Dunántúl, 1918. április (8. évfolyam, 81-97. szám)
1918-04-09 / 81. szám
2. oldal. társulat. Hazával hasonlítja össze a fejlődést úgy a törzs a patronázs volt. Később a miszsziótársulat új ágakat bocsátott nőmozgalom lett, amelynek célja diadalra vinni a katolikus gondolatot. Elsőrendű kötelesség állást foglalni a mostani alakulásokban, amikor minden újjáalakul. A nőnek is állampolgárnak kell lennie. Ezt az állampolgári kötelességet azonban nem úgy ítélük meg, amint a radikális feministák, akik a női szavazati jogért beválnek. Pártpolitikai klubbokba, férfidivatokba belemenni nem szabad. Mi ha belemegyünk az állampolgári kötelesség gyakorlásába csak a magyar keresztény kultúra jegyében tehetjük. Radikális cigarettázó politikától mentsen meg minket az Isten. Szomorú példákat hoz fel, Budapesten egy kis utcában 280 vadházas van. Egy 200 lakójú bérházban 56 vadházast találtak. Napóleon mondotta uralma alkonyán a kard sohasem győz, hanem a szellem. A dekadens írók a családi intézményről, mint avult, túlhaladott álláspontról beszélnek. Úgy látjuk, mintha egy nekizúduló áradat el akarná söpörni mindazt ami szép és szent előttünk. A missziótársulat jelvénye a kereszt. Gyűjtsünk ennek a társulatnak tagokat, olyan nőket, akiknek magyar vér van az ereiben és akik tudnak Krisztusról. A kereszt jelében győzni fogunk. Viharos taps fogadta a mélyen járó szép beszédet. Zichy Gyula gróf elnök meleg hangon mondott köszönetet a szép előadásért, végtelen háláját tolmácsolta a főnöknőnek, a missziós nővéreknek megjelenésükért és előadásaikért, amelyek maradandó nyomot hagynak és buzdítani fognak a további munkára, amelyen Isten áldása lesz. ( A baranyai szervezet Hétfőn délután újra benépesedett a város közgyűlési terme. A szociális missziótársulat baranyai szervezetének alakulása hozta össze vármegye minden részéből a lelkes hölgy közönséget. Különösen nagy számban vonult fel Soldáss,Villány, Pécsvárad stb. Ott láttuk a zsúfolt padsorokban a vármegye sok előkelő, ismert hölgyét. Ott voltak Benyovszky Móric gróf főispán, Arnold Sándor táblaelnök, Pittepich Rezső tábornok, Holly Ferenc ezredes, Varga Nagy István nyugtáblai tanácselnök, Szenge Ferenc alispán, Koszits Ákos dr. megyei főügyész, Nendtvich Andor polgármester, Riff Sándor alezredes, Oberhammer Antal főkapitány, Pintér Ferencc árvaszéki elnök, Mosonyi Dénes dr. és Romaisz Ferenc kanonokok, Késmárky István dr. jogakadémiai igazgató, továbbá a vármegye és város vezetői közül számosan. A megyei alakuláson is Zichy Gyula gróf töltötte be az elnöki tisztet. Részt vettek rajta Farkas Edit alapítványi hölgy, Zichy Lujza grófnő, Rónai Paula és Ikrich Auguszta missziós nővérek. Gróf Zichy Gyula titkos tanácsos elnök az alábbi lelkes beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: — Hihetetlen változások korszakában élünk. Azóta, hogy ránk tört a háború s kirobbant a civilizált népek egymást irtó, pusztító haragja, majdnem négy év suhant el felettünk. És e négy év viharai sok millió fiatal életet törtek, zúzták össze és temettek poros, véres, avagy tán virágos, de mindenütt könnyekkel áztatott fájdalmas sírokba. Falvak és városok lettek romhalmazokká, egész országrészek váltak temetőkké, melyekbe az itéletes vihar mérhetetlen anyagi kincseket s valódi értékben e kincseket messze felülmúló daliás hősöket tiport s gázol ma is. Országok és birodalmak omlottak már össze a gyilkos fegyverek vasereje alatt s darabokra hullva uj alakban vergődnek most tovább. Nyugaton meg újra tömböl a harc, folyik a gigászi, minden képzeletet túlszárnyaló, öldöklő mérkőzés. Inognak a frontok és velük inognak kormányok, országok és egész birodalmak. A háború végső vonaglással döntéseket érlel és milliók gyászos halálából akar uj és jobb életet a győzők számára. — Várjon elérik-e — ez a jövő titka, de annyi bizonyos, hogy csak ez a remény acélozza kitartásra a küzdők karjait. — Ámde nemcsak a harctéren folyik a küzdelem egy uj, egy szebb és egy jobb életért, hanem már itthon is. Ott künn karddal, puskával, ágyúval, a gyilkoló szerszámok számtalan fajával tusakodnak érte, itthon pedig a több jog elvével törtetnek előre a demokrácia és a feminizmus. És ez nem is csoda. Minél sűrűbb, sötétebb az égbolt, annál nagyobb a vágy a napsugár után, minél több, súlyosabb a baj, a szenvedés és az élet mindennapos terhe, annál nagyobb és annál szilajabb az a törekvés is, hogy segítsünk, javítsunk, lendítsünk fájó helyzetünkön. És ma általános, mondjuk tömegtünet, mert a nehézségek és a sorscsapások és az élet keservei tömegesen nőnek, sokasodnak és az emberiség tömegeit érik, kínozzák legjobban. — Ezek ellen szervezkednek a munkás tömegek, s ezek ellen indulnak meg a nőmozgalmak is. A nagy nővédelem, a patronage, a nőtisztviselők, az anyák és csecsemők védelme, s velük és mellettük a többi mozgalom. És ez így rendben van. A keresztény világnézet nem retten meg tőlük, sőt örömmel látja valamennyit. De egy kérdést tisztázni kell előbb. Azt, hogy az új világ, mely a nőknek újabb gazdasági, társadalmi, sőt politikai szerepeket akar kiküzdeni, milyen alapon áll. Homokra vagy betonpillérekre építi-e minden törekvését? — Minden nagyarányú, nemes mozgalomnak, hogyha maradandó sikerekre vágyik, biztos alapokon kell megindulnia. De ily biztos alap csupán csak egy lehet, s ez nem a szenvedély, ösztön, vagy hangulat, az emberi szeszély avagy az egyesek képzelt szükséglete, hanem egy örök elv, az isteni törvény, mely egyforma mindenkire nézve, örök, változatlan, s mindig kötelező. Ez a talaj, amelyen állnunk kell és ez a levegő, amelyet szívnunk kell, ha élni, dolgozni s maradandót alkotni akarunk. Tehát nem hangulat, vagy merő érzelem, nem is üres humanizmus és zavaros ösztönösség a nagy célok iránt, hanem rendületlen hit-erkölcsi alap kell e mozgalmakhoz. Ezen az alapon bizton bátran adhatunk és kérhetünk jogokat, többet és újakat, mert a jogot azok megérdemlik, akik a kötelességeket tudatosan, híven teljesítik. De ezeket viszont senki jobban nem teljesítheti, mint aki azokat az örök elvekből származtatja és azokra veszi vissza mindig. — Ennek az iránynak hirdetője minden modern nőmozgalom terén az a Szociális Miszsziótársulat, melynek főnöknőjét és buzgó tagjait a mai ünnepen körünkben tiszteljük. — Bizalommal fordulunk feléjük, s hisszük, hogy az egész megye női társadalma lelkesen és bátran csatlakozik az ő irányukhoz, hogy az ő tanácsuk, segítségük és példájuk nyomán a megyei nőmozgalmak terén elérhessük kitűzött célunkat: a hitben, munkában s a jótékony szeretetben felülmúlhatatlan női társadalom megerősítését. — Midőn e reményben úgy őket, mint a megjelent díszes közönséget melegen üdvözlöm, a közgyűlést ezennel megnyitom. A főpásztor szavait többször megszakította a kitörő helyeslés és taps, amikor pedig bevégezte szavait szűnni nem akaró taps zúgott fel a gondolatokban gazdag és nyomot hagyott beszéd hatása alatt. Az elnök a gyűlés jegyzőkönyvének vezetésére Hoffer Lajosnét kérte fel. Rónai Paula missziós nővér a maga közvetlen előadásában ismertette a szociális missziótársulat szervezetének célját. A szervezkedés útját és módját jelölte meg. Majd felhívta a figyelmet a nélkülöző erdélyi gyermekekre. A társulat 200 erdélyi gyermeket adott ki alföldre jó emberekhez táplálkozásra. Kéri azokat, akik vállalnának bizonyos időre 5—10 év körüli gyermekeket ellátásra közöljék e szándékukat a missziótársulat vezetőségével. Végül ismertette az ügyrendet, amelyet a közgyűlés elfogadott. Faluhelyi Ferenc dr. beszámol a baranyai előkészítés munkáiról. Hajós György dr. szállt ki Baranyában és alakított missziós szervezeteket. Eddig Sásdon, Szentlőrincen, Mohácson, Siklóson, Pécsváradon és Sellyén tartott előadásokat, ahol mindenütt Sásd kivételével már megalakult a helyi szervezet. Eddig 953 a baranyai tagok száma. A közgyűlés határozataként az elnök kimondja a baranyai szervezet megalakulását. A baranyai szervezet tisztikara a következőkép alakult meg: fővédnök Zichy Gyula gróf, elnök Zichy Lujza grófnő, titkár dr. Bahua Józsefné, pénztáros Schmidt Károlyné Mohács, jegyző Hoffer Lajosné, egyházi tanácsadó Hajós György dr., jogi tanácsadó Hoffmann Ottó dr. Választmányi tagok lettek: Draschkovích Iván grófnő Sellye, Mirbach Frida bárónő Somberek, Stenge Ferencné, Németh Lipótné Mohács, Vadnay Jenőné Siklós, özv. Schill Gyulánné Pécsvárad, Eötvös Fanny bárónő Pécsvárad, dr. Barna Lajosné Sásd, Gebauer Tivadarné Szentlőrincz, Szilassy Károlyné. A vidéki szervezetek tisztikara a következőkép alakult: Mohácson elnök dr. Rüll Jánosné, titkár Kész Kornélné, jegyző Früstök Ilona, pénztáros Sipos Vilma. Pécsváradon elnök Simon Józsefné, titkár dr. Liber Ferencné, jegyző Klepinger Gézáné, pénztáros Anschau Mariska, választmányi tagok báró Eötvös Fanny, Kubica Istvánné, dr. Dvorszky Józsefné, Jäger Ödönné, egyházi tanácsadó Réthelyi József dr. Siklóson elnök dr. Darázsy Ödönné, titkár Budimácz Antalné, jegyző Nagy Stefánia, pénztáros Schunk Emilia. Sellyén elnök Kalla Róbertné, titkár Weigl Olga, jegyző Cizek Ilona, pénztáros Pápé Lászlóné. Szentlőrincen elnök dr. Narancsik Józsefné, titkár Háber Margit, jegyző Zsinkóné Simon Erzsébet, pénztáros dr. Koncz Miklósné, egyházi tanácsadó Marton Sándor. A választások után Farkas Edit alapítványi hölgy tartott előadást, miként kell a beteg társadalmon segíteni. Ismertette a jakabszállási tanyai plébánosnak rendkívüli buzgó szociális munkásságát, aki igazi apostol módjára gondozta híveit. Ilyen apostolokra van ma különösen szükség. A tanyai plébános munkájából nemcsak apostoli példát vehetni. DUNÁNTÚL Kedd, 1918. április 9. APOLLÓBAN kedden, április 1só 9-én Legyen világosság II. 5 részben. Kiadja a német tudományos társaság a nemi betegségek leküzdése ellen. Főszereplő: Bern Aldor. Holnap és holnapután Fekete gyémántok I. és II. rész együttesen, zongoratrió kisérettel. Jegyek már ma előre válthatók Mérsékelten felemelt helyárak