Dunántúl, 1937. június (27. évfolyam, 121-145. szám)
1937-06-01 / 121. szám
Kedd, 1937 június 1, DUNÁNTÚL TrUFONIC—46.APOLLOreLEFoh '0—46. Kedd-szerda, június hó 12. Falrengető kacagás! FINOM FAMÍLIA WILLIAM POWELL és CAROLA LOMBARD remek vígjátéka. Afrika hazudik. Csungel-bohózat. ítélet a Sellő-ügyben Budapest, május 31. Fenyő Zoltán és társainak a balatonföldvári Sellő szálló építkezése körül keletkezett valutaügyében ma hozott ítéletet a bíróság. Fenyő Zoltánt másfél évi börtönre, Vidor Jenőt 2 évi fegyházra és mindkettőt 10—10.000 pengőre, Hofbauer Miklóst másfél évi börtönre, Forbáth Imrét, Farkas Miksát, Fekete Imrét és Hoffmann Józsefet egyenként 7 havi börtönre ítélték. Elrendelték azonkívül a Sellő szálló elkobzását. Dambrovszky Imre a tudományegyetem rektora tartja a csütörtöki irodalmi est megnyitó beszédét Pécs, májt. 31. — Az Egyetemi Kisebbségi Intézetben most már reggeltől estig cseng a telefon. Pécs város műveit magyar közönsége egy emberként mozdult meg s érdeklődik a kisebbségi kulturnap iránt, amelyet június harmadikén, a harmadik könyvnapon rendeznek meg s amelynek úgy gazdasági természetű része, a délelőtti ankét, mint az irodalmi est valóban fővárosi nívójú műsorral lepi meg a pécsi közönséget s az idei év egyik legértékesebb kulturális eseményének ígérkezik. Az irodalmi estnek külön súlyt és értéket ad, hogy megnyitásakor Dambrovszky Imre dr., az Erzsébet tudományegyetem rector magnificusa üdvözli az illusztris írókat. Mécs László, Reményik Sándor és Tamási Áron együttes pécsi szereplése a magyar irodalmi élet kimagasló és ritka eseményét jelenti s mellettük Szombathy Viktor és Tamás Lajos a felvidéki és Herceg János vajdasági magyar írók avatják tökéletes irodalmi élvezetté a rendkívül nívósnak ígérkező estet. Faluhelyi Veronika, az Országos Színművészeti Akadémia növendéke Tompa László lust költeményét fogja szavalni, Bartóffy Erzsébet budapesti énekművésznő pedig Reményik Sándor és Tompa László megzenésített költeményeit énekli, a zeneszerző udvarhelyi Kovács István zongorakíséretével. Nagy érdeklődés nyilvánul meg Pécs közgazdasági köreiben a délelőtti ankét iránt is, amelyet az egyetem aulájában tartanak s melynek tárgya az utódállamokkal való gazdasági kapcsolatok hatása a kisebbségi magyar nemzetrészekre. Az ankéten Visnya Ernő kincstári főtanácsos, felsőházi tag szavai vezetik be, másét a három fővárosi előadó, Bertalan István dr., a budapesti ker. és iparkanyar titkára, Hartos Elemér dr. ny. államtitkár, egyetemi c. rk. tanár és Lengyel Géza dr., a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének igazgatója ismertetik a kérdést román, csehszlovák és jugoszláv viszonylatban. Az előadásokat vita követi. Az ankétra belépődíj nincs, csupán a meghívó felmutatása kötelező. A rendkívül nagy érdeklődésre való tekintettel ajánlatos meghívóról és jegyekről mielőbb gondoskodni a rendezőbizottságnál. Egyetemi Kisebbségi Intézet (központi egyetem, jogi kar, telefon:ni ». Feloszlik és kiárusít a _______________________ / LANGH. FIA CÉG Az egész áruraktár soha nem létezett P 00 g olcsó árakon kerül eladásra. e70nT^rSai9 I Nézze meg a kirakatokat! SZenZaClOld • A Takarékosság bevásárló helye. ! Le kell nyesegetni a tőke visszaéléseit — Életfontosságú egy nemzetre — mondotta a miniszter —, hogy munkástársadalma egységes legyen a nemzet nagy céljaiban. Nem az ellentéteket kell keresni, hanem azt, ami öszszeköt bennünket. Nagy viták, új ideák korszakát éljük és harc van a termelési tényezők között is. A tőke ellen sok kifogás hangzik el. A tőke nem elsőrendű termelési tényező, hiszen a tőke a munka eredménye. Tőkére azonban szükség van és akik a tőkét támadják, azok csak visszaéléseit és túlzásait látják, amelyek kétségtelenül megvannak és amelyeket le kell nyesegetnünk. A legtöbben azért támadják a tőkét, mert nem rendelkeznek vele, szeretnék megszerezni és gyűlölik, amíg nincsen birtokukban. A termelési tényezőknek, a földnek, a munkának és a tőkének úgy kell egymásba fonódniuk, mint ahogyan egy család gyermekei egybe kell, hogy fonódjanak. — Nem a tőke ellen kell küzdenünk, hanem a tőkéért. A tőke kapzsiságát, egyoldalúságát lehet bírálni és igazságtalanságait ki is kell egyenlíteni. — A mai időkben — folytatta a pénzügyminiszter — igen nehéz az ország pénzügyeit és gazdasági életét vezetni. Sok könny, panasz, átok fűződik azokhoz az adófillérekhez, amelyeket be kell hajtani. A munkásság azonban érezze azt, hogy nem ellene történik mindez, hassa át az a tudat, hogy az ország épületének fennmaradása végett szükség van az okos és erélyes adóztatás végrehajtására. Adni, sajnos, csak a takarékosság szigorú személettartásával és meggondoltan lehet, mert a mai körülmények között a közterheket tovább emelni nem lehet, ellenkezőleg mérsékelni kell őket. Érezze át a munkásság s értse meg, hogy mindannyian összetartozunk jóban-roszban, hogy helyesen cselekszünk és hogy a bírálaton keresztül valamennyien egy boldogabb, jobb magyar jövendőt akarunk kialakítani. Másfél óra a bányászok között A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után a miniszter egymásután szólította meg a bányászokat. Érdeklődött kereseti viszonyaik, családi körülményeik után, mindenkitől megkérdezte, hogy van-e valami panasza, kívánsága, majd szívélyesen kezet szorított az egyszerű bányászemberekkel. Mindenkihez SEB Pécsbányatelep, máj. 31. — (A Dunántúl kiküldött munkatársától.) Vasárnap délelőtt, a ragyogó májusi napsütésben ünnepi díszt öltött a pécsbányatelepi Szent István akna környéke. Lobogók lengtek a házakon, végig az utak mentén rendőrök álltak feszes vigyázzban és már a kora reggeli órákban megindult a bányavidék népe a Széchenyi akna felé, hogy ünnepélyesen fogadja a bányászok és a kisemberek igazi patrónusát: a Pécsett időző Fabinyi Tihamér dr. pénzügyminisztert és kíséretét. Délelőtt fél 10 órakor az aknaház előtt Szabolcs Rezső bányaügyi tanácsos, bányaigazgató a felügyelői és mérnöki kar élén fogadta a vitéz Horvát István dr. főispán, Makay István polgármester, Visnya Ernő felsőházi tag, Halász Antal miniszteri tanácsos, pénzügyigazgató, Nikolics Mihály dr. személyi titkár kíséretében érkezett Fabinyi Tihamér pénzügyminisztert. Zúgó éljenzés hangzott fel, majd a bányászküldöttség élén Szabolcs Rezső bányaigazgató néhány közvetlen szóval üdvözölte a minisztert, akit bekísért az akna nagytermébe, amelynek földszintjén és emeleti körfolyosóján száz főnyi bányász állt néma csendben. Majd előlépett egy őszbe csavarodott, ünnepi feketébe öltözött bányász. Bézi György, meleg szavakkal üdvözölte a maga és bányásztársai nevében a magas vendéget és köszönetet mondott neki azért, hogy mindig támogatta a nehéz munkát végző bányászok jogos kívánságait és érdekeit. Az üdvözlés elhangzása után a miniszter megköszönte a szívélyes fogadtatást és hosszabb beszédet intézett a bányamunkássághoz. Hangsúlyozta és elismerte, hogy a bányászsors keserves, nehéz munkát jelent, utalt azonban arra, hogy az elmúlt évek állapotával szemben ma már javulás mutatkozik. Nemrégen pusztító vihar száguldott végig a pécsi szénmedencén, ez a szomorú vihar azonban tisztító volt és a bányamunkásság most már több bizalommal tekinthet a jövő elé. volt egy megnyugtató szava, többször is elismerte a bányászok nehéz sorsát, de figyelmeztette őket, hogy a helyzet most már javult, legyenek türelemmel és gondoljanak például az alföldi kubikosokra, akik náluk még sokkal nehezebb körülmények között küzdenek a mindennapi kenyérért. — Higgyék el, barátaim, hogy a bányászsors ma mindenütt nehéz — mondotta a miniszter. — Bizonyára olvasták maguk is az újságban, hogy a hatalmas és gazdag Angliában olyan nagy a bányásznyomor, hogy a volt királynak, Edwardnak, személyesen kellett leutazni a bányavidékre, hogy megnyugtassa az elkeseredett angol bányászokat. Maguk is tudják biztosan, hogy nemcsak termelni, hanem eladni is nehéz. Talán ha kialakul a jó viszony Jugoszláviával, a DGT több szenet tud majd eladni. Egy bányász, Argyeán László, az összmunkásság nevében a bányászok nyugbérének rendezését és a nyugdíjkorhatár leszállítását kérte a minisztertől, aki megígérte, hogy a legnagyobb megértéssel fogja támogatni ezt a kérést. Egy másik bányász, Deák János azt panaszolta, hogy a reumás bányászok közül csak keveset utalnak be Harkányfürdőre. A miniszter itt is megígérte közbenjárását. Majd honosítási kérelmeket sürgettek meg, egy tízgyermekes bányász segélyt kért és a minisztert kísérő titkár máris felvette az adatokat és közölte, hogy gyermekenként 5—5 pengő havi segélyt fognak kapni. Mohai Jenő elmondotta a miniszternek, hogy fia kiváló rajztehetség, de nem tudja iskoláztatni. A miniszter megértően válaszolt: — Majd szerzünk valami ösztöndíjat a fiú számára... Én magam is ösztöndíjjal tanultam. Másfél órát töltött a miniszter a bányászok között, akik csillogó szemmel és szívből fakadó ovációval vettek tőle búcsút és még akkor is hangzott az éljen, amikor a miniszter autója már Pécs-Gyárváros felé haladt. Fabinyi Tihamér dr. pénzügyminiszter vasárnap délelőtt bányatelepi és gyárvárosi választóit látogatta meg Délután panasznapot tartott, éjjel visszautazott Budapestre 3. oldal A szociális problémákat csak valláserkölcsi alapon lehet megoldani — mondotta a miniszter Gyárvároson 11 óra előtt pár perccel érkezett meg a miniszter és kísérete a pécsgyárvárosi plébániatemplom elé. Az énekes szentmise még nem ért véget, erre a miniszter bement a templomba és az oltár melletti padban foglalt helyet. Itt várta meg a szentmise végét. Majd Gebauer Miklós dr. apátkanonok és Sebestyén Károly pápai kamarás, gyárvárosi plébános fogadta a minisztert, aki megtekintette a művészi kiképzésű templomot és kijelentette, hogy különösen az oltár volt az, amely modernsége ellenére is rendkívül művészi megoldású és áhítatot kiváltó alkotás. Az iskolaudvaron kedves jelenet játszódott le. Magyar ruhás kisleányok és huszár uniformisba öltözött kisfiúk virágcsokrokat szorongatva léptek a miniszter elé. Az egyik kis