Dunántúl, 1922. december (12. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-08 / 280. szám

2. oldal. r Pécs város­­ gazdasági ügyei Pécs, dr/u. 7. — A december 18-án tartandó városi közgyűlés tárgysorozatának gerincét, amint már röviden jeleztük, a gazdasági ügyosztály referálja. Ez ügyek kö­zül néhány már a szombati pénz­ügyi bizottság elé kerül. Az ügy­osztály ezeken kívül javaslatot tesz a kéményseprési díjak a vá­rosi ingók és ingatlanok tűzkár el­leni­­biztosítása ügyében. Vissza­veszi a város az Irányi Dániel­­téren a Máv, internátus céljaira annak idején átengedett telket. Igénybe veszi a felső kereskedelmi iskolának és a szegényháznak a pécsi egyetem elhelyezésével kap­csolatban történt költözésének fe­dezésére a kultuszminiszter által kiutalt 3 milliót, amely csak alig fedezi az átköltözés költségeit- A Mecseken új erdei utakat fognak­ építeni.­­ A pécsi kereskedelmi és ipar­­kamara javaslatot tett a városnak, s forduljon felirattal a népjóléti mi­niszterhez, történjék tételes intéz­kedés arról, hogy a szolgálatból kiváló gyári munkás köteles le­gyen elhagyni természetben élvezett lakását. Zsolnay Miklós halálával meg­üresedett a pécs-bátaszéki vasút igazgatóságában egy Pécs váro­sának fentartott hely, melyet a közgyűlés tölt be. Az aszfaltburkolathoz szükséges anyagok fuvarozásának költségeit felemelni kérik. A város új fedeztetési állomást létesít. Megbeszélik a kislakásos városi lakóházak eladásának tervét. Beje­lenti a gazdasági ügyosztály, hogy az egyik 4 darab két szobás lakás­ból álló épület már vevőre is talált Kirchhof Rikárd és neje szemé­lyében. Visszaveszik a felmondott bér­leti földeket és általában szabá­lyozzák a legutóbbi gazdasági év­re fizetendő haszonbéreket. Rende­ Gáspár apó* Irta: Géza bácsi. Gáspár apó felrezzent gondola­taiból. Megijedt a nagy csendtől és csodálkozva körülnézett — Hol vagytok gyerekek? Mor­dizom adta, igy szeretitek ti a nagyapót, hogy magára hagyjá­tok?. Nem kapott választ Felkelt és az ajtó felé tipegett: — Hol vagytok gyerekek? El­bújtatok, ugy­e? No majd meg­kereslek.­­Benyitott a másik szobába. Fia és annak felesége ott ültek az asz­tal mellett. Előttük újság hevert. Nagyon szomorúak voltak. — Mi baj van, gyerekek? Talán ismét összezördültetek? Ej, ejt No, jöjjetek ide és csókoljátok meg egymást. Nem szeretem a haragos embereket. Azok ülve maradtak. Szomorú­ság sírt le az arcukról. Mintha va­lóban sírtak is volna. — Ej, ej, fiaim, hát így hara­­gusztok egymásra! Nem is akartok • Mutatvány a napokban megjelent fi­m bácsi kö­nyvek kibékülni? Most már parancsolom, hogy csókoljátok meg egymást* Tréfás haraggal toppantott egyet. — Egy, kettőt Az asszony erre hangos sírásra fakadt és kiszaladt a szobából. A férfi pedig hirtelen elhatározással Gáspár apó elé állt: — Nagyapó, édes nagyapó, nem haragszunk mi egymásra. Valamit olvastunk az újságban, azért ijed­tünk meg oly nagyon. — No, no, esde nem a török, vagy a tatár közelget? A férfi egész testében megreme­gett a szivében dúló indulattól: — Se a török, se a tatár nem jön, édes nagyapó, hanem annál rosszabb... az osztrák. Gáspár apó gúnyosan felkaca­gott: — Ha, ha, hal Az osztrák? És mit akar itt az osztrák? Nincsenek erre nyulak! A szállás férfi megragadta Gás­pár apó kezét. — Nem is a nyulra jönnek az osztrákok, hanem azért, hogy el­foglalják ezt a falut. A nagyhatal­mak Ausztriának ítélték Nyugat- Magyarországot, a mi kis falunkkal­­együtt Ennek a híre van az új­ságban... Most már tudod, miért sírtunk az előbb! Gáspár apó nem értette a be­szédet. Hogy a nagyhatalmak más­nak adták Nyugatmagyarországot? És ép az osztrákoknak? Nem lehet ez igaz! A földnek kellett kifor­dulni a sarkaiból, ha ez megtörtén­hetett . Édes fiam, ne űzz velem tré­fát, öreg ember vagyok én már, hogy elhagyjem ezt a hírt. Az apa felvette az asztalról az újságot: — Itt van, nagyapó, olvassa. Az öreg átolvasta, azután egész testében megingott és felhördült. — Ah, a kutyák! Hát nem volt elég a lecke, amit 48-ban kaptak! Most is a mi húsúnkra fáj a fo­guk? Titokzatos tűz gyűlt ki az arcán. Csendben letette az újságot és visszatipegette a szobájába. Kinyi­totta a kopottas szekrény ajtaját és rendre előkereste féltve őrzött ru­háit- A kék bársony leffentyűs sapkát. A dolmányt, Kossuth nad­rágot és a cipőt. Felöltözött. Az­után előkereste nemzeti szallagos kardját és a vállára akasztotta. Az imakönyv mellől elővette a kis dobozt és mellére tűzte a búza­ kalászos érmet. Az apa megbűvölve nézte az öreget. — Mit akar, nagyapó? Az öreg kiegyenesedett, mint a sziklai szálfa. — Mit akarok? Még kérdezed?! Szembe szállok az osztrákkal! is­merem őket még 48-ból. Tudom, hogy kicsodák. A sírból is kikelek, ha azt hallom, hogy jönnek az osz­trákok. És ha nem akad más, ak­kor felkelnek a sírjukból mind az elesett bajtársak, akikkel valami­kor a Lajtán át Bécs ellen vonul­unk, hogy megleckéztessük őket. Ki is poroltuk már egypárszor őket. Sokszor láttam a hátuk kö­zepét. Most ismét ide merészked­nek? A hitványak, a gyávák, akik­ mint a piócák, úgy szívták a vé­rünket! És amikor megmozdultunk,­ gyáván elszaladtak­ A világ leg­gyávább katonái, akiket mindenütt és mindig megvertek! A nyomo­rultak! És most ezt a földet akar­ják elvenni tőlünk, amelyhez sem­mi jussuk sincs. Hát csak jöjje­nek! Én magam állok velük szem­be! Fiatal vagyok, megsebzett oroszlán vagyok ismét. Halál fia, akit ,előttem találok­ ! DUNÁNTÚR Péntek, 1922. december 8. zik a szállodai szobákba történt tiszti beszállásolások anyagi kér­déseit, amit már régóta sürgetnek a szállodások. A Mecsek-Egyesület városi se­gélyét az 1920. évtől kezdve fel­emelik. Állást foglal a közgyűlés a laktanyák fentartása kérdésében. A szénárak megállapítása ügyében felír a kormányhoz. A belvárosi plébánia javadal­mához tartozó üszögi villamostelep közelében levő területet eladják az Eisner Dóci cégnek-Szó lesz a temetőről is. Megál­lapítják az 1904-ben megnyílt köz­ponti temető egyes már belelt par­celláira vonatkozólag az elévülési időt, de módosul maga a temető kezeléséről szóló szabályrende­let is. Végül a családi konyhakertek céljaia szolgált területek további sorsát is ez a közgyűlés dönti el. A város tanácsa erősen megros­tálta a közgyűlés elé kerülő ügye­ket, de a tárgysorozat, bár végle­gesen még nincs összeállítva, így is legalább félszáz pontból fog állni. aaaeoaeo«ao«eocoeas»aoo­i­oee««ia«a aeo«ooeeoooeeoo«oqeeooc Lesz-e önálló lakáshivatal Pécsett? A pénzügyi bizottság ülése Pécs, dec. 7. — A város pénz­ügyi szakbizottsága december 9-én délután 5 órakor a városi székház kistanácstermében (I. em. 5. sz.) az addigra Pécsre visszaérkező Nendt­vich Andor polgármester elnöklete alatt ülést tart a következő tárgy­­sorozattal: Az ülés első tárgya az önálló városi lakáshivatal kérdése. Eb­ben az ügyben először Sárkány Ármin dr. ügyvéd, városi bizottsági tag nyújtott be indítványt a város tanácsához. A beadványt annak idején részletesen ismertettük is. Majd az ügyvédi kamara foglalko­zott a kérdéssel és ugyanerre az álláspontra jutott és részletesen megindokolva hasonló irányú elő­terjesztést tett A harmadik e tárgyban intézett beadvány a pécsi kereskedelmi és iparkamarától szár­mazik. Mind a három indítványt a pénzügyi bizottság együttesen ve­szi tárgyalás alá. Az ülés többi tárgyai: Köberling Nándor dr. I. osztályú aljegyző és Schmidt Boldizsár ny. városi rendőrkapitány részére a­­ háború alatt teljesített arcvát­al­­beli szolgálatukért átmeneti sze­mélyi pótlék engedélyezése. A Pécsi Nemzeti Színház támo­gatása. *— Egyes városi alkalmazottak ré­szére az ellenséges szerb megszál­lás és a törvénytelen városi veze­­­­tőség alatti magatartásukból kifo­­■ jólag szenvedett károsodásért kár­pótlás nyújtása. Katona János tb. főmérnök kü­lön működési pótléka. A Baranyai és Pécsi Gazdák Szeszfőző Szövetkezete üzletrészei névértékének felemeléséből folyó­­lag a város közönsége tulajdoná­ban levő 1000 drb. üzletrész után járó különbözeti összegek befizeté­se. A pincértanonc szakiskola városi segélyének felemelése. A kövezetvám és helypénz tarifa tételeinek felemelése. Esetleges indítványok. Az összesen 11 pontból álló tárgysorozat igen érdekes és hosz­­szabb vitára van kilátás úgy, hogy az ülésnek valószínűleg csak 8 óra felé lesz vége. év előtt Pécs, dec. 7. — 1822-ben és 1821-ben is a székesfehérvári ma­gyar szin­játszó társaság tartotta Pécsett téli előadásokat. A játszási engedélyért a kérvényt Kolossváry Pál, Fejérvármegye főszolgabíró­ja, mint az ottani „nemzeti játékszín főigazgatója“ küldte be a város­hoz. Az 1822. évi­ téli idényre­ Pécsre pályáztak még: Kilényi Dá­vid, a „magyar színjátszó társaság igazgatója Pesten“, aki ott aug. 1. óta játszott és december végén­ akart Pécsre jönni, továbbá Dung Ferenc 12 tagú budai német, társu­lat igazgatója, ki aug. 6 án kelt le­velében óhajtotta a pécsi téli sze­zont magának biztosítani. A két utóbbit el kellett utasítani, mert a fehérváriak megelőzték őket. A fehérvári társulat később, 1832-ben „Dunántúli színjátszó társaság’* néven Komlósy Ferenc igazgatói és Kisfaludy Sándor főigazgató vezetése alatt kért Pécs várostól engedélyt előadások tartására, a német színészek eltávozása utáni böjti időre. Mikor 1821-ben a város Szedel­­mayer-ösztöndíjat adott ki pécsi gimnazistáknak, a hatodik osztály­ból Ranolder Ferenc pécsi kéz­­tyűs mesternek János nevű fia is jelentkezett, aki az előző ötödik osztályban 61 osztálytárs között a negyedik eminens volt, de pályá­zott ugyanazon osztályból a tize­dik eminens is. Peitler János pécsi kávésnak Antal nevű fia. Ránol­der kapott ösztöndíjat, Peitlernek­ nem jutott. Rámilder diákból idő­vel veszprémi megyéspüspök lett. Peitler diákból váci megyéspüspök. Két püspök egy iskolai osztálybeli Osztálytanáruk Petresics Lajos cisztercita volt. a Nitzky János gróf so­­ogyme­­gyei nagybirtokosé volt a Mária­­utca és főtér sarkán az a későbbi Oertzen-féle emeletes ház, mely­nek kibővítéséből a királyi táblai épület­­létesült. Somogy vármegye 1821-ben arról értesítette Pécs vá­rosát, hogy Nitzky gróf vagyonát

Next