tárgyalását, mely után az ülés véget ért. ❖ A képviselőház pénteken nem tart ülést, szombaton pedig csak formális ülés lesz, melyen átveszik a főrendiház üzenetét az appropriációról, mely már valószínűleg a vasárnapi hivatalos lapban megjelenik s így az ex-lex megszűnik. Hétfőn kezdődik meg a véderővita. A nagy sivalkodásnak a szakácsnő hangja vetett véget: — Tálalhatunk .... Ami azt jelentette, hogy akinek az a dolga, hát tálaljon. Taliné őnagysága leeresz­kedő nyájassággal szólt Marikához: — Ugy­e, kedves kisasszony, lesz szí­ves és segít teríteni. Épp most hagyott itt a szobaleányom. De előbb jó lesz kegyednek is átöltözködnie. Majd a fiúk megmutatják a szobáját. Ott megtalálja az utipadgyászát. Bizonyára hozott magával egy házi öltözetet is. Most ebben az uti­ruhában úgysem ma­radhatna. Én is megyek s átöltözködöm. Majd az ebédnél találkozunk. Azzal kecses fejhajlítással jelt adott Marikának, hogy mehet, ő is ment a belső szobáiba, hogy átöltözködjék. Marika odaszólt a fiuknak: — Nos, fiuk! Ki mutatja meg az én szo­bámat? A gyerekek nagy diadallal zajongták körül: — Én, én mutatom meg! Én utánnam jöjjön a kisasszony! Még Endre, a kis miniszter is ott hagy­ta a rajzát. Karját nyújtotta a kisasszonynak. Marika azonban csak a kezét fogadta el. A két kisebb előre szaladt. Legelül járt a kis generális a piros csákójában, arany­zsinóros atillájában s a hátul lobogó szélvitorlájával. Az kiabált legjobban: — Én utánam düljön a tisasson! Marika bement a szobájába, a fiukat kí­vül hagyta, még az ajtót is bezárta maga után. Hozzálátott az átöltözködéshez. A fiuk addig ott dörömböltek az ajtaján. Amint elkészült az átöltözködéssel, ki­lépett az ajtón: — Nos, most megyünk az ebédlőbe, ugy­e? És aztán mentek az ebédlőbe. Taliné asszonyom ugyan nagyon el lehetett foglalva az átöltözködéssel, mert amíg csak ebédre nem csengettek, nem mutatkozott. Marika iparkodott belesimulni a szere­pébe. Hozzálátott a terítéshez. A fiuk ipar­kodtak kezére járni. A pohárszékből előcibál­­tak asztalterítőt, asztalkendőt. Előszedtek sótartót, poharat, kanalat. Egyik-másik töré­kenyebb tárgy csörrent is, törött is. A csere­peket legfeljebb feltakaritották s ment tovább minden, mint a karikacsapás. Tali úr is egy­­szer-kétszer benézett az ebédlőbe, amíg a te­rítés nagy munkája folyt, ő azonban egészen más dologgal volt elfoglalva. Elővette a konyakos fiaskót, egy-egy kupicát kihörpentett, aztán adta a komoly, jóságos apát. Néha-néha rászólt a gyere­kekre: — Endre, Béla, Levente! Ha így viseled magad, nem lesz belőled miniszter, nem lesz belőled prelátus, nem lesz belőled generális. A fiúk rá sem hederítettek. Zajongtak, sikoltoztak és verekedtek tovább. Felmász­káltak pamlagra, dagadó párnás székekre. Végignyargalásztak az ebédlőn, szalonon. Marika pedig egész ambícióval azon volt, hogy szobaleánnyá promoveált dajkai szerepében megállja helyét, még ha okleveles tanítónő is. Megtérített rendesen. A „DUNÁNTÚL“ telefonszámai: Szerkesztőség: 650. Kiadóhivatal: 222. Interurbán: (külföld és vidék) 650. HÍREK. (Személyi hír.) Nendtvich Andor polgármester, aki tegnapelőtt délután, városi ügyek elintézése céljából Budapestre uta­zott, a ma esti gyorsvonattal hazaérkezett. (A pécsi dandárparancsnok szemléje Nagykanizsán.) D­a­e­m­p­f Henrik vezér­őrnagy, gyalogsági dandárparancsnok teg­nap Nagykanizsára utazott, hogy az ottani 20. honvédgyalogezred felett szemlét tart­son. L­ó­s­k­a­y Gábor honvédkerületi fő­­parancsnok is részt vesz a szemlén. (Uj udvari tanácsosok.) A király László Mihály országyűlési képviselőnek, a közélet terén szerzett, érdemei elismeréséül és dr. H­a­j­d­u­s­k­a Emil budapesti ügyvéd­nek, a magyar vallás- és tanulmányi alapok­ra felügyelő és azok kezelését ellenőrző idő­leges bizottság előadójának, s a Magyar Föld­hitelintézet igazgató-helyettesének, érdemei elismeréseit, a magyar királyi udvari taná­csosi címet díjmentesen adományozta. (A gyengélkedő Perczel Dezső üdvöz­lete a munkapárthoz.) A nemzeti munkapárt országos köre K h­u e­n-H­éderváry Ká­roly gróf miniszterelnök felgyógyulása alkal­mából adott diszlakomájáról tudvalevőleg üdvözlő táviratot küldött a párt gyengélkedő elnökének, Perczel Dezsőnek. Perczel Dezső Bonyhádról Lukács László pénz­ügyminiszterhez, a pártkör igazgatójához in­tézett következő táviratban köszönte meg az üdvözlést: A pártunk nevében nyilvánított szívé­lyes üdvözlést neked és általad pártunk minden tagjának igaz szívből köszöni és nemsokára kedves körötökben lehetni re­mél PERCZEL DEZSŐ. (A pécsi tábla bírói karáról.) E­g­r­y Béla dr. Pécs város országgyűlési képviselő­je a képviselőház tegnapi ülésén mondott be­szédéből vesszük ki a pécsi tábla bírói kará­ról tett nyilatkozatát, mely szó szerint így hangzik: Amikor én a kir. táblai bírói kar és általában a bírói és ügyészi kar helyzetének javítására hívom fel a kormány és a ház figyelmét, legyen szabad egy helyi vonatko-­ zású dologgal is előhozakodnom, amelyet nemcsak méltánytalannak tartok, hanem igaz­ságtalannak is, s amely a pécsi tábla birói ka­rára vonatkozik. A táblák 20 esztendővel ez­előtt decentralizáltattak, tehát 20 esztendeje működik Pécsett Ítélőtábla, s a 20 év alatt egyetlenegyszer sem történt meg, hogy a pé­csi tábla birói karából közvetlenül kúriai biró, vagy főügyészhelyettes, vagy kúriai ranggal királyi törvényszéki elnök neveztetett volna ki. A 20 év alatt összesen csak három kisegítő biró rendeltetett be a Curiához Pécsről, akik közül kettő ezidőszerint már kúriai birói ranggal és fizetéssel bír és mindenesetre olyan férfiak, akikre maga a Curia is büszke lehet, mert olyan képzettségük van és olyan munkásságot fejtenek ki, amely semmi kíván­nivalót sem hagy fenn. De éppen azért, mert én, mint Pécsett 26 év óta működő ügyvéd, ismerem a pécsi bíróságokat és tudom ,hogy a pécsi birói kar olyan színvonalon áll, úgy szorgalom, mint munkásság, mint rátermett­ség tekintetében, hogy bátran versenyezhet az ország bármely birói karával, még a fővá­rosit sem véve ki, igen szeretném, ha a mi­niszter úr felvilágosítást adna, hogy miért mellőztetett 20 esztendő óta a pécsi királyi ítélőtábla birói kara, miért nem neveztetett ki onnan kúriai bíróvá vagy főügyészhelyettes­sé, vagy kuriásított törvényszéki elnökké senki; ez semmiesetre sem helyes, lehangoló­­lag és elkeserítőleg hat a bírói karra. (A pécsi antialkoholista gyűlés.) Feb­ruár 2-án pénteken, mint említettük, a pécsi abstinens egyesület délelőtt 10 órakor nyil­vános népgyűlést tart a városi tornacsar­nokban. A mozgalom élén Ember János kir. tanfelügyelő és dr. Szilárd Ármin or­vos állanak. Szónokok értesülésünk szerint dr. Dóczy János budapesti orvos, Bu­zs­i­n­s­z­k­y Béla és dr. H­a­j­d­u Gyula lesz­nek. A gyűlés minden pártszinezettől men­ten felvilágosító jellegű lesz s mindenképen méltó Pécs polgárságának s munkásságának legszélesebb körű érdeklődésére. 3. oldal.

Next