Dunaújvárosi Hírlap, 1971. november (16. évfolyam, 88-96. szám)
1971-11-26 / 95. szám
2. oldal Pillantás közös pénztárcánkba / Mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy életszínvonalunkat kizárólag a hazavitt pénz mérjük és kevés összegében kivétellel rendszerint elfelejtjük hozzászámolni mindazt, ami bennünket Dunaújvárosban körülvesz. A városi pártbizottság és a városi tanács dicséretes kezdeményezése az a formálódó agitációs és propaganda kampány, amely tulajdonképpen egy meglévő érzés, egy reális vonzalom igazi tartalmát akarja megmagyarázni. Tudniillik azt, hogy válaszúton, döntések pillanatában miért is ragaszkodunk szinte mindannyian Dunaújvároshoz. Nemcsak érzelmi kötődés ez. Nem kell tagadni, hogy az értelem, az anyagi megfontolás, a számunkra, vagy magunk köré kialakított életrend, Dunaújváros elismerten magas életszínvonala is köt valamennyiünket. Mitől élünk jobban Dunaújvárosban 2300— 2500 forint között vannak az átlagjövedelmek, és ez magasabb, mint az országos átlag. De nemcsak ezért élünk jobban. 1971. januári adatok szerint 48 ezer lakosa van a városnak. E negyvennyolcezer közül 33 ezren vagyunk úgynevezett munkaképes korban (14 évtől nyugdíjig). Az aktív keresők a száma meghaladja a 25 ezret. Vagyis, 25 ezer dolgozó ember tart el 23 ezer nem dolgozót. Ez annyit jelent, hogy Dunaújvárosban 100 dolgozóra 92 eltartott jut, ami lényegesen jobb, mint az országos átlag, amely 100 dolgozóra több mint száz eltartottat jelez. Azt pedig magyarázni sem kell, hogy mit jelent, ha egy fizetésbeli többen élnek. A foglalkoztatottság tehát országos viszonylatban kimagaslóan jó, és ez a válsos mindenkori vezetőit dicséri, akik alkalmasint nehéz harcok árán (Tapolczai Jenő volt városi tanácselnök 1957-ben fegyelmi büntetést kapott a Vörös Október Férfi ruhagyár idetelepítéséért) is kierőszakolták a könnyűipar fejlesztését, vagyys a foglalkoztatási szint emelését. Nem ruházkodunk? Anélkül, hogy a kereskedelmi üzletek forgalmát pénzben mérnénk, maga a fogyasztási struktúra is választ ad életszínvonalunk pozitív változására. Pillantsunk rá a következő táblázatra, amely százalékban mutatja a város lakosságának fogyasztását, árucsoportok szerint: Mindannyian, ismerjük a • családok, vagy egyes emberek fogyasztási rendjét, akinek kevés pénze van, az csak eszik. Akinek több van, mint amennyit meg tud enni, az már ruházkodik is. És akinek még ennél is több van, az iparcikkeket is tud vásárolni. Nos, a táblázat azt mutatja, hogy Dunaújvárosban emelkedik az iparcikk-fogyasztás, vagyis egyre többen jutnak el az életszínvonalnak abba a stádiumába, amikor vegyes iparcikkeket is vásárolhatnak. Ezt még az sem árnyékolja, hogy ezzel egyidőben csökkent a ruházkodásra szánt pénzösszeg. Tudniiilik az ember, aki jogos reménnyel tekinthet tartós fogyasztási cikkek megvásárlása elé, kevesebbet törődik öltözködésével, mert számára az életszínvonal mércéje többé nem a ruha, a kabát lesz. Így van ez Dunaújvárosban még akkor is, ha tudjuk, hogy a nagycsaládosok és nyugdíjasok olykor még nehéz körülmények között élnek. Szolgáltatás hullámvasút Anélkül, hogy a háztartásokban lévő televíziók, rádiókészülékek, magnetofonok, hűtőgépek, mosógépek számát keresnénk, a gépek javíttatására költött összeg is mutatja, hogy mennyit léptünk előre három év alatt. 1968-ban 18 millió forintot költöttünk, vagy tölthettünk szolgáltatásokra, 1971-ben pedig 25 milliót. Az mindenki előtt, nyilvánvaló, hogy ezek a szolgáltatásra költött milliók elsősorban nem cipőjavításra és foltozásra, hanem televízió-, motorkerékpár-, autó-, mosógép-, magnetofonjavíttatás miatt kerültek ki a pénztárcákból. És ez feltétlenül az életszínvonal pozitív változásának mércéje. Egy darabig. Mert a szolgáltatások tulajdonképpen azért drágák és valljuk be, azért drágulnak, mert egy nagyipari termelésre berendezkedő orországban a kézimunka, a kisipari termelés, még ha javítás is, tulajdonképpen nem kifizetődő. Az életszína Vonal-változás, pontosabban nagyipari termelés hazánkban, jelenleg olyan stádiumban van, amikor még meg kell javíttatni azt, ami elromlott, mert a tulajdonos még nem tud újat vásárolni, de a népgazdaságnak már egyre kevésbé éri meg a javíttatás, ami az új termékek eladását kedvezőtlenül befolyásolja. A szolgáltatásokra költött pénzösszeg növekedésének tehát örülhetünk, de az lesz igazi, amikor egy hallatlan növekedés után hirtelen visszaesik. Amikor a lakosság vásárlóereje és a népgazdaság termelőképessége teljes mértékben párhuzamba kerül, amikor nem lesz szükség a javíttatásokra, amikor szolgáltatás tökéletesen egyet a jelent majd a szocialista munkamegosztással. Más adatok Egy-egy ország, vagy város életszínvonalát gyakran az elfogyasztott víz mennyiségében is mérik. Nos, ezt a mértékrendszert is vállaljuk Dunaújvárosban. Nálunk, a napi vízfogyasztás személyenként 220 liter, és ez mintegy 20 literrel magasabb, mint az országos átlag. Bármennyire különös is, a városban képződő háztartási szemét is mutatja az életszínvonal változást. A ,,mi van a szemétben” kérdés nemcsak a kidobott ételmaradékra utal, hanem azokra a háztartási munkát könnyítő, luxust jelentő, mosószeres, készételes, pipere flakkonokra is, amelyek egyes országokban már katasztrófával fenyegetnek, de amelyek eltakarítása nálunk Dunaújvárosban is egyre nagyobb erőfeszítést igényel. Hogy az egy lakosra jutó 33,4 négyzetméternyi parkfelület nagyobb, mint más városokban, ezt mindenki tudja. Hogy az óvodai férőhelyek arányszáma, még a kívülmaradt kisgyermekkel százegynéhány együtt is, messze jobb, mint más városokban, hogy az üzletek túlnyomó többsége nálunk napi 14 órán át nyitva tart, hogy vendéglátóiparunk színvonala messze az országos átlag felett van — ezt természetesen mindannyian tudjuk, legfeljebb elfelejtjük bekalkulálni, amikor fizetésnap délutánján, odahaza kinyitjuk a pénztárcánkat. M. M. 1065 1970 1071 élelmiszeripar 54% 51% 51% ruházat. 20% 21% 18% iparcikk 26'1 o 28% 31% Megszüntetik a nehéz fizikai munkát az új ötvöző raktár üzembe helyezésével Az acélgyártáshoz szükséges ötvözőanyagok, a ferromangán, a ferroszilicium és a ferrokróm vasúton érkezik nagy mennyiségben a Dunai Vasműbe. Eddig ezeket az anyagokat kézi erővel rakták ki és nem megfelelő helyeken raktározták. A Dunai Vasmű 1,7 millió forintos költséggel a porüzem mellett, közvetlen a vasúti vágányoknál olyan új ötvözőanyag raktárt, építtetett, amelynek beton falakkal elválasztott tizenhat ,,rekesze" van. Az új anyagraktárnál a kézi kirakást megszüntették, mert gépi markolóval rakják ki a vasúti kocsikban érkező nagy mennyiségű alapanyagot. Az acélműbe történő kiszállításkor is markoló rakja meg a vasúti, vagy közúti járműveket. Mivel a kohászati nagyüzem kocsiállásainak majdnem negyedét az ötvözőanyagok kézi kirakása okozta, arra számítanak, hogy a gépesített rakodás csökkenti, vagy teljesen megszünteti az itteni kocsiállásokat. Dunaújvárosi Hírlap Művelődési házat avatnak vasárnap Beloiannisz községben Beloiannisz is új művelődési házat kap. Az átadásra november 28-án délelőtt 10 órakor kerül sor. Az ünnepségen — megemlékezve a görög és a magyar kommunista párt születésének 33. évfordulójáról — Herczeg Károly elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára mond beszédet. Ezt követően a falu fiataljai kultúrműsorral szórakoztatják az egybegyűlteket. Téli esték „Hogyan segítsük gyermekeinket a tanulásban?” címmel tart előadást Nagykarácsonyban dr. Tatár Györgyné tanítónő. A december 10-én elhangzó előadást tizenkét, elsősorban nőket érdeklő rendezvény követi a téli hónapokban. A termelői szövetkezeti és községi nőbizottság sikerrel kísérletezik színesebbé, tartalmasabbá tenni a faluban élő nők szabadidejét. Sokan tekintették meg a kézimunka-kiállítást is, ahol a hímző asszonyok matyó, kalocsai, buzsáki és úri motívumaiban gyönyörködhettek a látogatók. Benépesült könyvtár és látogatottabbak a a KISZ-rendezvények is. — kj — -------------------------------------------L. Benzol és gáz A benzolfinomító végtermék gyűjtőjéből indul minősítés után külföldre, közöttük tőkés országokba is a tisztított benzol. Az üzem termelése 1958-ban tízezer tonna volt, ma már a termelők eléri a 1 < ezer tonnát. A gázindító állomásról rendszeresen indítanak kamragázt Budapestre, ahol sok ezer háztartás várja a Dunai Vasmű e fontos melléktermékét. / 1971. november 26., péntek Személyzeti vezetők továbbképzése A Magyar Szocialista Munkáspárt városi végrehajtó bizottsága határozatának megfelelően 1972. első félévében másodízben kerül sor városunkban az iparvállalatok és intézmények személyzeti vezetői továbbképzésére. A közel hat hónapig tartó és 04 órás tematikára tervezett tanfolyamon, — kéthetenként egésznapos konferenciák keretében tizenöt téma kerül feldolgozásra. A tanfolyam első részében az állami személyzeti munka jelenlegi helyzetének, városi tapasztalatainak elemzését végzik el a hallgatók. Ezt követően a személyzeti munka követelményrendszeréről, teljesíthetőségének lehetőségéről és feltételeiről, az állami személyzeti munka pártirányításáról hangzanak előadások. A tanfolyam tvábbi részében a vezetői utánpótlás tervezése és szervezése, a vezetők továbbképzésének rendszere, a vezetők társadalmi—politikai magatartása, munkájuk értékelése fogja képezni egy-egy foglalkozás, illetve konferencia tárgyát. Fontos helyet kap a tematikában az emberismereti tudományok — úgymint a lélektan, a szociológia, a vezetés-egészségtan stb. — felhasználása és alkalmazása a személyzeti munkában. A tanfolyam során a személyzeti vezetők két alkalommal közös konzultáción vesznek részt a vállalataik és intézményeik párttitkáraival és első számú vezetőivel. A közös konzultáción elsősorban a gyakorlati személyzeti munka feladatainak végrehajtásáról, feltételeiről, és az együttműködés javításáról esik majd szó. K. S. Milyen az 1972. Amit nem lehet elég korán elkezdeni, az nem más, mint a Dunaújvárosi Ifjúsági Napok programjának megszervezése. A dunaújvárosi fiatalok hagyományos tavaszi seregszemléje 1972-ben nyolcadik alkalommal kerül megrendezésre. Az évről évre tartalmasabbá, színesebbé váló DIN rangot kapott városunkban, már nemcsak a fiatalok, hanem szinte minden Dunaújvárosban lakó közös ünnepévé vált. A jövő évre szóló naptárakba néhányan már elő is jegyezték Kegyen évi DIN? április, májusra az ifjúsági napokat. A KISZ városi bizottsága ismét azon munkálkodik, hogy tovább gazdagodjon a DIN programja. A végrehajtó bizottság december eleji ülésén ezért tűzte napirendre a következőt: milyen legyen az 1972. évi DIN ? A jó időben megkezdődő szervezés ezúttal nem az időjárásra vonatkozik, s a kiszesek remélik, hogy a korán beköszöntött morcos télben fiatalos, vidám programot állíthatnak össze 1972 tavaszára. Mitől A VÁLLALATI GAZDÁLIKODÁS színvonalát legátfogóbban a nyereség alakulása jellemzi. A nyereségtől függően képződnek — növekednek, stagnálnak, vagy csökkennek — a dolgozók jövedelmének emelését, az álló- és forgóeszközök bővítését szolgáló alapok. Úgy tűnik tehát, hogy a gazdálkodó egységeket automatikusan rangsorolja, minősíti ez az átfogó mutató. A helyzet azonban mégsem ilyen egyszerű. A nyereség nem mindig a vállalat eredményes, jó munkájának következménye. Jónéhány vállalat például veszteségesen gazdálkodik, s nyereségre az állami támogatásokból, költségviselési juttatásokból tesz szert. Az egyébként jövedelmező esetben üzemek sem minden hatékonyabb munkával növelik nyereségüket, hanem a magas árszint tartásával, vagy esetenként áremeléssel, más vállalatok, a fogyasztók rovására. A nyereség alakulása nem csupán a gazdálkodás színvonalától, hanem a piaci viszonyoktól is függ. A hazai piac feszültségei — szemben a tőkés piacokkal — nem átmeneti konjunkturális okokra, hanem hosszabb távon ható kapacitáshiányra, monopolhelyzetre vezethetők vissza, így viszonylag tartósan, ha nem is örökérvényűen a piaci helyzet haszonélvezői az anyagok és alkatrészek szállítói, az építőipari vállalatok stb. Ők legalábbis egyelőre úgy alakíthatják az árakat és diktálhatják a szállítási feltételeket, hogy megtalálják számításukat. Partnereik, vevőik viszont növekvő költségeiket már nem mindig tudják rendelőikre áthárítani. Vagy azért, mert az exportpiac ezt nem veszi tudomásul, vagy pedig azért, mert belföldi eladási áraik hatóságilag meghatározottak. A HAZAI__GAZDASÁGI VERSENY tehát nem azonos feltételek közepette folyik a különböző vállalatok között. A kedvező piaci helyzetben lévők például nem kényszerülnek arra, hogy olcsóbban, jobban, hatékonyabban dolgozzanak, mivel jövedelmezőségüket a másutt megtermelt nyereség megszerzésével is javíthatják. A megtermelt nyereség újraelosztásával kedvezőtlen helyzetbe kerülnek a nagy kooperációs igényű termelők, míg a bedolgozó, az, szállító kisebb alkatrészeket üzemek viszonylag nagy nyereséget realizálnak. A többi között ez az alapja egyes kisüzemek pillanatnyi, kedvező, s némely nagyüzemek hátrányos helyzetének az ezzel kapcsolatos társadalmi feszültségeknek. (De nem csak ez: a kisebb üzemek általában rugalmasabban képesek alkalmazkodni a piaci igények változásához, mint a nehézkes nagyvállalatok.) A megoldás nem az, hogy visszaállítjuk a reform előtti módszereket s az árukapcsolatokat központi tervutasítással, az árakat pedig hatósági előírásokkal diktáljuk. A cél a meglevő piaci feszültségek felszámolása. A jelek szerint azonban hosszabb időbe telik, amíg az eladók piaca a vevők piacává válik. Legalábbis ami a vállalatok árukapcsolatait illeti. (A fogyasztási javak piacán, ha nem egyértelműen, javult az áruis ellátás és a vevők pozíciója.) Így az üzemek éves mérlegbeszámolóiban kimuatatott nyereség sem tükrözi gazdálkodás tényleges színvonalát és rangsorolja a vállalatokat, a szövetkezeteket teljes tárgyilagossággal. Ám ezt a reform bevezetésekor is pontosan tudtuk. Ezért nem egyetlen esztendő jövedelmezőségét, hanem a nyereség tartós növelését tekintettük eredetileg is a gazdálkodási színvonal reális mércéjének. A változó piaci feltételek miatt mindenkor elkerülhetetlenek az évenkénti ingadozások. Ezt a ciklust jelenleg megnyújtják, torzítják az említett feszültségek. A nyereség tartós növelésére tehát már most kell felkészülniök azoknak az üzemeknek, amelyek pillanatnyilag még válogathatnak a rendelések között és egyoldalúan diktálhatják a szállítási feltételeket. Csak így találhatják meg anyagi számításukat hosszabb távon is. _A__PIACKUTATÓ MUNKÁBAN. a gazdálkodásban nélkülözhetetlen az előrelátás. A vevő, a rendelő megbecsülése , a termelékenység emelése, a hatékonyság fokozása a nyereség érdemi növelése akkor is fontos feladat, ha a piaci viszonyok ezt nem kényszerítik ki. Az igazán kiváló üzemeket nem kápráztatja el a könnyű haszonszerzés átmeneti lehetősége. A nyereség tartós, hosszú távú növelése csak érdemi munkával valósítható meg Az éves gazdálkodás értékelésénél, a vállalatok rangsorolásánál, minősítésénél is az összefüggések elemzése és az előrelátás mérlegelése a döntő. Kovács József kiváló a vállalat?