Dunaújvárosi Hírlap, 1973. március (18. évfolyam, 18-26. szám)

1973-03-02 / 18. szám

VILAG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK' A béremelés forrásai Március 1-től az utóbbi évek legnagyobb arányú bér­emelését hajtják végre az álla­mi iparban és az építő­ipar­ban. Az intézkedés rész­letei ismertek, ám beszélget­ve az üzemek, vállalatok mun­kásaival, hamar kiderül, ho­gy a végrehajtással kap­csolatban sok a bizonytalan­kodás, a kérdőjel. A napokban az egyik szo­cialista brigád tagjai között szenvedélyes vita alakult ki arról, hogy vajon mi a fe­dezete a központi béremelés­nek, s a „központi” jelző azt jelenti-e, hogy a vállalatok pénztárcáját egy fillérrel sem terheli a március elsejétől esedékes béremelés? „Mert ha így lenne — jegyezte meg a brigád vezetője — akkor fé­lő, hogy a vállalat a kön­­­nyen jött pénzzel könnyen is bánik, s megintcsak hiányoz­ni fog a bérfejlesztéseknél és általában a vállalati bér­politikánál oly régóta nélkü­lözett ésszerűség, annak messzemenő átgondolása, hogy a béremelés gyakorlati végrehajtása mennyiben szolgálhatja a vállalat ter­melési, gazdasági céljait.” Az efféle töprengés arra is bizonyíték, hogy a munká­sok között akadnak olyanok, nem is kevesen, akik össze­függésekben gondolkoznak és nemcsak saját fizetési borí­tékjuk vastagodása foglalkoz­tatja őket. Tény, hogy a központi döntés alapján béremelésre kifizetett összeget a vállala­tok nem nemzeti ajándék­ként kapják. A béremelést 60 százalékban az állami költségvetés, 40 százalékban pedig a vállalatok fedezik. Ezt a 40 százalékot a válla­latoknak a termelékenység és a jövedelmezőség emelé­sével kell előteremteni, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy a mostani béremelés lényegében előleg az idei és a jövő évi gazdasági ered­ményekből. Az a vállalat, amely képtelen eredménye­sen, jövedelmezően dolgozni, s ezért képtelen „behozni” az előlegként adott 40 száza­lékot, bizony bajba kerül. Mert ez esetben a vállalati forrásokból bérfejlesztés történő további nagyságát­­ fe­nyegeti veszély, s ez kön­­­nyen további munkaerő- és egyéb gondokat okozhat. A nyos következtetés — biro­sokig — érvényes az államháztartásra is, mely a bérfejlesztés nagyobb, 60 szá­zalékos hányadát biztosítja. Az államháztartás azonban csak úgy vállalhatja, az ez­zel járó milliárdos terheket, ha az eddiginél is takaréko­sabb gazdálkodás jellemzi nemcsak a vállalatokat, ha­nem a költségvetési intéz­ményeket is. Látható tehát, hogy a végre­hajtandó bérintézkedések­­ a közeljövőben nem kis köte­lezettséget jelentenek a válla­latok, s általában minden gaz­dálkodó egység számára. Sok­szor hangoztatott igazság — de nem árt újra és újra is­mételni —, hogy elosztani csak annyit lehet, amennyit megtermelünk. Mindenki előtt nyilvánvaló az is, hogy az állami költségvetés ren­delkezésére álló források — amelyekből most a béreme­lés nagy részét fedezik — a vállalatok, a gazdálkodó egy­ségek által megtermelt ja­vakból származik. Az általános béremelést nem kötötték össze külön befizetési kötelezettségekkel, a vállalatoknál ez az intéz­kedés nem jelent további progresszív adóterheket. De jelentenie kell azt, hogy az eddigieknél még szervezet­tebben, még racionálisabban, következésképpen még ter­melékenyebben dolgozzanak. S ez a követelmény már szoros kapcsolatban áll a béremelés gyakorlati végre­hajtásával. A kapott pénzt úgy kell felhasználni, hogy a az valóban a gazdaságosabb, nyereségesebb munkára ösztönözzön. A párt és a kormány által elhatározott bérintézkedés jó alkalom ar­ra is, hogy a vállalatok ed­digi — jórészt mechanikus — bérpolitikájukat és ne csak azt, hogy a béremelés gyakorlati végrehajtásával hogyan és milyen mértékben tudják ösztönözni a termelés növekedését és gazdaságossá­gát. Vagyis hosszabb távra kell gondolkodniuk, és ez nemcsak azért létérdeke a vállalatoknak, mert a köz­pontilag elhatározott béreme­lésnek azt a bizonyos 40 szá­zalékát saját forrásaikból kell biztosítani, hanem azért is, mert az államháztartás teherbíró képessége jelentős m­­értékben attól is függ, hogy mindazok, akik most jelentős bér­emelést kapnak, hogyan dolgoznak. Vértes Csaba ( Úttörővezetők konferenciája Értékelték a dunaújvárosi úttörőmozgalom kétesztendei tevékenységét Milyen az úttörők és kis­dobosok iskolai élete, hogyan lehetne eredményesebbé, tar­talmasabbá tenni a gyerme­kek körében végzett nevelő­­munkát — erre keresett vá­laszt a március elsején, csü­törtökön összehívott úttörő­­vezetők konferenciája. A ta­nácskozáson, amelyen a részt­vevők áttekintették a duna­újvárosi úttörőmozgalom leg­utóbbi két esztendőben vég­zett munkáját, megjelent Kóréh Sándor, az MSZMP Dunaújvárosi Bizottságának titkára, Tekauer Péter, a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnökségének tagja, Erdélyi Gyuláné, a KISZ Fejér megyei Bizottságának titkára, a Megyei Úttörő El­nökség elnöke, T­o­p­á­n­k­a György, a KISZ városi bi­zottságának titkára, Engler Ibolya, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára, S­o­ó­s Imre, a városi tanács elnökhelyettese, Nagy Je­­nőné, a városi tanács műve­lődésügyi osztályának veze­tője, a oktatás, tömegszervezetek és intézmények több vezetője, valamint a város 14 úttörőcsapatának több mint hetven képviselője. A konferencia résztvevőit S­z­a­jt­e­r Zita pajta? köszön­tötte, majd Párvá; József, a Városi Úttörő Elnökség tag­ja, a konferencia elnöke meg­nyitotta a tanácskozást. Ezt követően G­y­ő­r Zsuzsa, a városi Úttörő Elnökség titká­ra beszámolt a városi úttörő­­mozgalom két esztendei tevé­kenységéről. Hangsúlyozta, hogy első ízben elemzik a Dunaújvárosban folyó úttörő­­munkát úgy, hogy a vitában maguk az érdekelt úttörők is részt vehetnek, választott küldötteik útján. A beszámolót követő vitá­ban több mint húsz felszóla­lás hangzott el, majd a jelen­levők megválasztották a vá­ros úttól övezeteinek tanácsát és a városi Úttörő Elnöksé­get, és a küldötteket. XXIII. évf., 18. szám 1973. márc. 2., péntek 1723 tonna acéltöbbton­­na Újabb tervtúlteljesítés ^ az acélműben A Dunai Vasmű acélművé­ben február hónapban a ter­vezett 76 ezer tonna helyett 77 ezer 723,7 tonna acélt, gyártottak és havi tervüket így 102,26%-ra teljesítették. Az év első hónapjában a tervezett 160 ezer tonnát 1751 tonnával teljesítettek túl. Ez az eredmény 101,09 %-nak felel meg. Az acélmű márciusi terve 8Ä ezer tonna. Jelentős mértékben nőtt például az egy kemencében egy nap alatt előállított acél mennyisége. Ez a szám az elmúlt évben 745,57 tonna/ kemencenap volt. Február­ban 782,3, az év első két hó­napját figyelembe véve pe­dig 764.3-ra nőtt az egy ke­mencében egy nap alatt gyártott acél mennyisége. Előtérben a helyi eredmények és feladatok • Beszélgetés Engler Ibolyáival, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkárával Az 1971-ben megválasztott tanácstagok megbízatása áprilisban lejár. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1973. április 15-re kiírta a tanácstagok általános újra­választását. Másfél hónap múlva tehát ismét urnák elé járulnak hazánk választópolgárai, hogy leadják szavazataikat kör­zetükben az általuk legalkalmasabbnak tartott tanácstag­­jelöltre. Ez igen sok munkát ad a Népfront tisztségviselői­nek és aktíváinak a következő hetekben, hiszen a lakosság mozgósítása, a választások előkészítése és lebonyolítása elsősorban az ő feladatuk. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa február 25-i levelének megjelenése után ezekről a feladatokról beszél­gettünk Engler Ibolyával, a Hazafias Népfront városi bi­zottságának titkárával. — A közvélemény egy szőkébb köre még nem érti, hogy miért volt szük­ség az országgyűlési és ta­nácstagi választások más­más időben történő lebo­nyolítására. Hallhatnánk-e erről? — Amikor az országgyű­lési képviselők és a tanács­tagok választása egybeesett, a nagyobb súlyú országos ügyek elvonták a közérdek­lődést a helyi sikerekről és gondokról. Amikor ezek tag­lalására került sor, addigra a vitatkozó kedv legtöbbször már elfáradt, s így másod­lagossá váltak a helyi prob­lémák. Most viszont ezekre irányítjuk elsősorban a vá­lasztók figyelmét. — A következő hetekben tehát szinte valamennyi választópolgár véleményt mond majd a­­ tanácstagok munkájáról. Ön hogyan értékeli a dunaújvárosi tanácstagok testületi mű­ködését? — Az új tanácstörvény sok változást hozott a taná­csi munkában. Sokkal ön­állóbb például. Régebben a választott testületek ülésein sok „felfelé” irányított kí­vánság hangzott el. A mai tanácsülések viszont mind­inkább a reális igények és lehetőségek egyeztetésének, rangsorolásának, a helyi tar­talékok feltárásának mai. Mindez önmagában fóru­jelzi a tanácsok népképvise­­s­leti jellegének gazdagodását és a lakosság igényeinek ki­elégítéséért érzett felelőssé­get. A városi tanács az el­múlt két évben tizenegy al­kalommal tartott ízlést, ame­lyeken a nyolcvannyolc ta­nácstag nyolcvan—nyolc­vanöt százaléka mindig részt vett. Hatvanheten tevékeny­kedtek a tanácsi bizottsá­gokban, amelyek sikeresen segítették a városi tanács munkáját. A tanácstagok ti­zenhat alkalommal éltek in­­terpellációs jogukkal, ami a tanácsülések vitakészségét és kritikus szellemét mutatja.­­ A cselekvőkészség nö­vekedését a lakóterületi munka eredményein is le­mérhetjük. Milyen sike­reket értek el a tanácsta­gok ezen a területen? — Egyetlen adattal érté­­k.■•­tenném: 1972-ben harminc százalékkal végeztek több társadalmi munkát a város lakói, mint amennyire a ta­nács számított és igen sokan — több mint ötezren —, ér­ték el az aranyjelvényes szintet. Csak ami hirtelen az eszembe jut: társadalmi munkával megépítették a kertvárosi klubkönyvtárat, és jelenleg is több beruhá­záshoz kap társadalmi segít­séget a városi tanács. A kertvárosi óvoda bővítésé­hez, a szociális otthon át­alakításához, a castrumi óvoda és bölcsőde alapozá­sához, hogy csak a város egyik-másik létesítményé­nek példáinál maradjak. — Most, amikor a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa levélben fordult az ország népéhez, az önök feladatai is megsokasod­tak. Hogyan készülnek a választásokra? — Többek között minden tanácstaggal elbeszélgettünk az elmúlt két esztendő ta­pasztalatairól. Örömmel ál­lapítottuk meg, hogy bár az 1971-ben megválasztott ta­nácstagoknak mintegy ötven százaléka először vállalt ilyen megbízatást — közöt­tük sok nő és sok fiatal —, nagyon kevesen, mindössze négyen hanyagolták el mun­kájukat. Megkerestük a két­­évvel ezelőtti segítőtársain­kat is, az akkori jelölőgyű­­lések és szavazatszedő bi­zottságok elnökeik Örö­münkre szolgált, hogy a leg­többjük ismét felajánlotta a segítségét. A jelölőgyűlések március 12-én kezdődnek és a legfőbb célunk hogy ezek­re mozgósítsuk a lakosságot. A másik cél, amit nagyon szeretnénk elérni, hogy a választók ne csak a szava­zásnál, hanem a jelölőgyűlé­seken is éljenek jogaikkal. Szeretnénk minden választót érdekelté tenni a jelölőgyű­lések döntéseinek meghoza­talában. K. J. Rekord a diósgyőri blokksoron A diósgyőri Lenin Kohá­szati Művek blokksorán dol­gozó hengerészek, forrasztá­rok, darusok, jelentős erőfe­szítéseket tesznek a gyár termelésének fokozására. Három hónap alatt második rekordjukat állították fel. A vasárnapi műszakokon a ter­vezett helyett kétezerhétszáz tonna háromezer négy­­százhetven tonna anyagot hengereltek. A blokksor dol­gozói időarányosan esedékes éves tervüket már 4372 ton­nával szárnyalták túl. (MTI) MA: aká­R A VÁROSFE­JLESZTÉSRŐL> SZÓVÁ TETTÉK AZ ÜZEMI DOLGOZÓK ENERGIAGAZDÁLKODÁS ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM PETŐFI CSALÁDI ALBUM SPORTOLJON-E A GYEREK? A D. ÉPÍTŐK A KtJPAVÉDŐ Az első két helyezett dunaújvárosi T* Véget ért a fiatal öntők területi versenye Február 27-én kedden dél­ben hirdettek eredményt a ,,Ki minek mestere” szakmai verseny területi döntőjén, amelyet a KISZ Központi Bi­zottságának és a KISZ Fejér megyei bizottságának megbí­zásából a Dunai Vasmű ki­­szesei rendeztek meg. A rendezvényt P­e­t­ő­h­á­z­i Szilveszter, a KISZ Központi Bizottsága Intéző Bizottságá­nak tagja, a Baranya megyei a KISZ Bizottság első titkára zsűri elnöke értékelte Hangsúlyozta, hogy az idén olyan szakmában hirdették meg a ,.Ki minek mestere?"’ szakmai vetélkedőt, amely­­­ben gond. az utánpótlás országos Ezért a versenyzők előtt kettős lehetőség áll: nemcsak egy-egy munka­helyi, vállalati kollektívának szerezhetnek hírnevet a ver­senyen bizonyított szakmai tudásukkal, hanem magának az öntőszakmának az ismert­ségét, népszerűségét is fokoz­hatják. A versenyre 7 megye 19 versenyzőjének a benevezése érkezett, de február 26-án csak öt megye 11 versenyzője állt rajthoz az öntöde kis­formázó üzemében. Az első helyen Müller József, a Dunai Vasmű 27 éves öntője lett, aki a ver­seny három fordulójában összesen 94 pontot ért el. A második helyen Kollár Sándor végzett. A verseny tizennégy részt­vevője közül ők ketten vesz­nek majd részt az országos döntő küzdelmeiben, amely­­már a televízió nyilvánossága előtt zajlik. A verseny többi helyezettje értékes jutalmak­ban részesült.

Next