Dunántúli Napló, 1955. április (12. évfolyam, 80-101. szám)

1955-04-06 / 80. szám

2 NAPLÓ Díszünnepség az Operaházban hazánk felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából foki teld* a* 1. oldalról­ ismerte, hogy igazi tetemeike­­n épentít és boldogulásénak csak­ egy útja van: a szocia­lista nagyüzemi mezőgazdasági termelés. Ennek a felismerés­nek megfelelően eddig több, mint kétszázezer dolgozó pa­raszt lépett a szövetkezeti ter­melés útjára, s ezzel megkezd­te a falu szocialista átépítését. A szocializmust építő termelő­szövetkezetek a munkás-pa­raszt szövetség úja­bb, hatal­mas megerősödését mutatják. A munkásosztály és a dol­gozó parasztság e hosszú, év­tizedes harcokban kialakult és megedződött szövetsége né­pi demokráciánk szilárd alap­ja volt a múltban, s az ma­rad a jövőben is! Erődítsük és ápoljuk szaka­datlanul a munkás-paraszt szövetséget! (Hosszantartó taps.) Hatalmas fejlődésen ment keresztül a felszabadulás óta a magyar értelmiség is. Nem­csak mennyiségi, hanem mi­nőségi fejlődésről van szó. Az értelmiség, s vele együtt a szel­lem­i munka és a tudomány hazánkban, a felszabadulás óta olyan elismerésben és támoga­tásban részesül, mint­ azelőtt sohasem. A régi értelmiség túlnyomó többsége nemcsak arról győződött meg, hogy épí­tő munkáját őszinte megbe­csüléssel és hálával kíséri a magyar dolgozó nép. A hazájához hű értelmiség, ezen belül különösen a mű­szaki értelmiség, azt is meg­értette, hogy a felszabadult Magyarország, a népi de­mokrácia, munkájához olyan hatalmas lehetőségeket nyújt, amelyekről a tőkés időkben szó sem lehetett. A magyar értelmiség zöme felismerte, hogy milyen fon­tos szerep vár reá a szocializ­mus építésében, hogy nincs szebb feladata, mint a dolgozó nép érdekeit szolgálni. A régi értelmiség mellett „ felszaba­dulás óta, számban és jelen­tőségben egyre jobban növek­szik a népből, a munkások és parasztok­ gyermekeiből lett értelmiség. Ez az új és a régi értelmiség egyre inkább ösz­­szeforr, s ezzel is közelebb ke­rül a dolgozó néphez, egyre inkább eggyé forr vele. Üdvözlet a mi új és régi ér­telmiségünknek, a mind egy­ségesebbé váló népi értelmi­ségnek! (Hosszantartó taps.) Népünk nemzeti egységének létrehozásában döntő szerepe volt és van annak, hogy meg­valósult munkásosztályunk egy­sége. Amíg a munkásosztály, nemzetünk vezető ereje nem volt egységes, nehéz volt a munkás-paraszt szövetség meg­szilárdítása, és nem érvénye­sülhetett teljes erővel a mun­kásosztály vonzása a többi osz­tályra. A munkásosztály egy­ségének létrejötte lett az új, erősödő nemzeti egység kiala­kulásának legfőbb tényezője. Erősíti nemzeti egységünket a nők felszabadítása, az, hogy megszűnt minden régi korlá­tozás, mely a férfiaknál alá­­rendeltebb helyzetben tartotta őket, s mint a haza egyenran­gú polgárai előtt szélesre nyíl­tak az érvényesülés kapui, melyek a tőkés időkben el voltak zárva előlük. A ma­gyar dolgozó nők, köszönetü­­ket és hálájukat jó, odaadó munkával fejezik ki. Nincs Szocialista építésünk­nek olyan területe, ahol az élmunkások, sztahanovisták, a legjobb, legodaadóbb dol­gozók első soraiban áldo­zatkészen, példamutatóan ott ne lennének a felszabadult magyar nők! (Nagy taps.) Végül, de nem utolsó sor­ban rá kell mutatnunk arra, hogy a nemzeti egység jöven­dő továbberősítésében milyen fontos szerepe van a felnövő ifjúságnak, a DISZ lelkes fia­taljainak, a kedves­­kis úttö­rőknek, annak az új nemze­déknek, mely már nem is érte­­n a tőkés kizsákmányolást, mely már a mi nevelésünk, ,s mely hús a húsunkból, vér a vérünkből, s amely a szocia­lista fejlődés jobb, boldogabb jövőjének záloga. Modern történelmünk folya­mán először vagyunk tanui an­nak, hogy a munkások és pa­rasztok szilárd, szoros szövet­ségben állnak, hogy támogat­ja őket a haladó, a néppel összeforrott értelmiség. A régi nagytőkés-nagybirtokos Ma­gyarországon az elnyomó osz­tályok és a nép közt áthágha­­tatlan szakadék állott fenn, s az elnyomók és elnyomottal­ kérlelhetetlen, szakadatlan har­cot vívtak egymással. Ma a helyzet e téren is gyökeresen megváltozott. Az elnyomó osztályokat, a városi burzsoáziát és a föld­­birtokosokat a felszabadulás 10 esztendeje alatt felszá­moltuk. Ezzel nemcsak a dolgozók évszázados kizsák­mányolásának vetettünk vé­get, de kiküszöböltük azo­kat az erőket is, melyeknek létérdeke volt a nemzet meg­osztása, " amelyek csak e megosztás­sal tudták uralmukat fenns­­zartani a dolgozó nép felé". Az egyetlen megmaradt ki­zsákmányoló osztály, a kulák­­ság gazdasági erejét és befo­lyását a faluban korlátok kö­zé szorítottuk, s jórészt meg­szabadítottuk a dolgozó pa­rasztságot a kíméletlen, ke­gyetlen kulák-kizsákmány­olás­tól. A munkásosztály, a dolgo­zó parasztsággal szövetségben uralkodó osztállyá vált, s ma­ga köré eggyé kovácsolja, elő­re viszi az egész dolgozó né­pet, melynek erkölcsi és poli­tikai egysége napról-napra erősödik, tártunkkal az élén, melynek tekintélyét és vezető szerepét ma az egész dolgozó nép elismeri, egyre inkább szi­lárdul a népi demokratikus hazafiéig­ és egyre határozot­tabb formákat ölt a szocialis­ta nemzet. A felszabadulás óta megvál­tozott­ az államhatalom, me­lyet a múltban a tőkések és a dolgozó nép kizsákmányolá­sára és elnyomására használ­­tak fel. A régi burzsoá állam­­gépezet helyére — pártunk vezetésével — a dolgozó nép teljesen új államhatalmat teremtett, mely a népgazdaság fejlesz­tésének, a kulturális forra­dalom kibontakozásának, a szocializmus építésének fő eszköze hazánkban, amely, mint a kapitalizmusból ,a szocializmusba való átmeneti korszak államformája, siker­rel tölti be a proletariátus diktatúrájának funkcióit. A felszabadulás óta új tár­sadalmi, politikai és gazdasági rend jött létre, és erősödik meg mindinkább a munkásosz­tály, a város és a falu dolgo­zóinak vezetése alatt. Ezt a korszakalkotó történelmi tényt rögzítette le alkotmányunk, mely a felszabadulás utáni esz­tendők vívmányait foglalta össze és kimondta, hogy min­den hatalom a dolgozó népé. Ez a hatalom fegyverül szol­gál a tőkés maradványok el­leni harcban és a szocializmus építésében egyaránt, erősebb, mint v*Uh* és erői szakadatlanul nőnek. (Nagy taps.) A felszabadító Szovjetunió győzelmes harcai nyomán Európában a szocializmust épí­tő, népi demokráciák egész so­ra keletkezett. A Szovjetunió segítségével több, mint két évtizedes hősi harc után fel­szabadult a nagy kínai nép és ugyancsak rátért a szocializ­mus építésének útjára. A fel­szabadult,­­100 milliós kínai nép példája hatalmas vonzó­erőt gyakorol Ázsia és Arika gyarmati és félgya­r­m­ati népei­nek szabadságharcaira. Ma már kilencszázmillió em­ber építi Európában és Ázsiában a szocializmust és küzd vállvetve, egymást köl­csönösen segítve és támogat­va, testvéri egységben a bé­kéért, az imperialista hábo­rús gyújtogatók ellen. (Hosz­­szantartó, nagy taps.) A béketábor népeinek ba­rátsága a proletár nemzetközi­ség, az őszinte, kölcsönös se­gíteni akarás és a közös gaz­dasági fellendülés elvén alap­A szocializmust építő álla­mok hatalmas táborától támo­gatva, a magyar népnek sok évszázados történelme során most van először lehetősége ar­ra, hogy önállóan döntsön sor­sáról. A földesurak és kapita­listák gazdasági és politikai uralmától csakúgy megszaba­dult a magyar nép, mint a k­ülföldi tőke elnyomása alól. Mon tárulnak ki előtte törté­nelme folyamán először a kulturális, gazdasági és poli­­ikai felemelkedés olyan lehe­­tőségei, amelyekben szabadon fejtheti­k a teremtő­­ erejét és tehetségét. Az elmúlt tíz esz­­endő ebben a tekintetben még csak kezdet, még csak kiindulás. De ezek a kezdeti eredmények is olyanok, ame­­yekhez foghatót hiába kere­sünk a felszabadulás előtti Magyarország történetében. Erről tanúskodnak a felsza­badulás óta eltelt tíz év gaz­dasági, kulturális és egyéb eredményei. Ezek az eredmények, ha ösz­­szehasonlítjuk az elmúlt tíz esztendő fejlődését a háború előtti utolsó békeévvel, már magukban véve is bebizo­nyítják a szocialista rend­szer, a szocialista termelés fölényét. Az egyszer­ű összehasonlítás ezen a téren nem mutatja meg az igazi képet, mert hi­szen tíz évvel ezelőtt, felsza­badulásunk idején hazánk ro­mokban hevert, gyáraink, üze­meink jelentékeny része el­pusztult, vagy gépeit a náci rablók és magyar csatlósaik­­külföldre hurcolták. Hasonló­képpen szenvedett a mezőgaz­daság is, melyben az állat­­állományunknak a fele sem maradt meg. Az ipari termelés térfogata 1954-ben az 1938. évinek három­­szorosára emelkedett. A gyár­ipar termelése 1954-ben az 1938. évinek háromszorosára emelkedett. Ezen belül a ne­hézipar 383 százalékkal, a könnyűipar 130 százalékkal, az élelmiszeripar 252 százalékkal termelt többet, mint 1938-ban. s-ra összehasonlítjuk az egyes alapvetően fontos cikkek ter­melését, megállapíthatjuk, hogy széntermelésünk 1938-ban 9.380.000 tonna volt, ez a múlt évben több mint kétszeresére, 22.000.000 tonnára nőtt. Ha­sonló fejlődést mutat a nyers­­vastermelés, mely az utolsó békeév 335.000 tonnájáról 843.000 tonnára emelkedett 1954-ben. Acélt 1938-ban 647.000 tonnát termeltünk, 1954-ben pedig 1.491.000 ton­nát. Még gyorsabban nőtt a villamosenergia termelése mely az 1938. évi 1.399.000 me­gawattóráról 1954-ben 4.830.000 re emelkedett. A mezőgazdaság fejlesztésé­hez szükséges nitrogén­ mű­szik. Míg a kapttan*­, «fie­mok Traonyit egymás ki­zsák­mányolása, a kíméletlen ver­seny, a szakadatlan gyanak­vás és intrika jellemzi, addig a béke, a demokrácia és a szo­cializmus nagy táborának min­den országát az'őszinte barát­ság, egymás önzetlen' támoga­tása köti össze. Ebben a tábor­ban — ellentétben a kapitalis­ta világgal, ahol az erősek a gyengébbeket mindig leigáz­zák és kizsákmányolják — a nagy és kis népek egyenjogú­ságának elve uralkodik. A szocialista tábor minden népe örömmel, lelkesedéssé­ tekint a többi szocialista or­szág sikereire és eredmé­nyeire, tudja, hogy ezek kö­zös eredmények, az ő sike­rei is. Ez az egészéges, őszinte, ba­ráti, új­ típusú viszony, melyet azelőtt a történelem nem is­mert és mely a kapitalista or­szágok között elképzelhetetlen és lehetetlen, legfontosabb zá­loga a szocialista tábor baráti népe­i továbbhaladásának. trágya termelése az utolsó, háború előtti évhez képest 2,5- szeresére nőtt, a foszfor-mű­trágyáé megháromszorozódott, ugyancsak megháromszorozó­­dott a cement termelése is, megnyolcszorozódott a motor­­kerékpárok termelése, majd­­­nem két és félszeresére nőtt a kerékpárgyártás. Cukorgyár­­t­ásunk 140­ százalékkal na­gyobb, mint 1938-ban volt, sört majdnem hatszor annyit termelünk mint­ 1936-ban. Prr­­mutszövetet egy és félszer any­­nyit, len- és kenderszövetet t­öbb mint kétszer annyit ter­melünk. Az e­gy munkásra ju­­tó villamosenergia-felhaszná­­lás a gyáriparban 1954-ben kétszer annyi volt, mint 1933- ban. Jelentősen fejlődött az ipar az új technika és a foko­­zotabb gépesítés terén is. A Magyar ipar számos olyan gé­pet állít elő, melyet korábban nem gyártottunk, mint például bányagépek, új rendszerű esz­tergapadok, betonkeverő­gépek, nagyfeszültségű és nagyteljesítményű kondenzáto­rok, arató-cséplőgépek, lánc­talpas traktorok stb. Gyártunk olyan nagyhatású gyógyszere­ket is, mint például a peni­cillin, sztreptemiem stb. Különösen erőteljes volt iparunk fejlődése az első öt­­éves terv folyamán. A szo­cialista iparosítás alapelvé­nek megfelelően leggyorsab­ban a nehézipar termelése emelkedett. 1954-ben a nehézipar mint­egy háromszor annyit termelt mint 1949-ben. Az ötéves terv folyamán olyan hatalmas léte­sítmények épültek, mint a Sztálin Vasmű, az Inotai, Bor­sodi Kooperáció, Komló és a többi, amelyekre joggal büsz­ke minden magyar munkás, minden magyar értelmiségi és dolgozó parasztságunk. A la­kosság fogyasztási cikkekkel való fokozottabb ellátására nagy könnyű- és élelmiszer­­ipari üzemeket létesítettünk amilyenek a Szegedi Textil­kombinát, a Zalaegerszeg, Ruhagyár, a debreceni tej­üzem, a Kecskeméti Hűtőház stb. A mezőgazdaság szocialista átszervezése is­­ megkezdődöt­t. Jelenleg az ország szántóterü­letének több mint 30 százalé­ka már a szocialista szektor­hoz tartozik. Gyorsan nő az öntözött terület, amely az öt­éves terv folyamán megkérem szorozódott. A mezőgazdaság gépesítésének ütemét mutatja, hogy a nagyüzemi mezőgazda­ság gépi bázisai, a gépállomá­sok az elmúlt évek alatt jelen­tek m­nyer, erősödtek. Számuk 1 954 végén 312 és több mált 11.000 traktorral, közel 11.000 cséplőgépnél és egyéb gépek­kel rendelkeznek, volt, mint a felszabadulás előtt bármikor. 1938-hoz viszonyítva például az 1954. évi csecsemő­halandóság több mint a felére csökkent, ugyanakkor a termé­szetes szaporodás kétszer ak­korára emelkedett. Megjavult a lakosság orvosokkal való el­látottsága, mely magasabb mint ,1938-ban volt és jobb, mint — Ausztria és Sváj­c ki­vételével — a kapitalista or­szágokban. A lakosság egész­ségügyi ellátottságának javu­lását nagymértékben elősegí­tette­ a társadalombiztosítás ki­terjesztése, melynek eredmé­nyeképpen ma már az össz­­lakosság 60 százaléka, 5.800.000 ember részesül a társadalom­­biztosításban. A kórházi és klinikai ágyak száma az el­múlt tíz év alatt mintegy 40 százalékkal­­emelkedett.. A... tü­dőbeteg gondozó intézetek száma megkétszereződött. En­nek és egyéb intézkedéseknek eredményeként a gümőkórban elhaltak Száma tavaly az 1938 évinek csak egyharmada volt. A bölcsődei férőhelyek száma mintegy húszszorosa az 1923- asnak. Jelentős mértékben fejlő­dött a felszabadulás óta eltékt­­elő alatt az oktatás. Az álta­lános iskolai tanulók számá­nak növelése mellett különö­sen jellemző, hogy a nyolca­dik osztályban most három­szor annyian tanulnak, mint a háborút megelőző utolsó esz­tendőben. Megháromszorozódott a közép­skolai tanulók száma , is és megváltozott az­ összetételük 1 937—38-ban a középiskola tanulóknak 4 százaléka volt munkás származású. 1954—55- ben ez az arány 63 százalék­ra, több mint tizenötszörösére nőtt meg. Hasonló a fejlődés­i, egyetemeken és a főiskolá­kon is, ahol megnégyszerező­dött 1938-hoz viszonyítva a hallgatók száma, s a munkás és a dolgozó paraszt szárma­zásúak aránya 54 százalékra emelkedet. A népi demokrácia szélesre nyitotta a kultúra ed­dig elzárt kapuit a dolgozó nép előtt! A különböző okta­­tási intézményeken és tanfolya­mokon a részvevők száma az 1954—35-ös tanév elején több mint 1.700.000 volt. Emellett százezrével tanulnak a dolgo­zók különböző szaktanfolya­mokon, így az elmúlt öt év alatt mintegy 1.170.000 dolgozó szerzett új, illetve eredeti fog­adkozásánál magasabb képesí­­tést. Kulturális fejlődésünknek egyik mutatója, a kinyomtatott művek száma. 1938-ban valami­vel több mint 8000 mű jelent meg, 17,3 millió példányban. Az elmúlt évben 20.614 mű je­lent meg, 41 millió példány­ban. A felszabadulás u­tán­­ el­telt tíz év alatt egyre, nagyobb számban , létesültek­ falusi könyvtárak. A falu kulturális színvonalának ' ' emelkedését elősegítette­ a falu­­ Villamosítá­sa,­­ amelynek eredményekép­pen 1954-ben majdnem kétszer antalyi községben volt "Villany, minnt 1938-ban. A felszab­adu­­lás óta ugrásszerűen megnőtt a mozi- és színházlátogatók száma. 1936-ban 410 volt a működő filmszínházait,­ és 18,5 millió a látogatók száma. 1954-ben 2813 filmszínház mű­­­ködött és a­ látogatók száma 97,7 millió volt,­­több mint öt­ször annyi. A színházlátogatók száma is többszöröse a háború előttinek és 1954-ben megha­­ladta a hatmilliót. A rádió elő­fizetőinek száma­ 1954-ben 1.270.000 volt, az 1933.­­évinek majdnem háromszorosa, ami ugyancsak a lakosság növekvő kulturális érdeklődését és fej­­lődését mutatja... Különösen gyorsan terjed a rádió a fal­vakban. Hála népi demokrati­kus rendszerünknek, „pártunk és kormányunk lankadatlan támogatásának, hatalmas fejtő­drést ért el a felszabadulás vérs­­­portmozgalmunk. ■ Bármily jelentékenyek­­ is azok az eredmények, amelye­ket a magyar dolgozó nép az elmúlt, tíz esztendő folyamán kulturális és anyagi életszín­vonalának emelésében, a 8. .szo­cializmus építésében­, elért, mindez csak kezdet, az­ alapok "■erakása. Biztosak vagyunk abban, hogy az előttünk álló ívek és évtizedek dolgozó né­nünk életének minden terüle­ten újabb sikereket, újabb vi­­rágzást hoznak. De ennek egy döntő előfeltétele van:­ meg kell őrizni a teremtő, békét! A béke megőrzése és népjólé­tünk emelése elválaszthat­at­lan, kölcsönhatásban állnak egymással. Az imperialisták, élükön az Amerikai Egyesült Államok háborús gyújtogatóival, min­den erőfeszítést megtesznek arra, hogy zavarják a szo­cialista tábor, benne hazánk békés fejlődését. Egy har­madik, minden eddiginél pusztítóbb világháború ki­robbantásával akarják­ fel­tartóztatni a szocialista tá­bor további erősödését és szilárdulását. Tíz év eredményei bizonyítják a szocialista rendszer és a szocialista termelés fölényét A Szovjetunió ma erősebb, mint valaha és erői szakadatlanul nőnek Az elmúlt tíz esztendő ha­talmas fejlődésének, amelyet hazánk minden területén ta­pasztalunk, döntő feltétele volt a nemzetközi helyzet meg­változása a szocializmust épí­tő, békét védő kilencszázmil­liós tábor javára. Szakadatla­nul nő és erősödik a Szovjet­uniónak, mint a világbéke őré­nek és szilárd védelmezőjé­nek jelentősége, befolyása, te­­kintélye. A béke minden híve szerte ,a földkerekségen, öröm­mel és rokonszenvvel tekint a Szovjetunióra, amelynek min­den sikeréből, minden eredmé­nyéből új erőt, új biztatást merít. A Szovjetunió gyorsan kiheverte a második világhá­ború szörnyű sebeit és szocia­lista gazdasága nemcsak a szov­jet nép jólétének állandó emel­ke­dését biztosítja egyre foko­zódó ütemben, de a szovjet honvédelem erő­teljes fejlesz­­ését is. Ma már világos mindenki előtt, hogy a Szovjetunió ma A íjaziraháb­i fejlődéssel p­­rh­uzammosan javult népünk anyagi és kulturális helyzete A gazdasági fejlődéssel pár­huzamosan javult a dolgozó nép anyagi helyzete. Úgy a munkásosztály, mint a dolgozó parasztság és az értelmiség ma minden tekintetben jobban él, mint a felszabadulás előtt. A reagozó nép anyagi helyzeté­nek megjavulását mutatja a népszaporodás növekedése is. Az utolsó esztendőkben a ha­landóság áltajában alacsonyabb 1955 Április 9 A ma most dolgozó nép helyesli és támogatja szívós, következetes és őszinte békepolitikánkat . A Magyar Népköztársaság külpolitikája mindenekelőtt a béke megőrzésére irányul, olyan béke megvédésére, mel­­­y­iztosítja eddigi vívmányain­kat és szocialista építésünk továbbfejlesztését. Mi is azt ’ a lenini­ elvet valljuk, hogy a különböző társadalmi rendsze­rű országok békésen együttél­hetnek,' s­­ennek megfelelően arra törekszünk, hogy minde­nütt elősegítsük a népek b­­é­kés, nyugodt együttélését.­ Ez a törekvés vezet bennnünke’ 'minden' országban. Ennek a szellemnek megfelelően ápol­juk a szomszédi jóvi­zonyt minden velünk határos or­szággal, így Jugoszláviával és Ausztriával is. A magyar dolgozó nép he­lyesli és támogatja azt a szí­vós, következetes és­ őszinte békepolitikát, melyet pár­tunk­ vezetésével népi de­mokratikus államunk foly­tat, mert saját tapasztalatai­ból ismeri a szörnyű szen­vedéseket, és mindazt a bor­zalmat, amely a háborúval jár. De emellett minden dolgozó számára világos az is, hogy ez imperialisták háborús gyújto­gatása mögött­ olyan politikai célok állnak, melyeket népünk a legélesebben elítél. s vég­rend visszaállítása, melynek eredményeképpen újra a­­há­rommillió koldus“ színvonalá­ra löknék vissza a dolgozó pa­rasztok zömét, visszaállítanál a iparban a bérrabszolgasá­got, elvennék dolgozó népünk­ül mindazt a jogot és vív­mányt, melyet a népi demok­rácia, a szocializmus építése juttatott neki. Nincs olyan kérdés, mely­ben a magyar nép annyira egységes volna, mint a béke megvédésének kérdésében. (Nagy taps.) Pártunk­ egyik legfőbb vonzóereje, hogy sza­kadatlanul, következe­tesen küzd a béke megvédéséért. " A Szovjetunióhoz fűződő baráti kapcsolatokat is egyre erősíti annak tudata, hogy világmére­tekben a Szovjetunió fél a bé­ke­ megvédéséért­ vívott küz­delem élén. A magyar dolgo­zó nép egységesen követeli az atom- és hidrogént­omba, a tömegpusztító fegyvereit hasz­nálatának betiltását. Népünk, mely annyit szen­vedett a német imperial­izmus­tól, minden­ erejével ellenzi a német­ Wehrmacht újjászerve­zését. Mindannyian tudatában va­gyunk annak, hogy a párizsi szerződések ratifikálásával megnyílik az út a nyugat­német Wehrmacht felállítá­sára és nő­ a háborús ve­szély. De azt is tudjuk, hogy még gyorsabban nő a Szov­jetunió vezette béketábor ereje. Arról is meg vagyunk győ­ződve, hogy a német militariz­­mus feltámasztása közvetlenül fenyegeti,, minden európai nép biztonságát, szabadságát és függetlenségét. A magyar pá­cet­­t, melynek emlékezeté­ben még frissen él, hogy mi­lyen szörnyű pusztítást és szexi védést zúdított rá a­­ német militarizmus, mely szabadsá­gát, függetlenségét, egész nem­zeti létét veszélyeztette. Ezért minden hazafi egységesen súl' 'yesli, hogy az imperialista ház­sFo­ltatás a 3. oldalon)

Next