Dunántúl, 1912. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1912-03-01 / 49. szám
Előfizetési év: Egész évre . . . 24.— Fél évre.....................12.— Negyedévre . . . 6.— Egy hóra 2.Egy szám ára 8 fillér. Kiadóhivatal wyceum utca 4. sz. Kiadó telefonja: 222. a Ofl ? 8 X 4012." APvClU »"! II. Évfolyam: 49. szám. Péntek. Pécs, 1912. március 1. i feljesíti naponkint reggel.DUNÁNTÚL Szerkesztőség: Lyceum utca 4. sz. Felelős szerkesztő: KÉSMÁRKY ISTVÁN dr Szerkesztőség telefonja. 650. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések díjszabás szerint. A mi axiómánk. Irta: dr. Faluhely! (Szövényi) Ferenc. ,,Világnézetünk a nagy axióma, melylyel a világ elé állunk s mely ezért a tudomány által sem nem bizonyítható, sem meg nem cáfolható." Így szól Frankfurt a M. nagy szociológusa, Voigt András, a társadalmi regényekről tartott mély tartalmú előadásainak bevezetésében, mely előadásaiban élénk, rikító világításba helyezvék a materiális világfelfogás, reménytelen, kilátástalan küzdelmei, melyek végső csattanója a ,,nescimus, non possumus" eredménye a kétségbeesés. Akaratlanul is e kiváló szerző szavai és azokhoz fűzött gondolatmenete jutott eszembe, amikor olvastam azon nagyhangú magyarázatot, melyet a szociáldemokraták vezérlapjának szerkesztője a történelmi materializmusról az egyik tudnivágyó lelkes elvtársnak adott. Ez az axiomataa jutott ekkor eszembe, melynek igazáról kell, hogy meggyőződjünk, amikor napról-napra látni, amint a „felvilágosodás" hangzatos jelszavával gépmódra irányított tömegei; vakon, meggondolás nélkül, a puszta hit és az ennek nyomán kifejlődött vak meggyőződéstől vezettetve rohannak ügyes vezetőik után és állnak be azok céljainak akaratlan eszközei közé. Igenis, ott, a túlsó táborban és nem emitten értik a vak tömeget kihasználni. Nem a „papok", hanem a modern demokratizmus ügyes népvezérei azok, kik az általuk meg nem magyarázható, de dogmaként hirdetett elveket ügyesen a maguk javára tudják felhasználni. Ha a világtörténelem során valaha beszélhetni önzésről, az embertársak kevésbbé ügyes és raffinált tömegének ügyes kihasználásáról, úgy ez ott a „vörösek" táborában lelhető fel. Jó volna, nagyon jó volna, ha egyes „vörös" szabadgondolkodók az egyház és papok ellen művelt közönség előtt ,,tudományos" előadásaik keretében intézett vad kirohanásaik alkalmával nem feledkeznének meg azon népies intelemről, mely óva-óv a magunk szemében holmi „gerendák" észre nem vételétől! Igaz, emitten sem tudományos meggyőződés lehet az, mit minden kérdésben a nép kezébe adhatunk. Igaz, a katholikus egyház is megfejthetetlen axiómákkal, megmagyarázhatatlan, ésszel fel nem fogható dogmákkal operál, mert az anyagi, a materiális világmegoldatlanul áll előttünk, mint egy óriási rejtély s annak megfejtése nem a tudás, hanem a hit! Hasztalan a küzdelem az ideálok Hiábavaló minden törekvés, mely az emberi szívből ki akarja tépni a legmagasztosabb eszméket, melyek erőt és tápot adtak évezredeken át a legnemesebb küzdelmeknek. Nem a tudomány, nem a tudás volt megmozgatója a nagy eredményeket létesítő világtörténelmi processzusoknak, hanem az ideál, az eszme, a hit, mely túlemelkedik a föld porán, melyet anyagi erőkkel, molekulák és atomok mozgásával, nagy reakcióképességével, mint ezt a „szabadgondolkodók" tanítják, nem magyarázhatni meg s mely nem is az anyagban, nem is a matériában, nem a „létünk alapja és főtörekvése“-ként felfogott „kenyér“-ben leírja alapját, mely nem energia, nem villamosság, nem magnetizmus, hanem valami más, valami megmagyarázhatlan, valami fel nem fogható: az eszme! Igenis, axiómákkal, a hittel és nem a kétszer kettővel dolgozunk mi is. A mi világfelfogásunk is axióma, a mi világnézetünk sem bizonyítható be és cáfolható meg nem egy tételében a tudomány által. De a mi dogmáinkat nem az önzés, nem a vak egoizmus sugalja! A szeretet parancsát alapdogmájának valló kereszténység nem az önzés, hanem a tiszta önzetlenség, a tiszta, fenséges idealizmus vallása. Avagy mik azok a világrengető változások, azok a világrengető javítások, miahol a jelölt nőket nemcsak elméletileg oktatják ki a legtökéletesebben hivatásuk betöltésére, hanem a legsokoldalúbb gyakorlatot is van alkalmuk megszerezni mindegyiknek azon a téren, amelyiken hajlamainál fogva a leghasznosabb szolgálatokat teheti. Nevezetesen tanintézeteket, kórházakat, szegényházakat, börtönöket s egyéb helyeket látogatnak innét tapasztalatszerzés, illetőleg begyakorlás végett. Másik nagyszabású intézmény a Nővédelmi hivatal, ahol minden rendű és rangú nővédelmi ügyek intéztetnek el szoros együttműködésben a hasonló célt szolgáló Egyesületekkel s igy a legalsóbbrendű munkásnőtől kezdve a legmagasabb rangú úri nőig, vagy egyetemi hallgatóig mindenki útmutatást, tanácsot, támogatást nyerhet itt, aki ez iránt bizalommal megkeresi a Hivatalt. Valóságos istenáldás számba megy a Társulat Bethámia Gyermekotthona is a londoni „Ever open door" mintájára berendezve, ahol jelenleg 26 ártatlan, elhagyott leányka talál nemcsak barátságos, szerető, meleg otthonra, hanem egyszersmind iskolai kiképzésben is részesül s igy az elzüllés útjáról a társadalomnak mindmegannyi hasznos, derék tagot ad vissza. De talán az intézmények legáldásosabbika, legnemesebbike A Bethánia Szeretetház Reformatoriuma, a fiatalkorú bűnös leányok javító intézete. S míg a többi intézményben kifejtett munkálkodással szemben a fokozódó tisztelet és csodálat érzése uralkodik rajtunk, amit ennél a fejezetnél olvasunk, az a gyengédség, az a fáradságot nem ismerő, kitartó. A szociális misszió társulat rövid ismertetése. (Irányzat és gyakorlat.) Irta: Farkas Edith. Kapható a Dunántúl könyvkereskedésében. Árakor. Megpillantva ez igazán szinarany tartalmú és világos beosztású kis füzet címlapján a szerző nevét, felelevenedik emlékezetünkben az a sziveket felemelő magasztos lelkesedésbe összeforrasztó estély, melyet a Belv. Kath. Kör a múlt év őszén rendezett, amelyiken a magas műveltségű, mélytudásu és világtapasztalt alapítványi hölgy, Farkas Edith, oly megkapó szellemességgel, igaz vonásokban ecsetelte a társadalom ezerféle nyomorúságát, ínségét, szellemi, erkölcsi és szociális bajait, amelyek a szánakozó szíveket és gondolkodó lángelméket akcióra serkentették, megalapítván a legnemesebb célú s mondhatnám legtökéletesebb humanisztikus és charitatív egyesületet, a szociális Missiótársulatot. Mert lehet-e nemesebb cél, mint a szeretetben egyenlővé tenni a szíveket, a nyomorultat, a szenvedőt a bukottal, a gyámoltalant a dúsgazdaggal, a boldoggal, a fennkölttel, az erőssel?! S a Missiótársulat ezt a célt szolgálja; az előbbiek szeretnek, mert azt nyerik, ami nekik hiányzott, az utóbbiak szeretnek, mert fölöslegüket önként, szívesen megosztják az abban szűkölködőkkel. S hogy ez így van és nem frázis, a Missiótársulat geniális megalapítója, Farkas Edith és a mézajkú Schlachta Margit, minden kétséget kizáróan meggyőzött bennünket, ellen, midőn szivünket működésük való festésével a lelkesedés extázisába ragadták, s erről meggyőződünk, ha a kis könyvet végig olvassuk s látjuk, mily intézményeket s azokba milyen módszert, mily eszközöket alkalmaznak a cél elérésére. S hogy legtökéletesebbnek nevezem e társulatot, arra is éppen intézményeinek sokfélesége késztet, melyek valóban megérdemlik, hogy amint e kis füzetben, mintha tükörben fel vannak sorolva, alapos tanulmányozásunk tárgyává tegyük. Ami seb csak fájhat a társadalom testén, lelkén, a Missiótársulat mindenikre talál megfelelő gyógyírt, s nyújtja is azt oly gyöngéden, mint egy anya beteg gyermekének, oly okosan, oly biztosan, mint a gyakorlott orvos, kinek legfőbb ambíciója páciensét visszaadni az életnek. Mert ez intézmények nem költséges, rideg sablonok, de nem is félénk tapogatódzások, avagy kétes értékű experimentálások, hanem a legmesszebbre menő tanulmányozások biztos eredményei, melyek már Angliában, Németországban, Amerikában s Európa egyéb legműveltebb államaiban külön-külön nemcsak hogy hosszabb idő óta beváltak, de a lehető legnagyobb tökélyre is jutottak. Éppen e tökéletes intézmények kívánták meg a társulati szervezkedést, hogy a működés céltudatos, egységes lehessen. Mert a nemes szív mellett nagyon sok tudás, gazdag élettapasztalat, bölcs belátás is kell ahhoz, hogy annyi és mind más-más jellegű bajon megfelelően lehessen a segélynyújtást eszközölni, így intézményeink legelseje, mely ismertetve van a Szociális szeminárumban.