Sztálinvárosi Hirlap, 1958 (3. évfolyam, 1-102. szám)

1958-03-25 / 23. szám

Idő­járásjelentés Még erős éjszakai fagyok Az Európaszerte szokatlanul hideg télies időjárást csak lassan enyhítik a szubtrópusok felöl érkező enyhébb légtömegek. Ma reggel még mindig erős fagyok voltak Közép- és Kelet- Európa nagy részén, sőt a szárazföld nyugati partjain is fagypont alá süllyedt a hőmérséklet. Münchenben, Bécsben és Varsóban ma reggel mí­nusz 12, Bukarestben mínusz 6, Szó­fiában mínusz 5 fok volt. Várható időjárás kedden estig: fel­hős idő, több helyen havazás, havas­eső, mérsékelt kele­ti-délkeleti szél, hideg éjszaka, a nappali hőmérséklet kissé emelkedik. legmagasabb nappali hőmérséklet kedden plusz 2,plusz 5 fok kö­zött, helyenként 5 fok felett. (MTI) Az Országos Meteorológiai Intézet hejelentése Budai hegyek: Szabadsághegy 34, Csúcshegy 30 cm. Pilisben: Dobogókő 66, Nagyvillám 50 cm. Börzsönyben: Királyháza 42, Tö­rökmező 67, Királyrét 25 cm. Bakonyban: Gézaháza 21. Blikkben: Bükkszentkereszt 18, Lillafüred 11 cm. Mátrában: Mátraháza 29, Kékes 56, Galyatető 54 cm. Mecsekben: Árpádtető 15, Misina­­tető 22­ cm. (MTI) ///////////ZW///AK/// 48 órás kemény küzdelem a hóval A rendkívüli időjárás rendkívüli körülményeket teremtett, a hófúvás autókat temetett be, utakat zárt el, megszakadt a m­­indennapi élet lük­tetése. Áldozatkész, kemény munkára volt szükség, hogy az akadályokat leküzdjék, kiszabadítsák az elzárt területeket s rendes kerékvágásba tere­lődjön az élet. A Köztisztasági Vállalat irodájában szinte percenként csen­gett a telefon. — Halló! Azonnal jöjjenek! Segít­senek! Nyolc TEFU kocsit betemetett a nagyvenyimi útnál a hó! Az autó készen állt, indult men­teni. A Köztisztasági Vállalat dol­gozói lapátokkal felszerelve ültek rajta, s hiába fújt a szél, hiába ver­te arcukba a havat, mentek hősiesen. Elakadtak. Kiásták magukat, s men­tek tovább. — Az embereket behozni! Ez volt a cél. Reménytelen az au­tókat is kimenteni, de az embereket feltétlenül be kell hozni. Ezt tükröz­ték az elszánt tekintetek. A bebu­­gyolált fejek közül csak a szempá­rok villantak elő s amint akadozva, csúszva, dobálva küzködött az autó a járhatatlan terepen, kutatva ke­resték, nincs-e valahol ember, aki járművét otthagyva, nekivágott a tá­voli határnak, hogy ennivalóra és meleg helyre leljen. Késő este értek vissza fáradtan, leverten, átfagyva, s alig pihentek, már megint berregett a telefon. — Halló! Halló! Itt az erősítő ál­lomás beszél! Kérem, a pesti busz utasaival elakadt a laktanyánál, vi­gyék be őket a városba! Hajnali négy óráig megfeszített iramban dolgoztak, míg kiásták a két autóbuszt. A szovjet elvtársak sztáli­­nyeccel siettek segítségükre, s nem­sokára már méltóságteljesen indult a két Ikarus a város felé. A Déli városban fogytán van a ke­nyér! Az Úrállomás felé szabaddá kell tenni az utat, hogy a környező községek ne maradjanak élelem nél­kül! Hóekék berregtek bele az éjsza­kába, lapátosok karavánjai indultak munkára, úttisztítók, műszakiak, az egész Köztisztasági Vállalat, s mikor egy szusszanásnyi jutott, hogy kifúj­ják magukat, akkor vették csak ész­re, hogy már 36 órája dolgoznak megállás nélkül. A postahivatal dolgozói ugyancsak megszenvedték az időjárást. Pénteken elzárta a hó­fúvás az állomáshoz vezető utat. Szán­kóval másztak keresztül a nyakig érő hóbuckákon, hogy az állomásról be tudják hozni a postát. A kézbesítők nagy része a környékről jár be, s a hóakadályok miatt otthon kellett ma­­radniok. — A levelet várják! Az újságot vár­ják! Vinni kell! A postán ez volt a kötelesség pa­rancsa, s a nyakig érő hóban, bucká­kon, hófúváson átment a postás, vit­te a leveleket, az újságokat, a nyug­díjat s mikor egyik körzettel végzett, vitte a másikba, kollégája helyett, aki nem tudott munkába jönni. Két műszakot vállaltak rossz idő­ben, de becsülettel ellátták, s hány ember arca derült mosolyra, mikor kezébe vette a régen várt nyugdíjat, vagy a kedvestől kapott levelet?! Köszönet érte. A város képe sivatagra emlékeztetett, a szél úgy hordta a havat, úgy nyargalt végig a városon, hogy betemetett mindent. Aztán, mikor a szél eny­hült, előkerültek a lapátok, megje­lentek a házmesterek, felnőttek, gye­rekek s hozzáfogtak a hótakarítás­hoz. A munkából sokan kivették a részüket. Kemény munka folyt a dé­li városi útvonalon, ahol a KISZ fia­talokkal az élen a Vasmű és a vá­ros dolgozói takarították az utat. Szorgalmas munkát végeztek az MTH tanulói is. A munka még nem ért véget, sok­sok szorgalmas kézre van szükség, hogy eltakarítsuk az akadályokat. S azután a többi a tavasz feladata lesz! Helyes — A RENDELŐINTÉZET teljes átfestését, olajlábazattal való ellátá­sát kezdték meg. A különböző épü­lethibákat is kijavítják. Ezzel egy­idejűleg sor kerül a többi körzeti or­vosi rendelő helyiségeinek rendbe­hozatalára is. — A SZTÁLINVÁROSI HÍRLAP Helyes-helytelen.« rovata nemrégen szóvá tette a nyalóka helytelen, cso­magolás nélküli árusítását. A cuk­rászdákban, üzletekben már celofán papírba csomagolva kerül forgalomba a népszerű gyermekcsemege. — KITÜNTETÉS ÉRTE az Arany Csillag szállót. Szentesi Józsefet, az étterem üzletvezetőjét meghívták a brüsszeli világkiállításra, ahol az ot­tani magyar konyhán fog dolgozni. Szentesi József már el is utazott Sztálinvárosból. — DICSÉRETET ÉRDEMEL a kór­házi konyha, melyet ez év januárjá­ban vettek házi kezelésbe. Úgy a kórházi betegek, mint a kórház és rendelőintézet személyzete ízletes, bőséges ellátásban részesül, azonkí­vül kifogástalan, diétás ételeket is gyártanak. HELYTELEN — A VÍZTORONYRA helyezett, üvegből készült dicsőségtábla, amely a vállalatok és dolgozóik munkatel­jesítményét dicsérte, több mint egy év óta összetörve hirdeti a nemtörő­dömséget, felelőtlenséget. Ebben az állapotában a tábla nem a dicsőség­nek, hanem a dicstelenségnek szomo­rú jelképe. •­ A MEZŐKER vállalat a múlt­kor szétosztotta a citrom szállítmányt különböző egységei között, csak a déli városi zöldség és gyümölcsüzletet nem látta el citrommal. A déli városi szülők, gyermekek ugyanúgy rá van­nak szorulva a vitaminos gyümölcs­re, mint a város többi lakói. — MEGDÖBBENTŐ, hogy a vásott gyermekek már a postai levélszek­rényeket sem kímélik. Vizet, tintát öntenek a levélszekrényekbe és levél kiszedés óráját jelző táblákat a is kiszerelik. A szülőknek és a peda­gógusoknak kell elsősorban fellépni ez ellen és megelőzni a rendőri be­avatkozást.­­A RENDKÍVÜLI időjárás, hó­esés idején feltűnő, hogy egyes ház­­felügyelők nem veszik ki részüket a hóeltakarítási munkálatokból. Hatal­mas hómennyiség gyűlt össze egyes házak előtt és bizony jó lenne, ha a házfelügyelők felszólítás nélkül meg­tisztítanák a járdát. (V. A.) Csak a módszerek változnak­? A társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopások a Vasműben más formát kezdenek ölteni, mi­óta bevezették a kapuknál a szi­gorúbb ellenőrzést. Igaz, akadnak még olyanok, akik a kapuknál kísérleteznek, mint például Szentesi István, a VasMÁV dolgozója, aki március 10-én a ka­bátja alatt 1 köszörűkövet ten­gellyel, 1 pipakulcsot, 1 rugót, 1 szűrőt akart kicsempészni, vagy Aranyi János, a bordélyos vál­lalat dolgozója, aki gumikerekű kocsija ülése alatt fogaskereket, vízvezetékcső-elosztót és egyéb felszerelést vitt volna ki, ha el nem kapják, vagy a Tűzállóanyag­gyártói Pergel Jánosné és fér­je, akik fát és kokszot akartak ki­vinni, vagy ugyancsak a Tűzálló­­anyaggyár ipari tanulója, K. I. ak­kumulátort akart kivinni, de a módszerek megváltoztak már. Most az a nóta járja, hogy a lo­pott holmit a kerítésen dob­ják át, s úgy mennek érte az esti órákban. Kevés eredménnyel jár ez a kísérletezés is, mert az üzembiztonsági osztály őrei felfi­gyeltek erre, s fokozottabban a gondjaik közé vették a kerítések őrzését. Így került horogra H­adsz Péter, a VasMÁV dolgozója, aki a kerítésen keresztül fát és gu­mivásznat akart kilopni a gyár­ból. S­z­áv­uly István, a száll­ rak dolgozója március 10-én a keríté­sen keresztül félmázsa kokszot akart kilopni, de az őrség elfogta. Fegyelmi eljárás indul ellene. Vannak a Vasműben más vis­­­szás dolgok is. Például, hogy a VasMÁV idén már a harmadik többezer forint értékű kaput töri össze mozdonyaival tolatás köz­ben. Legutóbb megint a 11. szá­mú kapu lelte szörnyű pusztulását helytelen tolatás miatt. A beru­házási kapu, a 13. számú kapu, a 4. számú kapu már nem egy­szer megkóstolta az összetörés ke­serűségét, de akik összetörték, még nemigen kóstolták meg, hogy milyen kárt is okoztak a Dunai Vasműnek felületes, hanyag mun­kájukkal. Jó lenne, ha a Vas­MÁV is bevezetné azt a jó mód­szert, hogy akik kárt okoznak, azok térítsék is meg! Az 1957/127. igazgatói rendelkezés egységesen szabályozza, hogy a kü­lönböző gyárrészlegeknél mikor van a munkaidő kezdete, s a műszak mi­kor ér véget. Ezt a ren­delkezést — mint általá­ban a többi rendelkezést is — azért adták ki, hogy a dolgozók betartsák, és nem azért, mert általá­ban rendelkezéseket szo­kás kiadni. Hogy elejét vegyük a különböző magyarázkodá­soknak, ez a rendelke­zés a művezetőkre, sőt az üzemvezetőkre is vo­natkozik, akiknek első­rendű feladata, hogy ezt a rendelkezést betartsák és betartassák. Az alant felsorolt esetek nem arra engednek következtetni, hogy mindenütt szív­ügyüknek tekintik a ve­­ ­gy igazgatói rendelkezés nyomán tetők a munkaidő betar­tását. Egy ellenőrzés során, az energiában este fél 10-kor az öltözőhelyiség­ben alig lehetett meg­mozdulni, annyi ember szorongott, tülekedett, igyekezett hazafelé, pe­dig még kerek fél óra volt hátra a munkaidő­ből. A gyárkapunál ugyan­ez volt a helyzet, ott is tíz óra előtt már tetőtől talpig megmosakodva, felöltözve várta a dolgo­zók egy része, hogy in­dulhasson hazafelé. A művezetőknek ugyancsak sürgős dolguk lehetett, mert ők is ott ácsorog­­tak, s jogosan jegyezték meg a kissé szégyenlő­­sebbek: — Ha a művezetőnek szabad lógni, akkor ne­kem is! Az ellenőrzés során ez­úttal bevonták azoktól a kapukártyát, akik mun­kahelyüket a műszak le­járta előtt otthagyták, de másnap üzemvezetők maguk az köszörül­ték ki a csorbát, s távol­léti jeggyel igazolták az előző napi »lógást­». Rá­írták azt, hogy az illető műszakja lejárt, vagy azt, hogy öt perccel előbb távozott, de semmi egyéb nem történt. Hiá­ba, így vagyunk ezekkel az igazgatói rendelkezé­sekkel, csak aláírjuk a távolléti jegy alá, hogy Dobai vagy Reiner, eset­leg Tuboly, s a többi már igazán nem érdekes, hiszen így is úgy is csak megkapjuk azt a kis nyereségrészesedést! „Qaf de camuz döLúíj ez a tamuz!” Mikor szerkesztőm átadta a nem­es megbízást, hogy írjak egy hír­­kopfot a tavaszról, agyamban úgy rajzottak a szebbnél szebb gondola­tok, mint a méhecskék a virágok között. Nagyon szépeket gondoltam, megmondom őszintén, arra gondoltam, mikor a zsenge kis rügyek fakad­ni kezdenek, s mikor a lányok szép formás bokáján megjelenik az első könnyű kis szandál, meg egyebek, s a cikk sajnos belekerült a lapba, ki­nyomtatták, és mire eljutott az olvasóhoz, már jégcsappá fagytak könnyeim, melyekkel elsirattam előbbi alkotásomat. Hát érdemes a tavasz­ról írni?! Nem bizony. Meg is fogadtam, hogy ezután csakis a tél szépsé­geit fogom ecsetelni. Milyen szép is a tél! Ragyogó! Öröm az élet télen, mikor az ember kedvére gémberesztheti, sőt kékké, lilává fagyaszthatja végtagjait. A hófúvás? Az a legjobb élvezet a földön. Annál már csak a trigonometria lehet jobb. Hejh, mikor az ember szemébe vágja a havat a szél, úgy facsarja a könnyeket, mint a jó meleg teába a szép sárga­­héjjú citrom üdítő levét! Hát nem öröm az élet télen? A fülek olyan ropogóssá fagyhatnak, mint a finom pirítós kenyér, amit a mama szokott készíteni a reggelihez. A tavasz? Az a legcsúnyább időszaka az évnek. Hiú kis virágok hamar öregedő kiváncsi fejüket kidugdossák kelyheikből, és úgy bámulnak a világra, mint borjú az újkapura. A tavaszi szan­dáloknak leválik a talpa és a kiálló szögek állandóan böködik a lányok sarkát, s úgy sántítanak benne, hogy rossz nézni. A könnyű kis taft szok­nyák is olyan hamar gyúródnak, hogy minden nap vasalni kell, s olyan­kor néha oda is égetik. Tavasszal por van, télen nincs. Tavasszal a leg­kellemetlenebb pacsuli illatot bűzlik magukból a semmitmondó virágok. Télen férfiasan csikorgó hideg van, mely nem keveredhet mindenféle pacsuli illattal. Tiszta ózondús a levegő, melybe szinte harapni lehet, mint a friss kenyérbe. A tavaszi nap sugarai rontják a szemet. Kénytelen az ember nap­hosszat cipelni a napszemüveget, mely amellett, hogy csiklandozza­­ az orrot, még össze is törik, ha leesik. Az Ofotértban nem lehet egyforma színes üveget kapni, s kénytelen az ember felemás üveggel beérni. Té­len ilyen gondok nincsenek, a határ olyan fehér, mint a tiszta lelkiisme­ret. Tavasszal izzad az ember, ami roppant kellemetlen. Télen nem­ iz­zad, sőt, kedvére fázhat, didereghet, vacoghat. Próbálja ezt az ember rök­­­kenő hőségben! Mint láthatják kedves olvasóink, a tavasz nem is olyan vonzó, s nem is érdemes ragaszkodni hozzá. A tavasz felesleges »flaue» az évszakok között. Csakhogy az emberek szeretnek »flancolni ...­» (Sas­vári) A város lakossága teljes erővel részt vesz a hő eltakarításában A városi tanács végrehajtó bizottsága köszönetet mond mindazoknak a szerveknek, amelyeknek dolgozói a rendkívüli idő­járás okozta hótömegek eltakarítási munkájában már eddig részt vettek. A Vasmű pártszervezete és KISZ bizottsága haladék­os­talanul mozgósította a dolgozókat úgy, hogy igen nagy területet sikerült a hótömegektől megtisztítani, ezzel a közlekedést és a ter­melést biztosítani A városi tanács felkéri a város és a barakktáborok lakóit, hogy a hóeltakarítási munkálatokban továbbra is vegyenek részt. Elsősorban a lakóházak és a házak körüli területeket kell megtisz­títani, mert számítani lehet a gyors olvadásra és a talaj beázása ko­moly károkat okozhat az épületekben. A kiskereskedelmi hálózat és a vendéglátóipari üzemek dol­gozói ugyancsak járuljanak hozzá a hótömegek eltakarításához, el­sősorban az üzletek előtti járda szaka­szok­on. A sztálinvárosi mentők izgalmas kalandja a pénteki hóviharban a perkátai országúton Az országszerte dúló hóvihar Sztá­­lnváros közlekedését is megbénította majd kétszer 24 órára. Az orkánere­­ű hófúvás a városba vezető műuta­­kat teljesen eltorlaszolta. Igen sok­zemély- és tehergépkocsi az ország­úton rekedt. Péntek este a 25 autóbusz munkáj­­áraiból csak egy érkezett meg Sztá­­invárosba. A Pécs—Sztálinváros— Judapest távolsági járat két óra ké­­éssel érkezett és rövid pihenő után tovább indult. Csak a laktanyáig ju­ott el, ott hatalmas hótorlaszok áll ók el az autóbusz útját. Az utaso­kat ki kellett szállítani, a kocsi ott maradt az országúton és csak szom­baton reggel hat óra után folytathat­a útját Budapest felé. A sztálinvárosi mentőknek izgal­mas kalandjuk volt péntekről szom­batra virradó éjszaka a perkátai or­szágúton. A mentők a délelőtti órák­ban két beteget szállítottak fel Sztá­­linvárosból Budapestre a kórházba. A délutáni órákban indultak el vis­­­szafelé és két embert hoztak maguk­kal. Egy amputált lábút és egy szív­beteget, akiket lakóhelyükre, Perká­­tára kellett szállítani. Az esti órák­ban ért a mentőkocsi Perkáta köze­lébe, de attól mintegy négy kilomé­ternyi távolságra óriási hófúvásba kerültek. A gépkocsi továbbmenni nem tudott. A gépkocsivezető és az ápo­ló a betegeket a tartaléktakarók­­ka­­l beburkolták. Járatták a motort, hogy meleg legyen a kocsiban. A mentőautót rövidesen teljesen elborí­totta a hó, úgy, hogy már csak a te­teje látszott ki. Közben leállt a mo­tor is és így a kocsiban lévő embe­rek helyzete, különösen a betegeké, a fagyás veszélyét tekintve, igen vál­ságos volt. Már késő este volt, ami­kor egy katonaorvos, aki motorke­rékpárral indult el Ercsiből, de a gé­pet le kellett állítani és gyalog foly­tatta az útját Perkáta felé, felfedez­te az eltemetett mentőautót. Utat vá­gott a kocsihoz, majd amikor meg­tudta, hogy betegek is vannak a mentőautóban, nyomban elindult a hóviharban Perkátára, hogy segítsé­get hozzon. Már majdnem hajnali> volt, amikor a katonaorvos 12 em­berrel és két hordággyal gyalogosan visszaért a bajbajutott mentőautó­hoz. A két beteget nyomban hord­ágyra emelték és gyalogmenetben el­indultak velük Perkátára. Szerencsé­sen meg is érkeztek velük a faluba. A mentőautó személyzete a gépko­csiban maradt. Perkátai telefonérte­sítés alapján a kora reggeli órákban a szovjet parancsnokság nyújtott se­gítséget a mentőautónak olyképpen, hogy egy könnyű tankot kiküldött az országútra, amely az elakadt mentő­autót kivontatta a hótömegek­ alól. Az izgalmas kalandokon keresztül­ment mentőautó szombat délelőtt megérkezett Sztálinvárosba. A honvédorvosnak a nevét, aki az izgalmas életmentésben ilyen nemes önzetlenséggel részt vett, s aki nem­csak, hogy megszervezte a mentőex­pedíciót, hanem maga is visszaindult a bajbajutott gépkocsihoz, hogy mint orvos is, segítségére legyen a bete­geknek — nem jegyezték fel és így névtelenül is üdvözöljük, mint bátor életmentőt és példamutató igaz embert. Díszhal, akvárium szaküzlet megnyílt. Május 1. utca ft. I. am. f. Akváriumok, halak, növények, összes felszerelési tárgyak, élő, száraz eleségek, madáreleségek nagy választékban kaphatók. Nagy húsvéti vásár ! rrtr-T­HÍRLAP 1958. március 25, kedd

Next