Dunántúl, 1940. április (30. évfolyam, 73-97. szám)

1940-04-02 / 73. szám

kait megítélnünk, amellyel állandó békét, virágzó fejlődésre való lehe­tőséget és megelégedettséget kívá­nunk a nemzeteknek teremteni. — Aki ebben részt akar venni — és többé-kevésbbé a maga nagy vagy kis körében mindenkinek részt kell vennie —, el kell telve lennie bizonyos hivatástudattal és köteles­ségérzettel. Ilyen hivatástudatok emelhetnék a nemzeteket a minden­­napiság gondjai felé. A mi hivatástudatunk magában foglalja nemzetünk megerősíté­sének kötelességét a földnek ezen a táján, amely természetünk szerint való, magában foglalja európai kötelességünket, a szá­zadokat változatlan erővel átélt szentistváni gondolat értelmében és magában foglalja változatlanul hívően kereszténységünket. Örömmel hangsúlyozta nyilatkozata végén Teleki Pál gróf miniszterel­nök, hogy a Szentatya bensőséges és élénk érdeklődéssel viseltetik hazánk minden fontos kérdése iránt s áldá­sát adta Magyarországra és annak minden fiára. Magyarország fóméltóságú kor­mányzója hétfőn délelőtt féltizenegy órakor fogadta Teleki Pál gróf mi­niszterelnököt, aki beszámolt a­­­r­­mányzónak olaszországi megbeszélé­seiről. A kormányzói kihallgatás után a miniszterelnök fél egy órakor visszatért a miniszterelnökségre. Minisztertanács volt hétfőn A miniszterek hétfőn délután öt órakor Teleki Pál gróf miniszter­­elnök elnökletével minisztertanácsra ültek össze. A minisztertanácson a miniszterelnök ismertette római megbeszéléseit és tájékoztatta őket olaszországi útja benyomásairól. Ez­után a minisztertanács folyó ügyeket tárgyalt. A minisztertanács 9 órakor ért véget. DUNÁNTÚL II Traviatában is remekelt az eszéki vendégtársulat Pécs, ápr. 1. — A Pécsett ven­dég,szereplő eszéki stagione második előadásán is zsúfolásig megtelt a színház. Pécs város és Baranya vár­megye közéleti előkelőségei mind el­jöttek, hogy megjelenésükkel emel­jék az est fényét s kihangsúlyozódjék az est zenei fontossága mellett an­nak társadalmi és nemzeti jelentősé­ge is. Verdi híres operája, a Traviata került színre, a legmélyebb emberi érzelmek összeütközésének dinami­kus problematikájával. Egyszerű me­­lodikával ugyan, de gránitkeménység­­gel rajzolódik elénk a muzikális for­mák jelenítésében az elvesztett em­beri eszményiség újra megtalálása, az élettel való tragikus viaskodásban. A vihar által felkorbácsolt élettenger hullámtarajos végtelensége nyílik meg előttünk s hol az egyik, hol a másik életet alkotó egyszerű, de ősi érzések hullámgyűrűje kerekedik fe­lül, hogy megoldást találjon az esz­ménykép birtokába jutott főhős mindent kiegyenlítő halálában. Ezt a grandiózus érzelmi hullám­változást az elveszettség sötét útjá­­tól az ideál megleléséig, művészi tö­kéllyel érzékeltette a minden re­giszterben elragadó szopránjával Zdenka Rubinstein Vivetta di­­tirambikus jellemének alakításában. Az utolsó felvonás utolsó jelenete fe­ledhetetlen művészi alakítás volt. Nemcsak énekel, hanem kitűnően játszik is. Indiszpozíciója ellenére is nemes csengésű tenorjának férfias ércessé­gét élveztük az Alfrédot alakító K­­­o k o ck­i hangjában is. Drámai őszinteséggel alakította az atyához való ragaszkodás és a kedves utáni vágyódás közötti megrendítő viasko­­dását. Nagyszerű volt Pajo Grba kitű­nően képzett, erős csengésű s minden fokozatban biztos és tökéletes bari­tonja a fiát megmenteni akaró, ke­serű humorú Germont szerepében. Nemes művészetét a közönség sok­szoros tapsa jutalmazta. Az egész együttes harmonikus egy­séget alkotott. Minden egyes tagját elismerés illeti. A kórus hibátlan pontossága, a kis létszám ellenére való hangtömörség mutatja­ az aka­rat és lelkesedés eredményét. Tanul­hatunk tőlük. Az egész kart vezető Lew M­­­r­s­k i igazgató érett művé­szete, abszolút biztonsága, a sablon­tól eltérő, s az előírások betartása mellett is áttörő egyénisége a zenei mondat kihangsúlyozásában (klasszi­kus példa rá a III. felvonás pre­­lúdiója) a darab lelkiségének teljes átérzését igazolja. Az egyszerűnek látszó dallamvezetésből varázslatos pálcája nyomán megjelent előttünk a bennük zsongó és dübörgő nagy lelki válságok szörnyű kataklizmája. Élet és halál feledhetetlen küzdelme raj­zolódott ki vezénylése nyomán. A muzsika, a zene egyetemes nyel­ve volt az, mely összehozta a külön­böző nyelven beszélő embereket s a tolmácsolást megértettük, mert álta­lános formákban történt. A testvér­­város Eszék az eszmény diadalát hir­dette a rossz felett a mecsekalji metropolis részére. Ebben a küzde­lemben vállvetve állunk a szomszéd város mellé, hogy műveltségi érté­keink kicserélése által a rossznak elválasztó korlátai helyett a jó egye­temesen összekapcsoló szolgálatában áll, a testvér újra a testvérre lel­jen- G. B. dr. Hétfőn reggel utazi­k el Pécsről az eszékiek R í s­z tí­­s­eh Milán dr, pécsi ju­goszláv főkonzul és neje , a jól si­került operaelőadás után a vendégek és a pécsi előkelőségek tiszteletére az üdülőszállóban estebédet adott, amelyen részt vett a vendégszereplő eszéki társulat teljes számban, to­vábbá vitéz Ha­ász Aladár dr. kul­tuszminiszteri osztályfőnök, Szvne­­z­s­é­n­y­i Zoltán dr., a magyar— jugoszláv társaság budapesti alelnö­­ke, Blaskovich Iván dr., N­i­k­ol­­­i­t­s Mihály főispánok, Eszter­­gár Lajos dr. polgármester, vitéz Horvít István dr. alispán, V­ö­­r­ö­s Mihály dr. h. polgármester, S­í­k Lajos dr., az idegenforgalmi hivatal vezetője, C­s­e­rt­e Lajos, az orszá­gos színészkamara főtitkára, T­o­l­­­n­a­y Andor színigazg­ató és még igen sokan mások. Az első felköszöntőt R­is­titsch Milán dr. főkonzul mondotta a meg­jelent előkelőségekre és arra a ju­goszláv—magyar barátságra, amely immár valóság. Vitéz H­a­á­s­z Aladár dr. a felvett kulturkapcsolatok sike­rét emelte ki, míg Mirko P­e­r­k­o­v­i, az eszéki színház igazgatója a déglátásért mondott köszönetet azzal a kívánsággal, hogy a pécsiek is hasonló sikerrel és szeretettel talál­kozzanak Eszéken. Még több felkö­­szöntő hangzott el. És a társaság ke­délyes hangulatban sokáig maradt együtt. Az eszéki vendégszereplők hétfő reggel utaztak el Pécsről a legked­vesebb emlékeket hagyva itt. % Kedd, 1940 április X Tisztújító közgyűlést tartott vasárnap a Pécsi Nemzeti Casino Az új igazgató Sík Lajos dr. városi tb. főjegyző, tűzoltófőparancsnok Pécs, ápr. 1. — A Pécsi Nemzeti Casino száz év óta nagy és fontos szerepet tölt be a város életében. A múlt évben, amikor alapításának szá­zadik jubileumát ünnepelte, részlete­sen beszámoltunk arról, mi mindent köszönhet Pécs a nagynevű és nemes ősök által alapított kaszinónak. Meg­sárgult és már-már feledésbe ment okmányok kerültek elő, amelyek or­szágra szólón hirdették, hogy száz évvel ezelőtt a kaszinó tartotta fenn az első magyar szinházat és így zászlóvivője volt a magyar kultúrá­nak itt a déli végeken. De őrbástyája volt a kaszinó a nemzeti gondolat­nak s minden nemes megmozdulás­nak, amely az erők tömörítését, a közös összefogást, a szellemi és sok­szor a közélet terén való irányítást és nem utolsó sorban a vezető úri társadalom társaséletének megerősí­tését célozta. Ilyen körülmények kö­zött a Pécsi Nemzeti Casino minden megnyilatkozása, így közgyűlései is mindig jelentős eseményei voltak Pécs életének. Ez volt a vasárnap tartott közgyűlés is, amelyről az alábbiakban számolunk be: A délután 3 órára kitűzött köz­gyűlésre a tagok nagy számban je­lentek meg. Ángyán János alelnök megnyitója után a tisztikar lemon­dott. A közgyűlést Neusiedler Antal nyug­­táblai tanácselnök, c. kúriai bíró vezette, mint korelnök. Dávid Pál dr. titkár olvasta fel az elnöki jelentést. Rendkívül érdeke­sen ismertette a­ klubéletnek az egész országban való hanyatlását. A sport­élet fejlődése, az utóbbi évek bizony­talansága és ennek folyományaként a közügyektől való távolmaradás eredményezték azt a sajnálatos je­lenséget, hogy a klubélet hanyatló­ban van. Ezek a körülmények befo­lyásolják a kaszinó életét is. A ka­szinónak jelenleg 508 tagja van. Ke­­gyeletes meleg hangon emlékezett meg a jelentés Szabó Lajos dr. táb­lai tanácselnök és Kiss József vá­lasztmányi tagok elhunytáról, mint ahogy fájó érzései emlékezett meg a többi rendes tag elhunytáról is. A továbbiak során beszámolt a je­lentés az elmúlt év eseményeiről is, így a kaszinó az elmúlt évben hat választmányi ülést tartott. A száz­éves jubileum alkalmából gazdag tartalmú évkönyvet adott ki és 40 pengős pályadíjat tűzött ki közép­iskolások részére. Az idei tánc­estélyt január 16-án tartották meg. A kaszinói könyvtár állománya 6263 kötet. A tapssal fogadott jelentés után a zárszámadást, az idei költségvetést, majd a Visnya Ernő féle alapítvány számadásait fogadták el. Ezután Neusiedler Antal kor­elnök bejelentette, hogy Kosz­its Ákos dr., a kaszinó igazgatója e tisztségétől, nyolc évi buzgó és ered­ményes működés után visszalép. A jelenlévők lelkes tapssal ünnepelték Koszits Ákos dr.-t és fájdalommal vették tudomásul megmásíthatatlan szándékát. Ezután névszerinti titkos szavazás mellett a tisztújítást ejtették meg. A választás eredményeként az új tiszti­­kar és a választmány ez: Elnök Fischer Béla, alelnök Án­gyán János dr. és Visnya Ernő, igaz­gató Sík Lajos dr. (új), helyettes­igazgató vitéz Massay Valter, ügyész Frankó Zoltán dr. (új), titkár Dávid Pál dr., pénztáros Beck Károly dr., ellenőr Miltényi Lászlót, könyvtáros Barankay Lajos dr., számvizsgáló v. Végváry László, v. Vida Ferenc és Zsolt Miklós dr. A választmány tagjai lettek: An­gyal Béla dr., Baumann Emil, Blas­kovich Iván dr., Neuber Ernő dr. (új), Eötvös Jenő, Esztergár Lajos dr. (új), Hamerli József, v. Horvát István dr., Kalenda Lóránt, Kenessey Aladár dr., v. Keresztes-Fischer Ferenc dr., Kiss György, Koszits Ákos dr., Len­gyel Sándor, Linder Ernő,­­ Makay István, Mattyasovszky-Zsolnay Ti­bor, Mihálffy Ernő dr., Nendtvich Andor dr., Neugebauer Viktor (új), Nikolits Mihály, Öllé István, Pincsek Zoltán dr., Schaurek Ráfael dr., Si­mon Rudolf dr. (új), Siptár Lajos, Szüts Ernő dr., Tausz Gyuli, Vas­­váry Ferenc dr., v. Visy Imre dr. Új Víipurit építenek a finnek Helsinki, ápr. 1. (Stefani.) — A finnek az oroszoknak jutott Viipuri helyett a Harju félszigeten új vá­­ rost építenek s a költségek előterem­tésére Víipuri-napokat rendeznek. (MTI) "*írni A ju­goszláv-angol keresk­ed kapcsolatok nehézségeiről tárgyal Belgrád és London London, ápr. 1. — Az angol kor­mány nevében Frederi­k Le­i­t­h­r­o­s­s hétfőn előzetes megbeszélést folyta­tott a Jugoszláv Nemzeti Bank al­­elnökével és Jugoszlávia londoni kö­vetével. Az angol kormány tájéko­zódni kíván Belgrádban oly megálla­podás iránt, amely rendezné a két állam között fennálló kereskedelmi forgalmat a háború tartamára. Jugo­szlávia egyrészt a fizetési módozatok megkönnyítését kívánja, másrészt megállapítja, hogy a szövetségesek dugáruellenőrzése súlyos helyzetbe hozza az országot nyersanyag szük­ségletének beszerzése tekintetében. Mindkét részről megvan a hajlandó­ság at méltányos megoldásra. (MTI)

Next