Dunántúl, 1931. február (21. évfolyam, 26-48. szám)
1931-02-01 / 26. szám
2. oldd. DUNÁNTVE V!». sarc ap, 1931. február 1. "HMy . .....................m. ■■»■«!■«■»■ Könnyű - ELemens - Tartós amerikai szemüvegek Pécsi fiók: az Universal Optical Corporation világhírű gyártmányai Magyarországon csak a Cimmra-cégnél kaphatók a LÁTSZERÉSZ VÁROSHÁZA. szent koronának említett két tényezője közöli egyenlő arányban és olyképen oszlikmeg, hogy sem a király magában, vagyis az állampolgárok összességét teljes joghatálylyal képviselő országgyűlés nélkül, sem pedig az országgyűlés az állami szervezett csúcspontjának, a szent korona fejének hasonló jelentőségű és értékű közreműködése nélkül az állam szuverén akaratát ki nem fejezhetik. Mert, miként Werbőczy oly szépen mondja: ,,a kettő annyira szorosan függ egymástól mindenka, hogy egyiket a másiktól különválasztani és elszakítani nem lehet." Vagyis a király a nemzet átruházásából nyeri ugyan a maga egész hatalmát, de viszont király nélkül csonka a nemzet közjogi szervezete. Közjogunk emez alapvető fontosságú ma is érvényes szabályának a politikai jelentősége és gyakorlati értéke napjainkban sem kisebb, mint volt a letűnt századok folyamán bármikor. Alkotmányos életünk eme vezércsillagának fénye semmit sem halványult el a modern kor új eszmeáramlatai között, habár jelenleg az alkotmányos élet horizontjának más pontjáról veti hozzánk éltető sugarait, s közjogi rendünknek már’ oldalára sugározza fénykéréjét. Hosszú évszázadokon át a, szent korona Urnó a fejedelmi abszolutizmus eszmekörével szemben védte nemzeti önrendelkezési jogunk nagy elvét. Amikor jóformán az egész világon az abszolutizmus jelentkezik az állami életműködések alapformájaként, amikor a teokratikus Oroszországtól és Törökországtól kezdve, a patrimoniális germán államokon át, az olasz államocskáéban csakúgy, mint Franciaországban apró és nagy kényurak tartották kezükben a népek sorsát, akkor nálunk a nemzet köztudatában elevesen élő szent korona-tan mellett az abszolutizmus csak általános visszatetszést és legtöbbször erős ellenállást felidéző visszaélésként tud néha ideig-óráig gyakorlatilag érvényesülni, s csak azt eredményezi, hogy a nemzet mindig újból és újból meggyőződik arról, hogy milyen kincset bír a szent korona eszmekörében, s egyre világosabban felismeri annak gyakorlati jelentőségét. Már Werbőczy hangsúlyozza a Hármaskönyvben: „A fejedelem egyedül a maga akaratából és önkényesen, főképen a magyar nemzet régi szabadságának ártalmára semmit sem rendelhet, hanem össze kell hívnia és meg kell kérdeznie a népet, s ha ez igennel felel, azontúl az ilyen végzéseket törvényekül tartjuk meg." Ugyanezt a közjogi tételt formulázza talán még szabatosabban és még világosabban az 1791: XII. t.-c.: „A törvények alkotásának, eltörlésének és magyarázásának hatalma Magyarországon a törvényesen megkoronázott fejedelmet, s az országgyűlésre törvényesen egybegyűlt országos karokat és rendeket közösen illeti, s azonkívül nem gyakorolható... s Ő Felsége kijelentette, hogy sohasem fogja az országot rendeletekkel vagy úgynevezett pátensekkel kormányozni." Változtak az idők! A fejedelmi abszolutizmus veszélye, megszűnt Európaszerte. Ma más oldalról fenyeget veszedelem. Keleteurópának ege a mai állami és társadalmi rend gyújtogatóinak tűzcsóváitól vereslik. Földje vértől gőzölög. Klasszikus formában van itt megvalósítva az az elfajult államforma, amit az államtudomány pchlokráciának, a söpredék uralmának nevez. És Nyugat- és Középeurópa népei alatt is inog a föld. Egyik oldalon a hitványság és hitszegés bűneiben fogant, a hazugság és igazságtalanság fundamentumain felépített államok fertőzött vérkeringésük lázában őrjöngve, — a másik oldalon legendás hősök világverő népei orvul földrerántva és hóhérmódra kínozva, elviselhetetlen sanyargatások által az őrületbe hajszolva, — egyaránt a szélsőségek szakadékainak szélén támolyognak. A világrengető viharok által felkavart szeny minduntalan a felszínre kavarog. A józan megfontoltság és mérséklet alig tudja fékezni a felkorbácsolt indulatokat. Az ú. n. legyőzöttek elégedetlensége és keserűsége csakúgy, mint az ú. n. győzök lelkiismeretfurdalásai és félelme egyaránt melegágyai szélhámos kalandorok demagóg politikájának. Olyan időket élünk, amelynek légköre nagyon jó vezetője a széles gesztusokkal és öblös hangon jelentkező szélsőségeknek, mert a lázbeteg népekben mindig kevesebb a fogékonyság a realitás és józanság követelményeivel szemben. Ugyan hol van ma a fejedelmi abszolutizmus veszélye? Mint letűnt századok üresen kongó visszhangja bukkan csak fel néha egy-egy mélázónak vérszegény ajakán, aki az utolsó másfél évtizedet átaludta. Bölcsen írja kultuszminiszterünk egyik cikkében: „az orosz bolsevizmus és az európai forradalmak után a forradalmi lelkeken kívül alig fél valaki az államhatalom túltengésétől, ellenkezőleg a józan emberek túlnyomó többsége az államhatalomtól vár védelmet a forradalmi szellemmel szemben. A világnak ilyen helyzetében a régi államtan tételei, melyek az abszolút királysággal vívott alkotmányjogi harcok tanúságairól vannak leszűrve, teljesen hasznavehetetlenek, mikor a probléma: miként védhetik meg a kormányok a nemzeteket és egyéneket a III. internacionálénak azzal a forradalmi törekvéseivel szemben, hogy az egyént vagyonától elválassza." Olyan időket élünk, amikor a praktikus római nép diktátori hatalommal ruházta fel a konzulokat, s egyedüli zsinórmértékül azt az utasítást adta nekik: mentsétek meg az állam sülyedő hajóját! Államalkotó és államfenntartó őseink is mindig mérlegelték a kivételesen nehéz idők követelményeit. Bölcs Leó és Biharbanszületett Konstantin írásaiból tudjuk, hogy háborús időkben a magyar törzsek nagy szabadságát a fejedelmek erőteljes központi hatalma váltotta fel. Hasonlóképen a mohácsi véselőérzetében a nemzet józansága törvényben hatalmazta fel királyát, hogy a Mátyás gyenge utódai alatt kivívott nagy alkotmányos jogok figyelmen kívül hagyásával „éljen a maga hatalmával!" (Rákosi 1526:1. t.-c.) Most is kivételesen veszedelmes időket élünk. Vulkánok felett járkálunk. Még alig tértünk magunkhoz a nagy háború vérvesztesége s a forradalmi rémuralom borzadályai után; alattunk földalatti erők morajlanak, s csak az ártatlan gyermek gyanútlan lelkét nem háborgatják a múltnak kísértő árnyai, s a jövő bizonytalanságának rémei. Ebben a nehéz, sőt komor helyzetben az ezeréves múlt tradíciójára és a vitathatatlan jog sziklaszilárd alapjára támaszkodó, befelé erős, kifelé — főképen elszakított testvéreink felé — vonzó erővel bíró államhatalmi szervezetre van szükségünk. S mit látunk? Az alkotmányjogi átmenet tartama alatt az államfői hatalmat gyakorló kormányzónak hatáskörét erősen megszorítják a provizórium alaptörvényei. A fejedelmi jogok egyes részei nem gyakoroltatnak, s lassanként elhalványulnak (pl. törvényszentesítési jog, főkegyúri jog stb.). A szeszélyes néphangulattal szemben ellensúlyt képezett s az átmenetek gyorsaságának józan mérséklésére hivatott főrendiház helyébe állított felsőház jogköre erősen letompíttatott s közreműködése a törvények megalkotásában mellőzhetővé vált. Az általános választói jog alapján összegyűlt, s a demagóg eszmeáramlatokat néha bizony ugyancsak nyersen visszatükröző alsóház hangulathullámzásaival szemben a nyugodt és fontolva haladó fejlődésnek nincs semmi tárgyi és intézményes biztosítéka. A jövő bizonytalanságai gyanakvóvá teszik, s mereven szembeállítják egymással jó magyarok különféleképen gondolkodó csoportjait. Éreznünk kell, hogy a jövő olyan feladatok elé fog állítani béknünket, ami erőnk végső megfeszítését követeli tőlünk. S ebben az új világban, — amelyet mintha csak évszázadok választanának el a két évtized előtti kortól, — ismét a szent korona tanának bölcs ujjmutatása jelzi a helyes irányt, s óv meg a veszélyektől. Hajdan a fejedelmi abszolutizmussal szemben, ma a népuralom túlkapásaival szemben nyújt védelmet. A jogfolytonosságnak az egész vonalon megvalósítása, az ideiglenesség helyébe az ezeréves múlton alapuló ősi jogrend és tkkkkkkkkktkkLkkkkkkLkkkkU-käkkkkkkkktU Ferenciek-u. 50 sz. alatti üzlet Javitások és kész cly meglepő olcsó árban. A Fehér Apáca testvérfamje: Richard Voes Zwei Manschen című világhírű regénye az APOLLO legközelebbi nagy eseménye! Malisé képszalon Alisadé képkiállítás, fzépkereskedés. Városház-utca 4. sz. (Grael palota.) Eredeti olajfestmények, pasztelek, akvarelek és rézkarcok neves magyar és külföldi mesterektől. Csinos, olcsó iparművészeti emléktárgyak. ÁLLANDÓAN NYITVA. Megtekinthető vételkényszer nélkül, díjtalanul. Kedvező fizetési feltételek mellett részetfizetésre is vásárolhatók. állami szervezet visszaállítása, — a szent korona tanának újból a maga egész és mindent átfogó jelentőségében való érvényesülése, — az államhatalom főtényezői (király és népképviselet) között kiegyensúlyozott főhatalmi szervezet, amely megóv úgy a vakmerő és hazárd szélsőségektől, mint a csüggedő lemondástól, s a legerősebb és legkétségbevonhatatlanabb jog alapján állva, a jogi alapok megtámadhatatlanságának s a jövő biztosságának megnyugtató érzését árasztja, é s ami különösen fontos: a múltba nyúló gyökérszájával a megcsonkítatlan Magyarország talajából s elszakított testvéreink millióinak keserűségéből és vágyódásából meríti erőforrásait: ■— ez az a cél, ami felé a szent korona eszmeköre lelkünkbe markoló hangos szóval hív bennünket. Ez a századok viharai között kipróbált és bevált politikai koncepció távol áll minden elhirtelenkedett, kalandos, a nemzetet megosztó s annak jövőjét kockára tevő puccskísérletektől. Nemzetépítő nagy céljait az alkotmányosság medrében a legszilárdabb és legkifogásolhatatlanabb jogi alapokon kívánja megvalósítani. Tiszteletben tartja a jelenlegi ideiglenes jogrendet, s annak kiváló képviselőit és szerveit, akiknek bölcsesége és erélye a Scyt- Zák és Charybdiszek kétségbeejtő zártonyai és örvényei között vezeti egy évtized óta az állam hajóját, s akiknek minden jó magyar mélységes hálával és tisztelettel tartozik, mert hazafias lelkiismeretük parancsszavának engedelmeskedve nagy önfeláldozással állottak állami életünk legkétségbeejtőbb napjaiban az állam sülyedő hajójának elárvult kormánykereke mellé. De minden méltó elismerés és köteles tisztelet mellett is várjuk — feszülten és szívszorongva várjuk — az ősi alkotmánynak mégis csak több biztonságot nyújtó épületébe való visszatérést, várjuk csonkaságunk kiegészülését úgy területben, mint szervezetben. Várjuk a nagy pillanatot a csonka határokon belül mindazok, akik a magyar jövőt a magyar múlton akarjuk továbbépíteni, és várják idegen uralom alá kényszerített testvéreink, akiknek jajszava szüntelenül áthallik a határokon, s akiknek lázban égő szeme a szent korona felé irányozva, reménykedve néz az idők betelte elé. Az az irtózás, idegesség és rémület, amit a szent korona területrészeinek elrablói mutatnak a szent koronával, annak jogszerű tulajdonosával s a szent korona eszméjének minden magyar lélekre s az egykori magyar alattvalókra gyakorolt varázsával szemben, — hangosan hirdeti, hogy mi nekünk a szent korona, s milyen jelentősége van a magyar jövő szempontjából. Ennnek a szent koronának bűbájos eszmekörében, a szent korona jegyében működik a Magyar Nők Szent Korona Szövetségének Országos Szervezete s hívja mankóra városunknak a magyar múlttal összeforolt s a magyar jövőt szolgálni akaró hölgyeit. Új honfoglalásra szervezkedik, s ehhez toboroz körünkben lelkes fegyvertársakból új zászlóaljat: a szent katona jegyében.