Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám - Csányi László: Jókai szerelmes estéje
CSÁNYI LÁSZLÓ: Jókai szerelmes estéje 1897 tavaszán fiatal nő kereste fel a Bajza utcai házban Jókait, s arra kérte, járjon közbe érdekében, hogy felvegyék az Országos Színi Iskolába. Grosz Bellának hívták, s Jókai kérésére elszavalta Arany versét, a Tetemrehívást. Nem tudjuk, mi tetszett jobban Jókainak, a szavalat vagy a leendő színésznő, tény, hogy elintézte színiiskolai felvételét, s nem sokkal később, Bella kérésére, átvitte Rákosi Szidi iskolájába. Innen került az óbudai Kisfaludy Színházba, majd Krecsányi Ignác krisztinavárosi nyári színházába. Mindkét helyen Jókai-darabban lépett fel, de rövidesen új szerepet vállalt Jókai életének színpadán, miközben az egész ország figyelte lépteit. 1899. szeptember 16-án Jókai felkereste Matuska alpolgármestert, s kérte, mentesítse a házasság kihirdetése alól. Az alpolgármester természetesen eleget tett a főrendiházi tag kérésének, s Jókai néhány órával később a VI. kerületi anyakönyvi hivatalban házasságot kötött Grosz Bellával, aki ekkor már a Nagy nevet viselte s a Vígszínház tagja lett. A szűk körű ünnepi ebéd után az új pár Bécsbe utazott, majd onnan tovább, Itáliába. Nem tudjuk nyomon követni másfél hónapos bolyongásukat, s bár biztosan jártak Szicíliában is, egyetlen bizonyítékunk csak arra van, hogy Nápolyban lefényképeztették magukat. A képet a Vasárnapi Újság Jókai tréfás megjegyzésével közölte: „A nápolyi fényképész ugyancsak becsületes ember volt, engem húsz évvel fiatalabbá tett, nőmet tízzel öregbítette, s így harminc évvel közelebb hozott egymáshoz.” Október 26-án érkeztek vissza Budapestre, de november 5-ig Jókai nem mutatkozott sehol. Ekkor elment a Révai Testvérek irodalmi intézetének közgyűlésére, ahol Beöthy Zsolt üdvözölte, s mint a Budapesti Napló írta, esküvője óta „először jelent meg a nyilvánosság előtt”. A megbotránkozás vihara azonban tovább zúgott Jóskai körül, s nem is csitult el soha. LABORFALVI MÓRICZ Petőfi „gyenge embernek ismerte”, fiatalságának tudta be ezt a hibáját, „de azt nem tettem föl róla, hogy alávaló” - írta Jókainénak, „tisztelt Asszonynénjé- 53