Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)
1983-05-17 / 135. szám
1983. május 17., kedd Krakkóban járt a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa Háromnapos kinttartózkodás után hétfőn hajnalban visszaérkezett Krakkóból a Pécsi Nevelők Háza kamarakórusa. Utazásukkal a krakkói Jagelló Egyetem akadémiai kórusa meghívásának tettek eleget. Az egyetem 45 tagú férfikórusa fennállásának 105. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeket, ezen vett részt a pécsi együttes több lengyel és egy spanyol énekkarral közösen. A hivatalos program keretében a pécsi kórus már pénteken délután, megérkezésük után csaknem azonnal, részt vett a vendégkórusok hangversenyén, a Jagelló Egyetem központi épületében. Itt a magyar együttesen kívül Wroclaw, Bialstok és Lodz városok egyetemi kórusai, valamint egy spanyolországi vegyeskar, a Manuel Iradierről elnevezett baszk kórus adta elő műsorát. A Nevelők Háza Kamarakórusa szabad idejében megtekintette a történelmi levegőjű város néhány nevezetességét. A Jagelló Egyetem épületében —, amely a század elején épült neogótikus stílusban —, koncertjük színhelyén, a rektori aula falán, valamint a közeli Szent Anna utcában lévő régi épületben több márványtábla hirdeti az évszázadok során itt tanuló néhány ezer magyar diák emlékét. A krakkói egyetem elődjét, a Krakkói Akadémiát Közép-Európa második legrégibb egyetemét Nagy Kázmér alapította 1364-ben. Ezt építtette át Jadwiga (Hedvig) királynő — Nagy Lajos lengyel—magyar király lánya — gótikus stíusban. Ez az épület, a Collegium Maius lett a XVI. században a közép-európai humanista művelődés egyik központja, ahol ebben a században sokmagyar diák is tanult. (Egyebek közt Nagyszombati Márton humanista költő, Sylvester János író, az Újszövetség neves fordítója, Benczédy Székely István és sokan mások.) A pécsi kórus vasárnap délben egyórás koncertet adott a Wawel-székesegyházban. A Várnában vendégszereplő Villái Aurél helyett az együttest ifj. Dobos László vezényelte. A hangverseny után a Nevelők Háza Kamarakórusának tagjai fölkeresték a királyi kripták folyosóján Báthori István erdélyi fejedelem és lengyel király magányos szarkofágját, s előtte fölsorakozva elénekelték a magyar Himnuszt. A kórus és kísérői a kora délutáni órákban indultak haza Lengyelországból. W. E. Dunántúli naplók Háromnyelvű tanácskozás Nemzetiségi küldöttválasztó gyűlés Mohácson A kiírt időpontra, 7 órára gyakorlatilag megérkezett mindenki, aki fontosnak tartotta, hogy Mohácson részt vegyen a délszláv és a német nemzetiségi küldöttválasztó gyűlésen — csak az elnökség foglalt helyet jó húsz perccel később. Jobban idősebbek, középkorúak, s néhány egészen ifjú is ült a Bartók Béla Művelődési Központ nagytermében — közel százan. Pedig Mohácson a magát délszláv nemzetiségűnek vallók száma 1200 körül van, a németeké pedig ennél is több, ezerötszáz, a mohácsi lakosság 6, illetve 8 százaléka. A tegnap tartott közös küldöttválasztó gyűlésen, melyen többek között részt vett Borsos János, az MSZMP Mohács városi Bizottság első titkára is, Csepreghy Ferenc, a Hazafias Népfront városi elnöke számolt be a legutóbbi kongresszusoktól eltelt öt év munkájáról. Beszámolójának bevezetőjében általában szólt a Magyar Népköztársaság nemzetiségi politikájáról, arról, hogy e politika jegyében a nemzetiségiekkel kapcsolatos megoldatlan kérdéseink nincsenek. Beszámolója további részében azokról az eseményekre, tényekre hívta fel a megjelentek figyelmét, melyek e politika megvalósítása során jelentkeztek: báziskönyvtárakról, klubokról, öntevékeny csoportokról, a művelődés és a tanulás anyanyelvi lehetőségeiről. Mohácsod például öt nemzetiségi óvodában háromszáznegyvenhárom gyerek anyanyelvén gyarapodik szellemiekben is, s az általános iskolákban több mint hétszázan tanulják anyanyelvüket. A beszámolót — melyet magyarul tartott a szónak — kökövető vitában az első felszólaló anyanyelvén, szerb-horvátul szólt a megjelentekhez, s a mohácsi gimnáziumi anyanyelvoktatás szükségéről szólt. A következő felszólaló, Mándity Mária, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára is az anyanyelvi oktatás gondjairól beszélt, majd megemlékezett a szövetség tavaly elhunyt mohácsi származású főtitkáráról, akinek emléke előtt egyperces néma vigyázzállással tisztelgett a gyűlés. A következő hozzászóló, Kerner Ferenc, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének főmunkatársa is anyanyelvén beszélt, majd egy német származású, immár magyarul arról, hogy a nemzetiségiek anyanyelve és az anyaország irodalmi nyelve nem feltétlenül azonos, s hogy a fiatalok egyre kevésbé beszélik a táj-anyanyelvet. Az értekezleten öt küldöttet választottak a délszláv, és nyolc küldöttet a német nemzetiségi szövetség kongresszusára, majd a művelődési ház és a Széchenyi téri Általános Iskola nemzetiségi csoportjai adtak műsort. B. L. A könnyelműség áldozatai Nagyobb figyelmet a fürdőlő gyermekekre! A meleg, napsütéses hétvégén sokan töltötték családjukkal pihenőnapjukat a szabadban, a strandokon. A nyár ugyan még csak ízelítőt adott forróságából, de máris tragédiákhoz vezetett, hogy sokan figyelmetlenné váltak. A miskolctapolcai strandon fürdőzés közben a vízbe fulladt Szabó Sándor 7 éves tanuló, helyi lakos, s ugyancsak strandolás közben lelte halálát a hajdússzoboszlói gyógyfürdő medencéjében Egri Róbert négyéves, hajdúszoboszlói kisgyermek. Mindkét baleset körülményeinek tisztázására, és a felelősség megállapítására a rendőrség vizsgálatot indított. Szolnok megyében is volt áldozata a strandolásnak. Kisköre külterületén a Tiszában fürdött és vízbe fulladt Sallai János 19 éves gépkezelő, abádszalóki lakos. Elsősorban a felnőttek meggondolatlansága miatt, a kellő körültekintés híján történhetnek meg az ilyen tragédiák ■— figyelmeztetnek a vizsgálatok tényei. Ez még csak az első igazán meleg, fürdőzésre alkalmas hétvége volt, a valódi strandszezon csak ez után következik. Nagyobb körültekintéssel, figyelemmel elkerülhetők ezek a gyermekbalesetek. II családi életre nevelés szerves része Nagy türelemmel, gondosan választják ki a megfelelő ruhadarabokat, s öltöztetik fel a babát a kislányok. A IV. nemzetközi karmesterverseny győztesei Vasárnap, a késő esti órákban díjkiosztó gálaesttel ért véget a Zeneakadémián a Magyar Televízió IV. nemzetközi karmesterversenye. A százezer forintos első díjat Craig Zerbe (Egyesült Államok) nyerte, a nyolcvanezer forintos második díjat Andreas Weiss (Német Szövetségi Köztársaság), a hatvanezer forintos harmadik díjat Robert Houlihan (Írország), aki egyúttal a közönségdíjat is megkapta. A versenyen negyedik helyezést a magyar Ligeti András ért el, aki Vas megye Tanácsának különdíjában is részesült Szokolay Sándor Concerto című művének dirigálásáért. Ötödik lett Wolfgang Rögner (Német Demokratikus Köztársaság), hatodik pedig Oliver Dohnányi (Csehszlovákia). Nagy forgalmat bonyolít le a Gelka Diana téri szervize a kertvárosi piac szomszédságában. A profilbővítést követően a hűtőgépek javítása mellett háztartási kisgépeket, rádiót, tévét, különféle hangtechnikai berendezéseket, mosógépet, villanytűzhelyet is javítanak. Fotó: Proksza László Úttörők csecsemőápolási versenye Fiúk is részt vettek rajta 1973 óta a családi életre nevelés egyik programjaként rendszeresen megszervezik Baranya megye általános iskoláiban a csecsemőápolási tanfolyamot. A fakultatív órákra egyegy iskolában általában 15—20 jelentkező akad. Mintegy a tanfolyam zárásaként a legügyesebb tanítványok helyi járási és megyei vetélkedőkön mérhetik össze tudásukat év végén. Az idei megyei döntőt tegnap rendezte meg a Magyar Vöröskereszt Baranya megyei vezetősége a pécsi Szabó István Úttörőházban. A csecsemőfürdetés pelenkázás, öltöztetés, táplálás elméleti és gyakorlati tudnivalóiból vizsgáztak a gyerekek. — Otthon is ilyen lelkesen segédkeztek a kisgyermekek ápolásában? — kérdeztük a görcsönyből étkezett csapat tagjait. — Sajnos, nincs mindegyikünknek kistestvére otthon — mondja Gyenes Ilona — de mindannyian nagyon szeretjük a gyerekeket, és ha mód van rá, az ápolásukban is részt veszünk. — Ki ne szeretné etetgetni, öltöztetni ezeket a selymes bőrű, párnás talpú aranyos kis csöppségeket? — kérdezi Ignácz Hajnalka. — Nekünk igazi gyakorlati oktatásban is részünk volt az egész éves tanfolyamon nem csak „babáztunk”. Eljártunk a hetenként tartott községi csecsemőápolási tanácsadásra, ahol belekóstolhattunk az igazi ápolásba. A hetedik—nyolcadikos tanulók életkori sajátossága, hogy a fiúk és lányok erősen elkülönült csoportokat alkotnak, s a fiúk mélységes megvetéssel, fölényes cinizmussal szemlélik a lányok ösztönös anyai megnyilvánulásait. Furcsamód, mégis volt két fiú résztvevője a versenynek. — Nem tartottatok attól, hogy ha részt vesztek egy ilyen tanfolyamon, a társaitok kiközösítenek benneteket? — Erre nem is nagyon gondoltam — mondja Rajnai József. — Egyszerűen kíváncsi voltam a csecsemők életére, a gondozás módjára. . — Különös dolog hogy egy olyan pici tehetetlen élőlényből lesz gondolkodó, felnőtt ember — folytatja társa gondolatát Andrasek Károly. — Nagyon izgalmas számomra az a fejlődés, amelyen az évek során átmegy a kisgyermek. Az elmúlt hónapokban betekinthettünk e folyamat részleteibe, s úgy gondolom, ezzel nem csak a világról alkotott képünk bővült, hanem egyszer — felnőtt korunkban — hasznát is látjuk majd az itt tanultaknak. Nehéz dolga volt a zsűrinek. A gyerekek lelkesedése felkészültsége szinte egységesnek bizonyult s a tét augusztusi zánkai táborozás volt. A bogádi Általános Iskola csapata nyerte végül a versenyt, s a második, harmadik helyezéssel járó oklevelet a komlói Fürst Sándor utcai, illetve a szigetvári Leninlakótelepi Általános Iskola tanulói kapták. B. Zs. Kétféle tudás? Aki van olyan vakmerő, hogy a nyilvánosság előtt mondja el véleményét, s ráadásul hétről hétre, annak számolnia kell a viszontvéleményekkel is. S nemcsak az egyetértőkéivel. Magam is sokszor kaptam már levelet, telefont, üzenetet, okosat és ocsmányul butát egyaránt. Reagálni ezekre rendszerint fölösleges. Most azonban kivételt kell tennem. Ezen a héten két kitűnő — ha nem is hibátlan, de igen érdekes — baranyai vonatkozású műsorról is meg lehetett volna emlékezni ezen a hasábon: az irodalmi barangolásokról és a Pogányról készült háromrészes dokumentumfilmről. De már a kettő közötti választás is azt a dilemmát mélyítette volna, amiről az alábbiakban szó lesz. Múlt heti jegyzetemben az Elmebajnokságról próbáltam eltréfálkozni, jelezvén, hogy alapjában véve semmi bajom nem lenne az ilyen és ehhez hasonló műsorokkal, csak ez éppen egy kicsit merevre, ünnepélyesre, szigorúra sikeredett. S a szövegben azt találtam írni, hogy a műsorvezető annakidején mikrofonokat osztogatott. Azt mondja aztán az egyébként igen udvarias telefonáló: nagyon mérges lett, mert, hogy lehet összetéveszteni a mikrofont a hangszóróval, s éppen egy műveltségről szóló elmélkedésben, ez számára megint annak a jele, hogy lebecsülik a műszaki műveltséget; a műszaki embert szakbarbárnak tartják, ha nem konyít a művészetekhez, de minek tartják a humán műveltségű egyént, aki még egy vacak hangszórót se tud fölismerni. Az újságíró ilyenkor egyet tehet: beismerheti, hogy tévedett, esetleg hozzátéve, hogy a tévedés joga olykor-olykor mindenkit megillet. E konkrét esetben még azt is hozzátehetné, hogy azok a rég osztogatott dobozok már emlékezetének ködébe hulltak vissza, vagyis hát egyszerűen elfelejtette, mit is kaptak a fényképes vetélkedő végcél előtt elvérző résztvevői. Dehát itt nemcsak erről van szó, hanem sokkal többről: egy régi vitáról, ami elméletben régen eldőlt, de a gyakorlat, úgy látszik, még mindig nem tud megbirkózni a prob lémával. A technikai emberek kisebbrendűségi érzése, gyanakvása sokszor azzal is jár, hogy végülis a valóságban ők utasítanak el minden humán jellegű műveltséganyagot és ezzel tápot adnak az ellentábor oktalan gőgjének. És persze viszont, aki emennek kötelezte el magát, gyakran attól retteg, hogy a technikaigyakorlati ismeretek előbbutóbb kiszorítják a „klasszikus műveltség” minden elemét és akkor a világ technokraták sivár birodalmává züllik. A vita azonban, mondom, rég eldőlt: sem egyik, sem másik nélkül nincsen művelt ember. Ami persze nem jelenti azt, hogy az arányok kérdése is ilyen egyszerű lenne. Erről nemrégiben nagy akadémiai vita is folyt, a küszöbön álló ezredforduló műveltségképét, műveltségeszményét próbálták avatott tudósok kialakítani. Belátható, mennyire fontos problémáról van szó, hiszen egész iskolai oktatásunk erre kell, hogy épüljön. Tudniillik, elsősorban mégiscsak itt dől el a kérdés, az emberek a műveltségük javarészét az iskolában szerzik meg. A többit egyéni érdeklődésük, sorsuk alakulása, munkájuk, szabad idejük és szerencséjük teszi hozzá. H. E.