Dunántúl, 1935. október (25. évfolyam, 223-249. szám)
1935-10-01 / 223. szám
XXV. évfolyam 223 szám. Ara: 14 nílér. Pécs, 1935 október 1. Kedd, SZERKESZTŐ LEP LYCEUM-UTCA 4. SZ. TELEFONSZÁM 29-49. KIADÓHIVATAL LYCEUM-UTCA 4. SZ. TELEFONSZÁM t 32-22. H I R D K T 1i S DÍJSZABÁS SZERINT. Krisztus és a gyermek országot mozgósít! A XXVI. Országos Katolikus Nagygyűlés várható eredménye: új és tiszta élet Budapest, szeptember 30. Verőfényes őszi nap. A főváros utcáit emberáradat önti el. Szorongásig telt villamosok, autóbuszok, halkan tovasikló magánautók százai, tömegek, zászló alatt sorakozott csoportok hömpölyögnek végeláthatatlan sorban az Iparcsarnok felé. Apró gyermekek, serdülő fiatalok, elegáns hölgyek, fejkendős asszonyok, ünneplőbe öltözött férfiak, csizmás falusiak, jelvényes munkások törnek egy cél felé. Bámészkodó idegenek meglepetve nézik ezt a nagyméretű embermegmozdulást. Csodálkozás ül az arcokon, az ajkakon ott szorong a kiváncsi kérdés: micsoda hatalom és erő parancsolja egy irányba ezt a korra, nemre, foglalkozásra, politikai pártállásra megoszló tömeget és vonja láthatatlan abroncsként egybe és eggyé csodás harmóniába? A felelet csak annyi: Krisztus és a gyermek ... És vasárnap délután még grandiózusabb, még színesebb festői kép rajzolódik a szemlélő elé. Egy ország mozdul meg és roskad térdre a Legfelségesebb előtt. Több ez, mint látványosság, mint nyílt hitvallás, fenséges alázat ez a Királyok Királya előtt. A dús programú katolikus nagygyűlésnek lényege, tartalma, mindent és mindenkit összefogó legszebb és legnagyobb megnyilatkozása. A gyűlések, szónoklatok, határozatok már csak keretek, alakiságok. De ezeken a gyűléseken is nemcsak a retorikának jutott szerep, hanem a gondolatnak, az eszmének is. Az országos katolikus nagygyűlés nem gravameneket tárgyalt, nem kicsinyes, fájó szempontokat tárt ország-világ elé, hanem egy egész nemzet fájdalmára és sérelmére kereste az orvoslás módját, nem a maga érdekeiért szállt síkra, hanem a nemzetért, a jövőért és a katolikus tartalmat, a krisztusi tanítást, mint ennek a jövőnek egyetlen biztosítékát kínálta oda mindnyájunk megmentésére és boldogulására. Az országos katolikus nagygyűlésnek ez a tartalma, ez a célja és ez az ereje. Egy új életútra indítani az emberiséget ezt célozta ez a hatalmas megmozdulás. Tiszta mocsoktalan életet adni az embernek, úrrá tenni a lelket az anyag felett, becsületet, szeretetet vinni a családba, a társadalomba és ezt az évezredes katolikus programot minden vonalon a valóságba átültetni, ez a katolikus nagygyűlés célja, ezért fogja meg a gyermek és a felnőtt kezét, hogy elvezesse Krisztushoz! Az idei XXVI. katolikus nagygyűlés ezért volt tömegszerűségében hatalmas, külső formájában impozánsan méltóságteljes és bensőleg értékes, tartalmas, mert a Krisztushoz való vonzódás lelki szükségével telítette meg a lelkeket. A Krisztus és a gyermek megrázóan hatalmas gondolatának mágnesereje szétsugárzik az életbe, hogy a kereszthez húzzon, vonzzon ebben a csonka hazában minden magyart, minden lelket! Ünnepi Ven! Sancte Budapest lüktető élete, mozgalmassága vasárnap érte el tetőfokát. Nehéz volna számokban pontosan megjelölni a katolikus nagygyűlés résztvevőinek tömegét. A százezres szám is kevés. Az emberek tömege nem egy utcában akasztotta meg a közlekedési forgalmat. A nagygyűlés ünnepi megnyitása az Iparcsarnok előtt felállított oltárnál vasárnap délelőtt 10 órakor szentmisével és Veni Sanctéval történt. A díszhelyen foglalt helyet Innitzer Tivadar bécsi bíboros érsek, József és József Ferenc kir. hercegek, Auguszta, Anna, Erzsébet és Magdolna kir. hercegnők, Hóman Bálint, Kánya Kálmán, Bornemisza Géza miniszterek, az országház elnökei, a bíróságok, a főváros és a hatóságok vezetői. A püspöki kar tagjai, köztük Virág Ferenc megyéspüspök. A szabad ég alatt pompázó virágok, díszítések, egyházi és katonai díszruhák, toalettek és ünneplőbe öltözött előkelőségek, zenekarok, színes változata körülvéve a tömeggel festői képet nyújtott. A Veni Sanctét és a csendes szentmisét Serédi hercegprímás mondotta. A hercegprímás, a pápai nuncius, József hír herceg és P. Bangha beszédei A nagygyűlést Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás nyitotta meg rövid beszéddel. Krisztus egyháza arra törekszik, hogy a gyermek mindig a kegyelem állapotában maradjon és jajt mond azokra, akik a gyermeket, mint a házasság egyik célját és gyümölcsét bűnös módon lehetetlenné teszik. Meg kell becsülni a gyermek értékét és tudni kell az iránta tartozó kötelességeket. A bíboros hercegprímás köszöntötte a bécsi bíboros érseket, a királyi család tagjait és a pápai nunciust. Angelo Rotta apostoli nuncius latin nyelvű beszédben az új pogányság hamis tudományáról szólott. Vakságukban már annyira mennek, hogy istenítik az állam hatalmát s ezzel a család és az egyház javait teljesen elhanyagolják, a gyermeket pedig úgy tekintik, mint az állam tulajdonát. XI. Pius pápa enciklikái megjelölik az ifjúság keresztény nevelésének útját és módját. József kir. herceg tartotta meg ezután történeti aláfestésű előadását az Egyház és nemzet a gyermekért címmel. Messzehangzóan hirdette, hogy a gyermekből akkor lesz a nemzet számára is értékes polgár, ha a nemzet a gyermeknevelésben együtt halad az egyházzal, mert jaj annak a nemzetnek, amely elfelejti a házasság szentségét és a gyermeket tehernek tekinti. P. Bangha Béla volt a következő szónok. Erre a századra a gyermekellenesség jelzőjét lehet alkalmazni. A szülő és az otthon részéről súlyos bűnök történnek a gyermek ellen. Hogy boldog és mosolygós lesz-e a jövő magyar társadalom, vagy pedig a sátán tanyája, az attól függ, mennyire értjük meg felelősségünket a gyermekkel szemben. A szülők felelőssége drámaivá, szinte megrémítővé emelkedik, ha arra gondolunk, hogy ez a nevelés nemcsak a földi, hanem az örök életre is szól. Minden katolikus előtt ott kell lebegni a gondolatnak, hogy a gyermek szent. A nyilvános nagygyűlés a Himnusz hangjaival ért véget. Délután 2 órakor megindult az emberáradat a Szent István bazilika környékére. Leírhatatlan tömegek vonultak fel és helyezkedtek el abazilika környékén, hogy a szentséges körmenetben helyet foglaljanak. A rendezők hatalmas gárdája, kerékpáros és gyalogos rendőrség igyekszik fenntartani ebben a hatalmas, százezrekre menő tömegben a rendet. Minden zavaró incidens nélkül 3 órakor megindul a körmenet a diákok hosszú sorával. Cserkész és levente zenekarok kísérik az egyre növekvő menetet. Imponáló tömegben vonultak fel a vasutasok is. A bányászok az ország minden részéből, Pécs vidékéről is. A Credo P. Böhle vezetésével, a hatalmas tiroli fakereszt messze kimagaslik a menetből. Leventék, cserkészek, emerikanisták, a testnevelési iskola hallgatói, az egyházközségek szinte végeláthatatlan sorban vonulnak az Országház felé. Már két órán át kígyózik végig a hosszú útvonalon a körmenet s még mindig új és újabb csoportok csatlakoznak, öt óra felé jár már az idő, amikor feltűnik az apácák szelíd csoportja, nyolcas sorokban haladnak imát mormolva fekete, kék és barna szerzetesi ruhában. Utánuk a szerzetesek hosszú sora. Háromnegyed 6 órakor feltűnik a fehér karinges papok hatalmas csoportja, mögöttük a baldachin és a Szentséget vivő Zichy Gyula gróf kalocsai érsek. Végig az útvonalon térdre borul az utca két oldalán álló kíváncsiak tömege. Az ablakokban gyertyák pislogó fénye, virágok, perzsa szőnyegek, megilletődött, imádkozó arcok. Az Alkotmány utcában a földművelésügyi minisztérium és a Kúria épülete fényárban úszik. Mindkét épületen villanykörtékből díszes kereszt szórja a fényt. A baldachin mögött közvetlenül bíborosi díszben Innitzer bécsi hercegérsek, majd utána Serédi hercegprímás és Rotta Angelo pápai nuncius halad. Uszályukat karinges kispapok tartják. A főpásztorok, prelátusok következnek ezután teljes díszben. A főpapok után halad József Ferenc kir. herceg, néhány lépésre Horthy Miklósné Magyarország kormányzójának neje Anna és Magdolna kir. hercegnők között, majd a közélet előkelőségei, köztük Bornemisza miniszter a kormány képviseletében. Egy katona- és lovasrendőr sor zárja be a menetet. Este 6 óra. Az Országház téren misztikus fény, amikor a harangok zúgása közben megérkezik a Legfelségesebb Oltáriszentség. Alázatos lélekkel térdre borulnak százezrek, egy egész ország hódol az Oltáriszentségben jelen lévő Úr Jézus előtt. Fenséges látvány. Felemelő, boldogító érzés, amely ünnepi hangulatba ringat. Semmi más, csak alázatos hit és megnyugszik a lélek. Kürtök, harsonák szólnak, majd felzúg az ének. Az Oltáriszentség ott ragyog az Országház kupolája alatti lépcsőbejáratnál felállított oltáron.