Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-07-11 / 28. szám

443 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 444 A 2. b) pontban kívánt iskolai jegyzőkönyvben kü­lön rész nyitandó a 30 pontban kívánt helyi felelősség részére, melybe bejegyzi havonkénti látogatását, az ész­lelt hiányokat és atyai jó tanácsokat. Legyen minden iskolában felvételi napló, mulasztási napló, a kéthetenként kimutatott iskolamulasztás másod­­példányait magában foglaló könyv ,anyaköny, nem a rend­tartásban kívánt rovatozással, hanem az egyetemi nyomda által kiadott mintázattal, melyeknek pontos vezetéseit a tanfelügyelet átvizsgálja és láttamozza, miként azt a 35. pont kívánja. 3. §. Hogy a tanítás eredménye teljesen megbírál­ható legyen, az iskolai közvizsga május 20—30-ig levő időben tar­tassék, sőt a városi iskolákra vonatkozólag jun. 10—20­ napjain. 4. §. A közvizsgálat idejét tudtul adó levéllel együtt a közlelkész urak küldjék meg minden egyes gyüleke­zetbe a kérdőpontok másolatát, melyek a látogatás ide­jére az illetők által pontosan kitöltendők és a közlelkész urak által átvétetnek. 5. §. A közvizsga alkalmával a helyi presbytérium, iskolaszék lehetőleg jelen legyen. A vizsgálat minden egyes tantárgyra kiterjesztessék, mert csak így bírálható meg a tanterv keresztülvitele. 6. §. A közlátogatás kiterjessze ügyeimet az iskolai rend és fegyelemre, a gyermekek külső magaviseletére, tisztaságára, a tantermek, tanszerek, melléképületek, ud­var tisztaságára, jó karban tartására, a helyi felügyelet mikénti végzésére. 7. §. A tanítás eredményének osztályzata az illető tanító előtt kihirdetendő, melylyel ha megelégedve nem volna, jogában áll az egyházmegyei hatóságtól pótvizsgá­latot kérni. Ezen ügyrend az egyházmegyei gyűlés által megerősítve érvénybe lépett. Ezután következtek a pénzügyek, melyek közül fel­említem, hogy az egyetemes gyámoldába 1896. évi belé­pési járulék 1/3-ába 739 frt 89 kr, tagsági díjban 601 frt 79 kr, együtt 1341 frt 68 kr folyt be. Hátralékba maradt belépési járulék 113-a­ba. 129 frt 30 kr, tagsági dijba 50 frt 06 kr, együtt 179 frt 36 kr. A befolyt pénz a földhitel­­intézethez beküldetett. Küldöttségi jelentések, sok kérvények letárgyalása után a fehér asztalhoz ültünk, — lévén az idő közel 2 órához, hol felhangzottak az őszinte barátság, testvériség, szeretet fűszerezte ételek és italok mellett a toasztok özöne. Legelsőnek Kecskeméthy Jenő d.­almási lelkész kelt föl, poharat ürítvén Czike Lajos kir. tanácsos espe­res urra. Esperes ur László József kir. tanácsos lelkész urra, László József esperesre, tisztikarra s presbytériu­­mokra stb. stb. Ebéd után folytattatott a kérvények, majd a kére­ikönyvekből intézkedést igénylő s egyházakat érdeklő, ismétlési ügyek tárgyalása, melynek végeztével búcsút vettünk azon óhajjal, hogy a jövő évi viszontlátáskor újólag jó egészségben találkozhassunk mindnyájan s oly szép és ékesen folyjon le minden ügy tárgyalása, mint az nálunk már szokásos. Úgy legyen! Széki Aladár. Jó ÍÍt»ÍEYÉJ. Egy okmány. Lapunk egyik vezérczikkében foglalkoztunk már azzal az áldatlan küzdelemmel, mely Szász Gerő és a ko­lozsvári theol. fakultás néhány tanára közt hosszú idő­kön át húzódott. A napokban vettük az alantabb köz­lendő nyílt levelet, nem annyira azért, hogy a Szász Gerő kontra Kecskeméthy ügyben igazságot akarjunk szolgál­tatni, hanem azért, mert Szász Domokosnak itt közlött leveléből örömmel látjuk, hogy a belmisszió mellett fog­lal — bizonyos határokon belül — állást az, a kinek ne­véhez az újabb korban a legtöbb felállított templom és iskola emléke fűződik. A nyilt levél s az ebben foglalt püspöki levél következőkép hangzik: „Tekintettel arra, hogy Nagy tiszt. Szász Gerő urnák egyházkerületi jegyzői s egyházmegyei esperesi állásáról történt, de visszavont lemondása nevezett Nagy tiszteletű urnák az erdélyi ev. ref. egyh. kerület Mélis. Igazgató­­tanácsához intézett, majd visszavont lemondó levele ki­­nyomatott példányainak, a Nagytiszteletü ur adott ígérete daczára, történt szétosztása folytán úgy politikai, mint egyházi lapokban a legképtelenebb elmefuttatásokra, bheol. fakultásunk s ennek tanári kara megrovására szolgálta­tott alkalmat: kötelességemnek tartom, hogy Nagytiszte­letü Szász Gerő úr lemondásai előzményeiből, a tényállás felderítése végett egyelőre a következő okmányjellegű le­velet nyilvánosságra hozzam, annyival inkább pedig, mert említett Nagytiszteletű úr ebből néhány sort egész önké­nyesen és c­élzatosan használt fel érintett lemondó leve­lében. Az okmány a következő : Kedves Barátom ! Most vett leveledre sietek válaszolni. Lehet, hogy igen kemény dolgokat mondok tollba, de bocsáss meg, másképen nem tehetek, mert hidd el nekem, én még sok­kal inkább el vagyok keseredve, mint te. Csakhogy ket­tőnk elkeseredésének nem egy a forrása. Te el vagy ke­seredve azért, mert Kecskeméthy által ellened személyi sérelem követtetett el s e miatt tőlem elégtételt köve­telsz s mivel azt hiszed, hogy nekem kedvesebb „az ő szüzességi egylete,“ mint a te barátságod, úgy állítod fel a tételt, hogy kettőtök közül nekem választani kell, egyi­ket vagy másikat el kell ejtenem, a te drasztikus kife­jezéseddel élve: „el kell csapnom.“ Egyelőre csak any­­nyit jegyzek meg, hogy a tétel így felállítva egészen ha­mis, mert ezt a megoldást keresni és végrehajtani nem volt, most sincs szándékomban, már csak azért sem, mert erre nekem hatalmam nincs. Az én elkeseredésem nem személyi sérelmek, nem megtorlás! szándék, nem sértett hiúság motívumaiból eredő, de sokkal mélyebb s Isten ítélő bilám ! — ezeknél sokkal tisztább forrásból fakadó. El vagyok mélyen keseredve azért, hogy épen te, kivel együtt s egy nyomon haladva a fakultás megalapí­tása érdekében oly sokat küzdöttünk, — annak legdiszkré­tebb jellegű belügyeit a tényállásnak meg nem felelő vi­lágításban a nyilvánosság fóruma elé vitted és pedig az

Next