Dunántúl, 1917. június (7. évfolyam, 124-147. szám)

1917-06-01 / 124. szám

2. okaf. 1 kih­inyválsír hírei Oroszországi hírek Az orosz front küldötteinek határozata (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.) Stockholm, május 31. A front kiküldötteinek pétervári kongresz­­szusán a háború folytatása kérdésében egy­hangúan a következő határozatot fogad­ták el. • A lövészárokban küzdő hadsereg először is kijelenti, hogy meg kell tenni minden in­tézkedést arra, hogy oly sürgősen, amint csak lehetséges, vége legyen a vérfürdőnek és annexió és hadikárpótlás nélkül való bé­ke köttesség, minden nemzet önrendelkezési joga elismerésének alapján.­­ Proklamálja egyúttal a hadsereg azt a jelz­i szót, hogy aki békét akar, annak készülnie­­ kell a háborúra. Másodszor: figyelmeztet a hadsereg arra, hogy az orosz hadsereg sok­kal súlyosabb körülmények között harcolt mint a szövetséges államok hadseregei és az orosz katona kénytelen az ellenséges golyók záporában szinte védtelenül, puszta kézzel áttörni a drótsövényeken, míg a szövetsége­sek csapatainak ezt a munkáját a tüzérség készíti elő. A hadsereg kijelenti, hogy az orosz fron­tot munícióval és minden egyéb szükséges hadiszerrel olyan mértékben el kell látni, amint azt a fenti jelszó követeli. Végül bizal­mát fejezi ki a hadsereg a munkások és ka­tonák tanácsa és az ideiglenes kormányzat iránt. Oroszország és a nagy szerb álmok (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.) Stockholm, május 31. Egy orosz lap írja, hogy az orosz kon­gresszus a szerbeknek értésére adta, hogy Nagyszerbiát nem tekinti céljának és hogy azért nem fog harcolni. Tanácskozások Jassiban (A Dunántúl tudósítói­nak telefonjelentése ) Bern, május 31. A Petit Journal írja Jassiból, hogy Tho­mas francia pénzügyminiszter ma odaérke­zett. Odavárják Kerenszkyt is. Kerenszky adódik az orosz frontállapotok miatt (A Dunántúl tudósítói­nak telefonjelentése.) , P­á­r­i­s, május 31. A Times levelezője beszélgetést folytatott a frontról visszaérkező Kerenszkyvel, aki kijelentette, hogy nagyon aggasztja az, amit a fronton látott. A front biztonsága sok kí­vánni valót hagy maga után. A fraternizálá­­sok még mindig megvannak, az élelem és muníciószállítás még mindig szünetel. A megélhetés nemcsak a fronton, de a front mögött is aggasztó. Lesz-e orosz offenziva !A Dunántúl tudósítói­nak telefonjelentése.) Berlin, május 31. Az Acht Uhr Blatt jelentése szerint az orosz főhadiszálláson Kerenszky had­ügyminiszter elnöklésével fontos tanácsko­zás volt. Több hadseregparancsnok az új of­­fenzivát sürgette, mások azonban erélyesen tiltakoztak ellene. Az volt az álláspontjuk, hogy belátható időn belül az orosz hadsereg képes ugyan élénkebb tevékenységre, de csak korlátozott terjedelemben és csak az­ért, hogy a szövetségeseknek bebizonyítsa Oroszország jóakaratát, de semmi esetre sem lehet s­zámítani arra, hogy az orosz had­sereg a közel­jövőben nagy akciót fejthet ki. Návay Lajos kihallgatáson (A Dunántúl tudósítóidnál, telefonjelentése.) Budapest, május 31. A Budapesti Tudósító jelenti: Návay Lajos, a képviseház volt elnöke ma délután 6 órakor kihallgatáson jelent meg a király előtt. A kihallgatás informatív jellegű volt. Návaynak alkalma volt nézeteit a vál­ságról és a kibontakozásról az uralkodó elé terjeszteni. Döntés még nem történt. Választójog nélkül nincs kibontakozás .A Dunántúl tudósítói­nak telefonjelentése.­ Budapest, május 31. Berlinből jelentik, hogy egy nagyállású személyiség odanyilatkozott, hogy az új mi­niszterelnök dezignálására elsősorban a vá­lasztói jog kérdésében való állásfoglalás az irányadó. A választói blokk megalakulása Budapest, május 31. ___ Szombaton alakul meg Budapesten a köz­­ponti demokrata körben V­á­z­s­o­n­y­i Vilmos elnöklésével az általános választójogi blokk. A szervezkedésben az összes radikális szer­vezetek, a demokraták, a szocialisták, a ma­gántisztviselők, a kereskedelmi alkalmazot­tak, azután a társadalomtudományi társaság, a reformklub, a Károlyi-párt, a főváros körei és a szabad szervezetek vesznek részt. Az alakuló ülés impozáns tüntetést tervez az általános, egyenlő, titkos választójog mellett. Bethmann—Hollveg és Hellferich Brnsselben (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.) Brüssel, május 31. Bethmann Hollweg birodalmi kancellár és Hellferich ma Brüsselbe érkeztek, hogy tanácskozzanak Falkenhauser főkormányzó­­val. Bucsúzkodó színészek Irta: Kiskunsági. Taps... virág . .. sok virág ...■ újra taps ..­. azután a függöny legördül és három hónapra vége a komédiának. A közönség tolul a kijárat felé, majd eláll­ja a színészajtókat és amint fel-feltűnik egy-egy kedvenc színésze, taps­orkán tör ki, szinte megszégyenítően nagyobb, mint amilyen a kőfalak között volt. A hála, a szeretet és a ragaszkodás megnyilvánulása ez a taps. A kellemes szórakozásért, a tanul­ságos estékért, a befelejtetés és az öröm­szerzésért. Tegnap búcsúelőadás volt a színházunkban és a ,,Csárdás királyné“, „Hercegkisasszony“, ,­Cigánybáró“ és a sok „Névtelen asszony“ és arisztokrata. Lencsi és a „Tündérlaki leá­nyok", „Hamupipőke“ és Németh Irén végül a Bárányok (a künn lévő farkasokkal) felszed­ték sátorfájukat. Elutaztak Nagykanizsára­­ hódítani, megnyerni a közönséget, hogy majd a rövid szini idény befejezése után ott is olyan érzéseket válthassanak ki a színházjáró lel­­kületéből, mint mi belőlünk: törzsökös pécsi­ekből és az idevetődött idegenekből. Kedves, szép, gyöngéd, szinte megható fi­gyelem nyilvánult meg nálunk Füredi színtár­sulatával szemben. Egy-két szerelmes midi­nettnek, ábrándos deák gyereknek a szeme is könnyes volt, midőn a színpadról csókot szórt­­ a Hercegkisasszony, a bájos Etus­ pedig disz-­­­krét eleganciával fejbókolással intett búcsút a szerető embereknek. Sok kis legénynek, sok kis leánynak harmatos lett a szempillája. Úgy­­látszik, nagyon erős a villanyfény abban a színházban, könnyeznek a gyöngeszeműek. Valamikor mi is átestünk ezen a szembeteg­ségen, pedig a mi kis összetákolt színházunk­ban csak a­ petróleum égett. Gyermekkorom legszebb emléke még ma is az a kis ócska színház. Kezdetben csak minden hét szom­batján mentünk az arénába, majd az Arany Bárány­ba. Másnap vasárnap volt, nem kel­lett tanulnunk. Szombaton tovább fönnmarad­hattunk, hogy nyugtalan éjjeleken válto­zatos álmok közepette még többet­­ gondol­kozhassunk az álomvilágról. Negyedik gimna­­zista voltam, de színházba már „rendesen“ jártam. Mint kis diák, én is kevés zsebpénzt kaptam, belépőjegyre pedig kellett a pénz. Csak írtam haza a drága levelet, hogy ron­gyos a cipőm talpa, elfogyott a füzet, sok a tandíj. Levél után pár napra jött a pénz, a ke­vés, de sokat érő pénz. És én boldogan rohan­tam a színház karzatára. — Ha a kevés pén­zem sem volt meg, akkor udvarolnom kellett a kis Mátrai Iluskának, a jegyelszedő leányá­nak, vagy egy-egy szál fehér rózsát vinni neki, aki az önzetlen figyelemért leültetett az utol­só sor egyik üres támlás székére. Néha pedig felültetett. De azért nem haragudtunk egy­másra, most sem. Igaz, hogy­ azóta nem is ta­lálkoztunk egymással. , Nagyobb harcok nem voltak A kis leányok majd mindegyike apáca, a fiú színész akar lenne. A gyengébbet rabságba ejti a misztikus kolostorok megnyugtató csendje, a pezsgő verő fiút pedig mámorba kergeti a festett fényű világ, a könnyen hunyó fény, az ócska káprázat, a tapsvihar, a szín­ház forró levegője, a színpad légköre és a primadonna elejtett bájos mosolya, vagy bár­sonyos fiús nadrágja. Én sem voltam kü­lönb. Hogy nem lettem szub auspiciis regis, csak egy örökké nevető szempárnak, de már akkor is öregedő primadonnának köszönhe­tem. De mit bántam én, hogy a vándorló mű­vésznőnek már nem volt sima az arca. Szépen festette a szemét, haját, ruháját, lénye általá­ban jól festett. Ezek a gyarló tulajdonságok épen elegendők voltak arra, hogy mint kama­szodó diákok színházi esték után odasompo­­lyogjunk az ablaka alá és órákhosszat kiles­sük, hogy két tojás rántottéhoz hány pohár vi­zet fogyaszt el szivünk bálványa, a szegény, rosszul fizetett vándor komédiásnő. Most a színházunk átelleni kávéházában ülök. Ide hangzik a taps, amivel egy-egy ked­vencet tüntet ki az utca. Eszembe jutnak a boldog gyermekkorom édes színészei felraj­­zanak emlékemben a sok éhes, ványadt arcú énekesnők, akiknek kocsijából valamikor ki­fogtuk a lovakat és nekifeszített vállal toltuk az ünnepelt primadonna szekerét. A diadal­kocsit négylábú jámbor jószágok helyett sok­szor a lóvátett udvarlók húzták. Ezt azonban DUNÁNTÚL 1. Péntek, június 1. * . ■■■■■■MunHnaagHBimHMaaaa A ma esti német jelentés — Wolff-ügynökség jelentése. — (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.)

Next