Dunántúl, 1916. április (6. évfolyam, 75-99. szám)

1916-04-01 / 75. szám

2. oldal. Mi Holn­ik Mmna írta: Zichy János gróf. A világháborúnak két fő tanulsága van: Az egyik az, hogy a mai viszonyok között, csak­is a nagyhatalmak bírnak igazi individuali­tással, vagyis csakis ezek képesek akaratukat kifejleszteni és érvényesíteni; a másik az, hogy a kis államok, bármily gazdagok és kultiváltak legyenek is, el vannak veszve, ha izolálva állanak és nem szövetkezve egymás közt, nem igyekeznek egy egységes hatal­mas tényezőt alkotni. Ha tehát valaha átértettük Deák Ferenc nagy bölcsességét, mely a dualizmus meg­alkotásában nyilvánult meg, úgy ez most van. Soha inkább Ausztria Magyarországra és viszont Magyarország Ausztriára rá nem szorult, mint e háború alatt és merem állítani azt, hogyha Deák nagy műve nincsen, úgy a jelenlegi világháború egyszerűen elsöpörte volna a Habsburg-trónt azon egyszerű oknál fogva, mert nem lett volna egy olyan egy­séges erő, mely elég hatalmas arra, hogy visszaverhesse az egész világ támadását, a­mely Ausztriát és Magyarországot egyfor­mán fenyegette. A háborúban tehát bevált az összetartás. Most tehát arra kell törekednünk, hogy az a békét is biztosítsa. Amint tapasztaljuk, ellenségeink már most szervezkednek abból a célból, hogy a háború után bennünket gazdaságilag elszinteljenek és saját zsírunkba fojtsanak; már most ta­nácskoznak afelett, hogy miként sikerülhetne nekik fegyvereik kudarca után bennünket a jövőben gazdaságilag tönkre tenni. Ezzel a törekvéssel szemben mi nem ma­radhatunk tétlenek és be kell látnunk, hogy ilyen esetben ismét nem létezik más orvos­ság, mint az összetartás gazdasági téren. A fegyveres erő összetartása meghozza a békét, melyet viszont a gazdasági téren való összetartásnak kell majd biztosítani. Azok az összejövetelek, melyek a közel­múltban majd Budapesten, majd Bécsben gyűjtötték egybe az osztrák és magyar po­litikusokat, semmi más célt nem akartak szolgálni, mint azt, amit az imént je­leztem. Nekünk, kik egymásra vagyunk utalva, kö­zelebbről meg kell egymást ismernünk, nem­csak érdektársakká, hanem jó barátokká is kell válnunk, jó barátokká, kiket nemcsak az érdek, hanem a szív köteléke is összefűz, mert csak így lehet maradandó az összeköt­tetés és csak így lehet megalkotni a viszonyt úgy, hogy abban az érdekek egyformán igazságosan, vagyis a monarchia mindkét államának érdekében elégíttessenek ki. A politikusok összejövetele tehát ezt a nagy állami érdeket akarja szolgálni és azért nemcsak örvendetes, hanem nagyon is szük­séges, hogy ezen találkozások, érintkezések, megbeszélések minél többször megismétlőd­jenek, mert csakis így lehet feltétlenül jó ba­rátok módjára eszmét cserélni, csakis így le­het megfelelően bizonyos kontroverziókat megszüntetni, előítéleteket elenyésztetni és csakis így fogunk arra a meggyőződésre jut­­­­ni, hogy nagyon sok momentum, mely a múltban elválasztott, egyszerűen félreérté­seken alapult és hogy mi, a helyzet komoly­sága és az események súlyánál fogva, érdek és érzelem tekintetében is sokkal közelebb állunk egymáshoz, mint ahogy azt valaha hittük. A magyar önálló államiság érintése nélkül, sőt talán annak még inkább való kidomborí­­tása mellett is, meg lehet, sőt meg kell ta­lálni a módját annak, hogy Ausztria és Ma­gyarország ne csak mint katonai, hanem mint gazdasági nagyhatalom is megállhassa he­­­lyét Európában. DUNÁNTÚL Szombat, április 1. A harangok hadiszolgálata A pécsi egyházmegyéből 600 harang vonul be Pécs, március 31 Gróf Zichy Gyula dr. pécsi megyés­püspökhöz is megérkezett a vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter átirata, amelyben közli, hogy a templomok harangjainak hadicélokra való igénybevétele tárgyában megindított ak­ció immár annyira előrehaladt, hogy a ha­rangoknak a hadvezetőség által leendő át­vétele az egyházi főhatóságok által rendel­kezésre bocsátott kimutatások alapján rövid időn belül megkedhető lesz. Megállapítja a miniszter, hogy ez akció nagy jelentőségének teljes méltánylásával az egyházi főhatóságok, szem előtt tartva az állam legéletbevágóbb érdekeit, a hadveze­tőségnek hadianyagokban leendő megfelelő ellátásában áldozatkészen és befolyásuk ér­vényesítésével a kívánt mértékben megfe­leltek. Az egyházi főhatóságoknak ezen akció te­kintetében elfoglalt álláspontja — írja a mi­niszter, — valamint az egyházaknak sokszor tapasztalt áldozatkészsége bizonyára lehe­tővé teszik, hogy a harangoknak a hadiszol­gáltatási törvény alapján való igénybevétele mellőzhető lesz s hogy a rendelkezésre bocsá­tott harangok térítés ellenében való átenge­dése akadálytalanul keresztülvihetőnek mu­tatkozik. Ezután közli a miniszter a módozatokat, amelyek mellett a felajánlott­ harangokat kilogrammonként 4 koronában megállapított egységár ellenében átveszik. . Átirata végén kéri a miniszter az egyházi főhatóságot, hogy lelkészeik sürgős tájékoztatásának előkészí­tése érdekében a szükséges intézkedéseket már most tegyék meg. A pécsi egyházmegyében a harangok ha­dicélokra való felajánlása megelőzte a hiva­talos akciót. Gróf Zichy Gyula dr. megyés­püspök a kormányintézkedés előtt 1915. július 10-én kiadott körlevelében fordult az egyház­megye hitközségeihez, hogy a nélkülözhető harangjaikat ellenérték nélkül ajánlják fel. A megyés főpásztor felhívására a káptalan a pécsi székesegyháznak 2 harangját ajánlotta fel. Az egyházmegyéből pedig ugyancsak ellenérték nélkül 81 harangot ajánlottak fel a hitközségek hadicélokra. Amikor a kultuszminiszter átirata megér­kezett a megyéspüspökhöz, az augusztus 23-iki körlevelében a főpásztor elrendelte a harangok összeírásai. A pécsi egyházmegyéből a harangok ösz­­szeírása alapján, mintegy 500—600 harang fog bevonulni a hadsereg szolgálatába. Angol munkások a békéről London, március 31. Az angol parlamenti munkáspárt tegnap­előtt ülést tartott, amelyen részt vett Vandervelde belga szocialista kép­viselő is. Az ülésen Huysmann jelentette, hogy a mostani viszonyok között a nemzetközi szocialista iroda nem tarthat ülést. Indítvá­nyozta, hogy valamennyi ország szocialista munkáspártjai tekintet nélkül a háború mai állapotára vegyék fontolóra, hogyan lehetne egész Európa békéjét tartósan helyreállítani és egy újabb világháborút hosszú időre lehe­tetlenné tenni. A béke feltételeiül tárgyila­gosan olyan egységes elveket kell felállí­tani, amelyek a világ összes munkásai között uralkodnak. Vandervelde kifejtette, hogy tájéko­zódás céljából jött, milyen feltételeket vár­nak az angol munkáspártok. A beszédére adott válaszában kijelentették, hogy a fel­tételek megjelölése lehetetlen, mert az angol munkáspártok nyilatkozata félreértésre ad­hatna okot a semleges államokban. Könyvei a harctérre Adjunk olvasnivalót a harcolóknak — március 31. Könyvet kérnek a katonáknak! A hadse­gélyező bizottság felhívásban fordul kérő sza­vával a nagy­közönséghez. Legyen ennek a kérő szónak visszhangja és adjuk oda kiol­vasott könyveinket a harctéren küzdő kato­náknak, hogy pihenés közben, hasznos ol­vasmányokkal felüdítsék a lelküket. A felhí­vás, mely a Dunántúl olvasóközönségéhez szól, így hangzik: Minél tovább tart a háború, annál sűrűb­ben hallható a harctéren levő katonák kérő szava, hogy küldjünk nekik olvasni valót a lövészárokba. A könyv a legjobb eszköz arra, hogy összeköttetést teremtsen a messzi ide­genben táborozó katona és szülőföldje kö­zött. A katonai parancsnokságok ismételten megállapították, hogy az olvasás feltűnően jó hatással van a magyar csapatok szellemére, mert a pozíciós harc egyhangúsága közepett is megvédi őket a fásultságtól és fokozza lel­ki erejüket. Mivel a csapatok eddig csak szórványosan és rendszertelenül tudtak magyar könyvek­hez jutni, az országos Hadsegélyző Bizott­ság és a Vörös­kereszt egylet közös mozgal­mat indítanak oly célból, hogy az ellenség előtt álló magyar katonákat rendszeresen el­lássák olvasmányokkal. Tisztelettel kérjük a vidéki magyar sajtót­­ és a műveit olvasó közönséget amely a há­ború folyamán már annyi megkapó jelét ad­ta nagyszerű áldozatkészségének, hogy tá­mogasson minket hazafias, emberbaráti és kulturális szempontból egyesült fontos vál­lalkozásunkban. A közös nagy cél érdekében szükség van erre az újabb áldozatra is. Mindenkinek vannak otthon könyvei, füze­tei és képes újságjai, amelyek régóta érintet­lenül és haszon nélkü­l hevernek a polcokon és amelyek valódi kinccsé lesznek, ha a harcté­ren lévő katonák kezébe kerülnek. Tisztelettel és hazafias bizalommal kérjük Magyarország nemes érzésű hölgyeit és lel­kes tanuló ifjait, hogy gyűjtsék össze otthon és ismerőseik körében az ilyen nyomtatvá­nyokat és ajánlják fel a harcoló katonáknak. A nagylelkű adományokat a Szeretetado­­mány osztály Budapest, V., Lipót­ körút 1. szám veszi át és továbbítja az ellenség előtt álló csapatoknak. A kir. posta díjmentesen szállítja a küldeményeket, ha a csomagra rá­írjuk, hogy „Szeretetadomány a harctéren levő katonáknak, portamentes.“ A­mit erre a célra áldozunk, azt Magyar­­ország fegyverben álló ifjúságának adjuk, a nemzet világának, amely csodálatos áldozat­­készséggel védi meg hazáját és mindannyi­unk életét és vagyo­nát. Az Országos Hadsegélyző Bizottság és a Magyar Szent Korona Országainak Vörös­­kereszt Egylete megbízásából: Herczeg Ferenc.

Next