Dunaújvárosi Hírlap, 1971. november (16. évfolyam, 88-96. szám)

1971-11-26 / 95. szám

2. oldal Pillantás közös pénztárcánkba / Mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy élet­színvonalunkat kizárólag a hazavitt pénz mérjük és kevés összegében kivétellel rendszerint elfelejtjük hoz­zászámolni mindazt, ami bennünket Dunaújvárosban körülvesz. A városi pártbi­zottság és a városi tanács dicséretes kezdeményezése az a formálódó agitációs és propaganda kampány, amely tulajdonképpen egy meglé­vő érzés, egy reális vonza­lom­ igazi tartalmát akarja megmagyarázni. Tudniillik azt, hogy válaszúton, dönté­sek pillanatában miért­­ is ragaszkodunk szinte mind­annyian Dunaújvároshoz. Nemcsak érzelmi kötődés ez. Nem kell tagadni, hogy az értelem, az anyagi megfon­tolás, a számunkra, vagy magunk köré­ kialakított életrend, Dunaújváros el­ismerten magas életszín­vonala is köt vala­mennyiünket. Mitől élünk jobban Dunaújvárosban 2300— 2500 forint között vannak az átlagjövedelmek, és ez magasabb, mint az országos átlag. De nemcsak ezért élünk jobban. 1971. januári adatok sze­rint 48 ezer lakosa van a városnak. E negyvennyolc­ezer közül 33 ezren va­gyunk úgynevezett munka­képes korban (14 évtől nyugdíjig). Az aktív keresők a száma meghaladja a 25 ez­ret. Vagyis, 25 ezer dolgozó ember tart­ el 23 ezer nem dolgozót. Ez annyit jelent, hogy Dunaújvárosban 100 dolgozóra 92 eltartott jut, ami lényegesen jobb, mint az országos átlag, amely 100 dolgozóra több mint száz el­tartottat jelez. Azt pedig magyarázni sem kell, hogy mit jelent, ha egy fizetés­beli többen élnek. A foglalkoztatottság tehát országos viszonylatban kimagaslóan jó, és ez a vá­ls­­os mindenkori vezetőit di­cséri, akik alkalmasint ne­héz harcok árán (Tapolczai Jenő volt városi tanácsel­nök 1957-ben fegyelmi bün­tetést kapott a Vörös Októ­ber Férfi ruhagyár idetelepí­téséért) is kierőszakolták a könnyűipar fejlesztését, va­­gyys a foglalkoztatási szint emelését. Nem ruházkodunk? Anélkül, hogy a kereske­delmi üzletek forgalmát pénzben mérnénk, maga a fogyasztási struktúra is vá­laszt ad életszínvonalunk pozitív változására. Pillant­sunk rá a következő táblá­zatra, amely százalékban mutatja a város lakosságá­nak fogyasztását, árucsopor­tok szerint: Mindannyian, ismerjük a • családok, vagy egyes embe­rek fogyasztási rendjét, aki­nek kevés pénze van, az csak eszik. Akinek több van, mint amennyit meg tud enni, az már ruházkodik is. És akinek még ennél is több van, az iparcikkeket is tud vásárolni. Nos, a táblá­zat azt mutatja, hogy Duna­újvárosban emelkedik az iparcikk-fogyasztás, vagyis egyre többen jutnak el az életszínvonalnak abba a stádiumába, amikor vegyes iparcikkeket is vásárolhat­nak. Ezt még az sem árnyé­kolja, hogy ezzel egyidőben csökkent a ruházkodásra szánt pénzösszeg. Tudniiilik az ember, aki jogos re­ménnyel tekinthet tartós fo­gyasztási cikkek megvásár­lása elé, kevesebbet törődik öltözködésével, mert számá­ra az életszínvonal mércéje többé nem a ruha, a kabát lesz. Így van ez Dunaújváros­ban még akkor is, ha tud­juk, hogy a nagycsaládosok és nyugdíjasok olykor még nehéz körülmények között élnek. Szolgáltatás­ hullámvasút Anélkül, hogy a háztartá­sokban lévő televíziók, rá­diókészülékek, magnetofo­nok, hűtőgépek, mosógépek számát keresnénk, a gépek javíttatására költött összeg is mutatja, hogy mennyit léptünk előre három év alatt. 1968-ban 18 millió fo­rintot költöttünk, vagy tölt­hettünk szolgáltatásokra, 1971-ben­ pedig 25 milliót. Az mindenki előtt, nyil­vánvaló, hogy ezek a szol­gáltatásra költött milliók el­sősorban nem cipő­javításra és foltozásra, hanem televí­zió-, motorkerékpár-, autó-, mosógép-, magnetofonja­víttatás miatt kerültek ki a pénztárcákból. És ez feltét­lenül az életszínvonal poz­i­tív változásának mércéje. Egy darabig. Mert a szolgáltatások tu­lajdonképpen azért drágák és valljuk be, azért drágul­nak, mert egy nagyipari termelésre berendezkedő or­­országban a kézimunka, a kisipari termelés, még ha javítás is, tulajdon­képpen nem kifizetődő. Az életszín­­a Vonal-változás, pontosabban nagyipari termelés ha­zánkban, jelenleg olyan stá­diumban van, amikor még meg kell javíttatni azt, ami elromlott, mert a tulajdonos még nem tud újat vásárol­ni, de­­ a népgazdaságnak már egyre kevésbé éri meg a javíttatás, ami az új ter­mékek eladását kedvezőtle­nül befolyásolja. A szolgál­tatásokra költött pénzös­­­szeg növekedésének tehát örülhetünk, de az lesz igazi, amikor egy hallatlan növe­kedés után hirtelen vissza­esik. Amikor a lakosság vá­sárlóereje és a népgazdaság termelőképessége teljes mér­tékben párhuzamba kerül, amikor nem lesz szükség a javíttatásokra, amikor szolgáltatás tökéletesen egyet a jelent majd a szocialista munkamegosztással. Más adatok Egy-egy ország, vagy vá­ros életszínvonalát gyakran az elfogyasztott víz mennyi­ségében is mérik. Nos, ezt a mértékrendszert is vállal­juk Dunaújvárosban. Ná­lunk, a napi vízfogyasztás személyenként 220 liter, és ez mintegy 20 literrel maga­sabb, mint az országos át­­­lag. Bármennyire különös is, a városban képződő háztartási szemét is mutatja az élet­­színvonal változást. A ,,mi van a szemétben” kérdés nemcsak a kidobott ételma­radékra utal, hanem azokra a háztartási munkát kön­­­nyítő, luxust jelentő, mosó­szeres, készételes, pipere flakkonokra is, amelyek egyes országokban már ka­tasztrófával fenyegetnek, de amelyek eltakarítása nálunk Dunaújvárosban is egyre na­gyobb erőfeszítést igényel. Hogy az egy lakosra jutó 33,4 négyzetméternyi­­ park­felület nagyobb, mint más városokban, ezt mindenki tudja. Hogy az óvodai férő­helyek arányszáma, még a kívülmaradt kisgyermekkel százegynéhány együtt is, messze jobb, mint más vá­rosokban, hogy az üzletek túlnyomó többsége nálunk napi 14 órán át nyitva tart, hogy vendéglátóiparunk színvonala messze az orszá­gos átlag felett van — ezt természetesen mindannyian tudjuk, legfeljebb elfelejtjük bekalkulálni, amikor fize­tésnap délutánján, odahaza kinyitjuk a pénztárcánkat. M. M. 1065 1970 1071 élelmiszeripar 54% 51% 51% ruházat. 20% 21% 18% iparcikk 26'1 o 28% 31% Megszüntetik a nehéz fizikai munkát az új ötvöző raktár üzembe h­elyezésével Az acélgyártáshoz szüksé­ges ötvözőanyagok, a ferro­­mangán, a ferroszilicium és a ferrokróm vasúton érkezik nagy mennyiségben a Dunai Vasműbe. Eddig ezeket az anyagokat kézi erővel rak­ták ki és nem megfelelő he­­lyeken raktározták. A Dunai Vasmű 1,7 millió forintos költséggel a porüzem mellett, közvetlen a vasúti­­ vágányok­nál olyan új ötvözőanyag raktárt, építtetett, amelynek beton falakkal elválasztott tizenhat ,,rekesze" van. Az új anyagraktárnál a kézi kira­kást megszüntették, mert gépi markolóval rakják ki a vasúti kocsikban érkező nagy mennyiségű alapanya­got. Az acélműbe történő ki­szállításkor is markoló rakja meg a vasúti, vagy közúti járműveket. Mivel a kohá­szati nagyüzem kocsiállásai­nak majdnem negyedét az ötvözőanyagok kézi kirakása okozta, arra számítanak, hogy a gépesített rakodás csökkenti, vagy teljesen meg­szünteti az itteni kocsiállá­sokat. Dunaújvárosi Hírlap Művelődési házat avatnak vasárnap Beloiannisz községben Beloiannisz is új művelődési­­ házat kap. Az átadásra no­­­­vember 28-án délelőtt 10 óra­­­­kor kerül sor. Az ünnepsé­­­­gen — megemlékezve a gö­rög és a magyar kommunis­ta párt születésének 33. év­fordulójáról — Herc­z­eg Károly elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára mond beszédet. Ezt követően a falu fiataljai kultúrműsor­ral szórakoztatják az egybe­gyűlteket. Téli esték „Hogyan segítsük gyerme­keinket a tanulásban?” cím­mel tart előadást Nagykará­csonyban d­r. Tatár Györgyné tanítónő. A december 10-én elhang­zó előadást tizenkét, elsősor­ban nőket érdeklő rendez­vény követi a téli hónapok­ban. A termelői szövetkezeti és községi nőbizottság siker­rel kísérletezik színesebbé, tartalmasabbá tenni a falu­ban élő nők szabadidejét. Sokan tekintették meg a kézimunka-kiállítást is, ahol a hímző asszonyok matyó, kalocsai, buzsáki és úri motí­vumaiban gyönyörködhettek a látogatók. Benépesült könyvtár és látogatottabbak a a KISZ-rendezvények is. — kj — -------------------------------------------L. Benzol és gáz A benzolfinomító végtermék gyűjtőjéből indul minősítés után külföldre, közöttük tőkés országokba is a tisztított benzol. Az üzem ter­melése 1958-ban tízezer tonna volt, ma már a termelők eléri a 1 <­ ezer tonnát. A gázindító állomásról rendszeresen indítanak kamragázt Budapestre, ahol sok ezer háztartás v­árja a Dunai Vasmű e fontos melléktermékét. / 1971. november 26., péntek Személyzeti vezetők továbbképzése A Magyar Szocialista Munkáspárt városi végrehaj­tó bizottsága határozatának megfelelően 1972. első félévé­ben másodízben kerül sor városunkban az iparvállala­­tok és intézmények személy­zeti vezetői továbbképzésére. A közel hat hónapig tartó és 04 órás tematikára terve­zett tanfolyamon, — kétheten­ként egésznapos konferen­ciák keretében tizenöt téma kerül feldolgozásra. A tanfolyam első részében az állami személyzeti munka jelenlegi helyzetének,­­ vá­rosi tapasztalatainak elemzé­sét végzik el a hallgatók. Ezt követően a személyzeti mun­ka követelmény­rendszeréről, teljesíthetőségének lehetősé­géről és feltételeiről, az álla­mi személyzeti munka párt­irányításáról hangzanak előadások. A tanfolyam t­­­­­vábbi részében a vezetői utánpótlás tervezése és szer­vezése, a vezetők továbbkép­zésének rendszere, a vezetők társadalmi—politikai maga­tartása, munkájuk értékelése fogja képezni egy-egy fog­lalkozás, illetve konferencia tárgyát. Fontos helyet kap a tematikában az emberisme­­­reti tudományok — úgymint a­­ lélektan, a szociológia, a vezetés-egészségtan stb. — felhasználása és alkalmazása a személyzeti munkában. A tanfolyam során a sze­mélyzeti vezetők két alka­lommal közös konzultáción vesznek részt a vállalataik és intézményeik párttitkárai­­­val és első számú vezetőivel. A közös konzultáción elsősor­ban a gyakorlati személyzeti munka feladatainak végre­hajtásáról, feltételeiről, és az együttműködés javításáról esik majd szó. K. S. M­ilyen az 1972. Amit nem lehet elég korán elkezdeni, az nem más, mint a Dunaújvárosi Ifjúsági Na­pok programjának megszer­vezése. A dunaújvárosi fia­talok hagyományos tavaszi seregszemléje 1972-ben nyol­cadik alkalommal kerül megrendezésre. Az évről év­re tartalmasabbá, színesebbé váló DIN rangot kapott vá­rosunkban, már nemcsak a fiatalok, hanem szinte min­den Dunaújvárosban lakó közös ünnepévé vált. A jövő évre szóló naptárakba néhá­­nyan már elő is jegyezték K­egyen évi DIN? április, májusra az ifjúsági napokat. A KISZ városi bi­zottsága ismét azon munkál­kodik, hogy tovább gazda­godjon a DIN programja. A végrehajtó bizottság decem­ber eleji ülésén ezért tűzte napirendre a következőt: mi­lyen legyen az 1972. évi DIN ? A jó időben megkezdődő szervezés ezúttal nem az idő­járásra vonatkozik, s a kisze­­sek remélik, hogy a korán beköszöntött morcos télben fiatalos, vidám programot ál­líthatnak össze 1972 tava­szára. Mitől A VÁLLALATI GAZDÁL­­I­KODÁS színvonalát legátfo­­góbban a­ nyereség alakulá­sa jellemzi. A nyereségtől függ­ően képződnek — növe­kednek, stagnálnak,­ vagy­­ csökkennek­ — a dolgozók­­ jövedelmének emelését, az álló- és forgóeszközök bőví­tését szolgáló alapok. Úgy­­ tűnik tehát, hogy a gazdál­­­­kodó egységeket automati­­­­kusan rangsorolja, minősíti­­ ez az átfogó mutató. A hely­­­­zet azonban mégsem ilyen egyszerű. A nyereség nem mindig a vállalat eredmé­­­­nyes, jó munkájának követ­­­­kezménye. Jónéhány válla­lat például veszteségesen gazdálkodik, s nyereségre az­­ állami támogatásokból, költ­ségviselési juttatásokból tesz szert. Az egyébként jövedel­mező esetben üzemek sem minden hatékonyab­­b mun­kával növelik nyereségüket,­­ hanem a magas árszint tar­­­­tásával, vagy esetenként ár­­­­emeléssel, más vállalatok, a­­­­ fogyasztók rovására. A nyereség alakulása nem­­ csupán a gazdálkodás szín­vonalától, hanem a piaci vi­szonyoktól is függ. A hazai piac feszültségei — szemben a tőkés piacokkal — nem átmeneti konjunkturális okokra, hanem hosszabb tá­von ható kapacitáshiányra, monopolhelyzetre vezethe­tők­ vissza, így viszonylag tartósan, ha nem is örökér­vényűen a piaci helyzet ha­szonélvezői az anyagok és alkatrészek szállítói, az épí­tőipari vállalatok stb. Ők legalábbis egyelőre­­ úgy alakíthatják az árakat és diktálhatják a szállítási fel­tételeket, hogy megtalálják számításukat. Partnereik, vevőik viszont növekvő költségeiket már nem min­dig tudják rendelőikre át­hárítani. Vagy azért, mert az exportpiac ezt nem veszi tudomásul, vagy pedig azért, mert belföldi eladási áraik hatóságilag meghatá­rozottak. A H­AZA­I__GAZDASÁGI VERSENY tehát­ nem azo­nos feltételek közepette fo­lyik a különböző vállalatok között. A kedvező piaci helyzetben lévők például nem kényszerülnek arra, hogy olcsóbban, jobban, hatékonyabban dolgozza­nak, mivel jövedelmezősé­güket a másutt megtermelt nyereség megszerzésével is javíthatják. A megtermelt nyereség újraelosztásával kedvezőtlen helyzetbe ke­rülnek a nagy kooperációs igényű termelők, míg a be­dolgozó, az, szállító kisebb alkatrészeket üzemek vi­szonylag nagy nyereséget realizálnak. A többi között ez az alapja egyes kisüze­mek pillanatnyi, kedvező, s némely nagyüzemek hát­rányos helyzetének az ezzel kapcsolatos társadalmi fe­szültségeknek.­ (De nem csak ez: a kisebb üzemek általában rugalmasabban képesek alkalmazkodni a piaci igények változásához, mint a nehézkes nagyválla­latok.) A megoldás nem az, hogy visszaállítjuk a reform előtti módszereket s az áru­kapcsolatokat központi terv­utasítással, az árakat pedig hatósági előírásokkal diktál­juk. A cél a meglevő piaci feszültségek felszámolása. A jelek szerint azonban hosszabb időbe telik, amíg az eladók piaca a vevők piacává válik.­ Legalábbis ami a vállalatok árukapcso­latait illeti. (A fogyasztási javak piacán, ha nem egyértelműen, javult az áru­is ellátás és a vevők pozíció­ja.) Így az üzemek éves mérlegbeszámolóiban kimu­a­tatott nyereség sem tükrözi gazdálkodás tényleges színvonalát és rangsorolja a vállalatokat, a szövetkezete­ket teljes­ tárgyilagossággal. Ám ezt a reform bevezeté­sekor is pontosan tudtuk. Ezért nem egyetlen eszten­dő jövedelmezőségét, hanem a nyereség tartós növelését tekintettük eredetileg is a gazdálkodási színvonal reális mércéjének. A változó piaci feltételek miatt mindenkor elkerülhe­tetlenek az évenkénti inga­dozások. Ezt a ciklust jelen­leg megnyújtják, torzítják az említett­ feszültségek. A nyereség tartós növelésére tehát már most kell fel­­készülniök azoknak az üze­meknek, amelyek pillanat­nyilag még válogathatnak a rendelések között és egyol­dalúan diktálhatják a szállí­tási feltételeket. Csak így találhatják meg anyagi szá­mításukat hosszabb távon is. _A__P­IACKUTATÓ MUN­KÁBAN. a gazdálkodásban nélkülözhetetlen az előrelá­tás. A vevő, a rendelő meg­becsülése­ , a t­ermelékenység emelése, a hatékonyság fo­kozása a nyereség érdemi növelése akkor is fontos feladat, ha a piaci viszo­nyok ezt nem kényszerítik ki. Az igazán kiváló üzeme­ket nem kápráztatja el a könnyű haszonszerzés át­meneti lehetősége. A nyere­ség tartós, hosszú távú növe­lése csak érdemi munkáv­al valósítható meg Az éves gazdál­kodás értékelésénél, a vállalatok rangsorolásánál, minősítésénél is az összefüg­­gések elemzése és­ az előre­látás mérlegelése a döntő. Kovács József kiváló a vállalat?

Next