Dunántúli Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 181-203. szám)

1955-08-03 / 181. szám

A genfi kínai-amerikai tárgyalások Genf (TASZSZ) A Kínai­­ Nép­köztársaság és az Ameri­kai Egyesült Államok képvi­selőinek első ülése ötven percig tartott. Az ülésen először Van Fing-nan, a Kínai Népköz­­társaság képviselője szólalt fel. Bejelentette, hogy a Kínai Népköztársaság kor­mánya július 31-én elhatá­rozta, határidő előtt szaba­­don bocsátja a 11 amerikai repülőt. A repülők ugyan­ezen a napon elhagyták a Kínai Népköztársaság terüle­tét. Remélem — mondotta Van Ping-nan — hogy a kí­nai kormánynak ez a lépése kedvező hatással lesz a most folyó tárgyalások menetére. Van Ping-nan azt a véle­ményét fejezte ki, hogy a tárgyalásokat nem­­ szabad csupán a két kormány állam­polgárainak kölcsönös haza­telepítésére korlátozni, ha­nem a Kínai Népköztársasá­got, valamint az Egyesült Államokat érdeklő egyéb kérdésekkel is foglalkoznia kell. Van Ping-nan kifejezte meggyőződését, hogy a tár­gyalások közös erőfeszítéssel elérik a kitűzött magasrendű célokat. A Kínai Népköztársaság képviselője ezután javasla­tot tett a tárgyalások napi­rendjére. Johnson, az Egyesült Álla­mok képviselője azt mon­dotta, hogy örömmel és "kö­szönettel hallotta a Kínai Népköztársaság képviselőjé­nek az amerikai repülők hazatelepítéséről tett bejelen­tését. A továbbiakban kije­lentette, egyetért a Van Ping-nan javasolta napirend­del. A genfi kínai-amerikai nagyköveti tárgyalások második ülése Genf (MTI) A genfi kínai- amerikai nagyköveti tárgya­lások második üléséről a kö­vetkező közös hivatalos köz­leményt adták ki: „Az Amerikai Egyesült Ál­lamok nagykövete és a Kínai Népköztársaság nagykövete 1955 augusztus 2-án Genfben megtartotta második ülését. A napirend első pontjáról, a két fél országában élő pol­gári személyeknek hazájukba való visszatéréséről tárgyaltak Megállapodás jött létre ar­ról, hogy a következő ülést augusztus 4-én tíz órakor (magyar idő szerint 11 órakor) tartják meg.” Krisna Menőn tanácskozása Vang Ping-nannal és Johnsonnal Genf (MTI) A Genfben tar­tózkodó Krisna Menőn, Nehru indiai miniszterelnök megbí­zottja hétfőn délután tárgyal­ Johnsonnal, az Egyesült Álla­mok megbízott nagykövetével. Menőn az esti órákban Vang Ping-nannal, a Kínai Népköz­társaság nagykövetével talál­kozott. Az indiai megbízott kedden a második tanácskozás előtt ismét felkereste Johnsont. Az AFP jelentése szerint Menen a Genfben töltött 24 óra alatt „igyekezett meggyőz­ni az amerikai és kínai félt arról, hogy szükség van Dal­­les és Csou En-laj sürgős ta­­lálkozására, mert az esettel előkészítheti az utat egy ma­gasabb szintű találkozóhoz.” A francia hírügynökség hozzá­fűzi, hogy erre azonban „ame­rikai részről még távolról sem készültek elő". A washingtoni brit és francia nagykövet Dulles-szal tanácskozott Washington (MTI) Mint az AFP jelentő, Sir Roger Ma­­kins Nagybritannia és Mauri­ce Couve de Murville Fran­ciaország washingtoni nagy­követe hétfőn délután Dulles külügyminiszterrel tanácsko­zott a külügyminisztériumban illetékes körökben nem nyilatkoznak a megbeszélés tárgyáról, de általában jól tá­jékozott diplomáciai helyet, úgy tudják, hogy a megbe­szélést, amely — mint hiszik — a külügyminiszter kérelmé­re történt, a Németországra és az európai biztonságra vo­natkozó közeli négyes külügy­miniszteri értekezlet előkészí­tésére szentelték. A washingtoni jugoszláv nagykövet Dulles-szal tárgyalt Washington (MTI). Leo Ma­tesz, washingtoni jugoszláv nagykövet hétfőn megbeszélést folytatott Dub­les, amerikai kül­ügyminiszterrel. A megbeszélés ötven percig tartott. Matesz nagykövet kijelentette, hogy a politikai helyzetről tárgyalt az amerikai külügyminiszterrel. Lemondott Talbott, az Egyesült Államok légügyi minisztere Washington (TASZSZ). A Fehér Ház közölte, hogy Tal­bott, az Egyesült Államok lég­­ügyi minisztere lemondott. Talbott, azután nyújtotta be lemondását, miután kivizsgál­ták kapcsolatait magánrész­vény társaságokkal. Eisenhower elnök elfogadta Talbott lemondását. Bombay­ szállító­munkások sztrájkja Delhi (TASZSZ): Mint a Hindustan Standard című lap közli, hétfőn megkezdődött a bombayi kikötő szállítómunká­sainak­ sztrájkja. A sztrájkban négyezer soffőr és más szállí­tómunkás vesz részt. A sztrájk tiltakozásként in­dult meg az ellen, hogy elbo­­csátottek nyolcszáz gépkocsi,­vezetőt Pt­K­V 1­0 Hírek a VIT-rtól Vanő (MTI) Hétfőn délután a varsói Sztár­­rvtéren, a Tudomány és Kultúra palotája előtt fel­épített hatalmas szabadtéri színpadon léptek először a VIT közönsége elé a magyar művészk­üldöttség tagjai. A román, csehszlovák, német és lengyel fiatalokkal közösen adott nemzetközi kultúrmű­sorban a debreceni népi együt­tes ifjú táncosai szerepeltek. * Hétfőn este a Tudomány és Kultúra palotájának három­ezerötszáz férőhelyes kongresz­szusi termében rendezték meg az ifjú lengyel művészeik dísz­előadását az V. VIT résztve­vői tiszteletére. Isabelle Blume, belga béke­­harcos, a Béke Világ­tanács titkára, nemzetközi Sztálin­­békedíjas üzenetet intézett az V. VIT résztvevőihez. Az üze­net többek között a követke­zőket mondja: A Béke Világtanács mindig nagy jelentőséget tulajdonít az ifjúság találkozóinak. Eb­ben az éviben a béke fenn­tartásáért világszerte folyta­tott harcban rendkívüli jelen­tősége van a varsói találkozó­nak. A jugoszláv szövetségi nemzet­gyűlés küldöttsége átutazott Budapesten A jugoszláv szövetségi nem­zetgyűlés küldöttsége, élén Vla­dimir Bakanccsal, a horvát szá­bor elnökével, útban Moszk­va felé, átutazott Budapesten. A küldöttséget Vass István­ná, az országgyűlés alelnöke, Mihályit Emi, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa fő­titkára és Pesta László, Buda­pest főváros tanácsa végredaj főbizottságának elnökhelyette­se, országgyűlési képviselők, va­lamint a külügyminisztérium képviselői üdvözölték, majd baráti beszélgetést folytattak a küldöttség tagjaival. Megje­lentek a küldöttség üdvözlésé­re a Jugoszláv Szövetségi Nép­köztársaság budapesti követsé­gének tagjai, élükön O. Dji­­kics ideiglenes ügyvivővel és a Szovjetunió budapesti nagy­­követségének több tagja, V. V. Asztafjev, ideiglenes ügyvivő vezetésével. A küldöttség ittartózkodása alatt látogatást tett az Ország­­házban és megtekintette a fő­város nevezetességeit. Magyar-jugoszláv film­forgalmazási tárgyalások Az elmúlt hetekben Hárs Lajos, a MOKÉP igazgatója ve­­zetésével magyar filmforgal­­mazási küldöttség járt Jugo­szláviában. A meleg, baráti égkörben lezajlott tárgyalások folyamán a küldöttség tagjai részt vettek a Pulában meg­tartott II. jugoszláv nemzeti filmfesztiválon. A magyar kül­döttségnek bemutatták a jugo­­szláv filmgyártás felszabadulás óta készített filmjeinek nagy részét. A tárgyalások során megál­lapodtak abban, hogy az elkö­vetkező időszakban hat-hat já­tékfilm és számos népszerű tud­­ományos és dokumentumfilm­ kerül kölcsönösen kicserélésre. A megállapodás eredménye­ként még az őszi évad folya­mán a magyar filmszínházak bemutatják a Tavasz és a Vi­har című jugoszláv játékfilme­ket és előreláthatóan ugyaneb­ben az időszakban kerülnek be­mutatásra Jugoszláviában az Életjel, a Liliomisi, és a Fel a fejjel című magyar filmek. Vasárnap Belgrádiban vendégszerepel a Bp. Vasas labdarúgócsapata A Bp Vasas labdarúgócsa­­pata vasárnap Belgrádiban ven­dégszerepel. Ellenfele az 1­954­­5. évi jugoszláv labdarúgó­bajnokság második helyezettje, a PSZK együttese lesz. A Bp. Vasas szerdán dél­előtt társasgép­kocsival indul el Budapestről. 1958 AUGUSZTUS – A genfi kínai-amerikai tárgyalások sajtóvisszhangja Genf (MTI) A világsajtó első helyen és széleskörűen foglalkozik a hétfőn Genfben megkezdődött kínai-amerikai nagyköveti tárgyalásokkal. A lapok és a hírügynökségek mindenekelőtt kiemelik, a Kínai Népköztársaság kormá­nyának nagyjelentőségű gesz­tusát, a kémkedésért koráb­ban elítélt amerikai repülők határidő előtti szabadonbocsá­­tását és a tárgyalások jó lég­körét. Az amerikai lapok kedden reggel vezércikkekben foglal­koztak a tizenegy pilóta sza­­badonbocsátásával. Mint az Associated Press sajtószemlé­je kiemeli: „A lapok egyhan­gúan igen jelentőségteljesnek tartják azt, hogy a kommu­nista Kína a Washington és Peking között folyó genfi tár­gyalások első napján hozott döntést az amerikai pilóták szabadonbocsátásáról.” A New­ York Times kiemeli, hogy a hír „a megkönnyebbü­lés és a megelégedés érzetét kelti". A lap hangoztatja, hogy a tizenegy pilóta szabadon­­bocsátása jó előjele lehet a jobb genfi légkör kialakulásá­nak és örömmel ír a helyzet enyhüléséről, mindamellett hozzáteszi, „helytelen lenne a feszültségnek olyan csökkené­séhez hozzájárulni, amely szem elől tévesztené az óva­tosságot és az ésszerűséget”. A New­ York Times azt köve­teli, hogy „a kommunista Kí­na bizonyítsa be, hogy igaz­ságos békét akar”. A genfi tárgyalások kom­mentálása a francia sajtóban háttérbe szorította az észak­afrikai eseményeket, amelyek pedig most különösképpen foglalkoztat­já­­k Párizst. A jobboldali Aurore azt vár­ja, hogy „az a szeretetre mél­tó Status Quo, amely most uralkodik Európában, a lehető legtermészetesebb módon ki­terjed majd Ázsiára is. A francia pénzügyi kö­rök­höz közelálló Echos úgy vélekedik, hogy a mostani genfi nagyköveti tárgyalások „nemcsak a Dul­les—­Csou En-laj tárgyalás be­vezetését jelenthetik, hanem az Eisenhower—Mao Ce-tung megbeszélés b­evezetését is. Az Echos azt írja, hogy „ter­mészetesen még nem tartunk itt’, mert Amerika „még nem kész arra, hogy megtegye ezt a hatalmas lépést Kína hiva­­talos elismerése felé”. Az Echos kiemeli a kínai d­plomácia ügyességét.K­ím részről azt a véleményét jut­tatja kifejezésre, hogy „Eisen­hower a most következő né­hány hónap során a parlamen­ti szünet segítségével mente­sítve lesz a kongresszus reak­ciós köreinek ellenőrzésétől. Ilyen körülmények között nem lehetetlen, hogy ha nem is gyors, de őszig pozitív elő­rehaladás történjék a kínai­­amerikai kapcsolatokban”. „Most komoly remények születhetnek az ázsiai enyhü­lést illetően, — írja a Com­bat. Azok a pontok, amelye­ket a két tárgyaló fél megvi­tat, széleskörűek ... Peking számára most arról van szó, hogy félig belépjen az ENSZ- be, amelynek kapui azután szeptember 20-án tágra nyíl­hatnának az új nagyhatalom befogadására. Mindez az jelen­ti, hogy már tegnap ütött Genfben az eredmények órá­­­­ja." Pierre Courtade, az Huma­­nítében írja: „A francia kormánynak ki­tűnő alkalma lenne arra, hogy kilépjen mozdulatlansá­gából és betöltse országunkkal a negyedik nagyhatalom sze­repét. Nem látszik ugyanis, mi akadályozhatná Francia­­országot abban, hogy elismer­je a Kínai Népköztársaságot, — amint ezt már Nagy-Bri­­tannia, Svédország és Svájc is megtette, — Washington ál­dásának bevárása nélkül. Azoknak a tárgyalásoknak, amelyek most folynak Genf­ben, rá kell bírniuk a francia közvéleményt, hogy erőtelje­sen követelje mind ezen a terver­, mind pedig európai vo­natkozásban a kormánytól legyen hű a genfi tárgyalások szelleméhez és járuljon hozzá a béke építéséhez mással is, mint olyan nyilatkozatokkal, amelyek egyébként nem vilá­gosak”. A kedd reggeli angol lapok a következő címekkel jelentek meg: Daily Express: „Minde­nütt derűs az és­­ a kínaiak szabadon bocsátják a tizenegy amerikai foglyot, midőn meg­indulnak az életbevágóan fon­tos békemegbeszélések”. A Daily Mail washingtoni tudósítója jelenti: „Most bizo­nyosnak látszik a Dulles—Csou Eh-lai találkozó a közeljövő­ben Számos republikánus tör­vényhozó tartózkodó magatar­tása ellenére Washingtonban ez az általános érzés uralko­dik, hogy hamarosan fonto­sabb lépések várhatók a tá­volkeleti válság megadásá­ról­” Miért jönnek át a nyugatnémetek tízezrei a Német Demokratikus Köztársaságba ? Josef Hegen államtitkár a Neues Deutschlandban „Mert bíznak bennünk" cím alatt fej­tegeti azokat az okokat, ame­­yek a nyugatnémetek tízezreit "-arra indítják, hogy Adenauer .••Mamának hátat fordítva, ú­i életet kezdjenek az NDK-ban Josef Hegen ezeket írja: Naponta növekszik azoknak a száma, akik elhagyják Nyu­­gat-Németországot, hogy a Né­met Demokratikus Köztársaság­ban az állami szervek támoga­tásával új megélhetési lehető­séget teremtsenek maguknak. Egyre többen térnek vissza olyanok is, akik csalfa ígérge­tések által megtévesztve el­hagyják otthonukat és biztos munkahelyüket az NDK-ban. Ez a nagyarányú mozgalom érthető izgalmat vált ki az Adenauer-hatóságok körében Nemrégiben dr. Nahm állam­titkár, a szövetségi köztársa­ság áttelep­ítésügyi minisztériu­mának munkatársa, kénytelen volt számokat közölni a nyu­gatnémet lakosság áramlására az NDK-ba. Ezek a szám­ok nem voltak ugyan pontosak, de mégis amell­ett tanúskod­nak: az Adenauer-kormány már nem tudja elleplezni azt a tényt, hogy nagy tömegek menekülnek Nyugat-Németor­szágból. Magas árak ■—alacsony bérek A nyugatnémet lakosság egyre nagyobb rétegei előtt válik nyilvánvalóvá: ahol há­borús készülődés folyik, ott nem lehet békére és jólétre támítani. Ahol a gazdaság és az állam élén a fegyverkezés hiénái állnak, ott a dolgozók élete csak rossz és bizonytalan lehet. Ezek a tényezők váltják ki a nyugatnémet polgárok száz­­erei életkörülményeinek áll­­­andó rosszabbodását, ezek in­dítanak nyugatnémet lakoso­kat arra, hogy a Német De­mokratikus Köztársaságiban kezdjenek új életet. Heinz Schoppe például, aki szintén átjött az NDK-ba és most Bautzenben dolgozik, kijelen­tette: „Az árak állandóan emelkednek, a bér meg ala­csony. Képtelen voltam a ma­gam és családom megélhetését biztosítani.“­ A h­itler-tábornokok áldozatokat keresnek A közelmúlt időkig főleg ezek a gazdasági okok késztet­tek sok nyugatnémet lakost ar­ra, hogy a Német Demokrati­kus Köztársaságba jöjjön.­­ Újabban azonban más okok is közrejátszanak. Különösen sok katonai szolgálatra alkalmas ifjú és fiatal ember vonja ki magát a fasiszta tábornokok kinyújtott csápjai, a besorozás alól. Csupán 1955 első negye­dében 15 ezer nyugatnémet ifjú jött át az NDK-ba. Hogy mi indította ezeket a fiatalokat erre a lépésre, az már Horst Butter 24 éves gép­lakatos szavaiból is kitűnik: „A legjobb akarat mellett sem tudom, mit védelmezzek Ade­nauer hadseregében, hogy ki­ért és miért harcoljak ... — Ezért jöttem az NDK-ba.” A Német Demokratikus Köz­trsaság lakossága ezeknek a fiataloknak különösen gondju­kat viseli. A népi kamarának a nyugatnémet fiatalság vé­delméről szóló 1955 március 2-i határozata új hazafias mozgal­mat indított az NDK-ban. Ren­geteg család nyújt ottho­nt olyan nyugatnémet fiatalok­nak, akiket a besorozás veszé­lye fenyeget. Bautzen­ körzet­­ben például 118 család, Für­stenwalde körzetiben pedig 148 család ad otthont nyugatnémet fiataloknak. És így lehetne so­rolni a példáikat az NDK min­den kerületéből, minden kör­zeteiből. Akadnak persze még olya­nok is, akik illegálisan elhagy­­já­k a Német Demokratikus Köztársaságot. Útjuk a biztos megélhetésiből a gazdasági és erkölcsi nyomorba vezet. El­képzeléseik a „nyugati paradi­csomról" nem válnak be. Ha­zug ígérgetések által megté­vesztve csak a jogfosztottság seregét növeli Nyugat-Német­országban és lassan felőrlőd­nek a rosszul fizetett nehéz testi munkában — ha egyálta­lán hozzájutnak. Még az Ade­­nauernek alárendelt Aachener Nachrichten című lap is kény­telen volt bevallani, hogy az NDK-ból átjött emberek zöme hónapokig és évekig valame­lyik táboriban tartózkodik gyakran mindössze napi 43 pfennig koldus­pénzzel a ke­zében. A Nyugat-Németországból áttelepültekből ügynököket akarnak csinálni Sok lakost az NDK-ből, aki­t nyugatberlini rádió csábít­á­­árnak engedve, Nyugat-Német­­országba vagy Nyugat-Berlin­­be ment, megpróbálták kém­nek vagy ügynöknek beszer­vezni, vagyis saját népe és a béke szerető nemzetek árulójá­vá tenni. Rudolf L. Freienwal­­de­ körzeti lakos, az NDK-ba visszatérve a többi között eze­ket mondta: _ A marienfeldei táborban való elhelyezésem után behív­tak Berlin-Dahlembe, a CIC- nek (amerikai hírszerző szol­gálat) a City-fasoron lévő osz­­tályára. Ott az Odera folyásá­ról készített, számokkal és ke­resztekkel megjelölt rajzokat raktak elém. — Ezekre „ raj­zaikra nekem pontos adatokat kellett v­olna rávezetnem az Odera-hidekről és egyéb léte­sítményekről. Amikor ezt meg­­tagadtam, rögtön „ gyűjtőtá­borba vittek ... Arthur Hauswald Freita­­­körzeti paraszt hazatérve, eze­ket mondta nyugatberlini ta­pasztalatairól­. Már az első napokban né­metek, amerikaiak, angolok és franciák kerestek fel. Azt akar­ták tőlem megtudni, hol van­nak az NDK-ban a szovjet repülőterek és hol gyakorla­toznak a szovjet csapatok. Ami­kor ezek a gazemberek látták hogy belőlem nem csinálhat­nak besúgót, már csak annyi voltam számukba, mint min­den más áttelepült, így aztán már az első napokban rájöttem a nyomorúságos nyugatberlini táborban, hogy az egész csak az Adenauer-korm­ány politi­kai mesterkedése. Nagyon el­­szégyeltem magam a családom előtt és saját magam előtt is, hogy léprementem ezeknek a patkány fügéknek. Biztonságban a Német Demokratikus Köztársaságban Az ügynök­hálózat erősítése — ez a céljuk a nyugati kém­­szervezeteknek azokkal, akik a nyugatberlini rádió csábításá­nak engedve, Nyugat-Német­­országba, vagy Nyugat-Berlin­­be mennek. Ha aztán erre a célra nem kaphatók, íren­­csétlenségbe és nyomorba dön­­tik őket. A Német Demokratikus Köz­társaság állami szervei viszont az egész lakossággal együtt gondját viselik azoknak az át­települőknek és visszatérők­nek, akik azért jönnek az NDK-ba, hogy itt békés építő­munkát folytassanak. Az a tény, hogy a lakosság áramlása Nyugat-Német­ország­ból a Német Demokratikus Köztársaságba egyre nagyobb méreteket ölt, nagyon is vilá­gosan mutatja, hogy a lakos­ság széles rétegei elutasítják a bonni kormány háborús poli­tikáját. Ezek az embereik jog­gal bíznak abban, hogy a Né­met Demokratikus Köztársaság a Szovjetunióval és a népi demokratiku­s országokkal szö­vetségiben kész és elég erős is a békét megvédeni.

Next