Dunántúl, 1919. június (9. évfolyam, 111-133. szám)
1919-06-01 / 111. szám
it. («folg«« 111. **a®. Vasárnap fies. *919. siratus t.elöüz«r és tér: Égisz évre . . . 84'— fa ívre . ... 42‘— Negyedévre . . . 21 — Irjjy hóra .... 7.— Hí szám ára 40 fillé* Kiadóhivatal: lyceum-utca 4. szám. Kiadó telefonja: 222. Szerkesség: Speumitter 4. *». Szerkesztőség: telefonja 650. szám. Kéziratokat nem vednek vissza. Hirdetés díjszabás szerin. Nyílttér soronkint 2 kor A jövő iskolája Pécs, május 31. A természetben nincs megállás. Minden változásnak, fejlődésnek van alávetve. Ez biológiai törvény. A pedagógiai történetében sincs megállás. Nincs, nem is volt korszak, melyben az emberek a nevelés irányával, szellemével, főleg eredményével meg lettek volna elégedve. Nemcsak a pedagógusok, de a laikusok is bírálatot mondanak a mostani idők nveléséről, korunk iskoláiról. Mi az elégedetlenkedés oka? Az, hogy míg a nevelés ügyében alig történik valami, amig hagyományos csiga lassúsággal történtek intézkedések, addig a cammogó szekér körül egymás után tűntek föl s rohantak tovább diadalmas útjukra az egészségesebb nézetek. A nevelés s tanitás szekere csak döcögött. Az eszmék s nézetek tisztultak, megváltozott a felfogás a nevelés céljáról, de megváltozott az ideál is amit a nevelés számára megállapítottak. A mi korunk a forrongások, változások korszaka. A világháború megváltoztatta a gazdasági viszonyokat és ezzel az életet, megélhetést, az életfenntartás feltételeit és módját. A kultúra tartalma is megváltozott. Ha a nevelés körül megváltozott minden, szükségképpen meg kell változni a jelenlegi iskolai intézményeknek is. Meg fog változni a tanítás módja, az egész nevelésünk iránya. Sok az ellentétes nézet s nagy küzdelmet vívtak egymással. Az eszmék e harcából még nem alakult ki a végleges jövendő képe, az eszmék sem kristályosodtak még ki teljesen. Az egyik részen taposott utón haladnak és nem akarnak eltérni, mert ez még a régi s már bevált, a másik oldalon a kor szociális követelményeit megértő nevelők tábora s a sas szárnyalásaival iparkodnak, hogy eszméiket diadalra juttassák. Történtek már javítások a pedagógia terén, de még nagyon kevés ahhoz, hogy a mostani viszonyoknk megfeleljen és a mostani követelményeket kielégítse. De eljön az idő, amikor már meg lesz szervezve a nyolcosztályú osztott népiskola az egész vonalon. Ennek végeztével ki-ki képességéhez mért ingyenes szakiskolában fejlesztheti azt tovább. A szakiskolák szervezetük lényegében olyanok lesznek, mint a népiskolák. Ott van a jövő népiskolája a szabadban, körülötte nagy telek. Az iskola kert tele gyümölcsfákkal, zöldség- és főzelékfélékkel, gyógynövény ágyasokkal. Gabona s kapás növények hirdetik, hogy itt a gyermekek, ifjak dolgozva tanulnak. Erdő lombjai s madárral veszi körű a tudomány e szentélyét. S a gyermeksereg maga készítette gyeppadon ülve hallgatja tanítóját. Délelőtt tanítás, délután pihenés, bogarászás, úszás, sport, hancúrozás, kerti stb. munka. Föl van szerelve ez az iskola laboratóriummal, gépteremmel, van továbbá asztalos műhely, napközi otthon, fürdő stb. Szóval mindaz, ami a kulturállamok iskolájában szétszórva, jó, használható, a jövő iskolájában mind együtt van. Ez a külső keret. Belső élete a haladás jegyében folyik, nem törődik az előítéletekkel, ez elő akarja mezesítani az ember természetes fejlődését, kellő harmóniába foglalkoztatva minden képességét nem csupán értelmi erejét. Ez az iskola főkészít a szociális társas életre, mint a szűk családi kör; előkészít az életre, kifejti szabadon a jellemét és az egyéniségét. A jövő iskolájában ott van már a kor szellemében nevelt szaktanító. Szó szoros értelemben vett tökéletes embernek kell lennie. Nagyon tapintatos, finom lelkű, jellemes, mély tudású pszichológiai ismerettel rendelkező, egészen hivatásuknak élő pedagógusokra van szükség, úgy lesz, mint Demolins mondja: „Azok, kik a tanítást nem akarják életfeladatuknak tekinteni, s kiknek nincs hajlandóságuk a tanításra és nevelésre, ne jelentkezzenek.“ T. i. az ő iskolájába. Nem is fognak jelentkezni a jövő iskoláják sem. Maguk az iskolák fogják a tanítót is fejleszteni, mert nem egyszerű előadót, szomorú felügyelőt kívánnak, hanem valódi nevelőt. « Ma belépő jegyet adnak az iskola befejeztével az egyes hivatalokba, életpályákra. Nem ez kell! A jövő iskolája is ad, de nem ily jegyet, hanem embert, akinek van kezdeményező képessége, tettereje és tudása. Ez az iskola arra törekszik hogy az élet minden körülményei között meg tudjon állni a gyermek és ifjú. Nem fogja szaporítani a kitartottak számát, hanem olyan egyéneket nevel, kik produktiv tagjai lesznek a nemzetnek. A szociális eszme évszázdos küzdelem után diadalra jutott s meg fogja valósítani azt, ami eddig millióknak csak álom volt. Madách mondja: „Folyam a kor, mely visz vagy elmerik úszója s nem vezére az egyén.“ Értsük meg a kor szavát, gyújtsunk világot a gyermeki lélekben, hogy a szeretet jegyében felvilágosított szellem megállhassa helyét, mert küönben tényleg elmerülünk. Udvarát Antal. Mac>OOOOOOOOQCXXXXXXXXXXXXXXXXXXX3000 Törökországot nem osztják fel — A Dunántúl értesülése. — Vers at 11 es, május 31. Wilson részt vett a négyek tanácsának hétfői ülésén és kijelentette, nem hiszi, hogy az amerikai szenátus hozzájáruljon ahhoz, hogy Konstantinápoly, Örményország és Anatólia felett az Egyesült Államok a protektorátust elvállalják. Ezért a négyek tanácsa azt a határozatot hozta, hogy Konstantinápolyt ésaz európai parton egy keskeny földsávot, úgyszintén az ázsiai parton is egy kisebb földterületet a tengerpart mellékén meghagynak Törökországnak, amelyen önálló kormányzatot fog kapni. Tüntetések Csehországban * — A Dunántúl értesülése. — Prága, május 31. Karlsbadból jelentik. A karlsbadi munkanélküliek véres lefolyású tüntetést rendeztek. A rendőrség fegyverrel akarta megfékezni a tüntetőket, de nem sikerült. Mikor a rendőrség visszavonult, atüntető tömeg ennek kaszárnyáját támadta meg. A helyszínen megjelenő katonaság sortüzet adott a tömegre. Az összecsapásnak sok sebesültje van. Kiadnó, május 31. A városháza előtti téren a drágaság ellen tüntetők akasztófát állítottak fel és kényszerítették a közismert árdrágítókat, hogy az akasztófák alatt vonuljanak el. Kihirdették, hogy az akasztófa most csk szimbólum, de mindenki akasztófára jut, aki a nép kenyerét drágítja. A gyáriparosok memoranduma _A lefoglalt pécsi üzemek sorsa Pécs, május 31. (A Dunántúl tudósítójától.) Mai számunkban megírtuk már, hogy a gyárak és üzemek lefoglalása minő veszedelmeket rejt magában. A gyáriparosok ez ügyben küldöttségileg járultak Csolakantics ezredes parancsnokhoz, hogy feltárják előtte a helyzetet. A küldöttség holnap délelőtt Pandurovics László dr. szerb-horvát-szlovén főispán-kormánybiztosnál tiszeleg és egy memorandumot nyújt át, amelyben többek közt ezeket mondják: — Bátrak voltunk már kormánybiztos úrhoz fordulni sérelmeink orvoslása végett, abból az alkalomból, hogy a szerb királyi kormány kiküldöttei az Első Pécsi Bőrgyárat, amely kizáróag pécsi polgárok magántulajdona, lefoglalták és egyidejűleg készbőrkészletének túlnyomó részét (2 vagyon rakományt) valamint pénzkészletének nagy részét elszállították. Rámutattunk már akkor arra, hogy a bőrgyár az üzeme folytatásához szükséges nyersanyagot az adott súlyos gazdasági helyzetben csak készáru ellenében tudja beszerezni és hogy ennélfogva a készbőr készletek elszállítása a gyár üzemének beszünteését vonja maga után, aminek következménye viszont az lesz, hogy az üzemét beszüntetett pécsi dohánygyár 600 munkásához hasonlóan további 200 munkás válik munkanélkülivé. Rámutattunk arra is, hogy ez a lefoglalás a szerb királyi kereskedelmi és iparügyi miniszter folyó évi április hó 30-án, 6717. sz. alatt kiadott rendelete alapján meg nem állhat, mert ha Pécs város az S. H. S. királyság területéhez tartozónak tekintetnék, akkor az itteni polgárok vagyona nem ellenséges külföldi alattvalók tulajdona, ha pedig ez az eset nem áll fenn, vagyis ha Pécs város nem csatoltatik az S. H. S. királyság területéhez, akkor az idézett rendelet hatálya annak világos szava szerint ide ki nem terjedhet. — Kormánybizos úr tanácsára ugyanezen ügyben eljártunk a belgrádi királyi kormánynál is, ahol legilletékesebb helyen azt az ígéretet nyertük, hogy az itteni lefoglalások semmiesetre sem vonhatják maguk után a vállalatok üzemeinek megszüntetését és ezért, ahol szükséges, gondoskodás fog történni arról, hogy nyersanyag bocsáttassák a vállalatok rendelkezésére. — Kiküldötteink belgrádi utazásuk alkalmával azt a tapasztalatot szerezték, hogy az itteni vagyontárgyak lefoglalása és elszállítása azt a célt, amelyet szolgálni hivatva van, alig mozdítja elő, mert a nagy mennyiségben elszállított anyagok részint a kezelés hiányossága, részint szállítási nehézségek miatt útközben teljesen elpusztulnak, vagy csak alig hasznavehető állapotban érkeznek rendeltetésük helyére. Látták kiküldötteink, hogy például a Dunagőzhajózási Társaságtól még a múlt ősszel elszállítot 100 vaggon cement ma is az uszályokban kirakatlanul fekszik és természetszerűleg hasznavehetetlenné vált, hogy a Pécsről vonatszámra elszállított bútorok és egyéb felszerelési tárgyak túlnyomó része útközben elvész, a megmaradó rész pedig, minthogy a szállítás csomagolatlanul, nyitott kocsikban történik, olyan állapotban él-