Dunántúl, 1914. február (4. évfolyam, 26-48. szám)
1914-02-01 / 26. szám
2. oldal. Tehát épen azoknak az eszméit fejezik ki, akik hivatva vannak tanítani a jövő nemzedéket s akik ez után beleojtják eszméiket a társadalom minden rétegébe. Ezeket az eszméket pár rövid mondatba össze lehet foglalni: A megalakult birodalmi egység nem végcél, az csak a kezdet. Lehetetlen megelégednünk azzal, amit bírunk, mikor olyan erős hadseregünk és hajóhadunk van. A német nép tevékenységének világpolitikai céllal kell bírnia, és ez nem lehet más, mint az uralom (Herrschaft), mert mi uralkodásra hivatott nép vagyunk. Első feladatunk nagy és számos gyarmatbirtokot szerezni, mert számunk hatvan millió s így területre van szükségünk, ahol elférhetünk. Sokkal kisebb és gyengébb népeknek óriási gyarmataik vannak. A logika úgy kívánja, hogy elvegyük azokat tőlük. Az élethez való jogunk jogot ad nekünk arra, hogy kiraboljuk azokat, kik nálunk gyengébbek. Íme, a pangermanisták filozófiai okokkal akarják támogatni a hódítás és rablás jogát. És valóban vannak ilyen filozófusok. A Deutscher Volkswartban Glass a pangermán liga elnöke hivatkozva Gobineau grófnak munkájára, mely annyira kiemeli a német nép felsőbbségét a kelta és a latin népekkel szemben, így szól: A versaillesi nap nem befejezése a német császárság fejlődésének, az csak egy állomás. Az csak kiindulási pontja annak a sokkal szélesebb alapon álló csoportosulásnak, mely Közép■európa összes nemzeteit egy nagy egészbe egyesíti és képessé teszi őket arra, hogy a jövő minden viharával szembe nézzenek. Majd ismét: „A németek milliói egy császár vezetése alatt végrehajtják úgy abelső reformokat, mint a külterjedést, ha az egész világ tele lenne is ördögökkel.“ És mikép fog ez az imperializmus megvalósulni? dr. Reiss, jénai tanár magyarázza ezt meg. Szerinte a népek életében meg kell különböztetnünk a belső ügyek vezetését, amit ő etnikának nevez, és a külső ügyek vezetését, amit ő politikának nevez. A belső ügyek vezetésében természetesen az erkölcs elveit kell követnünk. De nem úgy van a dolog a külső ügyek vezetésénél; itt az idegen népekkel való érintkezésben,egyedül az erősebb joga az irányadó, az erkölcs elveit lábbal kell eltiporni. Mihelyest Nagy-Németország érdekeiről van szó, az államférfiúnak készen kell arra lennie, hogy megtegye mindazt, amit a magánéletben a lelkiismeret megtiltana neki. Ezt a politikai bölcseleti cikket a Woche-ban közölte, mely pedig több mint háromszázezer példányban jelenik meg. Mindebből az tűnik ki, hogy hiú ábrándozók azok, akik a német egység megbomlásában reménykednek. Érdekes, amit e tekintetben egy fiatal müncheni leánytól hallottam. Csodálkozásomat fejeztem ki előtte, hogy Bajorországban annyi szobra van I. Vilmos császárnak, Moltkénak és Bismarcknak, és emlékeztettem őt arra, hogy 1866-ban a poroszok megverték a bajorokat és elfoglalták az egész országot a fővárossal együtt, ő meglepetve nézett rám és így felelt: ,,Oh, 1866-ban csak bajorok voltunk, ma németek vagyunk.“ Igen, németek és a büszkeség, mellyel e szót kiejtette, fejezi ki a német egység szolidaritását. A német büszke arra, hogy tagja lehet a leghatalmasabb nemzetnek, s ez a büszkeség irányítja tetteit. A pangermán liga nagyon jól tudja ezt és épen ezt a büszkeséget zsákmányolja ki; nem akarja, hogy az lelohadjon, sőt szüntelen élesztgeti azt és azért hangzik át a dal a hatalmas birodalom egyik végétől a másikig: „Deutschland, Deutschland über alles!“ Ebben rejlik a német imperializmus legerősebb támasza: dőlni, hogy az idő észrevétlenül lassan, de biztosan megrabolja a fiatalságát, a szépségét. Keservesen zokogott s ha most Qrivier mellette van, bizonyára szerelemmel borul a nyakába. Grünert, amint megérkezett első útja az irodába vezette, ahol négy napon át lázas sietséggel folyt a munka. Gogolák igazgató helyettesi minőségében teljesen megfelelt megbízatásának s lelkes ambícióval dolgozott. Az önállóság a munkának annyi sok új szépségét mutatta be Gogoláknak, hogy az gyönyörűséggel merült el benne s alig várta főnökét, hogy számot adjon a távollétében eredményesen elvégzett üzleti dolgokról. Grüner örömmel hallgatta a szokatlanul beszédessé lett könyvelőjét, meglepte az a lelkesedés, amellyel a malom üzleti ügyeiről beszélt s az a becsületes megbízhatóság, amellyel a malom érdekében munkálkodott. A becsületes munkának ez az igénytelen, túl- szerény alakja, a sovány és száraz Gogolák Ábris, mint egy tiszteletet parancsoló nagy , egyéniség jelentkezett most Grüner személyben, akit messze föléje emelt a körtési puszta élvezeteket hajszoló s munkától didergő gavallérjai fölé. Gogolák, amikor az üzleti ügyekről teljes hűséggel beszámolt, nem tudta magában elnyomni azt a jóleső érzést, amely négy nap óta betöltötte s most egy őszinte megnyilatkozással kikivánkozott belőle: — Kedves főnök úr, — kezdte a boldogság érzetétől elgyengült hangon — nagyon köszönöm a bizalmat, s ha szabad megjegyeznem, engem nagyon boldoggá tett a főnök úr hozzám való jóindulata, amelyet igyekezni fogok munkámmal meghálálni. — Az nagyon szép lesz tőled — felelte rá közönyös hangon Grüner és magában is örömmel élvezte az egyszerű ember hálájának és ragaszkodásának őszinte megnyilatkozását, s mert a szeretetét féltette a hangos szavaktól igy folytatta: — Kérlek egyszer s mindenkorra engem ne főnök urazz. Másodszor pedig adok egy jó tanácsot: ha az életben boldogulni akarsz, úgy hagyj fel ezzel a te túlságos szerénységeddel. Engem már valósággal bősz, szántasz vele. — De kérem, igazán nem akartam, főnök ur — mondotta félénken Gogolák s elpirult, bár Grüner minden egyes szava szeretetet hozott a szívébe. Grüner tekintetét nem tudta levenni Gogolákról, aki kopott ruhájában, az elvégzett munka boldogító örömével, szerényen meghúzódott mellette. Az élet sok-sok érvényesülő alakja jutott az eszébe, akik tudásban, munkabírásban, jellemben messze elmaradnak a szerénykedő Gogolák mellett s mégis helyzetük, környezetük kihasználásával érvényesülnek s elérhetetlenül messze elkerülik a Gogolák féle becsületes embereket. S ahogy ezekre az üres és léha alakokra gondolt, lázadozni kezdtek a gondolatai. — Te nem vagy élelmes — mondotta Grüner a könyvelőjéhez, aki figyelemmel leste minden szavát. — Te nem ismered az élet apró fogásait, amelyeknek segítségével könnyen, majdnem munka nélkül lehet érvényesülni. Te még bízol a becsületesen végzett DUNÁNTÚL Vasárnap, február 1. Az állatbiztosítási szövetkezetek ügye Baranyában, Pécs, január 31. Legutóbbi időben az állatbiztosítási szövetkezetek ügye nagy lendületet vett Baranyában. A régebbi idők óta rendesen a tejszövetkezetek kebelében alakult önálló állatbiztosítási szövetkezetek mellett új irányú és formájú mozgalmakat is látunk. A megye közönségének egy része a Gazdasági Egyesület keretében Megyei Állatbiztosító Szövetkezet létrehozásán fáradozik — másik része megelőzve az önálló megyei szervezkedés érthető sok nehézségeit a Magyar Kölcsönös Állatbiztositó Társaság szabályait fogadja el és gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspöknek körleveli ajánlása mellett erősen szervezi főleg a német nyelvű községekben a gazdákat az állatbiztosítási fiókszövetkezetekben. Hogy az állatbiztosítás ügye mennyire aktuális és gazdaságos érdek, azt gazdaságilag fejlett országok példája mutatja, de egyben a dolog természete is. Bebizonyosodott igazság ugyanis, hogy a termelő foglalkozás már természete szerint szervezkedést, tömörülést, szövetkezést parancsol s ma már a gazdaközönség vérében van az a megeyőződés, hogy egy községbeliek csak szövetkezés útján boldogulhatnak. A községi állattenyésztő és állatbiztosító szövetkezet célja is az, hogy a község állattartó gazdaközönségét egy táborba tömörítse, akik azután így egyesült erővel fognak hozzá az állattenyésztés fejlesztéséhez, ami által gazdaságilag erősödnek, tehát vagyonosodnak. Az állattenyésztés pedig csak úgy fejlődhetik, ha a kisgazda több állatot is tarthat és jobb tenyészanyagot is szerezhet magának. Hogy pedig ezt nyugodtan, gond nélkül megtehesse, állatállományát elhullások ellen biztosítania kell, mert így a beléjük fektetett vagyona soha el nem"eszhet. A szövetkezet feladata ennélfogva elsősorban a kölcsönösségen alapuló állatbiztosítás, hogy ezentúl az állat elhullásával, kényszervágásával vagy kiirtásával kárt szenvedett kisgazda kártérítést kapjon a szövetkezettől s igy azonnal pótolhassa az állatállományában beállott hiányt, munka sikerében. Azt hiszed célt érsz, ha megfeszített erővel dolgozol, ha szerényen visszahúzódól a tülekedők tömegéből. Nem, kedves barátom. A mai kor modern emberei között a te szerénységed csak félszeggé tesz és a munka, amelybe lelkesedéssel ölöd lelkedet és testedet eltemetkezik az örökös várakozásban és reménykedésben. — Terveim vannak — folytatta egy kis szünet után Grüner, — amelyek téged is érintenek. Azért szeretném, ha külső viselkedésben megváltoznál. Vesd le a szerényiségedet és dolgozzál kevesebbet. Tégy úgy, mint a többi ember. Alkalmazkodj mindenkihez és hizelegj. A politikusnak mondd, hogy hallottál sokoldalú közéleti tevékenységéről, a pénzembernek kitűnő üzleteiről és szaktudásáról, az Írónak munkájáról. Ne légy soha érzékeny, ne fájjon soha semmi. Minél inkább mellőznek, annál inkább simulj hozzájuk. Tipord össze magadban az önérzetet. Mindig és mindent dicsérj. Ne legyen elved, meggyőződésed, vagy véleményed, fogadd el mindig azét, akitől kaphatsz, remélhetsz valamit. Vasaltasd ki a nadrágodat, ügyesen kösd meg a nyakkendődet és modern ember leszel, akit mindenki szeretni és becsülni fog, akire a legszebb jövő vár. De így csendben szerényen dolgozva senki sem fogja tudni sohasem, hogy van egy Gogolák Ábris nevű ember a világon. Gogolák csodálkozással hallgatta főnökét, de nem tudott felelni. Csendesen elrendezte az íróasztalát s azután felvette a kabátját és elköszönt, magára hagyta Grimnert, aki most már megkönnyebbülve gon-