Dunántúl, 1915. június (5. évfolyam, 124-147. szám)

1915-06-01 / 124. szám

2. oldal­ volna egyrészt a nemzet szolidaritásának dokumentálására, másrészt a felelősség egyenlő viselésének szempontjából. A terv azonban rövidesen magától el­aludt, mert sem fent, sem lent nem találták alkalmasnak a koncentrációs kabinet eszmé­jét. Bár az irányzat meddő maradt, ez még nem zárja ki, hogy a király meg ne hallgassa az ellenzék vezéreinek véleményét. A B. H. hangsúlyozza, hogy épen a ki­hallgatás bizonyítja az ország megnyugtató helyzetét, mert az audiencia Tisza ajánlatára történik. i­­ i ■ Przemysl bombázása S­a­j­t­ó h­a­d i s z á­ll­á­s, május 31. Molnár Ferenc jeles­ti lapjának: Legnehezebb tüzérségünk most érke­zett meg Przemysl alá és azonnal elkezdte működését. Ezzel a helyzet természetesen javunkra lényegesen megváltozott. Seregeink most patkóalakban veszik körül a várat. A patkó, amely Lemberg felé van nyitva, néhány nappal ezelőtt még fekvő „U“ betű formáját mutatta, de azóta két végét észak­ról és délről erősen benyomták lassan tért nyerő csapataink. A harminc és feles mozsa­rak a mai napon már nemcsak Przemysl erő­deit lövik, hanem észak felől bombázzák a Grodek felé vivő vasúti vonalat és utakat is. S eddig semmi jel nem mutat arra, hogy az oroszok ki akarnák üríteni a várat. Dacára hogy egyetlen menekülési útjük már tűz alatt áll, erősen védekeznek a TTP fésű elődeink romjain és főként újabban csinált földmű­­veikben, amelyek szétropikolása nem könnyű feladat. ___ Szaszonov a féfi hadjáratról Pétervár, május 31. Szaszonov orosz újságírók előtt ki­jelentette, hogy Oroszországnak új téli há­borúra kell felkészülnie. Ez a készülődés annál sürgősebb, mert ha teljesen felszerelik magukat már előbb, e készültséggel a háború sokkal hamarabb nyerhet befejezést. Orosz lap német-orosz békéről Pétervár, május 31. A Semsvina orosz lapj­a Celara el­nézésével­ cikket ír, amelyben azt mondja, hiogy Oroszország és Németország között küszöbön van a teljes megegyezés. Zátonyra került francia hajó Konstantinápoly, május 31. Kisadazsail kikötő előtt egy francia tor­pedónaszád zátonyra futott. Német búvárhajó a csatornában London, május 31. A Pineusus nevű kínai gőzöst né­met buvárhajók üldözték a La Manche­­csatornában és több gránátot lőttek rá. A hajónak azonban sikerült elmenekülni és P 1 11 m­o­u t­h kikötőjébe befutnia. V­asárnapi távirataink Főhadiszállásunk jelenti Budapestre má­jus 30-án. Orosz hadszíntér: A Lubaczovka alsó folyásánál éjjel egy erős orosz támadást, amely kézi tusára ve­zetett, visszavertünk. Az oroszoknak Sieni­­avánál és ettől lefelé a Sanon megkísérelt át­kelése már kezdetben kudarcot vallott. A Sántól keletre a helyzet változatlan. Nehéz tüzérségünk a przemysl—grodeki vasútvo­nalat Medykánál tűz alatt tartja. A hatodik hadtest csapatai e hó 27-én újból 8 orosz ágyút kerítettek birtokukba. A Przemyslt kö­rülzáró vonalat északról és délről a szövet­séges csapatok szű­kebbre vonták. A Dnyeszter mentén és ettől délre a harcok tovább folytak. A Pruth-vonalon és Orosz-Lengyel­­országban semmi különös nem történt. DUNÁNTÚL Olasz hadszíntér: Tirol: Az olaszok a folyam­a—lavaronei fensíkon levő erődeinket újból ágyutűz alá vették. Ellenséges osztagok Cortinába be­vonultak, biztosító csapataik azonban már az első ágyulövésre megfutamodtak. A karintiai határon semmi sem történt. A partvidéken az ellenség a Görztől északra elterülő magaslatokon nem folytatta támadását. Monfalconénál az Isonzón való átkelési kísérleteit könnyű szerrel meghiúsí­tották járőreink. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német nagy főhadiszállás jelenti Ber­linbe május 30-án. Nyugati hadszíntér: A franciák az Yser-csatornától keletre tíz órai tüzérségi előkészítés után éjfélkor megtámadták a Houdt Fermetől északra lévő hadállásainkat. A támadást az egész arcvo­­nalon az ellenség súlyos veszteségei mellett visszavertük. Négy különböző ezredhez tar­tozó zuávokat foglyul ejtettünk. A La Bassée­­csatorna és Arras között csak tüzérségi har­cok folytak. A bethune—souchezi út mentén elfogtunk néhány tucat fekete franciát, akik egy kis erdőben rejtőztek. A harcvonalunk mögött lévő helységek bombázása, amelyet a szövetségesektől már megszoktunk, az ott visszamaradt francia asszonyok és gyermekek közül, akik a honi röghöz tapadnak, ismét számos ártatlan áldo­zatot követelt. Keleti hu­dszit­tér: Illakinál, 60 sjilom­éternyire Libantól délkeleti irányban lovasságunk néhány ellen­séges osztagot északi és északkeleti irány­ban visszavetett. A Dubissza mentén egy ki­sebb német osztag Savdynsky községet meg­lepő orosz támadással szemben kénytelen volt feladni. Négy ágyú jutott az ellenség kezére. Beérkező erősítések visszafoglalták a falut és visszaűzték az ellenséget. Szavle környé­kén ellenséges támadásokat visszautasítot­tunk. Az ellenség súlyos veszteségeket szen­vedett. Délkeleti hadszíntér: A Lubaczovka alsó folyásánál (Jaros­­lavtól északkeletre), valamint a Stryj vidékén lévő néplét csapatok ellen intézett orosz tá­madások alkal­mával az ellenség súlyos vesz­teségeket szenvedett. Legfőbb hazavezetőség. Nemzeti zarándoklat fegyvereink diadaláért. Budapest, május 31. Szent István jobbja ezer év óta érezteti áldását Magyarországgal Csodás tisztelet és nemzeti kegyelet fűzödik ehhez a Szent­ Jobb­hoz, mely életében annyi jót tett, s mely ezer év alatt ki tudja hányszor tartotta fenn a Ma­gyarok Istenének büntető kezét megérdemlett bűneinkért. Ennek a Szent-Jobbnak feltalálási évfordulóját ünnepelte vasárnap az Egyház, lehetett volna-e ennél alkalmasabb napot ki­választani arra, hogy a magyar nép buzgó áhítattal forduljon az Egek Urához a magyar fegyverek diadaláért. Pompás időben a főváros lobogódíszben álló utcáin és felékesített házai között méltó­ságteljesen és impozánsan foly le a körmenet, melyet semmiféle incidens nem zavart me­g s amelyhez hasonlót a főváros még nem látott. lassan bontakozott ki a hatalmas kör­­menet. Ünnepies lassúsággal lepi el a széles úttestet a katonazenekar, mire harsogó ke­mény, diadalmas zene dug végig az embertö­megek felett és jönnek a díszszázadok, a fe­hér karinges papok, a szerzetesek, a világi pap, hozzák a Szent-Jobb zászlóit, Magyar­­ország kettős keresztű apostoli logodáját, a címerzászlókat. Fényes egyenruhájú, aranyos pallájú koronaőrök sorfala között négy harc­ban járt, kitüntetett csukaszürkében levő kato­na érnék­ vállani a Szent-Jobb arany szekré­nyét. A nap ragyogó fényözönében szinte ég, szikrázik, lángol, mint valami csoda, ami le­szállott hozzánk, hogy erőssé nevelje szívünk­ben a törhetetlen bizalmat, a győzelembe ve­tett, lankadatlan remény. És közvetlen a Szent-Jobb után bíbor palástjában, hermelin díszeivel Magyarország bíboros hercegprímása. Fejét meghajtva kis­sé, bíbor uszályát lassú léptekkel viszi egy fi­­atalarcú, áhitatosan megindult pap, gróf P­o­n­g­r­á­c­z Frigyes, prímási szertartó. És jön a király képviselője: József Ferenc főherceg. Gyermekfiatal arcú csupa komolyság, csuna megilletődés. Feszesen lép­ked és a huszárkadét-őrmesteri egyenruha olyan jól áll sugár alakján. Az állami, pol­gári, katonai méltóságok, akik utána lépked­nek és a pompázó diszmagyárba öltözött urak alkotják az ünnepélyes kíséretet. A menetben résztvevők számát a kö­zönséggel együtt hozzávetőleges becsléssel háromszázezerre tehetjük azon az útvonalon, amerre a menet haladt, nevezetesen a Kos­suth Lajos-utcán, a Károly-körúton, a Vil­mos császár­ úton, a Szent­ István-bazilika mellett, a Nagykorona-utcán és a Szabad­ság-téren. A belvárosi templomból a Bazilikába ment a körmenet, hol Csernoch János hercegprímás fényes segédlettel ünnepi misét m­ondott. Evangéliumkor Prohászka Ot­tokár székesfehérvári püspök mondott hatal­mas beszédet, buzdítván a hallgatóságot imára a magyar fegyverek diadaláért, ki­fejtvén,­ hogy imánk akkor lesz hatásos, ha az 1. buzgó és küzdelmes. 2. alázatos és tö­redelmes. 3. lelkes és epekedő imádság. Ez alatt a körmenet az a része, mely nem fért be a Bazilikába, az országház elé vonult, hol a hatalmas lépcsőzeten oltár volt felállítva, hol gróf Mikes János szombat­­heyi püspök mondott ünnepi misét,­­d­r. V­a­s­s József pedig történeti vonatkozások­ban gazdag örvönyök­s beszédet tartott. Utána a Szent Jobbot visszakisérték a budavári templomba. József Ferenc főherceg, aki a mai ün­nepélyes aktus alkalmából a királyt képvi­selte, ma reggel a körmenet elindulása előtt a következő táviratot intézte az apostoli ki­rályhoz: a császári és királyi apostoli Felségének Bécs. Mikor Szent-István király szent Jobb­ját a magyar székesfővárosban könyör­gő körmenetben zarándokolva követjük­, hogy a Mindenható fegyvereinket győze­lemre segítse, legmélyebb hűséges­­ alatt­valói­ hódolatunkat tesszük Felséged trón­­jának zsámolyához, ki Szent-István király koronáját ,* viselve, országait békében, Szent-István bölcsességével kormányozza és a reánk kényszeritett háborúban, mi­kor Keletről fen­yégezte veszély nemzeti lé­tünket. Szent-István kardjával abba a tá­borba vezetett, melyet már a Szent-Jobb útmutatása is kijelölt. Fegyvereink grőzelene Felséged dicső­sége is. Bő imánk száll a Mindenhatóhoz Felséged és a hadsereg győzelmeiért. Az egész könyörgő körmenet nevében József Ferenc főherceg. Erre a táviratra az ifjú főherceghez az apostoli királytól a­­kora délutáni órákban az alábbi távirati válasz érkezett, melynek me­leg szavai, a Szent István király magasztos hagyományaira hivatkozó része fényes bi­zonyságai, hogy ő felsége a hódoló táviratot milyen szívesen fogadta s hogy felkében együ­tt könyörgött a magyar nemzettel. József Ferenc főherceg ur ő császári és ki­rályi Fenségének, Budapest, L. Vár. A Szent-István király szent Jobbját kö­vető könyörgő körmenet nevében Kedvessé­ged álltal előterjesztett meleg hódolatért szí­vem mélyéből jövő köszönetemet küldöm. Kedd, Június 1.

Next