Dunántúl, 1929. április (19. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-03 / 74. szám

X­X. évfolyam, 74 szám. Ára 15 fillér Pécs, 1929. április 3. Szerda. Szerkesztőség Lyceum­ utca 4. sz. Szerkesztőség telefonja 650. szám. Kiadónivatal ' "* Lyceum-utra 4* s.­ Kiadóhivatal telefonja: 222. szám, Hirdetés díjszabás szerint. A szegények Atyja Immár másodszor köszönt ránk Prohászka Ottokár halálának szomorú évfordulója. Az ország különböző vidékein kegyeletes emlékórákat, gyászünnepélyeket tartanak tiszteletére feledni nem tudó lelki gyermekei, hogy vissza­idézzék az apostol lelkét, hogy melegedjenek és fényesedjenek a szivek az ő örökké tüzes pün­kösdi hiténél és húsvéti reményé­nél. A tudósok hódolnak emléke előtt, mert megbámulják Benne a ragyogó gondolat mélységes böl­csét, kinek nemes koponyakalla­­nában forrott mindaz, ami a­ gon­­d­olkodó embert valaha izgatta Aristotelestől Kantig, Platótól Nietzscheig, Szent Ágostontól XIII. Leó pápáig, mások a lelki szenvedések vigasztaló apostolát ."Íratják, az Egyház nagy püspö­két, az írók, költők a huszadik század új stílust teremtő poétáját g­yászolák Benne. De a szegények térdeplő és siró utcája püspöki vá­mosában és az országban az ő­­emberi szivét siratja. Mert övék volt minden gondolata, élete, im­ádsága. Vigasztalta, erősítette, vezette a lelki szegényeket is hi­tének csodálatos erejével, alkotó géniuszának minden szavával, tüzes nyelvével, de kiteljesedett élete, minden földi java a testi szegényeké volt, kitárt marokkal simogatta őket­.. . Az ország minden társadalmi rétege részt vett a gyászban, de a legnagyobb fájdalom mégis a szegények, az elhagyatottak lel­kére nehezedik. Temetésekor nem a tudós társaságok, nemzeti és hazafias egyesületek gyászbe­szédei fejezték ki legmélyebben­­és legátfogóbban a­ bánat komor­ságát, hanem azoknak a szegé­nyeknek a némasága, akik belát­hatatlan sorban gubbasztottak már a­ hajnali órákban a fehér­vári temetőbe vezető út mentén. Mert akármilyen hatalmas és mély volt minden írása, minden mondása, aki nem értette, arra is tudott hatni, mert lényegében volt valami mélyen szociális. S ezt megérezték a lelkek, mint a ha­jósok a visegrádi hegyek nyári melegének kisugárzását. Egész lényegéből sugárzott a jóság, a szeretet, mint valami nemes fluidum.... Prohászka nem azért küzdött a Szociális igazságtalanságok ellen, mert társadalmi állásánál fogva így illett, hanem mert a lelkiis­­meret, az igazságérzet belső kényszere űzte, hajtotta, mint az apostolokat, akik a börtön, meg­­botozás és halál veszélyével sem törődve hirdették a feltámadt Krisztust, mint szent Pál mondja:­­nem tehetjük, hogy amiket lát­tunk és halottunk, ne hirdessük. Nem filantrópia, nem elvont altruizmus, hanem Krisztus sze­retete hevíti a lelkét, agyát. A társadalmi munkát erkölcsi köte­lességnek tekinti, mert rossz, lel­ketlen emberek volnánk mond­ja,­­ ha nyomorgó, küzdő ember­társainkat fel nem karolnánk. Hi­szen mi gazdagodunk, mikor adunk se nemeskedünk, mikor szeretünk. Bennünk lesz több lélek, mikor lelket vertünk a csüggedőbe, s épen a­ szerencsét­lenség utjain találjuk meg lelkünk mélyebb tartalmát.... Mikor ennek az elpogányoso­­dott társadalmi rendnek a csikor­gó igazságtalanságait tapasztalom lépten-nyomon, mindig eszembe jut egyik ragyogó pünkösdi írásá­nak egy mondata, amit szeretnék kifüggeszteni a hatalmas paloták ormára, villanyfüzérrel kivilágít­va: ... mert addig, míg körülöt­tünk milliók boldogtalanok, s át­kozzák sorsukat, addig egy ember sem lehet igazán boldog és meg­elégedett, csak önfeledés árán, tehát emberhez nem illő s nem méltó módon ... Hantos Béla Sz­ezer pengős sikkasztás­t fedeztek fel a budapesti Menetjegyirodában A sikkasztós tisztviselők egyike Forgács László, a meggyilkolt Forgács Anna bátyja Budapest, ápr. 2. — A hús­véti ünnepek folyamán nagysza­bású bűnügy pattant ki, amelynek középpontjában a szerencsétlen Forgács Anna fivére, For­gács László és a Menetjegy­­iroda több tisztviselője áll. For­­g­ác­s Lászlót és négy társát, akikről megállapították, hogy a Menet­jegy­irodában körül­belül 100.000 pengőt sikkasz­tottak, húsvét hétfőjén a rendőrség elő­zetesen letartóztatásba helyezte. A nagyszabású sikkasztási ügy úgy pattant ki, hogy rovancsolást tartottak, a fiók irodájában. A házi vizsgálat elsősorban For­­g­á­c­s László, továbbá S­im­a­n­d­­ Oszkár és Kovács János Béla tisztviselők szerepét találta olyan gyanúsnak, hogy húsvét vasár­napján a Menetjegyiroda igazga­tósága meg is tette ellenük a fel­jelentést a rendőrségen. A rendőrségre került E­r­d­él­­­y­i István, aki a Menetjegyiroda központjában mint számvizsgáló teljesített szolgálatot és Braun ír­dérlaki a nádor utcai fióknak 4 pénztárosa volt, de ebből az ál­lásából­­ hónapokkal ezelőtt kilé­pett. Rajtuk kívül a Nádor­ utcai fióknak még hat tisztviselőjét idézték be a főkapitányságra, ahol az intellektuális osztályon az ünnep alatt szakadatlanul folytak a kihallgatások. Elsősorban Forgács­­ Lászlót hallgatták ki, aki elmondotta, hogy tisztviselő­­társaival összejátszva már hosszabb idő óta követi el a visszaéléseket. Részint a nyomozás eredménye, részint a beismerő vallomások alapján a tisztviselők közül ötöt tar­tóztatott le a rendőrség, a másik hat előállított tisztviselőt házi őrizetben tartják, mert sze­repük egyelőre nincsen tisztázva. Megállapítanák, hogy a letartóz­­tatottak közül Kovács János Béla büntetett előéletű és leg­utóbb pénzhamisítás miatt ítél­tek el. Megállapították, hogy a gyanú­sítottak­­ több ezer jegyet loptak el, ezeket a jegyeket részint magyar, részint külföldi kis zúgmenet­­jegyirodáknak és fürdőpropa­ganda irodáknak adták el. Máris megindult az eljárás, hogy úgy belföldön, mint külföl­dön érvénytelenítsék az ellopott jegyeket. A felkelők újabb győzelmet arattak Mexikóban A kormánycsapatok­ két sdközetben vereséget szenvedtek N­e­w y­o­r­k, ápr. 2. — (Wolff.) Mexikói jelentés szerint C­a­r­t­e­z tábornok a kormányhű csapatok parancsnoka közölte a kormány­nyal, hogy tegnap este ismét meg­kezdték Jimanez város lövetését. A harcokban mindkét részen 15.000 ember vesz részt. A kor­mánycsapatok limoni győzelme következtében 8000 kormányhű katona Lacruz ellen vonult. A felkelők juarezi főhadi­szállásáról érkezett jelentés szerint a jimenezi csatában eddig a felkelő csapatok van­nak fölényben. A mexikói felkelők főhadiszál­lásának jelentése szerint a kor­mánycsapatok a Chihuahua ál­lamban fekvő Escalán városa mellett is súlyos vereséget szen­vedtek. Az ütközet tíz óra hosz­szat tartott a kormánycsapatok megfutamodásával végződött. A felkelők teljesen felmor­zsolták a kormány hadsere­gét. A kormánycsapatok közel négy­száz halottat és sebesültet hagy­tak a csatatéren s több mint ezer emberük a felkelők fogságába került. A halottak között van a kor­mánycsapatok két tábor­noka is. A felkelők Escobar tábornok parancsnoksága alatt tovább foly­tatják előnyomulásukat Calles hadügyminiszter főhadiszállása, Hermosillo irányában. A felkelők főhadiszállásának közlése sze­rint a felkelő csapatok légelhársíó ütegei az utóbbi napok­ folyamán négy bombavető repülőgépet lőt­tek le. Is Halottak országa lett egy belga gyarmat London, ápr. 2. — A lapok Nairobiból jelentik, hogy Church angol misszionárius felhívást bo­csátott ki, amelyben segítséget, kér a belga mandátum alatt lévő Ruandában uralkodó borzalmas viszonyok enyhítésére. Church ezt a területet az élő halottak országának nevezi és elmondja, hogy az országból, amely a láz és az oroszlánok pusztításaitól szenved, a holttestektől­­ szegélyezett után ezrével tódulnak a bennszülöttek Ugandába. Az utón asszonyok és gyermekek kimerülten rogynak össze é­s a hiénák prédájául esnek. A­­belga kormány megerősítette a szállí­tási szolgálatot és sok ezer fontot fordít az élelmezésre, de ezek az intézkedések már elkéstek.

Next