Dunántúl, 1919. június (9. évfolyam, 111-133. szám)
1919-06-01 / 111. szám
2 oldal kezük rendeltetési helyére, hogy legfeljebb tüzelőanyagnak használható fel. Hasonló sors vár elszállításra kerülő ipari termékeinkre is. Megállapítjuk ezekből, hogy a folyton fokozódó mérvű lefoglalások és elkobzások bennünket a biztos romlásbesnek ugyan, de a szerib állam javát nem szolgálják. A szerb királyi kormánytól nyert ígéret ellenére a legutóbbi időben újabb vállalatok lefoglalása mellett intézkedés történt arra nézve, hogy az Első Pécsi Bőrgyárnak immár teljes borkészlete elszállíttassék, sőt intézkedés történt arra nézve is, hogy a lefoglalt pécsi sörgyárak nélkülözhetetlen nyersanyagát képező malátakészletei szintén elvitessenek. Ennek következtében a lefoglalt vállalatok az elé a helyzet elé jutnak, hogy eddig is nagy nehézségek árán fenntartott üzemüket nyersanyag és készpénz hiánya miatt legközelebb beszüntetni kénytelenek, amely rülmény a munkanélkülieknek Pécsett amúgy is ijesztő nagy számát ezen vállalatok tekintélyes munkáslétszámával fogja gyarapítani. Ki kell azonban emelnünk, hogy mindezek további szükségszerű előfeltételét képezi az, hogy városunk gazdasági élete számára megfelelő formában pénzforrások nyittassanak meg. Pénzügyi helyzetünk ugyanis a megszállás és azzal kapcsolatos teljes elzáratásunk következtében, aminek hatását a lefoglalt pénzintézetek készpénzkészleteinek — körülbelül 18 millió koronának — elszállítása nagy mértékben fokozta, — kétségbeejtő. A gazdasági forgalom lebonyolításához szükséges készpénzkészletek ma már semmi módon elő nem teremthetők. Még működésben levő pénzintézeteink legutóbb csak a legnagyobb nehézségek árán tudták meg a munkabérek fizetéséhez szükséges összegeket is szolgáltatni, a legközelebbi esedékességkor, a jövő hét folyamán erre már egyáltalában nem lesznek képesek és kénytelenek lesznek működésüket szintén beszüntetni. brauchet d'Esperay Magyarországon A Dunántúl értesülése — Szabadka, május 31. A Szabadkai Újság irja: Franehet d‘Esperay tábornok állítólag Szegeden járt. Egy Károlyi Mihállyal folytatott beszélgetés szerint Franehet d‘Esperay tábornoknak magyarországi tartózkodása kizárólagosan katonai temészetű. A főparancsnok ház szerint az Antant csapatoknak a Tiszán való átkelését fogja vezetni és bevonulnak Budapestre. — Uram . . . Uram, én Istenem, késik a kegyelem! Hajónk inogva küzd, a zugó tengeren. Úgy tombol az orkán, hullám-hullámra tör. Hajónk recseg-ropog, a félelem gyötör. Uram, mind elveszünk?! A tenger fenekén, éhes szörnyetegek Prédáivá leszünk? Uram, én Istenem, egy parancsszavadra, Megszűnne az orkán, elnémulna hangja, A haláltáncot már oly régóta várjuk! Uram, azt az egy szót elepedve várjuk! A Te parancsodra. Lebénulva hisszük, örökre megtörne A tenger hatalma. Novákné Munkácsy Ida. Kezdődik a nyaralás Irta: B. Lőrinc. Junius elseje van. A félj felvette havi fizetését. A férjnek jó kedve van. A férj hazamegy és így kíván jó napot a feleségének: - Cuncukám itt a Junius. Itt a nyár és ebbe a téli hidegben legfőbb ideje, hogy gondoskodjunk a nyári nyaralásról. Június elseje van. A feleség felvette igéző pongyoláját. A feleségnek jó kedve van. A feleség az ura elé rebben és így viszonozza a köszöntést: — Jaj de aranyos vagy édes Alfonzom, persze, hogy határoznunk kell, hogy hová megyünk. Csodálatos, hogy én erre még nem is gondoltam. — Hát hova menjünk a nyáron? —• Én oda megyek, ahova te akarod. — Az orvosok szerint a tüdőcsúcs gyógyító helye a Tátra. — A te csúcsod drágám, nem előrehaladott— Cuncukám, az én csúcsom nem előrehaladott, hát akkor vájjon mi előrehaladott, ha még ez se? — A Gerlachfalvi csúcs. — Hiába csucsorítod úgy a kis szálacskádat, az én csúcsomat, nem lehet kicsucsolni. Igenis megyünk a Tátrába, a lomníki vagy sarlachfalvi vagy akármelyik csúcshoz. — És az én cukorbajom? — A te cukorbajod az, hogy nem fogsz tudni befőzni. — Az én cukorbajomnak Alfonz, Balatonfüred kell. — Cuncukám édes, Balatonfüredre nem kapsz jegyet, de a cukorra igen. — Jó, csak viccelődj! Ha te az akarod, hogy meghaljak, hát csak menjünk a te kedvenc csúcsodra. Nyaraljunk a hóval fedett, hegyeken, a Kárpátok bércein, az Északi sarkon, vagy ha akarod az utcasarkon. Mert neked az én cukorbajom nem fáj. — Mi neked fáj, nekem is fáj, ne sírj, ne sírj... — Feltont hagyj fel ezekkel a szellemeskedésekkel, amilyeneket még a legutolsó újságíró sem merne leírni a közönségtől való félelmében. Hagyj fel és ne boszants, mert úgyis hiába. Ha akarod, ha nem, én Füredre megyek. — Hát csak menj, szerencsés utat, aztán majd sfrál! — Sőt az átszállásnál is vigyázni fogok. — Az nem fontos .. . — Micsoda? Az nem fontos? Szóval én törjem ki a lábamat, vagy ficamítsam ki a bokámat? Hát már az életeimre törsz? —• Én nem török, csak azt akartam mondani, hogy az nem fontos? — Hogy az én életem nem fontos? Miért nem mondod mindjárt, hogy válni akarsz? Miért nem beszélsz magyarul? Miért nem mondod, hogy azért akarsz hurutot a csúcsodra, mert már valaki a Tátrában vár. Tudom az a fekete boszorka, aki tavaly télen mellettünk ült ,vszínházon. — Ugyan drágám, hogy mondhatsz ilyet, nem is ismerek semmiféle fekete . . . — Szóval akkor az a szőke. — Se szőke, se fekete. — Tehát egy sesziművel ke zdtél ki s ezt a* DUNÁNTÚL Vasárnap, 1919. junius 1. Élelmezési kilátásokr ! Lesz-e elég vélemény ! — A zsír és a húsellátás — Gondoskodás télire Pécs, május 31. (A Dunántúl tudósítójától.) Négy és fél éves háború után, minden nemzetnek, még a győztesnek is az a legfőbb gondja, hogy gazdaságilag talpra álljon, illetve a lakosság jobb ellátásáról gondoskodjék. A háborúval járó különleges körülmények folytán a termelés nem volt oly intenzív, mint az más időkben szokott lenni. A lakosság jobb ellátása tehát elsősorban attól függ, vájjon mennyire tudják a termelést fokozni, vagy a behozatalt növelni. Pécs élelmezése a háború alatt nem sok kívánni valót hagyott hátra. Mindig volt annyi, amennyi szűkösen elég volt. Ha fordultak is elő zökkenések, azokat sikerült mindenkor elhárítani. A háborút követő hónapokban sem fordultak elő zavarok. Csak az utóbbi hetekben merültek fel olyan momentumok, amelyek kissé aggodalomba ejthették az embereket. Lássuk tehát, mi vár Pécs városára az élelmezés tekintetében: A gabonával való ellátás a legfontosabb. Ennél a tételnél azonban alig merülhetnek fel akadályok, mert a város lakossága a gabonával való ellátás ügyében a legjobb akarattal találkozik az illetékes hatóságok részéről. E mellett a jóakarat mellett sikerülni fog azt a mennyiséget, amely Pécs ellátására szükséges, és amely rendelkezésre is áll, biztosítani. Fontos kérdés, vajjon lesz-e elegendő kerti termény? A város hatósága ebben az évben nem folytat kertészetet. Elmarad a volt 19. honvédgyalogezered kertészetének a terméke is. Ez a két körülmény azonban senkit se ejtsen kétségbe. Kerti termék lesz elég. Pécs város területén is termelnek eleget. Igen sok parcellát művelnek azonkívül a munkások és a tisztviselők is. E mellett sok kerti termék özönlik be falukról is. Aki figyelemmel kíséri a piacokat, az láthatja, hogy már a korai termékekből is van, nemcsak elegendő, de talán felesleg is. A főzelékfélék fejlődését ugyan visszavetette az idő, de talán a június helyrepótolja a hibákat. A húsellátás körül se mutatkoznak nagyobb bajok. A mészárosok ugyan azzal fenyegetnek, hogyha nem kapnak állami bankót, úgy a városi pénztárjeggyel aligha tudnak marhát vásárolni a vidéken. Tekintettel arra, hogy a mészárosok mégis csak elfogadják a városi bankót, valószínűleg abban a helyzetben lesznek ezután is, hogy vásárlásaikat le is tudják bonyolítani. A marhaállomány Baranyában ma már megcsappant és kérdéses, hogy abból Pécs szükségletét fedezni tudják-e. Nagy baj lesz a zsírellátással. A város hatósága nem tudja ellátni az egész várost zsírral. Ha tehát a magánosok nem hizlalnak, úgy a zsirinség lesz a legnagyobb bajunk. A zsírról való gondoskodás már a télire szogál. Mindenki, akinek módjában áll, arra törekszik, hogy mindennel ellássa magát a télire, amivel csak lehet. Sajnos, ez a gondoskodás nem sok élelmicikkre szorítkozik. Lisztet csak utalványra adnak. Azt is csak addig, amíg a város lakosságának irányában táplált jóindult meg lesz. Amint ez megszűnik, úgy a város a legnagyobb liszünségnek nézne elébe. Ezzel azonban senki nem számol, mert a további jóakaratról mindenki meg van győződve. A télire tehát, ha nem is rózsás reményekkel, de mégis bizakodással tekinthetünk. Pécs városa a háború egyetlen esztendejében sem volt nagyszüleiben semminek, ha lesznek is nehézségek, mégis csak megleszünk ez évben ben is, s nyugodtan várhatjuk be az idők jobbra való fordulását. A németek és a békeszerződés — A Dunántúl értesülése — Berin, május 31. __A temesvári délszláv sajtóiroda jelentése: A Berliner Tagblatt politikai körök vélemé- nyét közli, mikor azt írja, hogy inkább szállják meg egész Németországot az antant csapatok, mintsem, hogy a német delegátusok aláírják a békeszerződést. Megtalálták Ruszkij és Ratko Dimitrijev tábornokok holttestét — A Dunántúl értesülése — Páris, május 31. Egy helsingforsi távirat számol be, hogy aratások alkalmával egy domb alatt 118 volt orosz tiszt holttestére akadtak. Megállapították, hogy a holttestek közt van Ruszkij és Ratket Dimitrijev volt orosz tábornoké is. Pétervárt elfoglalták a finnek — A Dunántúl értesülése — Páris, május 31.. A temesvári délszláv sajóiroda jelenti: A finnek elfoglalták Pétervárt.