Dunántúl, 1917. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1917-02-01 / 26. szám

2. oldal, állításhoz a felség személye körüli minisz­ter ? Tisza István miniszterelnök: Megmondot­tam a múltkor, hogy az ő előterjesztésére történt a lista összeállítása. Mezőssy Béla: E szerint a listáért a fe­lelősséget a hadügyminiszter és a király sze­mélye körüli miniszterek közösen vállalják. Az összeférhetetlenségi bizottság ítéletének nem akar kritikájával­­ prejudikálni, de kon­statálja, hogy a bizottság sohasem volt szi­gorú eddig ítéletében. Ha pedig a miniszter listájában ajánlókat és érdeklődőket külön­böztetett meg, akkor már ebből mintegy prejudiciumot teremtett a bizottság részére. Az összeférhetetlenségi ügyekben a képvi­selőknek önmaguk ellen való bejelentését helyteleníti, mert a kérdést úgy teszik fel, hogy a bizottság arra nem adhatja meg a megfelelő választ. A miniszterelnök felszó­lítását, hogy az ellenzék vállalja a vádló sze­repét, a maga részéről elutasítja. Nem indí­tanak hajszát, nem képeznek tönkretevő ap­parátust. Ami a hadseregszállítónak a tőké­vel­ való részesedését illeti a háborúban, megadja a kellő tiszteletet, erkölcsileg azon­ban kifogásolja, hogy a bankok akár áru­­üzlettel, akár hadseregszállítással foglalkoz­zanak. Lehet idő, mikor a bankok nem a há­ború célját, K­üntet­ is nagyon könnyen befolyá­solják a választások esélyeit is, amire már volt példa. Beterjeszti interpellációját. Tisza felszólal Tisza István miniszterelnök. Nem akar elébe vágni a felség személye körüli mi­niszter válaszának. A maga részéről meg­jegyzi, hogy az ajánlók és érdeklődők meg­különböztetése csak arra vonatkozik, hogy az ajánló csak egyszer írt ajánló levelet, az érdeklődők pedig többször tettek kérdése­ket. Akkor járt volna el helytelenül, ha ér­demben való megkülönböztetést tett volna. Az a bizottság dolga, ahova az ügyek ke­rülnek, ismételten felszólítja úgy a Házban, mint a Házon kívül levőket, akik az ismere­tes vádakat felhozták, vállalják el a vádló szerepét. Nagyon szívesen veszi, ha az el­lenzék bejön az összeférhetetlenségi bizott­ságba. Egy-egy hely véletlenül üresedésben van, de ha nem jönne be az ellenzék akkor is ajánlaná, hogy az ellenzék egy-egy köz­­becsü­lésben álló tagját beválasszák. A ház­szabályok szerint a bizottsági tagságról le­mondani nem lehet, ha tehát az illetők nem jelennének meg az ülésen, akkor ez meg­hátrálás volna. Vádjóra a bizottság ülésein szükség van, mert kontradiktórius eljárást kell folytatni. Rosznert ő kérte fel, hogy a hadügyminiszter felhatalmazása alapján el­járjon, nem, mint őfelsége személye körüli miniszter, hanem mint a magyar kormány tagja vállalta el a megbízást. A király személye körüli miniszter válasza Roszner Ervin báró. Szívesen vállalta a megbízást, mert az erkölcs érdekében indo­koltnak látta és hazafias érzése diktálta, hogy világosságot kell deríteni a dologban. Téved Mezőssy, ha azt hiszi, hogy ő egy körsétával szerezte meg az információkat. A hadügyminiszter rendeletben adta ki az utasítást,­ hogy minden felvilágosítást, adja­nak meg. Jerzabeczky altábornagynál a tit­kárával együtt jelent meg. A vizsgálat az osztályfőnökök jelenlétében történt a had­ügyminiszter által összeállított lista alap­­­ján. 36 képviselő neve volt meg, másik ket­tőről tévedésből hitték, hogy képviselő. Egyetlen nevet sem hagyott ki és azt hiszi,­­ hogy helyesen járt el. Azt a vádat nem ve­­t szi■magára, hogy önkényesen járt el. Min­­­­denk­it bevett a listába, még azokat is, aki­ket nem gáncs, hanem elismerés illet. Magá­ra kellett vennie ezek neheztelését, de akik­nek ténykedése tiszta, azoknak nem kell­­ rajta keresniük a repa­rációt. Ami a felelős­ség kérdését illeti, természetesen az alkot­mányos felelősséget vállalja. De most utó­lag is kérdést intézett a­ hadügyminiszterhez, hogy nem történhetett-e meg, hogy valaki közvetlenül fordult hozzá és így nem vették be a listába. A hadügyminiszter erre a kér­désre azt válaszolta, hogy ez ki van zárva. Kérdésére a hadügyminiszter azt is meg­­­­erősítette, hogy 1916. nyara óta magyar kép-­­ viselő nem is járt a hadi­g­­isztériumban. Semmi támpont sincs arra, hogy a lista nem végleges. Reméli, hogy ezzel a kérdés le­kerül a napirendről. Nem fogadhatja­ el e te­kintetben Mezőssy álláspontját, hogy a ker­­í­tést felszínen kell tartani. Ez lehetséges, ha­­ konkrét adatokat hoznak fel, de általános­­s­ságban feltartani a gyanút, ez nem lehet kö­­t­­elessége­ senkin­ek, mert ez a magyar kép­viselőház reputációját csorbítja. Mezőssy Béla azt válaszolja, hogy Tisza felszólítását, hogy az ellenzék vegyen részt­­ az összeférhetetlenségi bizottságban, meg­­­­fontolás tárgyává teszik. De követeli, hogy­­ hozzák nyilvánosságra azt a listát, hogy az­­ egyes kommandóknál kik jártak közben száz- s ütők érdekében a magyar képviselők közül. S Roszner válaszát ő és a Ház is tudomásul­­ vette. A Zsófia gyerm­ekszanatóriumról Óváry Ferenc a Zsófia gyermekszanató­­rium­ egyesület közgyűlési határozatának megsemmisítése tárgyában interpellálja a belügyminisztert. Azt panaszolja, hogy Z­i­ I­c­li­k János gróf Link­ény­esen jár el elnöki­­ tisztében. A katolikus gyermekeket kedvez­­­­ményben részesíti, noha az egyesület fele­kezeti különbség nélkül alakult meg. To­vább is küzdeni fognak Zichy ellen. Nem le­het megengedni, hogy egy ember és nem a többség akarata döntsön. Új miniszteri biz­­­­­os kiküldését kéri. Sándor János belügyminiszter v válaszol,­­ Zichy János gróf működését nem Óváry­­ előadása alapján bírálja el. Zichy János gróf sok üdvös munkát végzett az egyesületben, amelynek működése terén nagy érdemei i­s vannak. Amennyire bizonyos, hogy egesü­­­­­­et a legáldásosabban működik, és oly lsn­­­orvos, hogy ezt az eredményt Zichy m­­rkö­­­­dése alatt érte el. Az alapszabályok értel­­­­mében a közgyűlés előtt össze kellett volna­­ hívni a kormányzótanácsot, de azt Óváry­­ beismerése szerint nem hívták össze. Nem­­ akar belenyúlni az egyesület belső ügyeibe.­­ Találja meg az egyesület a maga kebelében­­ a megértést és az uj közgyűlésen csupán a I .nemes eszmét és a szent ügyet tartsák szem­­ előtt.­­ Óváry Ferenc nem vette tudomásul a vá­­­­laszt. Az egyesülethez ismételten aj min­isz­­t­­eri biztos kiküldését kéri. Sándor János belügyminiszter úrból azt f feleli, hogy nem küld ki új miniszteri biztost, mert nem akar beleavatkozni az egyesület belső ügyeibe. A­ Ház a választ tudomásul ■ vette s az ülés este fél 10 órakor véget ért. UMNANTEL Csütörtök, február 1. Békehangok (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentései.) Csemin a békefeltételekrő­­ l Bécs, január 31.­­ C­z­e­min külügyminiszter az Associated Presse bécsi tudósítójával beszélgetést foly­tatott és kijelentette: — Ellenségeink békefeltételeiből megálla­píthatjuk, hogy Németországot területileg­­ amputálni akarják, belső politikai tekintet­­­­ben szabad rendelkezési jogától megfosz-­í­tani, Ausztria-Magyarországot szétdara­­­­bolni, Bulgáriát megcsonkítani, Törökor­szágot megsemmisíteni akarják — ezzel szemben mi kijelentjük, hogy nem hódító, hanem védelmi háborút folytatunk, ha ők arra kényszerítenek bennünket, hogy a vér­ontást folytassuk, úgy ezt maguknak tulaj­donítsák. Reméljük, hogy Amerikában eszerint ítélik majd meg elhatározásunkat. A jövő be fogja bizonyítani, hogy az antant célja, hogy bennünket megsemmisítsenek lehetetlenség. Loyd Cheorgie nyitatfccsatol P­á­r i­s. január 31. L­­­o­y­d Gi­eorge a Londonban tartandó birodalmi tanács értekezletéről ezeket mondta: Ha mi önálló gyarmataink minisztereit közös tanácskozásra hívjuk össze, ez azt jelenti, hogy véleményüket akarjuk kikérni a háború további viselésére és a béketárgya­lásokra nézve. A háború sok változást idé­zett elő és új érát jelent részünkre, amely­ben közösen kell vérünket és vagyonunkat kockáztatni.­­ A tanácskozás tárgya lesz a német gyarmatok sorsa is. A békefeltételek csak kiindulási pontot fognak képezni. Ebben egészen a szabadság és testvériség újjáépí­tésének álláspontjára­ kell helyezkednünk, ami az emberiség békéjének és haladásának egyetlen garanciája. Az értekezletnek össze kell ülnie, mert a háborút még nem nyertük meg és erő­kifejtésünket összpontosítani kell, hogy a döntő pillanatban ennek maximumát fejt­hessük ki. Ezenkívül pedig vágyunk az, hogy a háború döntő pillanatában teljesen egy­séges frontot mutassunk a világnak. A legnagyobb mozgalomnak előestéjén vagyunk, amilyent a világ a francia forrada­lom óta nem látott. Feltehető, h­ogy ezek a népek, a meghozott áldozataik után nem lesznek hivatva, hogy a világ újjászervezé­sének vezetését átvegyék. A legfontosabb alapok egyikét, amelyekre a jövőt építeni fogjuk, a bri­t birodalom e konferenciára fogja nyújtani. Japán a k­ántáni jegyzékről H­ága, január 31. Motona japán külügyminiszter kedden beszédet mondott Japán magatartásáról a háborúban. A japán kormány mindig figyel­met szentelt a német gyarmatok kérdésének és hogy az antant jegyzékből minden utalás hiányzott a német gyarmatok sorsáról, az némi feltűnést keltett. Az antant hatalmak válasza az amerikai kormánynak nem­ tar­talmazta az összes békefeltételeket. Mi fenn­tartjuk magunknak a jogot, hogy bizonyos követeléseket fenntartsunk arra az időre, amikor a békéről fogunk beszélni. Hogy minden félreértést elkerüljünk, megteszünk minden szükséges intézkedést jogaink meg­védésére. Wilson és a Nobel-díj , Berlin, január 31. Az United Press jelenti: Wilson békeakciója az Egyesült Álla­mokban annyira népszerű, hogy azt hiszik, hogy a legközelebbi Nobel békedíjat meg­kapja.

Next