Dunaújvárosi Hírlap, 1974. május (19. évfolyam, 35-43. szám)
1974-05-24 / 41. szám
2. odo!Dunaújvárosi Hírlap Városb a siető ember elől elrejtőzik a városkép. A száguldó sohasem látja. Egy magányos sétán, nemcsak a gondolatok rendeződnek el, hanem feltárulkozik előttünk a környezet is, megnyugtat, „ tanít, erőt ad, biztonságot, érzékennyé tesz a harmóniára, a nagy távlatoktól a kicsi részletekig beivódik emlékeinkbe, részesévé válunk világunk örökké változó látványának. Ezekre a percekre éppen úgy szüksége van az embernek, mint a fényre, jó levegőre, ételre. Arra bizonyára csak az ember képes, hogy felfedezze egy útmenti gaz levelében, virágában a tökéletességet és a szépséget. Hát még mennyire törekszik erre, ha a várost, a tudatos lény által rendezett természetet szemléli, amelyben a maga igényei-ideáljai öltöttek testet! i Egy épületegyüttes előtt érdemes megfigyelni a fények és árnyékok percenkénti változó látványát, ahogy lassan kirajzolódnak a formák, színek születnek és halnak el, fények csillannak és eltompulnak. Az építészet örökszép játékai ezek. És bár a beton, az üveg, a kő, a szerkezetek sokáig ugyanazok maradnak, az őket életre keltő fény mindig változik. Más az égen úszó felhő, más az égbolt ragyogása és mások az arcok az épületek között... Nem veszítettem el a reményt, hogy egyszer sokan észreveszik: Dunaújváros voltaképpen egy nyílt botanikus kert. Belépődíj nélkül lehet megcsodálni a Vasmű úton, a Petőfi ligetben s a város számos más pontján a növényvilág kimeríthetetlen , gazdagságán túl, azt a szépséget, amit a különböző fák, cserjék, virágok együttesei nyújtanak. sokszínű Talán egyszer rákérdezünk arra is, kinek köszönhető, hogy oly sok, Pannóniában nem honos növény vert itt gyökeret. Kinek a keze munkáját őrzik a szépen nyesett fakoronák? Talán egyszer kisgyerekeink is megtanulnak hársakat, platánokat, fenyőket, juharokat látni a fák helyén. Bizonyára más is rájött, hogy nálunk bárhonnan bárhová úgy haza lehet jutni, hogy az ember az „autós utakat” csak keresztezi, s ha csendre vágyik, ligetek, játszóterek, park, sétányok, intim „sikátorok” láncolatán át is el tud jutni bárhová. Bizony, ez kincset érő felfedezés. Nem minden városlakónak adatik meg, hogy , ötvenezer emberre méretezett virágos kertben élhessen. (Hogy ez a Castrumra is kiterjedjen, idő kérdése csupán. Ezzel azt is mondtam, hogy Dunaújvárosban nincsenek kerítések, amelyek a gyalogosmozgást az autók mellé kényszerítenék. Minden épület körüljárható, minden kertbe, udvarba szabad a bejárás. Sőt, a mi fogalmaink szerint udvar az, ami a gyalogosoké, a pihenőké, a játszó kicsinyeké. Persze a szívhatjuk májust tüdőnkbe a Kossuth Lajos utca, vagy a Dózsa György út lombalagútjain is. Vagy szóljak-e a város szívéig nyúló növényborította völgyekről ... ? Nos, a városképet végülis mindez együttesen határozza meg. Remélnünk kell, még nagyon sokáig. A természet „itt emberarcú tartalmakat kap: renddé, harmóniává ötvöződik. S aki ezt egyszer észrevette, törekedett számba venni e környezet értékeit,talán jogot formálhat arra is, hogy rámutasson néhány törekvésre, ha azok sikeres emberi szándékokat rombolnak le. Környezetünkben sajátosan jelentkeznek az iménti értékek és nem jó az, ha e sajátos környezetbe másutt talán elfogadható vagy odaillő tárgyakat beerőszakolunk. A színekkel, formákkal hivalkodó közlekedési táblákról nem szólok, mert ezeknek az a feladata, hogy feltűnjenek. Az úttesteket átszelő vakító fehér zebrák, sávjelzések kifejezetten tetszetősen tagolják az útburkolatot. Még a közterületeken álló ideiglenes raktárcsoportok sem zavaróak, hiszen ennyi építkezés elképzelhetetlen bódék, építőanyaghalmazok nélkül. És bizonyára mindegyik ilyen telephelyre szükség van jelenleg. Amivel viszont nehéz megbarátkozni: a reklámok. Siklós úti garzonház építészetileg jelentős betonfelületeit fehérre festették, s öles, színes betűkkel írtak fel rá reklámszövegeket. Egynémely foghíjas józsefvárosi tűzfal mintájára. Dehát, bocsánat, ez nem tűzfal, ez építészeti érték, önálló, rangos, körbejárható térszervezés. Ne rendeljük alá tehát kereskedelmi reklámcéloknak. Kissé megdöbbentő az is, amikor szép parkjaink közepén rikító színekkel jelennek meg hirdetőoszlopok — bármily formás kivitelben is. Lássuk be: a természet a maga szerény színeivel, eszközeivel képtelen versenyezni a modern reklámszínekkel és a reklámbetűk méreteivel. Ezekkel a porcelánboltba berontó elefántokkal nem azt bizonyítjuk, hogy az ember legyőzi a természetet. Hanem, hogy vásári harsogásával olyan értéktől vonja el a figyelmet, ami többet jelent bármilyen reklámozható ideálnál. Még a szemétgyűjtő ládákat is a tompább, szerényebb kékről átfestettük, vagy kicseréltük sárga-vörösre. Mint fájdalmas felkiáltójelek sorakoznak a parkok sétányai mellett, útmenti sövények között. Tessék elhinni: az az ember, aki eljutott a fák, virágok, cserjék szépségeinek felfedezéséig, az lesz az első, aki egy szerényebb színűre festett szeméttartót is megtalál. Az az ízlés, amit ízléstelenséggel akarunk kialakítani, továbbra is válogatás nélkül szórja szét szemeteit. És nem ennek az ízlésnek szólnak-e a pázsitok közepén szemmagasságban elhelyezett, többnyire aggasztóan rossz helyesírással megírt tiltó táblák is? Kissé fájdalmas, de ma már polgárjogot élveznek közterületeinken a hófehérre festett oszlopok. Ezekre ünnepeken jelszavak vagy zászlók kerülnek. Az év tíztizenöt napján. A többi 350 napon önálló életet élnek a fehér vasoszlopok. Anélkül, hogy bármilyen funkciójuk lenne. Csupán annyi van, hogy a vakító fehér azonnal magához vonzza a tekintetet. De vajon mitől vonja el? Mióta a nagy betonfelületek divatba jöttek a világon, divatossá váltak a kőkosarak is. Ezekben virágokat lehet nevelni, hogy a természet szerény jelzései eljuthassanak oda, ahonnan az aszfalt kiszorította a természetet. A kőkosarak nálunk is megjelentek, s többnyire ott, ahol indokolt. De nem mindegy, milyen tömegben. A főtér körül valóságos kerítést építettünk belőlük, és így a természet jelzéséből inkább a környezet megcsúfolása lett. Úgy tűnik, végül, a parkoló járművek ellen nincs orvosság. Ellepnek a városok utcáin minden talpalatnyi helyet. Megfigyelhető azonban, hogy a közterületeken nemcsak a járművek szaporodnak, hanem a járműroncsok is. Félig szétszedett, kerék nélküli autók, motorkerékpár nélküli oldalkocsik, hónapokig az út mentén vesz é p zeglő titokzatos ponyvagomolyagok. Ezek után már csak a kimustrált szekrények és heverők következhetnek, hogy díszítsék az útszegélyeket ... E néhány kiragadott példa inkább jelzés, miként lehet egy sajátosan szép városképet lerontani, megbontani a városképben megjelenő finom harmóniát. Az a szépség, ami körülvesz minket, sohasem harsog, sohasem hivalkodik. Aki akarja felfedezni, annak beivódnak érzékeibe, segítenek teljes emberré válni, hogy ne menjünk el érzéstelenül semmi mellett, ami szép, és ne menjünk el szótlanul semmi mellett, ami nem helyénvaló. Nagy Jenő Távlati fejlesztési terv a perkátai tanács előtt Elmúlt pénteken tárgyalta a perkátai tanács végrehajtó bizottsága a település rendezési tervét, melyet kisebb kiegészítéssel a ma összeülő tanácsülésnek elfogadásra ajánlott. Nagyvenyim, Mezőfalva, Rácalmás, Adony után most Perkáta részére készített községfejlesztési javaslatot a Dunaújvárosi Tervező Iroda, így nemcsak városunk kommunális létesítményeinek, de a közvetlen vonzáskörzetbe eső települések tervezési feladatát is ellátja. Perkáta a község egészére kiterjedő rendezési tervvel eddig még soha nem rendelkezett, és ez számos, ma már nehezen jóvátehető hátrányt okozott: a belterület aránytalanul felduzzadt, és az üzemi, lakó- és közintézményterületek egységes rendező elv hiányában néhol kedvezőtlenül mintegy egymásba gabalyodtak. A megyei tanács támogatásával mód nyílt a régen időszerű terv elkészítésére, melyet a községben az utóbbi években megnőtt építési kedv is sürgetett. A rendezési terv vizsgálati anyaga mindenekelőtt felmérte a meglevő államitot, és a statisztikai adatokból 1780 óta nyomon követhető fejlődést, foglalkozott a területi, társadalmi, műszaki és természeti adottságokkal, a település távlati szerepkörével, jellegével. A tervprogram része széles körű, és többszöri felmérés, illetve vita eredménye: a helyben tartott programkialakító tárgyalásokon község üzemeinek, intézméyeinek szóvivői aktívan alakították a helyi távlati célkitűzéseket, nem egyszer konkrét javaslatot tettek a falu arculatának kialakítására. Az elkészült terv most közigazgatási jóváhagyásra kerülő munkarészei, nevezetesen az úgynevezett szabályozási terv és a helyi építési előírások együttesen, hosszú időre egybehangolt fejlődés keretéül szolgálnak. Ezek nem határoznak meg többet, mint ami szükséges és időtálló: nem az amúgy is építményekre, hanem a gazdaságos területfelhasználásra, a községszerkezet racionális és szód kialakítására, maradandóbb vonalas létesítményekre helyezi a hangsúlyt. A terv alapján megfelelő területet biztosítanak az ezredfordulóig — Perkáta — akkor 4200 főre becsült —■ lakosságának elhelyezésére, az addig szükséges további 5000 új házhely, a közintézmények — alapfokú intézmények tekintetében a városokkal egyenlő mértékű és színvonalú ellátás, a közlekedés, az úthálózat, a közművek, üzemi és szolgáltatási telephelyek, zöldterületek számára. Javaslat formában beépítési tervet tartalmaz a régi és az új faluközpont együttese, tekintettel a kedvező táj- és műemléki környezetre. A tanácsházban ma délig kiállított terv kifüggesztett leglényegesebb tervlapjairól az átfogó kérdéseken felül leolvashatók az új lakótelkek miatt szükséges telekmegosztások, az útszélesítések és az új útmegnyitások célját szolgáló kisajátítások helye. A kiszínezett térkép jelkulcsa alapján könnyen eligazodni a tekintetben is, hogy a terv a falu mely részén, milyen állattartásra ad lehetőséget, illetve, hogy a közintézmények közül ezt mely tömbökben korlátozza kisállatartásra. A községfejlesztési javaslatot a testület előtt a munkafelelős tervező, Remetey Tibor városépítési szakmérnök fogja ismertetni. \ 1974. május 24., péntek gazdaságpolitikai agitáció fejlesztése a Dunai Vasműben A vállalatok szakszervezeti bizottságai egyre több gondot fordítanak a dolgozók tájékoztatására és ugyanakkor az alaposabb tájékozódásra is. Hiszen csak a munkahely ügyeiről megfelelően informált embertől várható el, hogy részt vállaljon a feladatok teljesítéséből, másfelől viszont nem állhat hivatása magaslatán az olyan vezető testület, amely nem ismeri tagságának, a dolgozóknak a munkahely viszonyairól alkotott véleményét. Ezért is helyénvaló, hogy a Dunai Vasmű Szakszervezeti Bizottsága rövid időn belül másodszor foglalkozott a gazdaságpolitikai agitáció továbbfejlesztésének kérdéseivel: az elmúlt év novemberében döntöttek e tevékenység legfontosabb vállalati célkitűzéseiről, néhány nappal ezelőtt pedig megvitatták azokat a terveket, amelyeket ennek alapján az üzemi szakszervezeti bizottságok, valamint az irányításuk alá tartozó műhely- és osztálybizottságok készítettek. A tervezetek egyik általános vonása, hogy a gazdaságpolitikai agitáció hatékonyságának további növeléséhez szükségesnek tartják az üzemi demokrácia további szélesítését, a gazdasági és társadalmi vezetők fokozott együttműködését, az üzemi négyszögelések bővítését, a szakszervezeti bizalmiak és a szocialista brigádvezetők fokozott bevonását az irányításba. Nagy gondot fordítanak a testületi munka fejlesztésére, ami egyebek mellett abból is megállapítható, hogy a reszortfelelősök továbbképzése szinte minden tervezetben kiemelkedő helyet foglal el. Új vonás, hogy gazdasági tevékenység eredményesebbé tételére irányuló feladatokat szinte mindenütt összekapcsolták a várospolitikai célkitűzések megvalósítását segítő elképzelésekkel. A korábbinál nagyobb hangsúlyt helyeznek a politikai oktatások tematikájának kialakítására, a munkavédelmi tájékoztatás sokoldalúbbá, színesebbé tételére, a reálisabb bérarányok megállapítására, a kiemelkedő teljesítmények nagyobb anyagi-erkölcsi elismerésére, szélesebb körű propagálására. Előtérbe került a szocialista brigádokkal való törődés, a brigádvállalások tartalmának behatóbb vizsgálata, a dolgozók véleményeinek, jelzéseinek alaposabb feldolgozása. Örvendetes, hogy szinte valamennyi tervezet foglalkozik a dolgozók reálisabb szemléletének kialakításával, az elért eredmények megbecsülésére, tiszteletben tartására történő nevelésével. Az intézkedési tervek hiányosságai közül az emelhető ki, hogy néhol még a kelleténél gyakrabban várnak a központi intézkedésekre, néhol pedig túlzott követelményeket állítanak. Az egyik gyáregységben például tervbe vették, hogy a dolgozók jobb tájékoztatása érdekében havonta ismertetik a gyárrészleg gazdasági eredményeit. Másutt tanácskozásokat a különböző bővítették, illetve szaporították, ami a legtöbb esetben indokolatlan. Annál is inkább, mivel a múlt tapasztalatai egyértelműen bizonyítják, hogy a legjobban megszervezett információs hálózat sem helyettesíti azokat a személyes találkozásokat, amelyeken a dolgozók és a vezetők kölcsönösen tájékoztatják egymást a gondokról és problémákról. K./J. Hogyan látja az anyakönyvvezető, a gyámügyi főelőadó és a bíróság elnöke? A családjogi törvény a gyakorlatban . Huszonkét esztendővel ezelőtt alkották meg az első szocialista családjogi törvényt hazánkban. A törvény kiállta az idő próbáját, hiszen két évtized múltán semmi kellett újat alkotni, csupán a régit módosítani; közs keletű kifejezéssel élve, az élethez igazítani egyes pasi ragrafusait. Július 1-én lép hatályba a módosított törvény. Hogyan szolgálja majd a gyakorlatot? Hogyan védi a házasság intézményét, hogyan erősíti tovább a családi köteléket? — Erről kérdeztük az anyakönyv vezetőt, a gyámügyi főelőadót és városi-járási bíróság 5 elnökét. ______ Esküvő— munkaruhában Ezentúl házasság csak úgy köthető, ha annak szándékát harminc nappal előbb bejelentik az anyakönyvvezetőnél. A törvénymódosítás országgyűlési vitájában az egyik képviselőnő — nagy derültség közepette — mondta: „Ez már csak azért is helyes, mert egy hónap alatt jut idejük a fiataloknak, hogy szüleikkel is közöljék: házasságra lépnek.” Mi tagadás, elég gyakori, hogy a szülők utólag szereznek tudomást gyermekeik e fontos lépéséről. De nemcsak a szülőknek, hanem az anyakönyvvezetőnek is egészen groteszk helyzetekkel kell szembe nézni. Kovács János, a dunaújvárosi anyakönyvi hivatal vezetője tud jónéhány esetről. — Egyszer beállított három férfi meg egy nő, malteros ruhában. Először azt hittem, ki akarják festeni a hivatalt. Néztem, hol a létrájuk, de az nem volt. Mondták, hogy ne húzzam az időt, mert mindjárt lejár az ebédidő, és nekik vissza kell menni dolgozni. Kiderült, hogy ifjú párral és két tanúval van dolgom, össze kell adnom a fiatalokat. A törvény nem ír elő esküvői protokollt, tettem a kötelességemet. Aztán gratuláltam nekik, és még örültem, hogy ők legalább a munkahelyről ismerik egymást. Nem úgy, mint az a pár, akik este a táncparketten ismerkedtek meg, s egy átmulatott éjszaka után, álmosan esküdtek reggel örök hűséget itt a tanácsnál. Az örök hűség egy hétig sem tartott. Az azonnali házasságkötés lehetősége néha súlyos visszaélésekre adhat alkalmat. Volt olyan férfi Dunaújvárosban, aki öt liter konyakért, fogadásból vett el egy lányt, és két hét múlva elváltak. A harmincnapos várakozási időt nem csak ilyen természetesen szélsőséges esetek elkerülésére iktatta a paragrafusok közé a módosított törvény — vélekedik az anyakönyvi hivatal vezetője —, hanem a szándék komolyságának erősítésére, a házasság és a családi élet megalapozott kezdésére. NavalőSZÜlők — kontra szülők Horváth Lászlóné dr. gyámügyi főelőadó a hivatásával összefüggő részeket emeli ki a törvényből. Mindenekelőtt azokra a gyermekekre gondol, akik állami gondozásban vannak, és nevelőszülőkhöz kerülnek ki. A nevelőszülők az évek alatt megszeretik a gyermeket, megismerik, szívükhöz nő. Egy idő után úgy bánnak vele, mintha édes gyermekük lenne, s ahogy felnő, később támaszt remélnek benne. De ilyenkor jelentkezik a vér szerinti szülő, és visszaköveteli a gyermeket. A jövőben az elhagyott gyermek akkor is örökbe adható, ha a vér szerinti szülő a gyermekével szemben fennálló kötelezettségének, önhibájából tartósan nem tesz eleget. Ilyenkor a gyámhatóság pótolhatja — a szülő helyett — a hozzájáruló nyilatkozatot. Tehát ezt az oly sokszor szinte drámai jelenetekkel tarkított hercehurcát — a gyermek érdekében — a módosított törvény megszünteti azzal, hogy megkönnyíti az örökbefogadást. De nemcsak ezért tartja Horváth Lászlóné dr. nagyjelentőségűnek a törvény ilyen irányú módosítását, hanem azért is, mert sok-sok, ma még intézetben nevelkedő, gyermek számára nyitja meg a lehetőséget, hogy örökbefogadással családban nevelkedjen fel, érezhesse a szülői szeretetet, a gondoskodást, az együvé tartozás melegét, és harmonikus környezetben, lelki sérülések nélkül nőjön fel, értékes tagjává váljék a társadalomnak. Van a törvény módosításának egy olyan része, amellyel külön is szeretnék foglalkozni. A lányok ezentúl gyámhatósági engedély nélkül, 16 éves kortól férjhez mehetnek. Kétségtelen, a biológiai érettség ezt indokolja.