Dunántúl, 1912. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1912-04-02 / 75. szám

! Saját tudósítónktól. — Pécs, április 1. Vasárnapi számunkban részletesen be­számoltunk arról, hogy a pécsi rendőrség a szentlőrinci csendőrség útján letartóztatta Barna Vendel 23 éves szenyéri illetőségű vasbútorfényezőt, aki a napokban betört a Caflisch-féle cukrászdába, de onnét a körül­mények folytán csak egy üveg konyakot lo­pott el. Damján ügyeletes rendőrbiztos ma reggel ismét vallatóra fogta Barna Vendelt, aki a keresztkérdések hatása alatt beismerte, hogy ő volt az, aki 1910. január 1-én betört a Caflisch-féle cukrászdába s onnét 4—5000 koronát ellopott. Barna Vendel bevallotta, hogy a betörés után Bu­dapestre szökött, ahol a rendőrség gyanúba fogta, mert feltűnően költekezett az éjjeli kávéházakban. Barna Vendel a budapesti rendőrség előtt azután bevallotta, hogy ő volt az, aki Alsóbükön betört az ottani nagy­vendéglőbe s 475 koronát ellopott. A buda­pesti államrendőrség Barna Vendelt kiadta a soproni kir. ügyészségnek s a soproni kir. törvényszék betörés miatt két évi fegyházra ítélte. B­a­r­n­a Vendel 1912. február 22-én szabadult csak ki a soproni fegyházból s igy természetesen hiábavaló volt a pécsi rend­őrség széleskörű nyomozása, amelynek si­kertelensége miatt sok szemrehányásban volt része. A bűnös útra tért fiatalember azonban nem tudott lemondani bűnös hajla­mairól, folyton kereste az alkalmat, hogy na­gyobb pénzösszegre tegyen szert, így már­cius 28-án, mikor ismét Pécsre jött, hogy be­törést kövessen el, mindjárt a Caflisch-féle cukrászdára gondolt, mert azt hitte, hogy ott ismét nagyobb összeget talál, amely tervében azonban csalódott. Jellemző Barna Vendelre, hogy 1909. december 22-én, mikor P­­­r­­­b­a­u­er János pécsi lakostól, ahol háziszolga minőségben volt alkalmazásban, elszabadult, napokon át ott ólálkodott a Caflisch-féle cukrászda előtt, arról rajzokat készített s Szilveszter éjszakáján, keresztül is vitte tervét. Barna Vendelt a rendőrség őrizetbe helyezte, de valószínűleg a holnapi nap fo­lyamán vallatóra fogja, mert erős a gyanúja, hogy a két betörésen kívü­l más bűn is terheli a lelkiismeretét. nem lesz a feledés helye, mert hiszen a lel­künk hozzá húz, mint ahogy a vízi madarat is húzzák a nagy vizek. Oda fogunk járni mi is, hogy megpihenjünk és megerősödjünk. De nem lesz sírja a pusztulás helye sem, mert ha a pompéji kapu előtt borostyán hajt ki és körü­lfonja a régi légionárius hűlt helyét, akkor az abonyi sirdombon maga Krisztus Urunk fakaszt borostyánt, mely körülövezi az ő derék katonájának megdicsőült homlo­kát. De nem folytatom! Testvéreim! A magyar, amióta a világ áll, sohse volt hálátlan! Mi sem leszünk azok. A mi hálánk és tiszteletünk, amivel hősünk­nek adózunk, ugy­e véreim, nem leszen olyan, mint a mezők virága, amely kedves és illatos ugyan, de amelyet az első őszi szél halálra hervaszt. Nem leszen olyan se, mint a part­menti szikla, amelyet a viz árja mos. Addig vijja-vájja, mig csak alámossa és akkor egy­szeriben elmerül nyomtalanul. A mi hálánk és tiszteletünk olyan leszen, mint a Mecsek ormának fenyüje; hiába tépi a vihar, ki nem dönti a tövéből soha, büszkén dacol az nehéz idővel, égiháboruval és olyan leszen, mint az erdei csermely, amely tiszta talajból buggyan, zaj nélkül folydogál, de nőttön­ nőve, soha sem apadva, mély és teherbíró folyammá dagad. Imánkat pedig, amelyet ő érette kül­dünk a magasba, biztosan tudom, a jó Isten meg fogja hallgatni. Hallgassa is meg és áldó karjaival takarja be az ő omló porait! Április 2. Kedd. DUNÁNTÚL # 6. oldal. I HÍREK. (Streicher József kanonoki kinevezése.) A hivatalos lap mai száma közli a királyi kéz­iratot, melyben a király Streicher József paksi plébánost, mint azt a Dunántúl már jó előre megírta, a pécsi székeskáptalanban megüresedett utolsó mesterkanonokságra ne­vezte ki. A kézirat szószerinti szövege a kö­vetkező: " Vallás- és közoktatásügyi magyar mi­niszterem előterjesztésére a pécsi székes­káptalanban megüresedett utolsó mester­­kanonokságot Streicher József kánai cím­zetes apát, paksi plébánosnak adományo­zom. , Kelt­t Bécsben, 1912. évi március 11-én. Ferenc József s. k. Gróf Zichy János s. k. Ez alkalommal is csak ismételhetjük, hogy a kinevezés a pécsi egyházmegyében általános örömérzést váltott ki, mert a kitün­tetés érdemekben gazdag, nagy munkásságu egyházférfiút ért. (Személyi hir.) Döbrössy Alajos pécsi kanonok volt tanítványának gróf M­a­i-­­­á­t­h Gusztáv Károly erdélyi püspöknek lá­togatására Gyulafehérvárra utazott. (Zichy-emlékünnepély a külvárosi kath­. körben.) A budai külvárosi kath. körben ren­dezett felolvasó estélyek között méltó he­lyet foglal a legutóbbi, mely Zichy Nándor dicső emlékének áldozva lélekemelő ünnep­ség keretében gyújtotta lángra a nagyszámú hallgatóság lelkében az emlékezés fáklyá­ját. Az­ ünnepélyt a kör Stefán Arthur ki­tűnő vezetése alatt álló vegyeskara Szeder: Gyászdalával nyitotta meg. A precíz kidol­gozásban előadott énekszám után Hanny Etelka, jónevű költőnő „Custos fidei“ című saját szerzeményű ódáját szavalta el. A gyönyörű, gondolatokban gazdag költemény előadása után elhangzott tapsokon felül kü­lön dicséret illeti a költőnőt remek szép ódá­jának megírásáért és rendkívül ügyes elő­adásáért. Ezután Bakula József dr. ma­gas szárnyalású ünnepi beszédet tartott, me­lyet lapunk tárcarovatában közlünk. A mind­végig lebilincselő, tartalmas, szép beszédet lelkes tapsvihar követte, mely után Schneider Bertuska Rossini: „Stabat materiéből Cujus animam gementem, áriát énekelte. Schneider Bertuska kellemesen csengő hangja, kitűnő énektudása és hang­­színezése valóságos műélvezetet nyújtott a hallgatóságnak. Dicséretére legyen mondva,­­ hogy­ ezt a zenei tekintélyek előtt rendkívül­­ nehéznek tartott áriát játszi könnyedséggel, s biztos tudással énekelte. A zongorakiséretet­­ P­e­t­r­o­v­i­c­s István látta el, ki ha úgy ha­­­­lad, nemsokára elnyeri a zon­gora­művészt megillető babért. A lelkes tapsokkal hono­rált énekszám után B­a­c­h Frigyes Ernst Elégiáját adta elő hegedűn Petrovics István zongorakíséretével. Ez a fiatal vér­beli zenész bámulatos ügyességgel kezeli hangszerét, melyből mesés könnyedséggel csalja ki a lelkében élő művészi hangokat. Az elsőrendű előadásban hallott zeneszámot a közönség tapsviharának engedve meg kel­lett toldania egy másik kedves számmal. Az impozáns ünnepély befejezéséül a kör ve­gyeskara Stefán Arthur ügyes dirigálása mellett Wajdits K.: „Zichy Nándor halálára“ című gyászdalát énekelte el elismerésre mél­tó precizitással, nagy hatást keltve. Az ösz­­szes szereplők a kör vezetőségével együtt dicséretreméltó munkát végeztek a felolvasó estélyek rendezésével, de az oroszlánrészt a munkából — a szebbnél-szebb énekszámok fáradtságos betanításával — Stefán Arthur vette ki, aki méltán megérdemli a teljes el­ismerést. (Bonyhád uj főszolgabirája.) Tolnavár­megye március 30-án tartott közgyűlésén a bonyhádi járás főszolgabirájává P­e­r­c­z­e­l Bélát választotta meg, aki P­e­r­c­z­e­l Dezső v. k. t. t. tanácsosnak a fia és mindössze 29 éves. (Szemle a pécsi hadapródiskolában.) Virtsologi Rupp­recht Henrik lovassági tábornok, a m. kir. honvédség adlatusa, aki B­u­r­z­a Károly vezérkari őrnagy és B­r­u­g­s­c­h Aladár parancsőr tisztje kísé­retében a helybeli m. kir. hadapródiskola fe­lett 4 napi szemlét tartott, úgy az elméleti mint a gyakorlati kiképzés fölött a tiszti és tanári karnak teljes elismerését nyilvání­totta, a növendékeket s a legénységet pedig megdicsérte. Rupprecht Henrik szombat délután szalonkocsijában visszautazott Bu­dapestre. (Áthelyezett adótiszt.) A pénzügymi­niszter Agárdi (Anschau) Ferenc adótisz­tet Berettyóújfaluról a szentlőrinci adóhiva­talhoz helyezte át. (Huszárok bevonulása Tolnára.) Már­cius 30-án érkezett a cs. és kir. 13-as hu­szárezred egyik svadronja Lankut­ról új ál­lomás­helyére, Tolnára. A város diadalkapu­val várta a jász és kun fiukat, kik március 2-án indultak útjukra. Mikor a század kivont karddal közeledett, a tolnai első cigánybanda rázendített a Rákóczi indulóra. Közel a dia­dalív előtt K­­­i­e­g­l Béla közigazgatási jegy­ző remek beszéddel köszöntötte a tisztikart és a legénységet. A lelkes „éljen“ elhang­zása után S­p­i­­­k­a Géza százados a jelen­voltakhoz „kedves testvérek“ szavakkal fordult és szép beszédben köszönte meg a meleg fogadtatást. Beszéde után a tisztek és a legénység a közönséggel lelkesen éltették a magyar hazát, mely után bevonultak a lak­tanya udvarára, hol leszerelés előtt a száza­dos imára vezényelt, melyet a közönség ka­lapot levéve hallgatott meg. A másik két század Przemyslből elindult március 18-án és április 17-én ér Tolnára. (Népkönyvtár a nagykozári Olvasó­körnek.) A földmivelésügyi minisztérium dr. Hoffmann Ottó pécsi ügyvéd, volt or­szággyűlési képviselő közbenjárására a nagykozári róm. kath. Olvasókörnek nép­könyvtárat adományozott. Az Olvasókör a népkönyvtár kieszközléséért jegyzőkönyvi köszönetet szavazott dr. Hoffmann Ottónak. (Analfabéták záróvizsgája.) A nemzeti szabadtanítás pécsi egyesületében levő anal­fabéta tanfolyamot a férfiosztályban 36-an, a nőosztályban 17-en látogatták. A férfiosztály­ba Baumgartner Henriknek, a 69. gyalog­ezred ezredesének bölcs intézkedése folytán 19 közlegény járt, kik közül a legtöbb fejér­megyei, néhány felső Tolna megyéből való, 17 pedig civil volt, akik kivétel nélkül mind meg­tanultak írni és olvasni. A vizsgát Vörös Mi­hály nyug­­igazgató, az ügyosztály igazgató­ja vezette. Jelen voltak Vauszer 69. gyalog­ezredbeli őrnagy, Szieberth Nándor és Végh Lajos nyug. posta és távirda felügyelő, mint az ügyosztály tagjai. Ha a nemzeti szabadta­­nítás egyesülete városunkban más célt nem is szolgálna, akkor is hivatásának teljesen meg­felelt. Ötvenhárom egyénnel ismét több van országunkban, kik az elemi ismeretek birto­kába jutottak. A nők osztályát Werb Irma tanítónő, a férfiakét Schönbach Ignác tanító vezette, kik odaadó türelemmel és fáradha­tatlan szorgalommal vezették az öt hónapig tartó tanfolyamok (Fogyasztási szövetkezet Szentlőrin­­cen.) Vasárnap délután tartotta alakuló köz­gyűlését Szentlőrincen a fogyasztási szö­vetkezet a Hangya központi szövetkezet kiküldöttjének közreműködése mellett. Az alakulás igen népes volt, 127-en jegyeztek 217 üzletrészt. A mozgalom élén dr. Ker­tész Endre adóellenőr áll. (Betörés a Teréz­ utcában.) Vakmerő betörést követett el tegnap éjjel még eddig ismeretlen tettes Fodor Hugó bankár Te­­réz­ utca 9. szám. alatt levő lakására. A be­törő álkulccsal hatolt be a lakásba, ott ösz­­szekutatta a szekrényt, de pénzt nem talált, mert a pénzt Fodor Hugó biztosabb helyen szokta őrizni. Az egyik szekrényben a be­törő több értékes ezüstneműre akadt, ezeket azonban otthagyta. A betörő kézrekerítésére széleskörű nyomozást tett folyamatba a rendőrség.

Next