Dunántúl, 1940. október (30. évfolyam, 223-249. szám)

1940-10-01 / 223. szám

XXX. évfolyam 223. BsftBk Pécs, 1940 október 1* Kedd* óra 12 fillér* ÚT ELŐFIZETÉSI HÁZHOZ SZÁLLÍTVA VAGY POSTÁN EGY HÓRA 2­50 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA 11 FILLÉR. 16 OLDALAS 20 FILLÉR, KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA SZERKESZTŐS 12 PERCZEL-UTGA 3. SZÁM TELEFONSZÁM: 29-49. KIADÓHIVATAL PERCZEL-UTCA 2. SZÁM TELEFONSZÁM: 29-50. HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT Megyünk a Fővezér után Irta: Blaskovich Iván dr. főispán Midőn az 1918. évben dicsőségesen harcolt katonáink az ország határai­tól mindenhol messze, mélyen az el­lenségek földjein állottak és Árpád népét fegyveres erő nem tudta le­győzni, — ez a nép az ármány mér­gétől csodálatosképen mégis össze­roppant. A lelkek egyensúlya meg­billent és a felszabadult szenvedő­­j­evek lettek úrrá a gondolkodás és a megfontolás felett. Az álomvilágba zúdított tömeg arra ébredt, hogy a hősiesen és dicsősé­gesen védett határokat nem védik az ármányos ígéretek és az ígért béke helyett az ország négyötöd részét dúlta gyilkolta és pusztította az ellen­ség dühe. És amidőn már-már a két­ségbeesés kisértett, az élre állott egy a próféták ihletével megáldott fér­fiú, aki rendíthetetlenül bízott az ő népének megtörhetetlen erejében és a szenvedélyek szennyes áradata ál­tal a sárba tiport Szűz Máriás zászlót magasra emelve elindult, hogy imá­dott népét a lelkek egyensúlyának visszaállításán keresztül céljához ve­zesse. Nehéz időket éltünk át úgy a szű­­kebb határokon túl, mint azokon in­nen. Az ármány nem szűnt meg kí­sérteni, a nélkülözések idején sok­szor tolták elénk az Ézsauk tálját, sokszor állottunk egyedül és elha­gyatva, sokszor feszültek a pattaná­sig az idegek, közben kitört a türel­metlenség, a kishitűség, hol itt, hol ott, de szilárdan állott a Fővezér és százszemű árgusként küzködve, egye­nesen és eltántoríthatatlanul haladt az igazság erejére és népének er­kölcsi erejére épített elgondolásai szerint választott úton. Ma, midőn a Felvidék és Kárpát­aljának visszatérte után a keleti or­szágrészek és minden magyarnak annyira drága Erdélyünk északi ré­szének visszatértét ünnepeljük és­ örömkönnyek között öleljük magunk­hoz szívünk túláradó szeretetével felszabadított testvéreink újabb mil­lióit, a mélyen átérzett felelősségem késztet arra, hogy ebben az ünnepé­lyes pillanatban kérve kérjem vár­­megyénk minden egyes lakóját, de talán az egész ország közvéleményét is, hogy a história körülöttünk dúló viharának közepette álljunk meg egy pillanatra, nézzük nyitott sze­mekkel múltat és igyekezzünk nyi­tott szemekkel nézni a jövendő elé és lássuk, hogy a lelkek egyensúlyá­nak a megbomlásával szétesett az or­szág, a lelkek egyensúlyának a hely­reállításával pedig Szent István bi­rodalma újólag felépül. Még nem értünk a magyar kálvá­riának utolsó állomására. Tovább kell vinnünk a keresztet. Ebben már felzabadult testvéreink­­ segítenek. De az utunk továbbra is­­ a mérgezett nyilak záporán vezet ke­resztül. Ne engedjük, hogy még egy­szer a szenvedélyek lehessenek úrrá a gondolkodás és megfontolás felett és a szenvedélyeken keresztül győ­­zedelmet arasson ismét az ármány. Keresztényi szeretetben egyesülve, kéz a kézbe téve, erős hittel, zárt sorokban menjünk a Fővezér után, a szeretet erejével vigyük magunkkal a türelmetlenkedőket, a kishitűeket és mindazokat, akiket talán az ár­mány ismét fertőzni kezd és ha Ár-­­­pád népe lelkének egyensúlyát meg tudja tartani és ki tud tartani ősi erényei mellett, akkor a kálvária­­járás már nem tarthat sokáig és nem fog sokáig váratni magára a bol­dogabb, a jobb és szebb jövő. Isten adja, hogy úgy legyen! A Főméltóságú rádiószózatot intézett a nemzethez A Főméltóságú Asszony hétfőn este rádiószózatot intézett a magyar nemzethez az Erdélyért megindított akció sikere érdekében. Magyar­­ország első asszonyának felhívása a következő: Jól tudom, súlyos feladatot vállaltam, amikor anyagi áldozatot ké­rek, áldozatot Erdélyért. A feladat azért súlyos, mert hiszen a magyar társadalomban ma minden egyes család nagy közterheket kénytelen viselni. De én mégis reménykedem és bízom a nemzet áldozatkészségében, mert amely nép életképes és méltó az életre, az válságos időkben rendkívüli erőfeszítésekre és áldozatokra képes. A magyar pedig életerős faj. A Gondviselés megengedte nekünk, magyaroknak, hogy békés tanúi le­gyünk a nagy világégésnek. Eddig legalább lehetővé vált, hogy férjeinket nem fenyegetik a harctér veszedelmei és szenvedései, asszonyainknak nem kell éjszakánként a szirénák vészjeleire figyelni és gyermekeik életéért rettegnie. De még azt is megadta nekünk az ég, hogy véráldozat nélkül gyarapodott a csonkaország területe. Isten kegyére mutassuk ma­gunkat méltónak azzal, hogy a nemzet önként áldozik Erdélyért. Az erdélyi magyarság nagy része ma tragikus helyzetben van. A tria­­noni sorscsapások óriási mérvben nehezedtek rá. A román mozgósítás már régóta elvonta férfiainak javarészét a munkától. Sok föld műveletlen maradt. Kocsijait és igavonó állatait el­hajtotta a román katonaság. Gazdasági és háztartási felszerelései veszendőbe mentek. Ha kérdem, mi az, amire szüksége van Erdélynek, azt kell felelnem, hogy úgyszólván mindenre. Vető­magra, élelemre, ruhaneműre, gazdasági felszerelésekre, háztartási tárgyakra és szükség van iskolaköny­­vekre is. Erdély népe a béke éveiben és a háború megpróbáltatásai között mindenkor kiválónak bizonyult. Er­dély a vitéz katonák szülőföldje. Erdély különleges kultúrája ritkította párját évszázadok óta Európában és büszkesége volt Szent István birodalmának. Ezt a nagyszerű népet megsegíteni, jólétét emelni a magyar jövő, a magyar élet kérdése. Most pedig asszonytársaimhoz intézek néhány szót. A férfi elméjével és karjával, az asszony eszével és szívével támogatja a nemzetet. A magyar asszonyokat és lányokat kérem, hogy erőik egyesítésével mutassák meg, hogy mire képes az asszony­ szív. Kérem, vegyék különös szeretetükbe az Erdélyért mozgalmat. A gyűj­tő­bizottság szétküldte íveit az országba. Budapesten házanként pénz és használati tárgyakért indult meg a gyűjtés. A magyar asszonyokat és lányokat arra kérem, könnyítsék meg a gyűjtésben résztvevő hölgyek és urak munkáját, fogadják őket szívesen, ajánlják fel adományaikat. Végére értem annak, amit el akartam mondani. Mielőtt azonban elbúcsúzom, arra szeretnék emlékeztetni, hogy a Gondviselés szeme láthatólag jóindulattal tekint a szenvedésekben megtisztult magyar népére. Ez arra kötelez, hogy ne riadjunk vissza áldozatoktól a magyar nép érdekében. Amit áldozunk az legyen fogadalmi ajándék, amit magunk, családunk és nemzetünk jövő boldogulásáért felajánlunk a Teremtő trónja előtt. Vasárnap és hétfőn szünet nélkül támadták a németek Angliát A skót fővárosra is kiterjedt a német repülők akciója Berlin, szept. 30.­­ (MTI) A véderő főprancsnoksága jelenti: Lon­don, valamint Anglia és Skócia ha­­dászatilag fontos célpontjai elleni megtorló támadásainkat szakadatlanul tovább folytatták. A támadás fő célpontja ismét Lon­don és Liverpool volt. Ezeket zárt­kötelékekben, továbbá igen sok egyenként szálló gépről bombázták. . Erős robbanások és hatalmas tü­zek mutatták mindkét város kikötőterületén, a fontos cél­pontok elleni támadások hatását. A további támadások Délanglia több kikötője ellen irányultak. Harci re­pülőgépeink az elmúlt éjszaka nagy­­kaliberű bombákkal árasztották el Aberdeen, Edinburg és Leith skót vá­rosokat. Midlandban , egy különösen fontos fegyverkezési gyárat támad­tunk meg alacsony repüléssel. A gyárban egy legnagyobb méretű bombatelitalálat nagy rombolá­sokat okozott. A keleti angol part előtt sikerült 3 najokaravánt szétszórnunk. A szeptember 29-i légiharcokban 17 angol vadász és egy harci repülő­gépet lőttünk le. Négy német repülő­gép nem tért vissza. (MTI) Berlin, szept. 30. — (Német Táv­irati Iroda) London és Liverpool ka­tonai célpontjai ellen a legutóbbi éj­szaka intézett támadás eredménye­ként a Mersy folyó partja mentén ke­letkezett tíszeknek rendkívüli tv tükrük van-

Next