Dunántúli Napló, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-01 / 206. szám
2------------- ÚJ TANÉV (Folytatás az 1. oldalról) házra. A világért sem általánosítünk, de sok szülő fellélegzik ilyenkor szeptember elején. Azt gondolja átadta gyermekét az iskolának, átadta a nevelést, az ellenőrzést, a felelősséget. Most mindjárt az elején, a tanévnyitás és az első szülői étkezleteken kell elmondani a szülőknek, hogy semmit sem adhattak át, csak megosztották a tanítás, a nevelés feladatát és felelősségét az iskolával, másképp szólva, a társadalom a maga és az egyén érdekében magára vállalja azt a többletet, amit csak szervezett keretek között, intézményesen lehet megoldani, az iskolai oktató-nevelő munkát. Nagyon sok szülő csak akkor keresi fel az iskolát, ha „aj van”. Ilyenkor megy a nevelőhöz, panasszal fordul fűhöz-fához, bibliai átkokat szór nevelőre, iskolára, oktatási rendszerünkre, mert szerinte mindenki hibás, felelős a „baj”-ért, csak ő nem, ő az áldozat. Persze nagyon sok szülő valóban áldozat, mégpedig saját felelőtlenségének, kötelességmulasztásának áldozata, amihez hozzájárulhat mások, az iskola kötelességmulasztása is. Az iskolának és a szülői háznak közös célkitűzései, közös feladatai vannak. Az intenzív kapcsolat, a szoros kontaktus nélkülözhetetlen, még csak a szülői értekezletekre sem korlátozódhatnak, — a tanuló, a szülő, az iskola, a társadalom érdekében rendszeres beszélgetésekre, konzultációkra van szükség, amik kiterjesztik az iskolai munka hatékonyságát, de a szülői ház nevelési eredményességét is. Az iskolai és a családi nevelésnek nélkülözhetetlen társadalmi segítőtársa a KISZ, és az úttörőmozgalom. Munkájukat nehezen tudatjúnk túlértékelni. A világnézeti és erkölcsi nevelésben olyan feladat hárul az ifjúsági szervezetre, amit mással nem pótolhatunk és ami egyben meghatározza a KISZ és az úttörő mozgalom felelősségét is. E felelősség nagy, de egyben megtisztelő is, segíteni a pártnak, az iskolának, a szülői háznak az ifjúság szocialista nevelésében, a tudatformálás hallatlanul bonyolult tevékenységében. A párt ifjúsági szervezete képes megoldani feladatát, de joggal elvárhatja, hogy az iskola, a szülői ház igényelje segítségét, méltányolja munkáját, eredményeit. Mindkettő törekedjen összehangolni nevelési célkitűzéseit, gyakorlatát a KISZ-szel, illetve az úttörő csapatokkal, mert enélkül sem az iskola, sem a szülői ház lényeges előrehaladást nem érhet el a nevelésben. Jó ezt tudni a szülőknek, az iskolának, mert különösen a középiskolákban fiataljainkat ,minden más ifjúsági rétegnél intenzívebb nevelési hatások érik, ugyanakkor az átmeneti kor konfliktusaival szemben ez a legkevésbé felvértezett korosztály”. (KISZ KB irányelvei). Most még időben vagyunk, van időnk még egyszer jól átgondolni oktatási, nevelési feladatainkat, összehangolni a munkát az iskola, a szülői ház, az ifjúsági szervezet és a tanuló ifjúság között. Bízunk abban, hogy a most kezdődő tanév diáknak, szülőnek és pedagógusnak egyaránt örömökben, eredményekben gazdag munkáséve lesz. Csorba Tivadar Adeni jelentés A Nemzeti Felszabadítási Front szerda este bejelentette, hogy ellenőrzése alá vett egy, az adeni államhatártól mintegy 890 méterre fekvő községet. Egy másik adeni hír szerint a Flosy visszavonta kedden kiadott háromnapos sztrájkfelhívását. napló Tovább folyik a szabadságharcosok offenzívája Vietnami jelentések A saigoni amerikai főhadiszállás szóvivője szerint a fővárostól 22 kilométernyire északra szerdán az amerikai 25. hadosztály helikopteren szállított egységei ellen a szabadságharcosok rajtaütésszerű támadást intéztek, amelynek során nyolc amerikai katona meghalt és 34 megsebesült. Csütörtökre virradó éjjel a felszabadító hadsereg aknával lőtte a Saigontól 160 kilométernyire keletre fekvő Phan Tiehiet tartományi székhelyet. Az amerikai légierő szerdán Hoa Lac repülőterét, az északvietnami három Migtámaszpont egyikét támadta. Hanoi közlés szerint a VDK felett szerdán a polgárőrség lelőtt egy amerikai repülőgépet A saigoni amerikai parancsnokság közlése szerint a délvietnami demilitarizált övezet közelében az amerikai légierő szerdán két vadászbombázóját elvesztette. Az egyiknek a pilótáját megtalálták, a másikat eltűntnek nyilvánították. Az amerikai parancsnokság csütörtökön kiadott heti öszszefoglaló jelentésében közölte a hivatalos adatokat az amerikaiak veszteségeiről augusztus 21 és 26 között. Az adatok szerint a katonai műveletekben 125 amerikai meghalt, 1078 megsebesült és 27 eltűnt. Az előző héten a halottak száma 108, a sebesülteké 883 volt. A dél-vietnami kormánycsapatok 101 katonája halt meg ugyanezen idő alatt és 367 megsebesült A jelentés szerint a háború kezdete óta elszenvedett amerikai veszteség 12 730 halott és 78 591 sebesült. * Csütörtökön Hanoiban tuzaszőr is légiriadót rendeltek el, mivel amerikai repülőgépek 30—50 kilométer távolságra közelítették meg a fővárost — jelenti a TASZSZ. Az állandó légiriadók ellenére a város lakossága nyugodt, és a szokott módon végzi munkáját. Truong Chinh a VDK nemzetgyűlése elnökségének elnöke szerdán fogadást adott a jelenleg Hanoiban tartózkodó Stékely Carmichael tiszteletére. A fogadáson, amelyen részt vett az Afroázsiai Szolidaritási Szervezet VDK- beli bizottságának elnöke is a vendég és a vendéglátó kölcsönösen méltatta a vietnami nép és a négerek bátor harcát az amerikai imperializmus ellen. Áttekinthetetlen a nigériai helyzet A nigériai hadihelyzetről érkező jelentések — a harcoló felek ismertetése alapján — továbbra is ellentmondóak. A lagosi rádió csütörtöki jelentésében arról ad hírt, hogy a nigériai légierő bombatámadása következtében használhatatlanná vált a benini repülőtér. A biafrai erők B—26-os gépei innen szálltak fel bombatámadásaik végrehajtására. Ugyanakkor az enngi rádió csütörtöki adásában nem tesz említést a repülőtér bombázásáról. A biafraiak által indított szárazföldi és légi offenzíva eredményeképp — a rádió jelentése szerint — Nsukka térségében szétrombolták az ellenfél aknavetőállásait és súlyos károkat okoztak a különböző anyagraktárakban is. A rádió ismételten cáfolta azokat a jelentéseket, amelyek szerint külföldi zsoldosok harcolnak a biafraiak soraiban. 1960 SZEPTEMBER V így kezdődött... Ma 28 éve tört ki a második világháború: a fasiszta Németország orvul megtámadta Lengyelországot Ami előttem van, az a tenger. A Balti tenger. A part közelében, ahol véget ér a hullámok élete, sötétzöld, a távolban, ahol néhány fehér hajó mozdulatlannak tűnik, sötétlila a víz. Az erős szél esőcseppeket vág a homlokomra, az arcomra és „műrepülésre” kényszeríti a hangos sirály sereget. Ahol állok, az a „Westerplatte. Kis félsziget a gdanski öbölben, a kikötő bejáratánál. A tenger és a kikötőcsatorna határolja. Csak egy kétszáz méter széles földsáv köti össze a várossal, Gdanskkal. A Westerplatte 30 holdnyi sárga homok, fákkal, bokrokkal, gyér fűvel, és még valami... Aki mellettem áll, középtermetű, erős testalkatú, ősz ember. Michal Gawlicki, a lengyel hadsereg egykori őrmestere. Most 68 esztendős. Kabáthajtókáját magas katonai kitüntetés díszíti. Bár szitál az eső, fekete kalapját kezében tartja. Amit elmond, az történelem. — Huszonnyolc évvel ezelőtt is ilyen borús sötét volt az ég, mint most. Csak akkor 1939. szeptember 1-én nem esőre, hanem háborúra ébredtünk. Olyan háborúra, amilyen még a világtörténelemben nem volt. És ennek a háborúnak az első ágyúlövése minket, lengyel katonákat ért itt, Westerplatten. Augusztus 25-én, amikor a gdanski kikötőbe érkezett a Schleswig-Holstein nevű német páncélos hajó úgynevezett „udvariassági” látogatásra, még nem sejtettünk semmit. Itt zárta le a csatornát — mutat az ősz veterán egy nem is távoli pontra, ahol most séta-, kiránduló- és kereskedelmi hajók úsznak el egymás mellett. — Aztán eltelt néhány nap és 1939. szeptember 1-én, 4 óra 35 perckor eldördültek a német csatahajó ágyúi. A második világháború első gránátjai itt, a Westerplatten robbantak. Ezután hét napon át tartott az egyenlőtlen küzdelem. Mi 185-en voltunk egy kisöbű ágyúval, egy aknavetővel és nyolc géppuskával a kézi fegyvereken kívül. A több mint négyezer jól felfegyverzett német katonát csatahajók, tüzérség és repülőgépek támogatták. Támadásba lendültek a náci tengerészrohamosztagok is. Egymást érték a szüntelenül ismétlődő rohamok. Az utasítás szerint legalább 12 órán át kellett volna kitartanunk, mert a felsőbb vezetés ekkor még remélte, hogy Franciaország és Anglia közbeavatkozik. Ebből persze nem lett semmi. És mi hét napig tartottunk ki... Michal Gawlicki elhallgat. Nézi a hajó keltette hullámok pusztulását a csatorna kővel kirakott partján. Hátat fordít a szélnek, cigarettára gyújt, aztán így folytatja: — A hatodik napon egy benzintartályokból álló szerelvényt próbáltak begurítani a félszigetre a németek azzal a céllel, hogy az ágyútűzzel felgyújtott benzinben égjenek el állásaink és mi magunk is. A tűz ellen tűzzel, fegyvertűzzel védekeztünk. Meghiúsult a hitleristáknak ez az elképzelése is. A hetedik nap reggelén még sikerült visszavernünk egy náci rohamot, de aztán ... — Gawlicki eldobja a cigarettavéget és a vizes homokba tapossa. — Ezen a terepen — mutat körül — kevés lehetőség volt a rejtőzésre. Az erődítmények romokban hevertek, fegyvereink egy része megsemmisült, a lőszer fogytán volt, összeköttetésünk megszakadt, segítséget sehonnan sem kaptunk, halottaink és sebesültjeink voltak. Szemben velünk pedig hatalmas náci túlerő... Hét nap és hét éjszakát tartó szakadatlan harc után véget ért itt, a Westerplatten a háború. De csak néhány évre! Mert 1945 tavaszán az Uralban gyártott harckocsikon lengyel katonák törtek be a félszigetre és megtisztították a németektől ezt a kicsiny lengyel területet is, ahol először folyt a második világháború kezdetén a lengyel katonák vére a nácik ágyútüzében. — Nézze! — mutat az ősz hajú veterán az emlékmű felé. — Ez a harckocsi Moszkvából verekedte ide magát és migránstalapzatra állítottuk. Az itt harcoló lengyel harckocsizó egység pedig a „Westerplatte hősei” nevet viseli azóta is... A harckocsit virágágyak veszik körül és előtte márványlap őrzi azok nevét, akik Itt áldozták életüket a lengyel népszabadságáért. Iskolás gyerekek és felnőttek, lengyelek és külföldiek látogatnak szinte a nap minden órájában az emlékműhöz. Virágot hoznak és rövid időre megállnak a márványtábla előtt. Hangtalanul olvassák a rávésett neveket, csak az ajkuk mozog. Michal Gawlicki szerényen, kézben tartott kalappal áll kissé távolabb egy tölgyfa alatt Ahol állok, az a Westerplatte. Harminc holdnyi sárga homok fákkal, bokrokkal, gyér fűvel és emlékművel. A népi Lengyelország egyik zarándokhelye. Aki mellettem áll, Michal Gawlicki, a lengyel hadsereg egykori őrmestere. Amit elmondott, az történelem. Oravec János Az Eiffel-toronytól a Schwarzwaldig III. SERI A világ minden táján találkozhatunk a Renault személygépkocsikkal. Azt azonban már kevesen tudják, hogy a Renault nemcsak személygépkocsik gyártásával foglalkozik, hanem a legkülönbözőbb üzemek tervezésével és építésével is. Az 1967. év elején aláírt szerződésben, amely szerint Győrött a MAN-licenc alapján hathengeres, 200—230 HP-s Diesel-motort készítő gyárat építenek, a Renault cég is érdekelt. Pontosabban a francia nemzeti konszern tervező vállalata. Párizs mellett, Melmaisonban található a Renault tervező intézete, a SERI, teljes francia nevén: a Societé d’ etudes et de realisations industrielles Renault engineering. A korszerű intézet sokágú tevékenységet végez. A leendő győri Diesel-motorgyártó üzemmel összefüggő magyar—francia—NSZK üzletnek műszaki tervező tevékenységében a SERI az első számú külföldi partner. Ez az alább következő beszélgetésből válik teljesen világossá. — A SERI — magyarázza Leher Serge, az intézet külkereskedelmi igazgatóságának helyettes vezetője — az üzletkötés francia lebonyolításának első számú irányítója. Mi végezzük a gyártó berendezések tervezési munkáit, és a tervek alapján készülő gépeket mi rendeljük a konszern boulogne—billancourt-i gyárától. Az elkészült gépsorok Győrbe szállítása és az ottani üzembehelyezés is természetesen a mi feladatunk. — Mikor kezdődött és jelenleg hol tart a győri üzem tervezése? — Lehet, hogy hihetetlen — hangzik Leher Serge válasza —, de a tervezés előkészítése már a szerződés aláírása előtt megkezdődött. A Pertsistemmel a szükséges tervezési időt és a készültség ütemét már a tárgyalások idején elkészítettük. Ennyi kockázatot szükséges vállalni. Bár ezt mi nem is tartottuk rizikónak — teszi hozzá. — Biztosra vettük, hogy ajánlatunkat a győri gyár vezetősége elfogadja. — A SERI szerződésben azt vállalta, hogy a 200—230 HP-s Diesel-motorból évente, egy műszakos tevékenységgel a győri gyár 13—14 ezret készíthet. A szükséges 10 százalékos pótalkatrész folyamatos készítésére is alkalmas lesz a gépi berendezés kapacitása. Évi 14 000 200—230 HP-s Dieselmotor kifizetődővé teszi a technika korszerű alkalmazását. — A SERI bizonyosan számos exportüzletet kötött már. Ezek közé tartozik a magyarországi is. Erre vonatkozik a következő kérdésem: Mi a magyarországi üzletkötésről a véleménye? A SERI Magyarországot fejlett és gazdaságilag stabil országnak tekinti. Nemcsak a SERI tervezővállalat véleménye ez, hanem az érdekelt francia biztosítási intézeté is. Csak a gazdaságilag stabil, iparilag fejlett országokkal kötött üzlet élvezi a legalacsonyabb, egyszázalékos biztosítási rátát. — A SERI, ahogy a tájékoztatóban hallottam, számos országgal van kapcsolatban. Ezért érdekelne, hogy egész tevékenységében milyen arányú a győri gyár tervezése és a gépeknek a készítése? Leher Serge erre a kérdésre is készséggel felelt: — A győri motorgyárért a magyar állam 110 millió 449 ezer francia frankot fizet. Ebből a francia Renault SERI 69 millió frank értékű tervezői és gépszállítói kötelezettséget vállal. Ez a SERI tervező egész évi forgalmának 20 százaléka és egyesztendei exportjának 40 százaléka. Az adatok tehát önmagukért beszélnek annak igazolására, hogy van okunk a szerződés gondos teljesítésére, a magyarországi partner szükségleteinek megfelelő kielégítésére. Lányai Sándor A SERIEV trrvezíti Renault Ilsinc 11 i új gyár bejárati homlokzata. A jugoszláv külügyminiszter Washingtonban Marko Nikezics jugoszláv külügyminiszter szerdán Washingtonba érkezett. Johnson elnök szerda este fogadta Tito jugoszláv elnök különmegbízottját, aki átadta a Fehér Házban a jugoszláv köztársasági elnök személyes üzenetét. A Johnson—Nikezics megbeszélés több mint egy órán át tartott, közleményt nem adtak ki. Hetvenkét kisdiák Először nagyon könnyűnek és bizakodónak ígérkezett ez a riport. Itt a tanév, pontos szabályok határolják körül az igazgatók, nevelők kötelességeit, s a létszámok és jelentkezési időpontok zárt rendszerében úgy tűnt, csak le kell írni, hogy mi van. Aztán a legidőszerűbb feladat: a szakrendszerű oktatás is biztatónak látszott a megye legfrissebb, immár negyedik általálános iskolai diákotthonának malterillatú falai között. Az új falak illata egyébként is valahol rokon a bizakodás érzetével: új házban nehéz dolog nem bizakodni. Ahogy itt Szentlőrincen Déri Antal iskolai és Kovács Nándor kollégiumi igazgató átlépdelt velem a szétrakott vakolókanalak és parkettaszélek bokrain, láttam a hálótermeket, ahol a káni, goricai gyerekek cserépkályhák melegében alszanak majd, az ebédlőt, a melegvízbojleres mosdót. — Hány gyerekük lesz? — kérdem Kovács Nándort. — Száz férőhelyünk van, ötven lány és ötven fiú részére. De csak 72 gyerekre számítunk Aranyosgadányból, Dinnyeberkiből, Kánból, Goricáról, aztán Siklósbodonyból, meg a sásdi járás déli községeiből. Közben megérkezik a 160 ezer forintos szállítmány, ágyak, ágynemű van benne, ezt nem kell hazulról hozni. A gyerekek csak ruhát és tanszereket, könyvet hoznak. — Az étkeztetés? — Naponta négyszer, reggel, tíz órakor, délben és este. Egy gyerek napi élelmezési normája 13 forint. Ebből már jó ellátást lehet biztosítani, hetente háromszor lesz főételként hús. Persze fontos kérdés, hogy mindez mibe kerül. Déri Antal és Kovács Nándor gyors számvetést végez: — Egy gyerekre havonta 1400—1600 forintot költ az állam. Nagy pénz ez, sokba kerül a szakosított oktatás érdekében létrehozott kollégium. Ehhez jön még a szülőktől kapott térítés, ami 50. L