Dunántúl, 1942. október (32. évfolyam, 222-247. szám)

1942-10-01 / 222. szám

JÖVÖL évfolyaai ??2. sbess* hm f£ BIMm Pies. 1942. «kréfen­­. Csütörtök 8tdmEt£sf Arak MÁZHOZ SZÁLLÍTVA VAGY POSTÁN EGY­­ HÓRA 2­50 PENGŐ. EGYES SZÁM ÁRA 12 FILLÉR. » OLDALAS » FILLÉR. KÉZIRATOT NEM APUNK VISSZA SZERKESZTŐSÉG FER­CZEL­ UTCA 2. szám — m—«1——mmsasomana—aak­art TELEFONSZÁM: 29­4*. ———­——pg———*ww——.Hw KIAD­Ó HIVATAL PERCZELL UTCA 2. SZÁM TELEFONSZÁM: 29-50. HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT A magyar föld ősi magyar kezekbe való visszajutta­tása terén újabb igen komoly és fontos lépést tett a magyar kormány. Jól tudjuk, hiszen erről ismételten, szó volt és a miniszterelnök ismétel­­ten és kifejezetten hangsúlyozta is, hogy a zsidóbirtokoknak kisajátítása tulajdonképen nem szoros értelem­­ben vett földbirtokpolitikai tevé­kenység. Természetes, hogy földbir­tokpolitikai jelentősége nem tagad­ható, hiszen a kisajátított és eddig zsidó kézben volt birtokok tekinté­lyes része olyan emberek kezébe fog jutni, akik a földbirtokpolitikai tevé­kenység keretein belül is földjutta­tásra és föld­birtoklásra alkalmasak és érdemeseknek minősülnek. Ezen­túl azonban a zsidó birtokok kisajá­tításának jelentősége a régi állapot visszaállításában keresendő és talál­ható meg. Ismeretes, hogy a magyar földnek zsidó kézbe való jutása tu­lajdonképen az utolsó száz esztendő­ben kezdődött és ugrásszerű emelke­dést mutatva, végződött azokban a legújabb statisztikai adatokban, ame­lyek azt bizonyítják, hogy a zsidó­ság számarányát jóval meghaladóan lett Magyarországon földtulajdonos­sá és pedig olyan tekintélyes terüle­teknek tulajdonosává, amelyek min­denkor arra voltak hivatottak a múlt­ban, hogy magyar családoknak adja­nak kenyeret, hogy azokon magyar munkások éljenek és boldoguljanak, hogy magyar eke magyar kézben ter­meljen barázdáikon magyar kenyeret és hogy ez a föld elsősorban azt a népréteget tegye gazdaságilag is és erkölcsileg is felemelkedetté, amely népréteg lelkileg és fajilag azokkal egy, vagy azokkal vált asszimiláló­­dás révén egységessé, akik ezer esztendővel ezelőtt a Duna-Tisza kö­­zén és a Kárpátok alján országot alapítottak. A miniszterelnöknek a napokban kiadott utasítása úgy szól, hogy mindazok a zsidó kézben lévő föld­birtokok, számszerűtz mintegy 25.000 darab ingatlan, amelyeknek kisajátí­tása a törvény értelmében végrehaj­tandó, lehetőleg a folyó gazdasági évben jussanak keresztény magyar kezekbe Bizonyos, hogy ennek az utasításnak következtében megindul az átadásnak és kisajátításnak mun­kája országszerte és pedig a­ legal­kalmasabb időben, a gazdasági év befejezése és a terményeknek beta­karítása után, olyankor, amikor a mai gazdasági rend értelmében amúgy is szokássá vált és a dolog természete szerint, helyes is a bir­tokok tulajdonos cseréje. Remélhető, hogy a foganatosított rendelkezések eredményeként a reánk következő esztendőben már magyar tulajdono­sok arathatják a kenyérgabonát az eddig zsidó tulajdonban lévő ingat­lanokon. Természetes, hogy a kisajátítás és átadás munkái mindenkor az adott lehetőségek határai között mozognak. De ha maradék nélkül nem is lehet ezt az átállítást rövidesen elvégezni, annyi kétségtelen, hogy a magyar birtokstatisztika adatai a következő p est«ed6b®15 mai egésze® más képét fogják adni a földbirtoklásnak, mint amilyen képe eddig volt. Természe­tes az is, hogy az átállításnak üte­me egy pillanatra sem akadályozhat­ja meg az illetékeseket abban, hogy gondosan kiválasszák azokat­, akik­nek kezébe az eddig zsidó tulajdon­ban lévő földeket adják. Továbbra is változatlanul áll az a birtokpoliti­kai elv, amely egyúttal államigazga-­ tási elvnek is minősül, hogy a ma­gyar föld tulajdonul való birtoklása nemcsak jogokat jelent, hanem sú­lyos kötelességeket is a közzel szem­ben. Ennek a földnek csak az lehet tulajdonosa, aki nemcsak saját magá­nak, hanem az egész országnak akar és tud ia több és jobb kenyeret ter­­­melni, aki nem keresi a háborús konjunktúrákat, hogy azokat meggaz­dagodásra kiaknázza, hanem tudatá­ban van annak is, hogy aki a baráz­dát hasítja, nemzetvédő, honvédelmi munkát végez és kötelessége gondos­kodni az egész ország magyar népé­nek asztaláról, arról, hogy oda min­denkinek elegendő kenyér jusson. A Kaukázus északnyugati részében és a Terek fegyétől délre tovább nyomultak előre a német és szövetséges csapatok Sztálingrádnál újabb sikereket értek el a német rohamcsapatok Két hét alatt közel 1000 repülőgépet vesztett a Szovjet - magyar csapatok visszaverték a vörösök támadását Berlin, szept. 30. (MTI) — A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnokság közli: A Kaukázus északnyugati ré­szében és a Terek folyótól dél­re kemény támadóharcokban to­vább nyomultak előre a német és szövetséges csapatok, Sztálin­grádban a város északi részé­nek újabb szakaszait rohammal elfoglalták. Az ellenség ered­m­­én­ytelen tehermentesítő táma­dásai során 34 páncélost vesz­tett. A doni arcvonalon német és olasz csapatok visszaverték a szovjet csapatok több átkelési kísérletét. Magyar csapatok ellenállással visszavertek egy ellenséges erő­­csoportot. Az északi szakaszon erős,német és horvát harci repü­lőkötelékek súlyos veszteségeket okoztak a szovjet csapatoknak. Az elmúlt éjjel Arh­angelszket ismét bombázták és a támadás fő eredményét kiterjedt tüzek igazolják. Szeptember 15—28-ig a Szovjet összes vesztesége 990 repülőgép. Ugyanezen idő alatt a keleti arc­­vonalon 77 repülőgépet vesztet­tünk. Az elmúlt éjjel néhány brit bombázó repülőgép a Keleti ten­ger vidéke fölé szállt. Két re­pülőgépet lelőttünk. Honvédbravúr a Don folyó egyik szigetén A Magyar Távirati Iroda katonai helyről nyert értesülése szerint, a honvéd hadsereg arcvonalának ré­szén továbbra is nyugalom van. Har­ci tevékenység csak helyenként volt. Az ellenség szórványos átkelő és felderítő kísérletei sorra meghiúsul­nak. Egyik kötelékünk merész és eredményes vállalkozást hajtott vég­re a Don folyó egyik szigetére. Az ott álló ellenséges erőket leküzdve a szigetet a bolsevista katonáktól megtisztította és e közben foglyokat és nehéz fegyvereket zsákmányolt. A tegnapi német hadijelentés egyébiránt erre a fegyvertényre utalt, amikor a honvédhadsereg arcvonaláról meg­emlékezett. ­ Hitler nagy beszédet mondott Berlinben az 1842-43. évi téli háborús segélymozgalom megnyitásán A háború ragyogó eredményeiről ás a füvú feladatairól beszélt a Führer Berlin, szept. 30. (MTI) — A berlini Sport Palotában szerdán este 6 órai kez­dettel hatalmas arányú nagygyűlés folyt le, amelyen a Führer is beszédet mon­dott. Az előkelőségek között ott volt Keitel és Rommel vezértábornagy, akiket a többezer főnyi tömeg viharos üdvözléssel fogadott. G­ö­b­b­e­­­s dr. birodalmi miniszter a téli segélygyűjtési mozgalomról tartott beszámolójában többek között kijelen­tette, hogy a közös hadviselés legnagyobb nehézségein már túljutottak és immár a legnagyobb reménységgel tekinthetnek a jövő elébe. A német nép kitart a győze­delmes végig. A háború negyedik évének kezdetén a német hadsereg szövetségesei­vel együtt mind a nyersanyagok, mind az élelmiszerellátás terén, mind politikai, mind katonai tekintetben teljesen érin­tetlen és rendületlen. Számadatokat kö­zölt ezután a miniszter a háborús évek valamennyi téli segélyző akciójának együttes bevételéről. A háborús téli se­gélyakció összes bevételt 2,805 millió volt, vagyis több, mint majdnem vala­mennyi délamerikai ország bevitelének és kivitelének értéke. Kitörő ünneplés köz­ben közölte ezután Göbbels, hogy a Füh­rer főhadiszállásáról visszatért Berlinbe, hogy a Sport Palotában beszéljen az egész német néphez, amely eltökélte, hogy vele együtt hűségesen és az idők meg­próbáltatásaival nem törődve, menetel a győzelem felé. Beszéde közben harsogó éljenzés jelez­te, hogy megérkezett a Führer, aki a többezernyi jelenlevő éljenzése közben szorított kezet Rommel vezértáboragg­­gyal. A Führer beszéde elején emlékez­tette hallgatóságát, egy éve, hogy utol­jára erről a helyről szólhatott a német néphez. Ez alatt az idő alatt inkább tet­tekkel és cselekedetekkel volt elfoglalva. Különben is, amit ma mondani fog, azt a katonák mondják. — Nem találnám helyesnek — jelen­tette ki —, hogy már most azzal foglal­kozzam, ami egykor ki fog alakulni, en­nél fontosabbnak tartom, hogy azzal fog­lalkozzam, amit a jelen pillanatban az idő tőlünk megkövetel. — Egy atlanti okmányt kifőzni termé­szetesen igen könnyű dolog — mondotta a Führer —, ez az esztelenség különben is csak pár évig marad érvényben, mert a tények kérlelhetetlensége egyszerűen félre fogja lökni. Egy másik okból is könnyebb ellenfeleinknek beszélniük, mert hosszú évi hiábavaló erőlködés után hirtelen felfedezték pártunk célkitűzéseit és csodálattal láthatjuk, hogy ők most körülbelül ugyanazt ígérik a világnak a­ jövőre, amit mi máris megadtunk a né­met népnek és amiért végeredményben a, túlsó oldallal háborúba keveredtünk és pedig arról hallok, hogy valaki adótt

Next