Dunántúl, 1919. június (9. évfolyam, 111-133. szám)

1919-06-01 / 111. szám

2 oldal­ kezük rendeltetési helyére, hogy legfeljebb tüzelőanyagnak használható fel.­­ Hasonló sors vár elszállításra kerülő ipari term­ékeinkre is. Megállapítjuk ezekből, hogy a folyton fokozódó mérvű lefoglalások és elkobzások bennünket a biztos romlásbe­s­nek ugyan, de a szerib állam javát nem szolgálják. A szerb királyi kormánytól nyert ígéret el­lenére a legutóbbi időben újabb vállalatok le­foglalása mellett intézkedés történt arra néz­ve, hogy az Első Pécsi Bőrgyárnak immár tel­jes borkészlete elszállíttassék, sőt intézkedés történt arra nézve is, hogy a lefoglalt pécsi sörgyárak nélkülözhetetlen nyersanyagát ké­pező malátakészletei szintén elvitessenek.­­ Ennek következtében a lefoglalt vállala­tok az elé a helyzet elé jutnak, hogy eddig is nagy nehézségek árán fenntartott üzemüket nyersanyag és készpénz hiánya miatt legkö­zelebb beszüntetni kénytelenek, amely rülmény a munkanélkülieknek Pécsett amúgy is ijesztő nagy számát ezen vállalatok tekin­télyes munkáslétszámával fogja gyarapítani.­­ Ki kell azonban emelnünk, hogy mind­ezek további szükségszerű előfeltételét ké­pezi az, hogy városunk gazdasági élete szá­mára megfelelő formában pénzforrások nyit­tassanak meg. Pénzügyi helyzetünk ugyanis a megszállás és azzal kapcsolatos teljes el­­záratásunk következtében, aminek hatását a lefoglalt pénzintézetek készpénzkészleteinek — körülbelül 18 millió koronának — elszál­lítása nagy mértékben fokozta, — kétségbe­ejtő. A gazdasági forgalom lebonyolításához szükséges készpénzkészletek ma már semmi módon elő nem teremthetők. Még működés­ben levő pénzintézeteink legutóbb csak a leg­nagyobb nehézségek árán tudták meg a mun­kabérek fizetéséhez szükséges összegeket is szolgáltatni, a legközelebbi esedékességkor, a jövő hét folyamán erre már egyáltalában­ nem lesznek képesek és kénytelenek lesznek működésüket szintén beszüntetni.­­ brauchet d'Esperay Magyarországon A Dunántúl értesülése — Szabadka, május 31. A Szabadkai Újság irja: F­ran­ehet d‘Esperay tábornok állítólag Sze­geden járt. Egy Károlyi Mihállyal folytatott beszélgetés szerint Fran­ehet d‘Esperay tá­bornoknak magyarországi tartózkodása kizá­rólagosan katonai temészetű. A főparancsnok ház szerint az Antant csapatoknak a Tiszán való átkelését fogja vezetni és bevonulnak Bu­dapestre. — Uram . . . Uram, én Istenem, késik a kegyelem! Hajónk inogva küzd, a zugó tengeren. Úgy tombol az orkán, hullám-hullám­ra tör. Hajónk recseg-ropog, a félelem gyötör. Uram, mind elveszünk?! A tenger fenekén, éhes szörnyetegek Prédáivá leszünk? Uram, én Istenem, egy parancsszavadra, Megszűnne az orkán, elnémulna hangja, A haláltáncot már oly régóta várjuk! Uram, azt az egy szót elepedve várjuk! A Te parancsodra. Lebénulva hisszük, örökre megtörne A tenger hatalma. Novákné Munkácsy Ida. Kezdődik a nyaralás Irta: B. Lőrinc. Junius elseje van. A félj felvette havi fize­tését. A férjnek jó kedve van. A férj hazamegy és így kíván jó napot a feleségének: - Cuncukám itt a Junius. Itt a nyár és eb­­b­e a téli hidegben legfőbb ideje, hogy gon­doskodjunk a nyári nyaralásról. Június elseje van. A feleség felvette igéző pongyoláját. A feleségnek jó kedve van. A fe­leség az ura elé rebben és így viszonozza a köszöntést: — Jaj de aranyos vagy édes Alfonzom, per­sze, hogy határoznunk kell, hogy hová me­gyünk. Csodálatos, hogy én erre még nem is gondoltam. — Hát hova menjünk a nyáron? —• Én oda megyek, ahova te akarod. — Az orvosok szerint a tüdőcsúcs gyógyító helye a Tátra. — A te csúcsod drágám, nem előrehaladott­— Cuncukám, az én csúcsom nem előreha­ladott, hát akkor vájjon mi előrehaladott, ha még ez se? — A Gerlachfalvi csúcs. — Hiába csucsorítod úgy a kis szálacská­dat, az én csúcsomat, nem lehet kicsucs­olni. Igenis megyünk a Tátrába, a lomníki vagy sarlachfalvi vagy akármelyik csúcshoz. — És az én cukorbajom? — A te cukorbajod az, hogy nem fogsz tud­ni befőzni. — Az én cukorbajomnak Alfonz, Balaton­­füred kell. — Cuncukám édes, Balatonfüredre nem kapsz jegyet, de a cukorra igen. — Jó, csak viccelődj! Ha te az akarod, hogy meghaljak, hát csak menjünk a te kedvenc csúcsodra. Nyaraljunk a­ hóval fedett, hegye­ken, a Kárpátok bércein, az Északi sarkon, vagy ha akarod az utcasarkon. Mert neked az én cukorbajom nem fáj. — Mi neked fáj, nekem is fáj, ne sírj, ne sírj... — Feltont hagyj fel ezekkel a szellemeske­désekkel, amilyeneket még a legutolsó újság­író sem merne leírni a közönségtől való félel­mében. Hagyj fel és ne boszants, mert úgyis hiába. Ha akarod, ha nem, én Füredre me­gyek. — Hát csak menj, szerencsés utat, aztán majd sfrál! — Sőt az átszállásnál is vigyázni fogok. — Az nem fontos .. . — Micsoda? Az nem fontos? Szóval én tör­jem ki a lábamat, vagy ficamítsam ki a boká­mat? Hát már az életeimre törsz? —• Én nem török, csak azt akartam mon­dani, hogy az nem fontos? — Hogy az én életem nem fontos? Miért nem mondod mindjárt, hogy válni akarsz? Miért nem beszélsz magyarul? Miért nem mondod, hogy azért akarsz hurutot a csúcsodra, mert már valaki a Tátrában vár. Tudom az a fekete boszorka, aki tavaly télen mellettünk ült ,v­­színházon. — Ugyan drágám, hogy mondhatsz ilyet, nem is ismerek semmiféle fekete . . . — Szóval akkor az a szőke. — Se szőke, se fekete. — Tehát egy seszim­űvel ke zdtél ki s ezt a* DUNÁNTÚL Vasárnap, 1919. junius 1. Élelmezési kilátásokr ! Lesz-e elég vélemény ! — A zsír és a húsellátás — Gondoskodás télire Pécs, május 31. (A Dunántúl tudósítójától.) Négy és fél éves háború után, minden nem­zetnek, még a győztesnek is az a legfőbb gondja, hogy gazdaságilag talpra álljon, il­letve a lakosság jobb ellátásáról gondoskod­jék. A háborúval járó különleges körülmé­nyek folytán a termelés nem volt oly inten­­­­zív, mint az más időkben szokott lenni. A la­kosság jobb ellátása tehát elsősorban attól függ, vájjon mennyire tudják a termelést fo­kozni, vagy a behozatalt növelni. Pécs élel­mezése a háború alatt nem sok kívánni valót hagyott hátra. Mindig volt annyi, amennyi szűkösen elég volt. Ha fordultak is elő zök­kenések, azokat sikerült mindenkor elháríta­ni. A háborút követő hónapokban sem fordul­tak elő zavarok. Csak az utóbbi hetekben me­rültek fel olyan momentumok, amelyek kissé aggodalomba ejthették az embereket. Lássuk tehát, mi vár Pécs városára az élelmezés te­kintetében: A gabonával való ellátás a legfontosabb. Ennél a tételnél azonban alig merülhetnek fel akadályok, mert a város lakossága a gaboná­val való ellátás ügyében a legjobb akarattal találkozik az illetékes hatóságok részéről. E mellett a jóakarat mellett sikerülni fog azt­­ a mennyiséget, amely Pécs ellátására szüksé­ges, és amely rendelkezésre is áll, biztosítani. Fontos kérdés, vajjon lesz-e elegendő kerti termény? A város hatósága ebben az évben nem folytat kertészetet. Elmarad a volt 19. honvédgyalogezered kertészetének a terméke is. Ez a két körülmény azonban senkit se ejtsen kétségbe. Kerti termék lesz elég. Pécs város területén is termelnek eleget. Igen sok parcellát művelnek azonkívül a munkások és a tisztviselők is. E mellett sok kerti termék özönlik be falukról is. Aki figyelemmel kíséri a piacokat, az láthatja, hogy már a korai ter­mékekből is van, nemcsak elegendő, de talán felesleg is. A főzelék­félék fejlődését ugyan visszavetette az idő, de talán a június hely­repótolja a hibákat. A húsellátás körül se mutatkoznak nagyobb bajok. A mészárosok ugyan azzal fenyeget­nek, hogyha nem kapnak állami bankót, úgy a városi pénztárjeggyel aligha tudnak mar­hát vásárolni a vidéken. Tekintettel arra, hogy a mészárosok mégis csak elfogadják a városi bankót, valószínűleg abban a helyzetben lesz­nek ezután is, hogy vásárlásaikat le is tudják bonyolítani. A marhaállomány Baranyában ma már megcsappant és kérdéses, hogy abból Pécs szükségletét fedezni tudják-e. Nagy baj lesz a zsír­ellátással. A város hatósága nem tudja ellátni az egész várost zsírral. Ha tehát a magánosok nem hizlalnak, úgy a zsirinség lesz a legnagyobb bajunk. A zsírról való gondoskodás már a télire szogál. Mindenki, akinek módjában áll, arra törekszik, hogy mindennel ellássa magát a télire, amivel csak lehet. Sajnos, ez a gondos­kodás nem sok élelmicikkre szorítkozik. Lisz­tet csak utalványra adnak. Azt is csak addig, amíg a város lakosságának irányában táplált jóindult meg lesz. Amint ez megszűnik, úgy a város a legnagyobb liszünségnek nézne elébe. Ezzel azonban senki nem számol, mert a to­vábbi jóakaratról mindenki meg van győződ­ve. A télire tehát, ha nem is rózsás remények­kel, de mégis bizakodással tekinthetünk. Pécs városa a háború egyetlen esztendejében sem volt nagy­szüleiben semminek, ha lesznek is nehézségek, mégis csak megleszünk ez évben ben is, s nyugodtan várhatjuk be az idők jobbra való fordulását. A németek és a békeszerződés — A Dunántúl értesülése — Beri­­­n, május 31. __A temesvári délszláv sajtóiroda jelentése: A Berliner Tagblatt politikai körök vélem­é-­ nyét közli, mikor azt írja, hogy inkább száll­ják meg egész Németországot az antant csa­patok, mintsem, hogy a német delegátusok aláírják a békeszerződést. Megtalálták Ruszkij és Ratko Dimitrijev tábornokok holttestét — A Dunántúl értesülése — P­á­r­i­s, május 31. Egy hels­ingforsi távirat számol be, hogy aratások alkalmával egy domb alatt 118 volt orosz tiszt holttestére akadtak. Megállapítot­ták, hogy a holttestek közt van Ruszkij és Ratket Dimitrijev volt orosz tábornoké is. Pétervárt elfoglalták a finnek — A Dunántúl értesülése — P­á­r­i­s, május 31.. A temesvári délszláv sajóiroda jelenti: A finnek elfoglalták Pétervárt.

Next