Dunántúli Napló, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-01 / 206. szám

2-------------­ ÚJ TANÉV (Folytatás az 1. oldalról) házra. A világért sem általá­­nosítünk, de sok szülő fellé­­legzik ilyenkor szeptember elején. Azt gondolja átadta gyermekét az iskolának, át­­adta a nevelést, az ellenőr­­zést, a felelősséget. Most mindjárt az elején, a tanév­­nyitás és az első szülői ét­­kezleteken kell elmondani a szülőknek, hogy semmit sem adhattak át, csak megosztot­­ták a tanítás, a nevelés fel­­adatát és felelősségét az is­­kolával, másképp szólva, a társadalom a maga és az egyén érdekében magára váll­­­alja azt a többletet, amit csak szervezett keretek kö­­zött, intézményesen lehet megoldani,­­ az iskolai ok­­tató-nevelő munkát. Nagyon sok szülő csak ak­­kor keresi fel az iskolát, ha „­aj van”. Ilyenkor megy a nevelőhöz, panasszal fordul fűhöz-fához, bibliai átkokat szór nevelőre, iskolára, okta­­tási rendszerünkre, mert sze­­rinte mindenki hibás, felelős a „baj”-ért, csak ő nem,­­ ő az áldozat. Persze nagyon sok szülő valóban áldozat, mégpedig saját felelőtlensé­­gének, kötelességmulasztásá­­nak áldozata, amihez hozzá­­járulhat más­ok, az iskola kötelességmulasztása is. Az iskolának és a szülői háznak közös célkitűzései, közös feladatai vannak. Az intenzív kapcsolat, a szoros kontaktus nélkülözhetetlen, még csak a szülői értekezle­­tekre sem korlátozódhatnak, — a tanuló, a szülő, az isko­­la, a társadalom érdekében rendszeres beszélgetésekre, konzultációkra van szükség, amik kiterjesztik az iskolai munka hatékonyságát, de a szülői ház nevelési eredmé­­nyességét is. Az iskolai és a családi ne­­velésnek nélkülözhetetlen társadalmi segítőtársa a KISZ, és az úttörőmozgalom. Munkájukat nehezen tud­­atjúnk túlértékelni. A világ­­­nézeti és erkölcsi nevelésben olyan feladat hárul az ifjú­­sági szervezetre, amit mással nem pótolhatunk és ami egy­­ben meghatározza a KISZ és az úttörő­ mozgalom fele­­lősségét is. E felelősség nagy, de egyben megtisztelő is,­­ segíteni a pártnak, az iskolá­­nak, a szülői háznak az if­­júság szocialista nevelésében, a tudatformálás hallatlanul bonyolult tevékenységében. A párt ifjúsági szervezete képes megoldani feladatát, de joggal elvárhatja, hogy az iskola, a szülői ház igényelje segítségét, méltányolja mun­­káját, eredményeit. Mindket­­tő törekedjen összehangolni nevelési célkitűzéseit, gya­­korlatát a KISZ-szel, illetve az úttörő­ csapatokkal, mert enélkül sem az iskola, sem a szülői ház lényeges előreha­­ladást nem érhet el a neve­­lésben. Jó ezt tudni a szü­­lőknek, az iskolának, mert különösen a középiskolákban fiataljainkat ,minden más ifjúsági rétegnél intenzívebb nevelési hatások érik, ugyan­­akkor az átmeneti kor konf­­liktusaival szemben ez a leg­­kevésbé felvértezett korosz­­tály”. (KISZ KB irányelvei). Most még időben vagyunk, van időnk még egyszer jól átgondolni oktatási, nevelési feladatainkat, összehangolni a munkát az iskola, a szülői ház, az ifjúsági szervezet és a tanuló ifjúság között. Bí­­zunk abban, hogy a most kezdődő tanév diáknak, szü­­lőnek és pedagógusnak egy­­aránt örömökben, eredmé­­nyekben gazdag munkáséve lesz. Csorba Tivadar Adeni jelentés A Nemzeti Felszabadítási Front szerda este bejelentet­­te, hogy ellenőrzése alá vett egy, az adeni államhatártól mintegy 890 méterre fekvő községet. Egy másik adeni hír szerint a Flosy vissza­­vonta kedden kiadott három­­napos sztrájkfelhívását. napló Tovább folyik a szabadságharcosok offenzívája Vietnami jelentések A saigoni amerikai főhadi­szállás szóvivője szerint a fővárostól 22 kilométernyire északra szerdán az amerikai 25. hadosztály helikopteren szállított egységei ellen a szabadságharcosok rajtaütés­­szerű támadást intéztek, amelynek során nyolc ameri­­kai katona meghalt és 34 megsebesült. Csütörtökre vir­­radó éjjel a felszabadító had­­sereg aknával lőtte a Sai­­gon­tól 160 kilométernyire ke­­letre fekvő Phan Tiehiet tar­­tományi székhelyet. Az amerikai légierő szer­­dán Hoa Lac repülőterét, az északvietnami három Mig­­támaszpont egyikét támadta. Hanoi közlés szerint a VDK felett szerdán a polgárőrség lelőtt egy amerikai repülő­­gépet A saigoni amerikai parancs­­nokság közlése szerint a dél­­vietnami demilitarizált öve­­zet közelében az amerikai lé­gierő szerdán két vadász­­bombázóját elvesztette. Az egyiknek a pilótáját megta­­lálták, a másikat eltűntnek nyilvánították. Az amerikai parancsnokság csütörtökön kiadott heti ösz­­szefoglaló jelentésében közöl­­te a hivatalos adatokat az amerikaiak veszteségeiről au­­gusztus 21 és 26 között. Az adatok szerint a katonai mű­­veletekben 125 amerikai meg­­halt, 1078 megsebesült és 27 eltűnt. Az előző héten a ha­­lottak száma 108, a sebesül­­teké 883 volt. A dél-vietnami kormánycsapatok 101 kato­­nája halt meg ugyanezen idő alatt és 367 megsebesült A jelentés szerint a háború kez­­dete óta elszenvedett ame­rikai veszteség 12 730 halott és 78 591 sebesült. * Csütörtökön Hanoiban tu­za­­szőr is légiriadót rendeltek­ el, mivel amerikai repülőgé­­pek 30—50 kilométer távol­­ságra közelítették meg a fő­­várost — jelenti a TASZSZ. Az állandó légiriadók ellené­­re a város lakossága nyu­­godt, és a szokott módon vég­­zi munkáját. Truong Chinh a VDK nem­­zetgyűlése elnökségének el­­nöke szerdán fogadást adott a jelenleg Hanoiban tartóz­­kodó Stékely Carmichael tisz­­teletére.­ A fogadáson, ame­­lyen részt vett az Afroázsiai Szolidaritási Szervezet VDK- beli bizottságának elnöke is a vendég és a vendéglátó kölcsönösen méltatta a viet­­nami nép és a négerek bá­­tor harcát az amerikai im­­perializmus ellen. Áttekinthetetlen a nigériai helyzet A nigériai hadihelyzetről érkező jelentések — a har­­coló felek ismertetése alap­­ján — továbbra is ellent­­mondóak. A lagosi rádió csütörtöki jelentésében arról ad hírt, hogy a nigériai légierő bom­­batámadása következtében használhatatlanná vált a be­­nini repülőtér. A biafrai erők B—26-os gépei innen száll­­tak fel bombatámadásaik végreha­j­tására. Ugyanakkor az enngi rá­dió csütörtöki adásában nem tesz említést a repülőtér bom­­bázásáról. A biafraiak által indított szárazföldi és légi offenzíva eredményeképp — a rádió jelentése szerint — Nsukka térségében szétrom­­bolták az ellenfél aknavető­­állásait és súlyos károkat okoztak a különböző anyag­­raktárakban is. A rádió ismé­­telten cáfolta azokat a jelen­­téseket, amelyek szerint kül­­földi zsoldosok harcolnak a biafraiak soraiban. 1960 SZEPTEMBER V így kezdődött... Ma 28 éve tört ki a második világháború: a fasiszta Németország orvul megtámadta Lengyelországot Ami előttem van, az a ten­­ger. A Balti tenger. A part közelében, ahol véget ér a hullámok élete, sötétzöld, a távolban, ahol néhány fehér hajó mozdulatlannak tűnik, sötétlila a víz. Az erős szél esőcseppeket vág a homlo­­komra, az arcomra és „mű­­repülésre” kényszeríti a han­­gos sirály sereget. Ahol állok, az a „Wester­­platte. Kis félsziget a gdanski öbölben, a kikötő bejáratá­­nál. A tenger és a kikötő­­csatorna határolja. Csak egy kétszáz méter széles földsáv köti össze a várossal, Gdansk­­kal. A Westerplatte 30 hold­­nyi sárga homok, fákkal, bokrokkal, gyér fűvel, és még valami... Aki mellettem áll, közép­­termetű, erős testalkatú, ősz ember. Michal Gawlicki, a lengyel hadsereg egykori őr­­mestere. Most 68 esztendős. Kabáthajtókáját magas kato­­nai kitüntetés díszíti. Bár szi­­tál az eső, fekete kalapját kezében tartja. Amit elmond, az történe­­lem. — Huszonnyolc évvel eze­­lőtt is ilyen borús sötét volt az ég, mint most. Csak akkor 1939. szeptember 1-én nem esőre, hanem háborúra éb­­redtünk. Olyan háborúra, amilyen még a világtörténe­­lemben nem volt. És ennek a háborúnak az első ágyú­­lövése minket, lengyel kato­­nákat ért itt, Westerplatten. Augusztus 25-én, amikor a gdanski kikötőbe érkezett a Schleswig-Holstein nevű né­­met páncélos hajó úgyneve­­zett „udvariassági” látogatás­­ra, még nem sejtettünk sem­­mit. Itt zárta le a csatornát — mutat az ősz veterán egy nem is távoli pontra, ahol most séta-, kiránduló- és ke­­reskedelmi hajók úsznak el egymás mellett. — Aztán eltelt néhány nap és 1939. szeptember 1-én, 4 óra 35 perckor eldördültek a német csatahajó ágyúi. A második világháború első grá­­nátjai itt, a Westerplatten robbantak. Ezután hét napon át tartott az egyenlőtlen küz­­delem. Mi 185-en voltunk egy kisöbű ágyúval, egy aknave­­tővel és nyolc géppuskával a kézi fegyvereken kívül. A több mint négyezer jól felfegyver­­zett német katonát csataha­­jók, tüzérség és repülőgépek támogatták. Támadásba len­­dültek a náci tengerész­­rohamosztagok is. Egymást érték a szüntelenül ismétlő­­dő rohamok. Az utasítás sze­­rint legalább 12 órán át kel­­lett volna kitartanunk, mert a felsőbb vezetés ekkor még remélte, hogy Franciaország és Anglia közbeavatkozik. Ebből persze nem lett semmi. És mi hét napig tartottunk ki... Michal Gawlicki elhallgat. Nézi a hajó keltette hullá­­mok pusztulását a csatorna kővel kirakott partján. Hátat fordít a szélnek, cigarettára gyújt, aztán így folytatja: — A hatodik napon egy benzintartályokból álló sze­­relvényt próbáltak beguríta­­ni a félszigetre a németek azzal a céllel, hogy az ágyú­­tűzzel felgyújtott benzinben égjenek el állásaink és mi magunk is. A tűz ellen tűz­­zel, fegyvertűzzel védekez­­tünk. Meghiúsult a hitleris­­táknak ez az elképzelése is. A hetedik nap reggelén még sikerült visszavernünk egy náci rohamot, de aztán ... — Gawlicki eldobja a cigaret­­tavéget és a vizes homokba tapossa. — Ezen a terepen — mutat körül — kevés lehető­­ség volt a rejtőzésre. Az erő­­dítmények romokban hever­­tek, fegyvereink egy része megsemmisült, a lőszer fogy­­tán volt, összeköttetésünk megszakadt, segítséget sehon­nan sem kaptunk, halottain­k és sebesültjeink voltak. Szem­­ben velünk pedig hatalmas náci túlerő... Hét nap és hét éjszakát tartó szakadat­­lan harc után véget ért itt, a Westerplatten a háború. De csak néhány évre! Mert 1945 tavaszán az Uralban gyártott harckocsikon lengyel katonák törtek be a félszi­­getre és megtisztították a né­­metektől ezt a kicsiny len­­gyel területet is, ahol elő­­ször folyt a második világ­­háború kezdetén a lengyel katonák vére a nácik ágyú­­tüzében. — Nézze! — mutat az ősz hajú veterán az emlékmű felé. — Ez a harckocsi Moszk­vából verekedte ide magát és mi­gránstalapzatra állítottuk. Az itt harcoló lengyel harc­­kocsizó egység pedig a „Wes­­terplatte hősei” nevet viseli azóta is... A harckocsit virágágyak ve­­szik körül és előtte márvány­­lap őrzi azok nevét, akik Itt áldozták életüket a lengyel nép­­szabadságáért. Iskolás gyerekek és felnőttek, len­­gyelek és külföldiek látogat­­nak szinte a nap minden órájában az emlékműhöz. Vi­­rágot hoznak és rövid időre megállnak a márványtábla előtt. Hangtalanul olvassák a rávésett neveket, csak az aj­­kuk mozog. Michal Gawlicki szerényen, kézben tartott kalappal áll kissé távolabb egy tölgyfa alatt Ahol állok, az a Wester­­platte. Harminc holdnyi sár­­ga homok fákkal, bokrokkal, gyér fűvel és emlékművel. A népi Lengyelország egyik zarándokhelye. Aki mellettem áll, Michal Gawlicki, a len­­gyel hadsereg egykori őrmes­­tere. Amit elmondott, az tör­­ténelem. Oravec János Az Eiffel-toronytól a Schwarzwaldig III. SERI A világ minden táján talál­­kozhatunk a Renault személy­­gépkocsikkal. Azt azonban már kevesen tudják, hogy a Renault nemcsak személygép­­kocsik gyártásával foglalko­­zik, hanem a legkülönbözőbb üzemek tervezésével és építé­­sével is. Az 1967. év elején aláírt szerződésben, amely szerint Győrött a­ MAN-licenc alap­­ján hathengeres, 200—230 HP-s Diesel-motort készítő gyárat építenek, a Renault cég is ér­­dekelt. Pontosabban a fran­­cia nemzeti konszern tervező vállalata. Párizs mellett, Melmaison­­ban található a Renault ter­­vező intézete, a SERI, teljes francia nevén: a Societé d’ etudes et de realisations in­­dustrielles Renault enginee­­ring. A korszerű intézet sok­­ágú tevékenységet végez. A leendő győri Diesel-motor­­gyártó üzemmel összefüggő magyar—francia—NSZK üzlet­­nek műszaki tervező tevé­­kenységében a SERI az első számú külföldi partner. Ez az alább következő beszélge­­tésből válik teljesen világossá. — A SERI — magyarázza Leher Serge, az intézet külke­­reskedelmi igazgatóságának helyettes vezetője — az üzlet­­kötés francia lebonyolításának első számú irányítója. Mi vé­­gezzük a gyártó berendezések tervezési munkáit, és a ter­­vek alapján készülő gépeket mi rendeljük a konszern bou­­logne—billancourt-i gyárától. Az elkészült gépsorok Győrbe szállítása és az ottani üzem­­behelyezés is természetesen a mi feladatunk. — Mikor kezdődött és je­­lenleg hol tart a győri üzem tervezése? — Lehet, hogy hihetetlen — hangzik Leher Serge válasza —, de a tervezés előkészítése már a szerződés aláírása előtt megkezdődött. A Pert­sistem­­mel a szükséges tervezési időt és a készültség ütemét már a tárgyalások idején elkészí­­tettük. Ennyi kockázatot szük­­séges vállalni. Bár ezt mi nem is tartottuk rizikónak — teszi hozzá. — Biztosra vettük, hogy ajánlatunkat a győri gyár ve­­zetősége elfogadja. — A SERI szerződésben azt vállalta, hogy a 200—230 HP-s Diesel-motorból évente, egy műszakos tevékenységgel a győri gyár 13—14 ezret készít­­het. A szükséges 10 százalékos pótalkatrész folyamatos készí­­tésére is alkalmas lesz a gépi berendezés kapacitása. Évi 14 000 200—230 HP-s Diesel­­motor kifizetődővé teszi a technika korszerű alkalmazá­­sát. — A SERI bizonyosan szá­­mos exportüzletet kötött már. Ezek közé tartozik a magyar­­országi is. Erre vonatkozik a következő kérdésem: Mi a ma­­gyarországi üzletkötésről a vé­­leménye? A SERI Magyarországot fej­lett és gazdaságilag stabil or­­szágnak tekinti. Nemcsak a SERI tervezővállalat vélemé­­nye ez, hanem az érdekelt francia biztosítási intézeté is. Csak a gazdaságilag stabil, iparilag fejlett országokkal kö­­tött üzlet élvezi a legalacso­­nyabb, egyszázalékos biztosí­­tási rátát. — A SERI, ahogy a tájé­­koztatóban hallottam, számos országgal van kapcsolatban. Ezért érdekelne, hogy egész tevékenységében milyen ará­­nyú a győri gyár tervezése és a gépeknek a készítése? Leher Serge erre a kérdés­­re is készséggel felelt: — A győri motorgyárért a magyar állam 110 millió 449 ezer francia frankot fizet. Eb­­ből a francia Renault SERI 69 millió frank értékű terve­­zői és gépszállítói kötelezett­­séget vállal. Ez a SERI ter­­vező egész évi forgalmának 20 százaléka és egyesztendei ex­­portjának 40 százaléka. Az adatok tehát önmagukért be­­szélnek annak igazolására, hogy van okunk a szerződés gondos teljesítésére, a ma­­gyarországi partner szükség­­leteinek megfelelő kielégítésé­­re. Lányai Sándor A SERI­EV­­ trrvezíti Renault Ilsinc 11 i új gyár bejárati homlokzata. A jugoszláv külügyminiszter Washingtonban Marko Nikezics jugoszláv külügyminiszter szerdán Wa­­shingtonba érkezett. Johnson elnök szerda este fogadta Tito jugoszláv elnök külön­­megbízottját, aki átadta a Fehér Házban a jugoszláv köztársasági elnök személyes üzenetét. A Johnson—Nikezics meg­­beszélés több mint egy órán át tartott, közleményt nem adtak ki. Hetvenkét kisdiák Először nagyon­ könnyű­­nek és bizakodónak ígérkezett ez a riport. Itt a tanév, pon­­tos szabályok határolják körül az igazgatók, nevelők köteles­­ségeit, s a létszámok és jelent­­kezési időpontok zárt rend­­szerében úgy tűnt, csak le kell írni, hogy mi van. Aztán a legidőszerűbb feladat: a szak­­rendszerű oktatás is biztató­­nak látszott a megye legfris­­sebb, immár negyedik általá­­lános iskolai diákotthonának malterillatú falai között. Az új falak illata egyébként is valahol rokon a bizakodás érzetével: új házban nehéz dolog nem bizakodni. Ahogy itt Szentlőrincen Déri An­­tal iskolai és Kovács Nándor kollégiumi igazgató átlépdelt velem a szétrakott vakolóka­­nalak és parkettaszélek bok­­rain, láttam a hálótermeket, ahol a káni, goricai gyerekek cserépkályhák melegében al­­szanak majd, az ebédlőt, a melegvízbojleres mosdót. — Hány gyerekük lesz? — kérdem Kovács Nándort. — Száz férőhelyünk van, ötven lány és ötven fiú részé­­re. De csak 72 gyerekre szá­­mítunk Aranyosgadányból, Dinnyeberkiből, Kánból, Go­­ricáról, aztán Siklósbodonyból, meg a sásdi járás déli közsé­­geiből. Közben megérkezik a 160 ezer forintos szállítmány, ágyak, ágynemű van benne, ezt nem kell hazulról hozni. A gyerekek csak ruhát és tan­­szereket, könyvet hoznak. — Az étkeztetés? — Naponta négyszer, reg­­gel, tíz órakor, délben és este. Egy gyerek napi élelmezési normája 13 forint. Ebből már jó ellátást lehet biztosítani, hetente háromszor lesz főétel­­ként hús. Persze fontos kérdés, hogy mindez mibe kerül. Déri An­­tal és Kovács Nándor gyors számvetést végez: — Egy gyerekre havonta 1400—1600 forintot költ az állam. Nagy pénz ez, sokba kerül a szakosított oktatás érdekében létrehozott kollé­­gium. Ehhez jön még a szü­­lőktől kapott térítés, ami 50. L

Next