Dunántúl, 1930. március (20. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-01 / 50. szám

XX. évfolyam, 50. szám­i Ara­­m* Pécs, 1930. március 1. Szomba!­slefizetés! arak SZERKESZTŐSÉ® F fe ESZTENDŐ A magyar történelemben határs­ikő az a jubileumi dátum, amely­nél ma egy ország népe áll ünnep­lőbe öltözötten, hogy a magyarok Istenének áldását kérje a Kor­mányzóra, Csonkamagyar or­szág első vitézére, nagybányai Horthy Miklósra. Tíz esztendős... A dá­tum körül egyik oldalon magasan lobog a lelkesülés tüze; az ár­nyékban a szenvedés és gyűlölkö­dés mocsara kavarog. Az Ünne­pelt mindezek fölött magasan áll. Az Ünnepelt történelmi nagysá­gát nem fokozza a fény és nem bo­rítja árnyékba a gyűlölet. A ma­gyar szíriek fölött, úgy áll, mint a Fárosz. Magasan, szilárdan és megközelíthetetlenül. Nem volna értelme az emberi értékek mé­ri­csk­élésének, A férfiúi és katonai erények magasztalásának. A ma­, gyár kormányzó az kifúr-’ készbe­te­lien akaratát teljesítette be, amikor szavára a magyar óceánon elcsendesedtek a vihar hullámai. A történelem elrende­lése volt jötte és missziója betöl­tésének útját azok a parancsok szegélyezték, amelyeket az Evan­gélium hirdetett ki először. Az is­teni gondviselés szikrája lobbant fel személyében, amikor a magyar Berek hegyéről meglátta az To éret földjét és a próféták lelke ihlette meg lelkét, amikor maga mö°­é fentve egy elfáradt nemzetet, ki­vezette nénét a pusztaságból. A történelem kiválasztottja, Ő, aki a magyar életre nehezedő Végzet legsötétebb éveiben állott a buj­dosó nemzet élére, hogy megmu­tassa az ingoványból kivezető utat. A férfiúi és katonai erények megtestesítője, a törhetetlen hit és hajlíthatatlan akaraterő letétemé­­­nyese, a kormányzó bölcsesség ideálja. A hét vezérek kemény fajtájából való férfiú. Az új hon­foglalás az Ő nevéhez fűződik és ennek az érdemnek méltón fog adózni a történelem is. Az a tíz magyar esztendő, amely alatt az ő vaskeze irányította a magyar élet hajóját, a mi történelmünk legsúlyosabb, legválsá°osabb ideje volt. Csak az ő vaskeze mentheti­ meg fajunkat a pusztulást­ól. A bolsevizmustól Trianonig és a trianoni, fosztogató békediktátum­­tól gazdasági életünk szomorú összeroppanásáig példátlan erejű vihar pusztított át az országon. És akkor, amikor a kétségb­eesettség a mint árvíz söpört végig az orszá­gon. Ő volt az új „árvízi Kai ős." hérosz­ munkása egy máb jövőbe vetett hitnek, aki ebből a kény­­tengerből kimentette a magyar fuldoklók millióit. Nagyobb volt, bátrabb, hívőbb és bölcsebb volt ezekben az időkben valamennyi­ünknél. Igaz volt.­­egyenes, hajlít­hatatlan és rendíthetetlen. Hős volt. Érezzük, látjuk, alakja mesz­­sze magasodik a magyar történe­lem utolsó tíz éve fölé. És mennél magasabban láttuk, annál csende­sebbek voltak itt alant a hullá­mok. A Fárosz nemcsak átvilágí­tott a magyar éjszakán, de fénye és melege termővé varázsolta az elárasztott magyar szteppeket. Mi láttuk az utat, amelyet megtet­tünk. Mi vele együtt jártuk a pusztát. Mi éreztük kiáradni sza­vaiból a törhetetlen hitet, lelké­ből a hajlíthatatlan akaraterőt. Láttuk fakadni akarata nyomain az áldást és éreztük mint tágult felettünk a szűkreszabott magyar égbolt. A magyar Maratok, Robes­­pierrek véres árnya még itt vo­naglik szemeink előtt. Még halljuk a magyar puszta segélykiáltását és még fülünkbe dübörög a diadal­mas mars, amely­ az ő szavára kelt nemzeti hadsereg lába nyomán do­bolta sziveinkbe a magyar feltá­madás indulóját. Ez a tíz esztendő csak­­ felette múlt el nyomtala­nul. A beteg ország meggyógyult tíz év alatt. A haldokló arcán máig nyilani kezdenek az élet rózsái, a keresztülszűrt szívben újra feldo­bog az élet akarása, a petyhüdt izmok újra acélossá keményedve várják a parancsszót a cselek­vésre: a tíz évvel ezelőtt halálo­san beteg, elfáradt, kimerült ma­gyar élet ma újra f­elcsigázot­tan, gyógyultan, visszanyert ereje tel­jességében áll a történelem küszö­bén, hogy kiharcolja magának a jövendőt. Mi megváltoztunk, de Az, aki visszaadta nekünk a ma­gyar életet, ugyanaz maradt A No­­varától a budai palotáig ez a ke­mény arcés megváltozhatatlan ha­tározottsággal fejezett ki egyetlen akaratot, a magyar élet akarását. Mindaz, aminek ezalatt a tíz év mlatt el kellett az útból takarod­nia, veszélyes csira volt erre a­­magyar életre nézve. Az a rendít­hetetlen határozottság, amely a magyar élet példátan erejű viha­rai közepette is egyetlen utat mu­tatott az elmúlt tíz esztendő alatt — megépíteni a keresztény Ma­gyarországot — teljességében őt igazolta. Tíz évvel ezelőtt ott ál­lottunk egy ország sírjánál, ame­lyért „egy ezredév hiába ontja vért­" És ma, tíz év után hol az­ a sűrű, bánatból és kétségbeesett remény­telenségből szőtt köd, amelybe ak­kor majdnem belesújly a magyar élet? Ma tágul, feszül a magyar ho­rizont- a szív legmélyén még halkan de mind erőteljesebben-dobol az új élet üteme. Pírkad délen, keleten, északon és, nyugalom A végeken égnek az őrtüzek és a kormányzóé az érdem, aki elindította ezt a sor­­basújtott népet a második, boldog és diadalmas millenium felé, haditengerészeti akadémiára ke­rült. Befejezve tanulmányait hosz­­szabb ideig Konstantinápolyban­ teljesített szolgálatot, majd Fe­* renc József király mellé került szárnysegédnek. Később a had­­­ügyminiszter mellé osztották be, a­ delegáció tengerészeti szakrefor­miseként. A világháború kitörésekor mint sorhajókapitányt a Novara cirkáló parancsnokává nevezték ki. Mi­kor Olaszország beavatkozott a világháborúba, hajójával részt vett az olasz partok bombázásá­ban. Legragyogóbb fegyverténye 1917. május 14-én az otrantói győ­zelem volt. Az elkeseredett harc­­­ban maga is megsebesült, de a túl­erővel szemben mégis sikerült szerencsésen visszavinni hajóit a­ kikötőbe. Hősies magatartásáért megkapta a legnagyobb kitüntetés­­eket,­­majd altengernaggyá ne­vezték ki. A háború vége felé­ Ká­roly király az osztrák—magyar­ hadiflotta parancsnokává nevezte ki. A háború összeomlása után az elsők között volt, aki gátat akart vetni a forradalomnak és a kom­munizmusnak. Szeg­eden termett és innét kezdte meg az ellenforra­dalom­ szervezését. Lángoló haza­szeretete csodákat művelt. Mint a szegedi kormány által kinevezett­ fővezér 1919. augusztus elején át­vonult a Dunántúlra és Siófokon megkezdte a nemzeti hadsereg ki­építését. A szabadságharc legen­dás idői keltek új életre. A kom­munizmus fojtogató karmaiból szabadult magyar nép elszánt lel­kesedéssel állt a fővezér kibon­tott zászlója alá. Rövid idő alatt együtt volt a fegyelmezett nemzeti hadsereg, amely még ugyanazon év novem­ber 16-án bevonult a románok ál­tal kiürített fővárosba. Új­­ korszaka kezdődött ezen a­­napon, a mindenéből kifosztott Magyarországnak, amely ekkor valóban a sír szélén állott. Megin­dult az újjáépítő munka a romo­kon. A vérkeringés lassan vissza­tért a nemzet erőibe. Az újjáéle­dés során 1920. március 1-én a nemzetgyűlés Magyarország kor­mányzójává választotta. Kende­restől a budai várig hosszú volt az út. Ez az út azonban a magyar, férfierényeknek rag­yogó útja. A budai vártól a mai napig csekély tíz esztendő a sírba készülő nem­zet újjáéledése a kétségbeesés­ből a magyar jövőbe vetett re­ménység virradatába való szeren­csés­­­utás volt. Vitéz nagybányai Horthy Miklós Magyarország kormány­zója a nagy magyar Alföldön, Kenderesen született 1868. június 18-án régi magyar gemesi család­ból. Már gyermekkorában nagy vonzódást érzett a végtelenbe vesző tenger iránt és ennek a ra­jongó szeretetnek nagy része volt abban, hogy a fiumei cs. és kir.­

Next