Dunántúl, 1935. október (25. évfolyam, 223-249. szám)

1935-10-01 / 223. szám

XXV. évfolyam 223 szám. Ara: 14 nílér. Pécs, 1935 október 1. Kedd, SZERKESZTŐ LEP LYCEUM-UTCA 4. SZ. TELEFON­SZÁM­­ 29-49. KIADÓHIVATAL LYCEUM-UTCA 4. SZ. TELEFONSZÁM t 32-22. H I R D K T 1i S DÍJSZABÁS SZERINT. Krisztus és a gyermek országot mozgósít! A XXVI. Országos Katolikus Nagygyűlés várható eredménye: új és tiszta élet Budapest, szeptember 30. Verőfényes őszi nap. A főváros utcáit emberáradat önti el. Szoron­gásig telt villamosok, autóbuszok, halkan tova­sikló magánautók szá­zai, tömegek, zászló alatt sorakozott csoportok hömpölyögnek végelátha­tatlan sorban az Iparcsarnok felé. Apró gyermekek, serdülő fiatalok, elegáns hölgyek, fejkendős asszo­nyok, ünneplőbe öltözött férfiak, csizmás falusiak, jelvényes munkások törnek egy cél felé. Bámészkodó idegenek meglepetve nézik ezt a nagyméretű embermegmozdulást. Cso­dálkozás ül az arcokon, az ajkakon ott szorong a kiváncsi kérdés: mi­csoda hatalom és erő parancsolja egy irányba ezt a korra, nemre, fog­lalkozásra, politikai pártállásra meg­­oszló tömeget és vonja láthatatlan abroncsként egybe és eggyé csodás harmóniába? A felelet csak annyi: Krisztus és a gyermek ... És vasárnap délután még grandió­­zusabb, még színesebb festői kép rajzolódik a szemlélő elé. Egy ország mozdul meg és roskad térdre a Leg­felségesebb előtt. Több ez, mint lát­ványosság, mint nyílt hitvallás, fen­séges alázat ez a Királyok Királya előtt. A dús programú katolikus nagygyűlésnek lényege, tartalma, mindent és mindenkit összefogó leg­szebb és legnagyobb megnyilatkozá­sa. A gyűlések, szónoklatok, hatá­rozatok már csak keretek, alakisá­gok. De ezeken a gyűléseken is nem­csak a retorikának jutott szerep, ha­nem a gondolatnak, az eszmének is. Az országos katolikus nagygyűlés nem gravameneket tárgyalt, nem ki­csinyes, fájó szempontokat tárt or­szág-világ elé, hanem egy egész nem­zet fájdalmára és sérelmére kereste az orvoslás módját, nem a maga ér­dekeiért szállt síkra, hanem a nem­zetért, a jövőért és a katolikus tar­talmat, a krisztusi tanítást, mint en­nek a jövőnek egyetlen biztosítékát kínálta oda mindnyájunk megmenté­sére és boldogulására. Az országos katolikus nagygyűlésnek ez a tar­talma, ez a célja és ez az ereje. Egy új életútra indítani az emberiséget ezt célozta ez a hatalmas megmoz­­­dulás. Tiszta mocsoktalan életet ad­ni az embernek, úrrá tenni a lelket az anyag felett, becsületet, szerete­­tet vinni a családba, a társadalomba és ezt az évezredes katolikus prog­ramot minden vonalon a valóságba átültetni, ez a katolikus nagygyűlés célja, ezért fogja meg a gyermek és a felnőtt kezét, hogy elvezesse Krisz­tushoz! Az idei XXVI. katolikus nagygyű­lés ezért volt tömegszerűségében hatalmas, külső formájában impozán­san méltóságteljes és bensőleg érté­kes, tartalmas, mert a Krisztushoz való vonzódás lelki szükségével te­lítette meg a lelkeket. A Krisztus és a gyermek megrázóan hatalmas gon­dolatának mágnes­ereje szétsugárzik az életbe, hogy a kereszthez húzzon, vonzzon ebben a csonka hazában minden magyart, minden lelket! Ünnepi Ven! Sancte Budapest lüktető élete, mozgal­massága vasárnap érte el tetőfokát. Nehéz volna számokban pontosan megjelölni a katolikus nagygyűlés résztvevőinek tömegét. A százezres szám is kevés. Az emberek tömege nem egy utcában akasztotta meg a közlekedési forgalmat. A nagygyűlés ünnepi megnyitása az Iparcsarnok előtt felállított oltár­nál vasárnap délelőtt 10 órakor szentmisével és Veni Sanctéval tör­tént. A díszhelyen foglalt helyet I­n­n­i­t­z­e­r Tivadar bécsi bíboros érsek, József és József Fe­renc kir. hercegek, Auguszta, Anna, Erzsébet és Magdol­n­a kir. hercegnők, H­ó­m­a­n Bálint, Kánya Kálmán, Bornemisza Géza miniszterek, az országház el­nökei, a bíróságok, a főváros és a hatóságok vezetői. A püspöki kar tagjai, köztük Virág Ferenc me­­­gyéspüspök. A szabad ég alatt pompázó virá­gok, díszítések, egyházi és katonai díszruhák, toalettek és ünneplőbe öltözött előkelőségek, zenekarok, színes változata körülvéve a tömeg­gel festői képet nyújtott. A Veni Sanctét és a csendes szent­misét S­e­r­é­d­i hercegprímás mon­dotta. A hercegprímás, a pápai nuncius, József hír herceg és P. Bangha beszédei A nagygyűlést S­e­r­é­d­i Juszti­­nián bíboros hercegprímás nyitotta meg rövid beszéddel. Krisztus egy­háza arra törekszik, hogy a gyermek mindig a kegyelem állapotában ma­radjon és jajt mond azokra, akik a gyermeket, mint a házasság egyik célját és gyümölcsét bűnös módon lehetetlenné teszik. Meg kell becsül­ni a gyermek értékét és tudni kell az iránta tartozó kötelességeket. A bíboros hercegprímás köszön­tötte a bécsi bíboros érseket, a ki­rályi család tagjait és a pápai nun­­ciust. Angelo Rotta apostoli nuncius latin nyelvű beszédben az új pogány­ság hamis tudományáról szólott. Vakságukban már annyira mennek, hogy istenítik az állam hatalmát s ezzel a család és az egyház javait teljesen elhanyagolják, a gyermeket pedig úgy tekintik, mint az állam tulajdonát. XI. Pius pápa enciklikái megjelölik az ifjúság keresztény ne­velésének útját és módját. József kir. herceg tartotta meg ezután történeti aláfestésű előadá­sát az Egyház és nemzet a gyerme­kért címmel. Messzehangzóan hirdet­te, hogy a gyermekből akkor lesz a nemzet számára is értékes polgár, ha a nemzet a gyermeknevelésben együtt halad az egyházzal, mert jaj annak a nemzetnek, amely elfelejti a házasság szentségét és a gyerme­ket tehernek tekinti. P. Bangha Béla volt a követ­kező szónok. Erre a századra a gyermekellenesség jelzőjét lehet al­kalmazni. A szülő és az otthon ré­széről súlyos bűnök történnek a gyermek ellen. Hogy boldog és mo­solygós lesz-e a jövő magyar társa­dalom, vagy pedig a sátán tanyája, az attól függ, mennyire értjük meg felelősségünket a gyermekkel szem­ben. A szülők felelőssége drámaivá, szinte megrémítővé emelkedik, ha arra gondolunk, hogy ez a nevelés nemcsak a földi, hanem az örök élet­re is szól. Minden katolikus előtt ott kell lebegni a gondolatnak, hogy a gyermek szent. A nyilvános nagygyűlés a Himnusz hangjaival ért véget. Délután­­ 2 órakor megindult az emberáradat a Szent­ István bazilika környékére. Leírhatatlan tömegek vonultak fel és helyezkedtek el a­­bazilika környékén, hogy a szentsé­­ges körmenetben helyet foglaljanak. A rendezők hatalmas gárdája, ke­rékpáros és gyalogos rendőrség igyek­­szik fenntartani ebben a hatalmas, százezrekre menő tömegben a ren­det. Minden zavaró incidens nélkül 3 órakor megindul a körmenet a diákok hosszú sorával. Cserkész és levente zenekarok kísérik az egyre növekvő menetet. Imponáló tömeg­ben vonultak fel a vasutasok is. A bányászok az ország minden részé­ből, Pécs vidékéről is. A Credo P. Böhle vezetésével, a hatalmas tiroli fakereszt messze kimagaslik a me­netből. Leventék, cserkészek, eme­­rikanisták, a testnevelési i­skola hall­gatói, az egyházközségek szinte vé­geláthatatlan sorban vonulnak az Országház felé. Már két órán át kí­gyózik végig a hosszú útvonalon a körmenet s még mindig új és újabb csoportok csatlakoznak, öt óra felé jár már az idő, amikor feltűnik az apácák szelíd csoportja, nyolcas so­rokban haladnak imát mormolva fe­kete, kék és barna szerzetesi ruhá­ban. Utánuk a szerzetesek hosszú sora. Háromnegyed 6 órakor feltűnik a fehér karinges papok hatalmas csoportja, mögöttük a baldachin és a Szentséget vivő Zichy Gyula gróf kalocsai érsek. Végig az útvonalon térdre borul az utca két oldalán álló kíváncsiak tömege. Az ablakokban gyertyák pislogó fénye, virágok, perzsa sző­nyegek, megilletődött, imádkozó ar­cok. Az Alkotmány utcában a föld­művelésügyi minisztérium és a Kúria épülete fényárban úszik. Mindkét épületen villanykörtékből díszes ke­reszt szórja a fényt. A baldachin mögött közvetlenül bíborosi díszben I­n­n­i­t­z­e­r bécsi hercegérsek, majd utána S­e­r­é­d­i hercegprímás és Rotta Angelo pá­pai nuncius halad. Uszályukat kar­inges kispapok tartják. A főpászto­rok, prelátusok következnek ezután teljes díszben. A főpapok után halad J­ó­z­s­e­f Ferenc kir. herceg, néhány lépés­re Horthy Miklósné Magyarország kormányzójának neje Anna és Magdolna kir. hercegnők között, majd a közélet előkelőségei, köztük Bornemisza miniszter a kor­mány képviseletében. Egy katona- és lovasrendőr sor zárja be a me­netet. Este 6 óra. Az Országház téren misztikus fény, amikor a harangok zúgása közben megérkezik a Leg­felségesebb Oltáriszentség. Alázatos lélekkel térdre borulnak százezrek, egy egész ország hódol az Oltári­­szentségben jelen lévő Úr Jézus előtt. Fenséges látvány. Felemelő, bol­dogító érzés, amely ünnepi hangu­­latba ringat. Semmi más, csak alá­zatos hit és megnyugszik a lélek. Kürtök, harsonák szólnak, majd felzúg az ének. Az Oltáriszentség ott ragyog az Országház kupolája alatti lépcsőbejáratnál felállított ol­táron.

Next