Dunántúl, 1937. június (27. évfolyam, 121-145. szám)

1937-06-01 / 121. szám

Kedd, 1937 június 1, DUNÁNTÚL TrUFON­IC—46.APOLLOreLEFoh '0—46. Kedd-szerda, június hó 1­2. Falrengető kacagás! FINOM FAMÍLIA WILLIAM POWELL és CAROLA LOMBARD remek vígjátéka. Afrika hazudik. Csungel-bohózat. ítélet a Sellő-ügyben Budapest, május 31. Fenyő Zoltán és társainak a bala­­tonföldvári Sellő szálló építkezése körül keletkezett valutaügyében ma hozott ítéletet a bíróság. Fenyő Zol­tánt másfél é­vi börtönre, Vidor Je­nőt 2 évi fegyházra és mindkettőt 10—10.000 pe­ngőre, Hofbauer Mik­lóst másfél évi börtönre, Forbáth Imrét, Farkas Miksát, Fekete Imrét és Hoffmann Józsefet egyenként 7 havi börtönr­e ítélték. Elrendelték azonkívül a Sellő szálló elkobzását. Dambrovszky Imre a tudományegyetem rektora tartja a csütörtöki irodalmi est megnyitó beszédét Pécs, májt. 31. — Az Egyetemi Ki­sebbségi Intézetben most már reggeltől estig cseng a telefon. Pécs város mű­veit magyar közönsége egy emberként mozdult meg s érdeklődik a kisebbségi kulturnap iránt, amelyet június harma­dikén, a harmadik könyvnapon rendez­nek meg s amelynek úgy gazdasági ter­mészetű része, a délelőtti ankét, mint az irodalmi est valóban fővárosi nívójú mű­sorral lepi meg a pécsi közönséget s az idei év egyik legértékesebb kulturális eseményének ígérkezik. Az irodalmi estnek külön súlyt és ér­téket ad, hogy megnyitásakor Damb­rovszky Imre dr., az Erzsébet tudo­mányegyetem rector magnificusa üdvözli az illusztris írókat. Mécs László, Re­mé­n­y­i­k Sándor és Tamási Áron együttes pécsi szereplése a magyar iro­dalmi élet kimagasló és ritka eseményét jelenti s mellettük Szombathy Vik­tor és Tamás Lajos a felvidéki és Herceg János vajdasági magyar írók avatják tökéletes irodalmi élvezetté a rendkívül nívósnak ígérkező estet. Fa­luhelyi Veronika, az Országos Szín­művészeti Akadémia növendéke Tompa László lust költeményét fogja szavalni, Bartóffy Erzsébet budapesti ének­­művésznő pedig Reményik Sándor és Tompa László megzenésített költemé­nyeit énekli, a zeneszerző udvarhelyi Kovács István zongorakíséretével. Nagy érdeklődés nyilvánul meg Pécs közgazdasági köreiben a délelőtti ankét iránt is, amelyet az egyetem aulájában tartanak s melynek tárgya az utódálla­mokkal való gazdasági kapcsolatok ha­tása a kisebbségi magyar nemzetrészek­re. Az ankéten V­i­s­n­y­a Ernő kincstári főtanácsos, felsőházi tag szavai vezetik be, másét a három fővárosi előadó, Ber­talan István dr., a budapesti ker. és iparkany­ar titkára, H­a­rt­­­o­s Elemér dr. ny. államtitkár, egyetemi c. rk. tanár és Lengyel Géza dr., a Magyar Gyár­iparosok Országos Szövetségének igaz­gatója ismertetik a kérdést román, cseh­szlovák és jugoszláv viszonylatban. Az előadásokat vita követi. Az ankétra be­lépődíj nincs, csupán a meghívó felmu­tatása kötelező. A rendkívül nagy érdeklődésre való tekintettel ajánlatos meghívóról és je­gyekről mielőbb gondoskodni a rendező­­bizottságnál. Egyetemi Kisebbségi Inté­zet (központi egyetem, jogi kar, telefon:­n­i ». Feloszlik és kiárusít a _______________________ / LANG­H. FIA CÉG Az egész áruraktár soha nem létezett P 0­0 g olcsó árakon kerül eladásra. e70nT^rSai9 I Nézze meg a kirakatokat! SZenZaClOld • A Takarékosság bevásárló helye. ! Le kell nyesegetni a tőke visszaéléseit — Életfontosságú egy nemzetre — mondotta a miniszter —, hogy mun­­kástársadalma egységes legyen a nemzet nagy céljaiban. Nem az ellentéte­ket kell keresni, hanem azt, ami ösz­­szeköt bennünket. Nagy viták, új ideák korszakát éljük és harc van a termelési ténye­zők között is. A tőke ellen sok kifogás hangzik el. A tőke nem elsőrendű termelési tényező, hiszen a tőke a munka eredménye. Tőkére azonban szükség van és akik a tőkét támadják, azok csak vissza­éléseit és túlzásait látják, amelyek kétségtelenül megvannak és ame­lyeket le kell nyesegetnünk. A leg­többen azért támadják a tőkét, mert nem rendelkeznek vele, szeretnék megszerezni és gyűlölik, amíg nin­csen birtokukban. A termelési tényezőknek, a föld­nek, a munkának és a tőkének úgy kell egymásba fonódniuk, mint ahogyan egy család gyer­mekei egybe kell, hogy fonód­janak. — Nem a tőke ellen kell küzde­­nünk, hanem a tőkéért. A tőke kap­zsiságát, egyoldalúságát lehet bírál­­­ni és igazságtalanságait ki is kell egyenlíteni.­­ — A mai időkben — folytatta a pénzügyminiszter — igen nehéz az ország pénzügyeit és gazdasági éle­tét vezetni. Sok könny, panasz, átok fűződik azokhoz az adófillérekhez, amelyeket be kell hajtani.­­ A munkásság azonban érezze azt, hogy nem ellene történik mindez, hassa át az a tudat, hogy az ország épületének fennmaradása végett szükség van az okos és erélyes adóz­tatás végrehajtására. Adni, sajnos, csak a takarékosság szigorú szem­­élettartásával és meggondoltan le­het, mert a mai körülmények között a köz­terheket tovább emelni nem lehet, ellenkezőleg mérsékelni kell őket. Érezze át a munkásság s értse meg, hogy mindannyian összetartozunk jó­­ban-roszban, hogy helyesen cselek­szünk és hogy a bírálaton keresztül v­alamennyien egy boldogabb, jobb magyar jövendőt akarunk kialakí­­tani. Másfél óra a bányászok között A lelkes éljenzéssel fogadott be­széd után a miniszter egymásután szólította meg a bányászokat. Érdeklődött kereseti viszonyaik, családi körülményeik után, mindenkitől megkérdezte, hogy van-e valami panasza, kívánsága, majd szí­vélyesen kezet szorított az egyszerű bányászemberekkel. Mindenkihez SEB Pécsbányatelep, máj. 31. — (A Dunántúl kiküldött munkatársá­tól.) Vasárnap délelőtt, a ragyogó májusi napsütésben ünnepi díszt öl­tött a pécsbányatelepi Szent István akna környéke. Lobogók lengtek a házakon, végig az utak mentén rend­őrök álltak feszes vigyázzban és már a kora reggeli órákban megindult a bányavidék népe a Széchenyi akna felé, hogy ünnepélyesen fogadja a bányá­szok és a kisemberek igazi pat­­rónusát: a Pécsett időző Fabinyi Tihamér dr. pénzügyminisztert és kíséretét. Délelőtt fél 10 órakor az aknaház előtt Szabolcs Rezső bányaügyi tanácsos, bányaigazgató a felügyelői és mérnöki kar élén fogadta a vitéz H­o­r­v­á­t István dr. főispán, M­a­­k­a­y István polgármester, V­i­s­n­y­a Ernő felsőházi tag, Halász Antal miniszteri tanácsos, pénzügyigazgató, N­i­k­o­l­i­c­s Mihály dr. személyi tit­kár kíséretében érkezett Fabinyi Tihamér pénzügyminisztert. Zúgó éljenzés hangzott fel, majd a bá­nyászküldöttség élén Szabolcs Rezső bányaigazgató néhány köz­vetlen szóval üdvözölte a minisz­tert, akit bekísért az akna nagyter­mébe, amelynek földszintjén és emeleti körfolyo­sóján száz főnyi bányász állt né­ma csendben. Majd előlépett egy őszbe csavaro­dott, ünnepi feketébe öltözött bá­nyász. B­é­z­i György, meleg szavak­kal üdvözölte a maga és bányász­társai nevében a magas vendéget és köszönetet mondott neki azért, hogy mindig támogatta a nehéz mun­kát végző bányászok jogos kíván­ságait és érdekeit. Az üdvözlés elhangzása után a mi­niszter megköszönte a szívélyes fo­gadtatást és hosszabb beszédet in­tézett a bányamunkássághoz. Hang­súlyozta és elismerte, hogy a bányászsors keserves, nehéz munkát jelent, utalt azonban ar­ra, hogy az elmúlt évek állapo­tával szemben ma már javulás mutatkozik. Nemrégen pusztító vihar szágul­dott végig a pécsi szénmedencén, ez a szomorú vihar azonban tisztító volt és a bányamunkásság most már több bizalommal tekinthet a jövő elé. volt egy megnyugtató szava, több­ször is elismerte a bányászok nehéz sorsát, de figyelmeztette őket, hogy a helyzet most már javult, legye­nek türelemmel és gondoljanak például az alföldi kubikosokra, akik náluk még sokkal nehezebb körülmények között küzdenek a mindennapi kenyérért. — Higgyék el, barátaim, hogy a bányászsors ma mindenütt nehéz —­ mondotta a miniszter. — Bizonyára olvasták maguk is az újságban, hogy a hatalmas és gazdag Angliában olyan nagy a bányásznyomor, hogy a volt királynak, Edwardnak, sze­mélyesen kellett leutazni a bánya­vidékre, hogy megnyugtassa az el­keseredett angol bányászokat. Ma­guk is tudják biztosan, hogy nem­csak termelni, hanem eladni is ne­héz. Talán ha kialakul a jó viszony Jugoszláviával, a DGT több szenet tud majd eladni. Egy bányász, A­r­g­y­e­­­á­n László, az összmunkásság nevében a bányászok nyugbérének ren­dezését és a nyugdíjkorhatár le­szállítását kérte a minisztertől, aki megígérte, hogy a legnagyobb megértéssel fogja támogatni ezt a kérést. Egy másik bányász, Deák János azt panaszolta, hogy a reumás bányászok közül csak keveset utalnak be Harkány­­fürdőre. A miniszter itt is megígérte közben­járását. Majd honosítási kérelmeket sürgettek meg, egy tízgyermekes bá­nyász segélyt kért és a minisztert kísérő titkár máris felvette az ada­tokat és közölte, hogy gyermekenként 5—5 pengő havi segélyt fognak kapni. Mohai Jenő elmondotta a minisz­ternek, hogy fia kiváló rajztehetség, de nem tudja iskoláztatni. A minisz­ter megértően válaszolt: — Majd szerzünk valami ösztön­díjat a fiú számára... Én magam is ösztöndíjjal tanul­tam. Másfél órát töltött a miniszter a bányászok között, akik csillogó szem­mel és szívből fakadó ovációval vet­tek tőle búcsút és még akkor is hangzott az éljen, amikor a minisz­ter autója már Pécs-Gyárváros felé haladt. Fabinyi Tihamér dr. pénzügyminiszter vasárnap délelőtt bányatelepi és gyárvárosi választóit látogatta meg Délután panasznapot tartott, éjjel visszautazott Budapestre 3. oldal A szociális problémákat csak valláserkölcsi alapon lehet megoldani — mon­dotta a miniszter Gyár­városon 11 óra előtt pár perccel érkezett meg a miniszter és kísérete a pécs­­gyárvárosi plébánia­templom elé. Az énekes szentmise még nem ért vé­get, erre a miniszter bement a templomba és az oltár melletti pad­­ban foglalt helyet. Itt várta meg a szentmise végét. Majd Gebauer Miklós dr. apátkanonok és Sebes­tyén Károly pápai kamarás, gyár­városi plébános fogadta a minisztert, aki megtekintette a művészi kikép­zésű templomot és kijelentette, hogy különösen az oltár volt az, amely modernsége ellenére is rendkívül művészi megoldású és áhítatot ki­váltó alkotás. Az iskolaudvaron kedves jelenet játszódott le. Magyar ruhás kisleá­nyok és huszár uniformisba öltözött kisfiúk virágcsokrokat szorongatva léptek a miniszter elé. Az egyik kis

Next