Dunántúl, 1929. december (19. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-01 / 274. szám

XIX. évfolyam, 274. szám.■4 Ára 31 Kilép Pécs, 1929. december 1. Vasárnap rwm­nwmrm .................................................................................................................................­...... mm in 37 szERkssztőseg LYCEUM­ UTCA 4. SZÁJT TELEFON: 049. SZÁM KIADÓ HIVATAL, LYCEUM­ UTCA 4. SZÁM TELEFON: 222. SZÁM HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT 01: 1­K1K NEM ADUNK VISSZA M­I. A hétfői tisztújítás­ ­az eddigieknél nagyobb felelős­ség elé állítja azokat, akiknek szavuk van a tisztújító közgyűlé­sen. Többféle okból nagyobb a fe­lelősség. Minden eddiginél na­gyobb gazdasági nehézségek tor­nyosulnak, s éppen ezért a vá­lasztók minden eddiginél nagyobb figyelemmel óhajtják kísérni a törvényhatóság munkáját, de még a választás előtt minden eddigi­nél nagyobb várakozást és remé­nyeket ébresztettek egy jobb vá­rosi jövő iránt. A tisztviselőket most nem bizonyos időre, hanem életfogytiglanra választják. Mind­ezek az okok és szempontok nagy jelentőséget adnak a hétfői tiszt­­újításnak ... Az általános választások inté­zői szinte száz-százalékos több­séggel vonultak be a városházára. Ez a többség nem pártoknak vagy embereknek, nem is a hatalom­nak, hanem a város jobb jövőjébe vetett bizakodásnak szólt. Ezért sokszoros a­ felelősség, nehogy csalódás érje a bizakodókat. A törvényhatósági választáskor megnyilatkozott közhangulatból mindenki kiolvashatta, hogy a lelkek mélyén bizonyos keserűség ,és elégedetlenség uralkodott a múlttal szemben s minden érzésé­vel tiltakozott az eddigi szék­em változatlan folytatása ellen. Nem kutatjuk most,­ hogy az elhangzott kritikákból mennyi esik a szemé­lyes mulasztásokra s mennyi a kö­rülmények mostohaságára, de az bizonyos, hogy a­­ város minden polgárának hő óhaja: milyen jó lenne,­ ha végigzúgna városunk közéletén valami frissítő, élesztő, levegőt tisztító vihar, mely nem rombol, nem zúz, de megmozgat minden gályát, minden levelet s az ásító unalmat, álmos látóha­tárt felébresztené. Teljesül-e ez a vágy, hoznak-e az új emberek új szellemet, meg lesz-e a régiekben az új és súlyos idők követelte len­dület, vagy tovább döcög a város­vezetés a régi szellemben, a régi utakon, — erre most még nem le­het felelni. De a mandátum, me­lyet a választóktól kaptak, két­oldalú szerződés s ha a­­megvá­lasztottak nem akarnak szerző­désszegők lenni, akkor szilárdan és férfias bátorsággal kell síkra szállaniok annak a tömegnek az érdekében, melynek képviseletére .Önként vállalkoztak. Egy német tudós mondja, hogy az a legjobb kormány, mely ellesi a társadalomtól, hogy mi kell neki s' mire' van' szüksége és semmi mást nem tesz. Ez a megállapítás nemcsak a jó kormánynak, hanem a jó városvezetőségnek is irány­adóul szolgálhat. Szeretnénk, ha az új vezetőségben is meg­lenne a helyes érzék, mely kitapogatja a polgárok szükségleteit és őszin­tén, kitartóan dolgozna s hatalmá­val soha nem élne vissza. Szíve­sen elismerjük, hogy formák, fió­kok nélkül semmit sem lehet ad­minisztrálni, elismerjük, hogy a tekintélynek impozáns kárpitozás kell, hogy a leomló redők gyámo­­lítsák a benyomás silányságát; el­ismerjük, hogy a hagyományosnak csontváznak kell lennie az eleven testben s összekötő hídnak kell lennie a múlt és jövő közt. Mind­erre szükség van, de ugyanakkor méltán elvárhatja minden polgár a komoly munkát s a közérdek­nek önzetlen szolgálatát a tekin­télytől épúgy, mint a közvitéztől, a hatalomtól épúgy, mint az alatt­valótól. Nem érjük be az állással s a hagyományos előkelőség im­pozáns kárpitozásával. Nem ér­jük be a névvel, sem a címmel. Nem érjük be a munkátlanság megszokott, de még nem olott ki­ vakságával. A ragyogó cégérek s a magas spanyolfalak előtt nem borulunk le, mint az igazhívő mu­zulmán a Rába köve előtt. A ma­gyar közigazgatást — tisztelet a kivételnek — sokan vádolják még most is basáskodással s hogy az egyszerű néppel szemben nem elég figyelmes. Nagy hiba volna ez, ha erre a tettek rá nem cáfolnának! Ennek a szellemnek nem szabad bevonulni, a városházára! Ha hi­vatalos ügye akad annak a sze­gény polgárnak — amitől még az írástudó embernek is ludbörzik a háta — s ott vergődik a bürokrá­cia és akták őserdejében, legyen iránta emberséges érzéssel és se­gíteni kész akarattal a hivatalos apparátus s ne zavarják napóleoni gesztussal egyik hivatalból a má­sikba, mert ha így lenne, kárára volna a közéletnek s rászolgálna a végnélküli panaszra és keserű­ségre. A többségi párt a keresztény és nemzeti gondolat jegyében kérte és kapta a választók bizalmát. Re­méljük, hogy a kereszténység nem volt kortes eszköz, hanem komoly meggyőződés. Szánalmas látvány az, ha a magyar keresztény meg­győződésnek nincs gerince a köz­életben, ha a hivatalos képviselői bujkálnak és tojástáncot­­ járnak, ha az okos tartózkodás, a tapinta­tos óvakodás, a bölcs előrelátás koldus gúnyába öltözteti és hall­gatásra­ kárhoztatja az uralomra született elveket! Az ügyeskedő sakkhúzások, kicsinyes praktikák, hatalmi önkény, rutinos zsonglőr­­kedések, az alkalmazkodás elvte­len lovagjai nagy feladatok meg­oldására képtelennek. Csak a bel­ső meggyőződés tüzétől izzó, el­vekért küzdő közéleti férfiak tud­ják megnyerni és kiérdemelni a polgárok szeretetét és ragaszko­dását. Pécsi polgár. A reir/z/dna^ff^ Igtsaesáig «r fmigyverG A munkásság b&Lépé&t& új korszakat jsf&stt tg Rmvfmfás életekor* Budapest, nov. 30. •— Ma délelőtt 10 órakor kezdte meg a Magyar­ Revíziós Liga a pesti Ví­gadó nagytermében országos nyil­vános igazgatósági ülését, ame­lyen a Liga bpesti tagjai és a­­vi­déki testületek képviselői is nagy számban jelentek meg. Az ülést H­ercze­g Ferenc, a Ma­gyar Revíziós Liga elnöke nyitot­ta meg. A Liga eddigi életét mon­dotta­n két korszakra oszthatjuk. Az egyik a megalakulás 1927. augusztus 1-től 1929. május 1-ig tart, amikor megjelent az a felhí­vásom a munkássághoz, amely nemcsak nálunk, hanem az egész világsajtóban viszhangra talált. A munkásság válasza új kor­szakot jelentett a Liga életé­ben, 1929. május 1. óta a munkásság közül önszántából csatlakozott 23 mu­nkáscsoport 24 ezer taggal, 44 gyári- és ipari vállalat 35 ezer tag­gal, 15 földmunkástestület 10 ezer taggal, 12 általános munkás­testü­­let 18 ezer taggal, 30 vasutas, ha­jós-és postás­­­szervezet 63 ezer taggal, 30 közalkalmazott, tisztvi­selő és altiszti testület­ 22 ezer tag­gal, 90 társadalmi­ egyesület és po­litikai testület 180­­ezer taggal, végül 133 kereskedelmi és politi­kai testület 108 ezer taggal, amely összesen több, mint 400,000 tagnak csatlakozását jelenti. A tagok a Ligán kívül szabadon érvényesíthetik demokrata, szo­­cialista, vagy szociáldemokrata felfogásukat, mert a Ligának egyetlen célja a reví­zió, amelynek zászlaja alatt kell sorakozni. A Liga minden politikai, vallá­si, vagy szociális ellentétnek fö­ldje emelkedik. A Liga nem foglalkozik egy v általéban politikával, ugyancsak helyteleníti azoknak az egyes előkelő külföldieknek eljá­rását, akik sorrendet kívánnak a belső és külső revízió tekintéthez, felállítani, ám aki a belső revíziót akarja, harcoljon érte, de a sor­rend önkényes megállapításáért senki se vállalhatja a felelőssé­get, mert akik azt teszik akarva, nem­akarva a kí'"í”tént szekerét tolják. 9. évfordulója volt november 4-én annak, hogy a világ legifjúzságta­­lanabb és legembertelenebb béke­szerződését törvénybe iktatták. Az azóta eltelt, idő megyőzhetett mindenkit arról, hogy trianoni alapon lehetetlen kultúrember életet élni. Le kell hengerelni a magyar nép lelkéről Trianon malomköveit, mert akik közömbössé váltak és meg vannak elégedve a magyar viszonyokkal, méltók ellenségeink rokon­­szen­vére, de nem méltók a kultúremberi névre. A mi akciónk pacifista mozgalom, céljai és eszközei egyaránt béké­sek. Mi akarjuk megelőzni az egész Európát fenyegető há­borút. A trianoni szerződésben lera­kott alapok az utódállamok eg­zisztenciáját sem tudják biztosí­tani, pedig ezt a szerződést mi büntetésül, ők pedig jutalmul kap­ták. Államalkotói munkájuk ku­darcáért az irredenta „aknamun­kát", teszik felelőssé és állandóan kardot csörtetnek körülöttünk bizonyos katonai körök és valósággal üldözési mániában szenvednek. Azonkívül is minden alkalmat megragadnak, hogy ellenünk töj­­jenek. Gondoljunk csak arra, hogy Prágában ma is vannak fényké­pek forgalomban, amelyekkel Budapest és a Balaton északi partja Cseh­országban tartozóknak vannak feltüntetve, Bukarestben pedig azt hirdetik, hogy a román birodalmat a Tiszáig kell kiterjeszteni. A revíziós mozgalom fegyvere az igazság, taktikája pedig a világ lelkiismeretének felébresztése és a mi harcunk a közömbösség és a kényelemszeretet ellen folyik. A külföld minden alkalommal felfi­gyel, amikor az ország egységes közvéleménye hallatja szavát. Éppen ezért fontos, hogy minden­ki zászlónk alá sorakozzon. Egy amerikai publicista, mondja, hogy igazságunknak győzni is kell, mert nálunk a főhercegek ugyanúgy beszélnek, mint a liftes gyerme­kek. H­e­r­c­z­e­g Ferenc nagy taps­sal fogadott beszéde után E­c­­e­h­­a­r­d­t Tibor, Lukács György, Berkes József, Józan Miklós, Hevesi Simon, a délutáni ülé­sen­ pedig J­a­n­c­s­ó Benedek és Vaskó Endre szólaltak fel. Lapunk mai száma 80 oldal

Next