Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-07-11 / 28. szám
443 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 444 A 2. b) pontban kívánt iskolai jegyzőkönyvben külön rész nyitandó a 30 pontban kívánt helyi felelősség részére, melybe bejegyzi havonkénti látogatását, az észlelt hiányokat és atyai jó tanácsokat. Legyen minden iskolában felvételi napló, mulasztási napló, a kéthetenként kimutatott iskolamulasztás másodpéldányait magában foglaló könyv ,anyaköny, nem a rendtartásban kívánt rovatozással, hanem az egyetemi nyomda által kiadott mintázattal, melyeknek pontos vezetéseit a tanfelügyelet átvizsgálja és láttamozza, miként azt a 35. pont kívánja. 3. §. Hogy a tanítás eredménye teljesen megbírálható legyen, az iskolai közvizsga május 20—30-ig levő időben tartassék, sőt a városi iskolákra vonatkozólag jun. 10—20 napjain. 4. §. A közvizsgálat idejét tudtul adó levéllel együtt a közlelkész urak küldjék meg minden egyes gyülekezetbe a kérdőpontok másolatát, melyek a látogatás idejére az illetők által pontosan kitöltendők és a közlelkész urak által átvétetnek. 5. §. A közvizsga alkalmával a helyi presbytérium, iskolaszék lehetőleg jelen legyen. A vizsgálat minden egyes tantárgyra kiterjesztessék, mert csak így bírálható meg a tanterv keresztülvitele. 6. §. A közlátogatás kiterjessze ügyeimet az iskolai rend és fegyelemre, a gyermekek külső magaviseletére, tisztaságára, a tantermek, tanszerek, melléképületek, udvar tisztaságára, jó karban tartására, a helyi felügyelet mikénti végzésére. 7. §. A tanítás eredményének osztályzata az illető tanító előtt kihirdetendő, melylyel ha megelégedve nem volna, jogában áll az egyházmegyei hatóságtól pótvizsgálatot kérni. Ezen ügyrend az egyházmegyei gyűlés által megerősítve érvénybe lépett. Ezután következtek a pénzügyek, melyek közül felemlítem, hogy az egyetemes gyámoldába 1896. évi belépési járulék 1/3-ába 739 frt 89 kr, tagsági díjban 601 frt 79 kr, együtt 1341 frt 68 kr folyt be. Hátralékba maradt belépési járulék 113-aba. 129 frt 30 kr, tagsági dijba 50 frt 06 kr, együtt 179 frt 36 kr. A befolyt pénz a földhitelintézethez beküldetett. Küldöttségi jelentések, sok kérvények letárgyalása után a fehér asztalhoz ültünk, — lévén az idő közel 2 órához, hol felhangzottak az őszinte barátság, testvériség, szeretet fűszerezte ételek és italok mellett a toasztok özöne. Legelsőnek Kecskeméthy Jenő d.almási lelkész kelt föl, poharat ürítvén Czike Lajos kir. tanácsos esperes urra. Esperes ur László József kir. tanácsos lelkész urra, László József esperesre, tisztikarra s presbytériumokra stb. stb. Ebéd után folytattatott a kérvények, majd a kéreikönyvekből intézkedést igénylő s egyházakat érdeklő, ismétlési ügyek tárgyalása, melynek végeztével búcsút vettünk azon óhajjal, hogy a jövő évi viszontlátáskor újólag jó egészségben találkozhassunk mindnyájan s oly szép és ékesen folyjon le minden ügy tárgyalása, mint az nálunk már szokásos. Úgy legyen! Széki Aladár. Jó ÍÍt»ÍEYÉJ. Egy okmány. Lapunk egyik vezérczikkében foglalkoztunk már azzal az áldatlan küzdelemmel, mely Szász Gerő és a kolozsvári theol. fakultás néhány tanára közt hosszú időkön át húzódott. A napokban vettük az alantabb közlendő nyílt levelet, nem annyira azért, hogy a Szász Gerő kontra Kecskeméthy ügyben igazságot akarjunk szolgáltatni, hanem azért, mert Szász Domokosnak itt közlött leveléből örömmel látjuk, hogy a belmisszió mellett foglal — bizonyos határokon belül — állást az, a kinek nevéhez az újabb korban a legtöbb felállított templom és iskola emléke fűződik. A nyilt levél s az ebben foglalt püspöki levél következőkép hangzik: „Tekintettel arra, hogy Nagy tiszt. Szász Gerő urnák egyházkerületi jegyzői s egyházmegyei esperesi állásáról történt, de visszavont lemondása nevezett Nagy tiszteletű urnák az erdélyi ev. ref. egyh. kerület Mélis. Igazgatótanácsához intézett, majd visszavont lemondó levele kinyomatott példányainak, a Nagytiszteletü ur adott ígérete daczára, történt szétosztása folytán úgy politikai, mint egyházi lapokban a legképtelenebb elmefuttatásokra, bheol. fakultásunk s ennek tanári kara megrovására szolgáltatott alkalmat: kötelességemnek tartom, hogy Nagytiszteletü Szász Gerő úr lemondásai előzményeiből, a tényállás felderítése végett egyelőre a következő okmányjellegű levelet nyilvánosságra hozzam, annyival inkább pedig, mert említett Nagytiszteletű úr ebből néhány sort egész önkényesen és célzatosan használt fel érintett lemondó levelében. Az okmány a következő : Kedves Barátom ! Most vett leveledre sietek válaszolni. Lehet, hogy igen kemény dolgokat mondok tollba, de bocsáss meg, másképen nem tehetek, mert hidd el nekem, én még sokkal inkább el vagyok keseredve, mint te. Csakhogy kettőnk elkeseredésének nem egy a forrása. Te el vagy keseredve azért, mert Kecskeméthy által ellened személyi sérelem követtetett el s e miatt tőlem elégtételt követelsz s mivel azt hiszed, hogy nekem kedvesebb „az ő szüzességi egylete,“ mint a te barátságod, úgy állítod fel a tételt, hogy kettőtök közül nekem választani kell, egyiket vagy másikat el kell ejtenem, a te drasztikus kifejezéseddel élve: „el kell csapnom.“ Egyelőre csak anynyit jegyzek meg, hogy a tétel így felállítva egészen hamis, mert ezt a megoldást keresni és végrehajtani nem volt, most sincs szándékomban, már csak azért sem, mert erre nekem hatalmam nincs. Az én elkeseredésem nem személyi sérelmek, nem megtorlás! szándék, nem sértett hiúság motívumaiból eredő, de sokkal mélyebb s Isten ítélő bilám ! — ezeknél sokkal tisztább forrásból fakadó. El vagyok mélyen keseredve azért, hogy épen te, kivel együtt s egy nyomon haladva a fakultás megalapítása érdekében oly sokat küzdöttünk, — annak legdiszkrétebb jellegű belügyeit a tényállásnak meg nem felelő világításban a nyilvánosság fóruma elé vitted és pedig az