Dunántúl, 1917. június (7. évfolyam, 124-147. szám)
1917-06-01 / 124. szám
2. okaf. 1 kihinyválsír hírei Oroszországi hírek Az orosz front küldötteinek határozata (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.) Stockholm, május 31. A front kiküldötteinek pétervári kongreszszusán a háború folytatása kérdésében egyhangúan a következő határozatot fogadták el. • A lövészárokban küzdő hadsereg először is kijelenti, hogy meg kell tenni minden intézkedést arra, hogy oly sürgősen, amint csak lehetséges, vége legyen a vérfürdőnek és annexió és hadikárpótlás nélkül való béke köttesség, minden nemzet önrendelkezési joga elismerésének alapján. Proklamálja egyúttal a hadsereg azt a jelzi szót, hogy aki békét akar, annak készülnie kell a háborúra. Másodszor: figyelmeztet a hadsereg arra, hogy az orosz hadsereg sokkal súlyosabb körülmények között harcolt mint a szövetséges államok hadseregei és az orosz katona kénytelen az ellenséges golyók záporában szinte védtelenül, puszta kézzel áttörni a drótsövényeken, míg a szövetségesek csapatainak ezt a munkáját a tüzérség készíti elő. A hadsereg kijelenti, hogy az orosz frontot munícióval és minden egyéb szükséges hadiszerrel olyan mértékben el kell látni, amint azt a fenti jelszó követeli. Végül bizalmát fejezi ki a hadsereg a munkások és katonák tanácsa és az ideiglenes kormányzat iránt. Oroszország és a nagy szerb álmok (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.) Stockholm, május 31. Egy orosz lap írja, hogy az orosz kongresszus a szerbeknek értésére adta, hogy Nagyszerbiát nem tekinti céljának és hogy azért nem fog harcolni. Tanácskozások Jassiban (A Dunántúl tudósítóinak telefonjelentése ) Bern, május 31. A Petit Journal írja Jassiból, hogy Thomas francia pénzügyminiszter ma odaérkezett. Odavárják Kerenszkyt is. Kerenszky adódik az orosz frontállapotok miatt (A Dunántúl tudósítóinak telefonjelentése.) , Páris, május 31. A Times levelezője beszélgetést folytatott a frontról visszaérkező Kerenszkyvel, aki kijelentette, hogy nagyon aggasztja az, amit a fronton látott. A front biztonsága sok kívánni valót hagy maga után. A fraternizálások még mindig megvannak, az élelem és muníciószállítás még mindig szünetel. A megélhetés nemcsak a fronton, de a front mögött is aggasztó. Lesz-e orosz offenziva !A Dunántúl tudósítóinak telefonjelentése.) Berlin, május 31. Az Acht Uhr Blatt jelentése szerint az orosz főhadiszálláson Kerenszky hadügyminiszter elnöklésével fontos tanácskozás volt. Több hadseregparancsnok az új offenzivát sürgette, mások azonban erélyesen tiltakoztak ellene. Az volt az álláspontjuk, hogy belátható időn belül az orosz hadsereg képes ugyan élénkebb tevékenységre, de csak korlátozott terjedelemben és csak azért, hogy a szövetségeseknek bebizonyítsa Oroszország jóakaratát, de semmi esetre sem lehet számítani arra, hogy az orosz hadsereg a közeljövőben nagy akciót fejthet ki. Návay Lajos kihallgatáson (A Dunántúl tudósítóidnál, telefonjelentése.) Budapest, május 31. A Budapesti Tudósító jelenti: Návay Lajos, a képviseház volt elnöke ma délután 6 órakor kihallgatáson jelent meg a király előtt. A kihallgatás informatív jellegű volt. Návaynak alkalma volt nézeteit a válságról és a kibontakozásról az uralkodó elé terjeszteni. Döntés még nem történt. Választójog nélkül nincs kibontakozás .A Dunántúl tudósítóinak telefonjelentése. Budapest, május 31. Berlinből jelentik, hogy egy nagyállású személyiség odanyilatkozott, hogy az új miniszterelnök dezignálására elsősorban a választói jog kérdésében való állásfoglalás az irányadó. A választói blokk megalakulása Budapest, május 31. ___ Szombaton alakul meg Budapesten a központi demokrata körben Vázsonyi Vilmos elnöklésével az általános választójogi blokk. A szervezkedésben az összes radikális szervezetek, a demokraták, a szocialisták, a magántisztviselők, a kereskedelmi alkalmazottak, azután a társadalomtudományi társaság, a reformklub, a Károlyi-párt, a főváros körei és a szabad szervezetek vesznek részt. Az alakuló ülés impozáns tüntetést tervez az általános, egyenlő, titkos választójog mellett. Bethmann—Hollveg és Hellferich Brnsselben (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.) Brüssel, május 31. Bethmann Hollweg birodalmi kancellár és Hellferich ma Brüsselbe érkeztek, hogy tanácskozzanak Falkenhauser főkormányzóval. Bucsúzkodó színészek Irta: Kiskunsági. Taps... virág . .. sok virág ...■ újra taps ... azután a függöny legördül és három hónapra vége a komédiának. A közönség tolul a kijárat felé, majd elállja a színészajtókat és amint fel-feltűnik egy-egy kedvenc színésze, tapsorkán tör ki, szinte megszégyenítően nagyobb, mint amilyen a kőfalak között volt. A hála, a szeretet és a ragaszkodás megnyilvánulása ez a taps. A kellemes szórakozásért, a tanulságos estékért, a befelejtetés és az örömszerzésért. Tegnap búcsúelőadás volt a színházunkban és a ,,Csárdás királyné“, „Hercegkisasszony“, ,Cigánybáró“ és a sok „Névtelen asszony“ és arisztokrata. Lencsi és a „Tündérlaki leányok", „Hamupipőke“ és Németh Irén végül a Bárányok (a künn lévő farkasokkal) felszedték sátorfájukat. Elutaztak Nagykanizsára hódítani, megnyerni a közönséget, hogy majd a rövid szini idény befejezése után ott is olyan érzéseket válthassanak ki a színházjáró lelkületéből, mint mi belőlünk: törzsökös pécsiekből és az idevetődött idegenekből. Kedves, szép, gyöngéd, szinte megható figyelem nyilvánult meg nálunk Füredi színtársulatával szemben. Egy-két szerelmes midinettnek, ábrándos deák gyereknek a szeme is könnyes volt, midőn a színpadról csókot szórt a Hercegkisasszony, a bájos Etus pedig disz-krét eleganciával fejbókolással intett búcsút a szerető embereknek. Sok kis legénynek, sok kis leánynak harmatos lett a szempillája. Úgylátszik, nagyon erős a villanyfény abban a színházban, könnyeznek a gyöngeszeműek. Valamikor mi is átestünk ezen a szembetegségen, pedig a mi kis összetákolt színházunkban csak a petróleum égett. Gyermekkorom legszebb emléke még ma is az a kis ócska színház. Kezdetben csak minden hét szombatján mentünk az arénába, majd az Arany Bárányba. Másnap vasárnap volt, nem kellett tanulnunk. Szombaton tovább fönnmaradhattunk, hogy nyugtalan éjjeleken változatos álmok közepette még többet gondolkozhassunk az álomvilágról. Negyedik gimnazista voltam, de színházba már „rendesen“ jártam. Mint kis diák, én is kevés zsebpénzt kaptam, belépőjegyre pedig kellett a pénz. Csak írtam haza a drága levelet, hogy rongyos a cipőm talpa, elfogyott a füzet, sok a tandíj. Levél után pár napra jött a pénz, a kevés, de sokat érő pénz. És én boldogan rohantam a színház karzatára. — Ha a kevés pénzem sem volt meg, akkor udvarolnom kellett a kis Mátrai Iluskának, a jegyelszedő leányának, vagy egy-egy szál fehér rózsát vinni neki, aki az önzetlen figyelemért leültetett az utolsó sor egyik üres támlás székére. Néha pedig felültetett. De azért nem haragudtunk egymásra, most sem. Igaz, hogy azóta nem is találkoztunk egymással. , Nagyobb harcok nem voltak A kis leányok majd mindegyike apáca, a fiú színész akar lenne. A gyengébbet rabságba ejti a misztikus kolostorok megnyugtató csendje, a pezsgő verő fiút pedig mámorba kergeti a festett fényű világ, a könnyen hunyó fény, az ócska káprázat, a tapsvihar, a színház forró levegője, a színpad légköre és a primadonna elejtett bájos mosolya, vagy bársonyos fiús nadrágja. Én sem voltam különb. Hogy nem lettem szub auspiciis regis, csak egy örökké nevető szempárnak, de már akkor is öregedő primadonnának köszönhetem. De mit bántam én, hogy a vándorló művésznőnek már nem volt sima az arca. Szépen festette a szemét, haját, ruháját, lénye általában jól festett. Ezek a gyarló tulajdonságok épen elegendők voltak arra, hogy mint kamaszodó diákok színházi esték után odasompolyogjunk az ablaka alá és órákhosszat kilessük, hogy két tojás rántottéhoz hány pohár vizet fogyaszt el szivünk bálványa, a szegény, rosszul fizetett vándor komédiásnő. Most a színházunk átelleni kávéházában ülök. Ide hangzik a taps, amivel egy-egy kedvencet tüntet ki az utca. Eszembe jutnak a boldog gyermekkorom édes színészei felrajzanak emlékemben a sok éhes, ványadt arcú énekesnők, akiknek kocsijából valamikor kifogtuk a lovakat és nekifeszített vállal toltuk az ünnepelt primadonna szekerét. A diadalkocsit négylábú jámbor jószágok helyett sokszor a lóvátett udvarlók húzták. Ezt azonban DUNÁNTÚL 1. Péntek, június 1. * . ■■■■■■MunHnaagHBimHMaaaa A ma esti német jelentés — Wolff-ügynökség jelentése. — (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.)