Dunántúl, 1912. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1912-03-01 / 49. szám
2 oldal. DUNÁNTÚL Március 1. Péntek: két a demokrácia, a vallástalan, az istenkáromló és istentagadó demokrácia „önzetlenségével“ elérni tud? Melyek azon lépcsőfokok, melyeken a materialisztikus világfelfogás, a vakon, az ügyes vezérek után rohanó népet a boldogság, egyedül létezőnek hirdetett földi boldogság létráján felfelé vitte? Mutassátok meg, mennyivel lett a nép boldogabbá, igazabbá, jobbá, amióta kiragadtátok szívéből az Istenben való bizodalmát, hogy elérhetlen és sivár földi gyönyörök ábrándképeivel helyettesítsétek azt! Mert az anyagi világ visszásságai molekulák és atomok reagálásával meg nem oldhatók! Nem a sokat keresett boldogság jár a materialisztikus világfelfogás nyomába, hanem az önzés, az önzés nyomában az elégedetlenség és annak nyomán a kétségbeesés! Nem boldogabbá tettétek a hitétől megfosztott népet és nem is fogjátok tenni. Csak sivár kilátástalan küzdelem az anyagéivű ember élete, melynek végső kilátója ismét csak az a nagy soha el nem tüntethethető kérdőjel, az a megfejthetetlen rejtély! jól mondta Voigt: „Nagy tévedés és vakság az anyag világot a világnak, az egyedüli világnak tekinteni.“ Itt van a rejtély kulcsa, és ez a mi axiómánk. ,,Két világnak vagyunk polgárai. S ha az anyagi világot a másik világ szempontjából tekintjük, melyhez szintén tartozunk, akkor az anyagi világ egészen más világításban áll előttünk. Nem imponál már hatalma és nagysága mellett sem, mert látjuk, hogy hatalma nem ér saját világán túl. Korlátoltsága nem hat a bensőleg szabadra, mert ő az anyagi világ határain kívül és afölött áll!“ A „DUNÁNTÚL“ teref önszántai. Szerkesztőség: 650. Kiadóhivatal: 222. Interurbán: (külföld és vidék) 650. céltudatos munka, az a leleményesség, az a türelem, kímélet, mely a porba hullott emberi méltóságot felemeli, s a megtévedett önérzetét megacélozza s a legéletteljesebb munka és jó cselekedet rugójává idomítja, ez már csodálatra ragad bennünket s szemünkben amegilletődés könnyét fakasztja. S aki kételkedő és nem tud csodákban hinni, az olvassa el e könyvet, vagy inkább keresse fel a Missiótársulat otthonát, szeretetházát s kisérje figyelemmel, mivé fejlődnek ott az elhagyottak, a megvetettek, hogy támadnak életre az erkölcsi halottak, majd hisz akkor csodákban is ... De hát csakugyan, honnét mindehhez az erő? A diadalmas lelkek egyesüléséből, kik életük szövétnekét nem a világi pompa, hiú kacérság, dicsőség, kényelem, ledérség, léhaság, gőg lidércfényénél gyújtják fel, hanem az örök szeretet isteni tüzénél, melyet az égi Mester hozott a földre. S e szövetnek még beviágitja az élet sötét örvényeit, a diadalmas lelkeket pedig megtévedés nélkül igazi hazájukba vezérli. Vajha olvasva e füzetet, Pécs város nemes szivü, előkelő, leleményes vezető hölgyeit is megihletné a Szoc. Missiótársulat igazi missiója. S vállvetve gondolkoznának a módozaton, hogy a többi nemes célú egyesület mellé hogyan alakíthatnának ők is, ha kisebb méretekben is, egy hasonló társulatot! S így míg ajkuk bizó lélekkel mondja: „Jöjjön el a te országod“, ha szívünk energiája elő is segítené ez országnak eljövetelét! Vajha úgy lenne! 1 Újváry Kamilla. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, február 29. Elnök Návay Lajos. Jelenti, hogy Batthány Pál gróf, Eitner Zsigmond, Lovászy Márton, Egry Béla és Rákossy Viktor tegnapi szabadságot kérő leveleiket visszavonták azzal az indokolással, hogy az elnök házszabályellenesen akart eljárni, amit az elnök a leghatározottabban visszautasít. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelől.) Bemutatja az állandó összeférhetetlenségi bizottság jelentését, mely szerint Inczédy Samu báró mandátumát a gondnokság alá való helyezés miatt megszűntnek mondja ki. Jelenti még, hogy az összeférhetetlenségi bizottság Széchenyi Emil gróf és Hegedűs Lóránt összeférhetetlenségi ügyében a tárgyalásra kiküldendő delegátusokat március hó 11-én fogják megválasztani. Jelenti, hogy Kun Béla, Sümegi Vilmos, Valentsich Ferenc és Bosnyák Géza szabadságot kérő levelet intéztek hozzá. (Felkiáltások jobbfelől: Megadjuk!) Eitner Zsigmond kéri, hogy a kért szabadságokra az elnök egyenként tegye fel a kérdést szavazásra. Kenedi Géza azt mondja, hogy az ország nem azért küldte a képviselőket a parlamentbe, hogy az időt névszerinti szavazásokkal töltse el, hanem komoly és alkotó munkával. Tekintettel arra, hogy a névszerinti szavazás komoly munkának nem tekinthető, indítványozza, mondja ki a Ház, hogy a kért szabadságokat megadja. (Zajos taps és éljenzés a jobboldalon. Zaj balfelől.) Polónyi Géza azt mondja, hogy az elnök pártoskodna, ha ezt az indítványt szavazás alá bocsájtaná. (Igaz, úgy van balfelől. Zaj a jobboldalon.) Elvárja az elnöktől, hogy a házszabályok erőszakos kezelését nem fogja igénybe venni. Batthyány Tivadar gróf reflektál Kenedi megjegyzéseire s azt mondja, vonják vissza a véderőreformot és nyújtson be indítványt a házszabályok revíziója érdekében, amit békésen letárgyalhatnak. (Igaz, úgy van a baloldalon.) Návay Lajos elnök kijelenti, hogy Kenedi indítványát nem fogadhatja el. Viszont az a nézete, hogy egyik indítvány ne zárja ki a másikat. Hosszasan magyarázza a benyújtott indítványok feltevéseinek helyességét. Ő úgy fogja feltenni a kérdést, megadja-e a Ház a kért szabadságokat? Holló Lajos (közbeszól) Külön-külön! Návay Lajos elnök: Hol van az megírva? (Zaj.) Megemlíti, hogy a koalíció idejében is volt ilyen eset, amikor Hoitsy Pál indítványozta több kisebb rokon javaslat tárgyalásánál azok együttesen való tárgyaltatását. (Zaj.) Kenedy indítványát vissza nem utasíthatja, mert házszabály szerint tétettek meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Barabás Béla azt mondja, hogy Kenedy indítványának az a célja, hogy a szavazás elkerültessék. Úgy látja, hogy a benyújtott indítványról az elnöknek tudomása volt. Akkor fogja elismerni Kenedi indítványának jogosságát, ha Kenedi a házszabályokból tudja kimutatni indítványának helyességét. (Zaj.) Polónyi Géza sajnálattal konstatálja, hogy Kenedi benyújtott indítványa lehetetlenné tette, hogy kapacitálással győzzük meg egymást a házszabályok kezelésének helyes avagy helytelen voltáról. Ellenindítványt tesz, hogy Sümegi Vilmos és Kun Béla kérelme teljesíttessék, Valentsik Ferenc és Veszprémy István kérelme ne teljesíttessék. (Helyeslés a baloldalon.) Bakonyi Samu azt mondja, hogy az elnök, amikor elfoglalta méltóságát, fogadalmat tett, hogy a házszabályokat szigorúan megtartja és a régi jogszokásokat is szem előtt fogja tartani. Sajnálja, hogy az elnök megingatja az ellenzékben azt a hitet, hogy ígéretét meg is tartja. Egry Béla szerint az elnök tegnapi kijelentése dacára mégis a kaszinóban történt megállapodás szerint cselekszik, bizonyítja ezt az a körülmény is, hogy már egy kész precedenst is hozott ez esetre magával. (Zaj.) Návay Lajos elnök közbeszól: Nem egészen így van. Polónyi Dezső: De igenis igy van. (Közben Polónyi Dezső felszalad az elnöki emelvényre. A jobboldalon óriási zaj támad erre és zajos helyre kiáltások hallatszanak.) Egry Béla folytatja beszédét s azt a kérést terjeszti az elnökhöz, maradjon meg továbbra is a régi jogszokások mellett. (Helyeslés balfelől.) Polónyi Dezső: Az elnök precedensre hivatkozott. A naplóból konstatálja, hogy az elnök tévedett a precedensre hivatkozással, feltételezi azonban, hogy az elnök jóhiszeműen tévedett. Návay Lajos elnök kijelenti, hogy még jóhiszeműen sem szokott tévedni s tiltakozik az ellen, hogy szavait félremagyarázzák. (Helyeslés a jobboldalon.) Ábrahám Dezső szerint a többség olyan fegyverekkel akar a kisebbség ellen küzdeni, amely a kisebbségnek erőszakát vonhatja maga után. Ha az elnöknek igaza volna nem lett volna szüksége másfélórás magyarázásokra. Egy hang jobbfelől: Mert nem értették meg. Benedek János: Senki sem érti meg saját halotti prédikációját. Ábrahám Dezső indítványozza, hogy Sümegi Vilmosnak ne adassák meg a kért szabadság, ellenben Kun Bélának igen. (Felkiáltások jobbfelől: szegény Sümegi. Zaj.) Hock János kijelenti, hogy az ellenzéknek az a célja,hogy a véderőreform törvényerőre való emelését megakadályozzák. (Úgy van balfelől. Felkiáltások a jobboldalon „provizórium“.) Nézzük meg más parlamentek jogszokásait... Egy hang jobbfelől. Tanulmányozták Ausztriát? (Nagy zaj az ellenzéken.) Hock János szerint nekünk a házszabályok jogot adnak arra, hogy a nemzetellenes törvényjavaslatokat visszavessük. (Úgy van balfelől.) Návay Lajos elnök kéri Hockot, szóljon a házszabályokhoz. Hock János kijelenti, hogy Hoitsynak annak idején beterjesztett indítványát, nemcsak ő, hanem pártjának több tagja is helytelennek tartotta. Ha az en biok elméletét meghonosítjuk, akkor bekövetkezhetik olyan eset, hogy pld. Széchenyi Emil grófnak ma bejelentett összeférhetetlenségi esetére, azt mondhatjuk: várjuk meg Széchenyi gróf öszszes összeférhetetlenségi eseteit és en biek tárgyaljuk le. (Derültség a Justh-párton.) A Macht gecht vor Recht elmélete Bismarcknak jól állott, de az elnök urnak higyje meg, nagyon rosszul áll. (Taps a Justh-párton.) Kovács Gyula: Az elnök azt ígérte, hogy elődeinek szellemében fogja kezelni a házszabályokat. Álljanak hát elő a volt elnökök és mondják meg, úgy kezeli-e a házszabályokat, mint ők. Gúnyos kiáltások jobbról: Éljen! Szünetet kérünk! Justh Gyula (nevetve): Nekünk nem kell! Polónyi Géza: Mi dolgozunk! Hock János: Mi vagyunk az igazi munkapárt! (Derültség.) Polónyi Géza: Eléggé szégyeljük! Ráth Endre szintén helyteleníti az elnök felszólalását. Benedek János kijelenti, hogy rossz precedens nem képez jogforrást, azokra tehát hiába hivatkozik az elnök. Návay Lajos elnök reflektál a felszólalásra, bizonyítja, hogy amit ő tesz az megfelel az eddigi gyakorlatnak. Előbb felteszi az indítványt együttesen és ha nem fogadnák el, akkor fogja külön-külön feltenni az indítványokat. Nem követ el semmiféle házszabálysértést. 1908-ban a horvát obstrukcióval szemben az önök tapsai között követtem el ezeket az állandó házszabálysértéseket. Az