Dunaújvárosi Hírlap, 1980. február (25. évfolyam, 10-18. szám)

1980-02-01 / 10. szám

XXX. évfolyam, 10. szám ~ 1980. február 1., péntek ~ Ára 1:50 t AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA A hatékonyság követelmény! Beszélgetés dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszterrel A munkerő-gazdálkodás mindig fontos esz­köze a gazdasági folyamatok tudatos irányí­tásának. A gazdasági feltételekben bekövetke­zett változások következtében most a szokott­nál is nagyobb figyelem kíséri a munkaerő­gazdálkodást. Ezért arra kértük dr. Trethon Ferenc munkaügyi minisztert, hogy válaszol­jon néhány időszerű kérdésre. — A teljes foglalkoztatottság szocialista társa­dalmunk nagy vívmánya. Érvényes-e most az évtizedekkel ezelőtti értelmezése?________________ — Semmiképpen. A munkához való állam­­polgári jog Alkotmányunkban rögzített. Gya­korlásának feltételein munkálkodva a lehe­tőségek­­ megteremtésének folyamatában két, egymással összefüggő, mégis külön válasz­tandó fejlődési szakaszt kell megkülönböztet­ni. Az első időszakban a mennyiségi igények kielégítése, a megfelelő számú munkahely lé­tesítése volt a cél. Némi túlzással úgy is mondhatnánk, hogy a felszabadulást követő években az intézkedések legfőbb indoka szociálpolitikai gondoskodás volt. Ezt teljesí­n tettük: mindenki dolgozhat. Ma és a továb­biakban viszont a figyelem középpontjában már az áll, hogyan dolgozunk. E tekintetben látnunk kell, hogy a teljes foglalkoztatottság eddig még nem járt együtt a gazdasági éssze­rűséggel. Nem kevés helyen „túlfoglalkozta­tás” tapasztalható, a munkaerő ágazati el­helyezkedése nem egyértelműen kedvező, elő­fordul, hogy ott vannak többen, ahol kisebb létszám is elengedő lenne, máshol pedig szükséges létszám hiányzik. A munkaképes a korú népesség teljes foglalkoztatásának fenn­tartása mellett, az eddigieknél következeteseb­ben kell biztosítanunk a népgazdasági elsőd­legességet. — Egyesek szerint a munkaerőhelyzetben ta­pasztalható gondok megoldásának az­­ lenne a legjobb eszköze, ha megteremtenénk a „mun­­kanélküliek szabályozott tartalék­­seregét’­? — Ezt a gyakorlatot a mienktől eltérő tár­sadalmi és gazdasági viszonyok között alkal­mazzák. Valószínű, hogy az ilyen indítványok megfogalmazói önmagunkra, mint fölöslege­sekre soha sem gondolnak, csak másoknak szánnának ilyen sorsot. Megcsinálni a mi kis „ellenőrzött munkanélküliségünket”, ami majd mindent megjavít, ez elvileg kényelmes megoldás lenne, de számunkra politikailag és erkölcsileg elfogadhatatlan, gazdaságilag pe­dig eredménytelen lenne. Nem a munkaalkal­mat kell csökkenteni, hanem a követelmé­nyek fokozni teljesítésének színvonalát kell emelni, a rendelkezésre álló munkaerő ész­szerű foglalkoztatását és ezzel is mérsékelve a munkaerő iránti további — az esetek leg­nagyobb részében indokolatlan — keresletet. — Ez ma is jellemző? — Ha nem is mindenütt, de még mindig vannak olyan vezetők, akik nem a folyama­tok eddiginél jobb megszervezésével, a mun­kaerő felkészültségének, képzettségének javí­tásával, vagy belső átcsoportosításával akar­nak a megváltozott helyzethez alkalmazkodni, hanem továbbra is a létszám bővítésére töre­kednek. — A létszám ön által is említett átcsoporto­sítását általában idegenkedve fogadják az emberek. __________ — A népgazdaság fejlődésének — ezen be­lül a munkaerő-probléma megoldásának is — alapvető feltétele, hogy a munkaerőt és az anyagi erőforrásokat azokra a területekre irá­nyítsuk, ahol felhasználásuk az átlagosnál magasabb hatékonysággal jár. Mindez persze nemcsak munkaerőgazdálkodási teendőt je­lent, hanem a gazdaságpolitika és a központi irányítás, szabályozás alapkérdése. A megol­dás alapvető útja nem az, hogy valamiféle országos akcióval mintegy vezényszóra nagy tömegeket mozgassunk meg. Minden külön intézkedés nélkül is állandó mozgásban van, szüntelenül „átcsoportosul” egyik munkahely­ről a másikra hazánkban évente csaknem egymillió ember. E jelentős méretű folyama­tos mozgás mértékét és irányát főként az ha­tározza meg, hogy milyen az oktatási rend­szer, a gyermekes anyák támogatása, a nyug­díjrendszer, hol és mennyi munkahelyet lé­tesítünk, illetve szüntetünk meg, milyenek a kereseti viszonyok, a munkakövetelmények és munkafeltételek, a közlekedés, a lakáshely­zet stb. Amennyiben tehát azt akarjuk, hogy az emberek ott dolgozzanak, ahol a korábbi­aknál hatékonyabb munkát végeznek, akkor az irányítás és szabályozás eszközeivel ked­vező feltételeket és körülményeket kell te­remteni ott, ahol a létszám foglalkoztatása — esetleg bővítése — népgazdasági érdek. Így a dolgozók szabadon, egyéni érdekeiktől ve­zérelve, saját akaratukból oda mennek, ahol munkájukra a társadalomnak szüksége van. — A termelés hatékonyságának javításához elengedhetetlen, hogy aki a többinél jobban dolgozik, az jobban éljen. Ennek az elvnek ér­­vényesülését hogyan segíti a keresetszabályozási rendszer 1980. január elsejei változása? 4 — A szabályozórendszer szerves részeként működő bér- és keresetszabályozásnak fontos szerepe van az anyagi érdekeltség irányának meghatározásában, a munka hatékonyságának növelésében, gazdaságpolitikai céljaink el­érését szolgáló intézkedések anyagi ösztön­zésében. Való igaz, hogy a jelenlegi bér- és keresetszabályozás, elsősorban mértékeiben, nem mindenben elégíti ki ezeket az igénye­ket. Nem támaszt kellően feszített követelmé­nyeket a vállalatokkal szemben és ezért nem ösztönöz eléggé a korábbinál hatékonyabb munkára. Ez elsősorban azzal függ össze, hogy az eredményes és a hatékonyságot di­namikusan javító vállalatok dolgozóinak bére az utóbbi években alig nőtt gyorsabban, mint az alacsony jövedelmezőséggel gazdálkodóké. Többek között ezért is olyan megoldásokkal egészítettük ki a bérszabályozás jelenlegi rendszerét, amelyek az eddigieknél nagyobb mozgásszabadságot biztosítanak ahhoz, hogy a keresetek a terv keretei között, a gazdasá­gi hatékonyság különbségei szerint differen­ciálódjanak. Ez évtől kezdve következeteseb­ben érvényesítjük azt az elvet, hogy a bér- és a keresetnövelés minden forintját követel­ményekhez kell kötni. Csak ott lesz lehetőség béremelésre, ahol javítják a gazdasági tevé­kenység eredményét... — Megszűnik az úgynevezett ..bérfék”?_____ — „Bérfék” eddig sem volt. A vásárlóerő tervezett keretek között tartása miatt azon­ban továbbra is fenn kell tartani a bérszín­vonal növelésének bizonyos szint feletti adóz­tatását. A jelenlegi 6 százalékos érték 1980. január 1-től 9-re növekszik. Ez azonban csak lehetőség, mert a bérfejlesztés kizárólag ha­tékonyabb munkával alapozható meg. A százalék tehát nem „járandóság”. Egyébként­­ az úgynevezett „adóküszöb” sem abszolút korlát, hanem olyan döntési pont, amelyen felül a bérszínvonal emeléséhez az általános­nál nagyobb követelmények fűződnek. A bér­­szabályozás uralkodó típusa a jövőben is a vállalati teljesítményhez kötött bértömegsza­bályozás lesz. Ez a forma a vállalati kollek­tívákat anyagilag is érdekeltté teszi a lét­­számfelesleg feltárásában és felszámolásában, mert a létszámcsökkenés révén megtakarított bér a jogszabályokban előírt mértékig megmaradók bérének emelésére használható.­­ A határ meghúzásával kizárjuk a korábban laza létszámgazdálkodást folytatókat abból a „lehetőségből”, hogy — ha átmenetileg is — csak a létszám erőteljes csökkentésével te­remtsenek magunknak jelentős béremelési forrásokat. Egyébként a bér- és keresetsza­bályozási rendszer ösztönző hatása csak ak­kor érvényesülhet, ha párosul a vállalatokon belüli érdekeltség javításával, a belső irányí­tási rendszer korszerűsítésével. Ennek követ­keztében pedig a dolgozók keresetét mind szélesebb körben kötik olyan követelmények­hez, amelyek megfelelő szoros összefüggést teremtenek az egyén, a csoport, illetve a gaz­dasági egység egészének teljesítménye között. — Ezt az összhangot a módosított munkajogi szabályozás is elősegíti? — Igen. A munkaerő ésszerűbb elosztása, a rugalmasabb foglalkoztatás, a szakismere­tek jobb hasznosítása, a fegyelem megszilár­dítása érdekében néhány új munkaügyi jog­szabály is érvénybe lépett 1980. január else­jétől, így például mód lesz arra, hogy az ér­dekeltek vállalatukkal ne egy, hanem több munkakör ellátásában is megállapodjanak. Lehetővé válik — közös érdekeltség esetén —, hogy a dolgozó saját vállalatánál, munkaidő után, mellékfoglalkozást vállaljon. Andrássy Antal Ülést tartott a megyei párt-vb Az MSZMP megyei vég­rehajtó bizottsága szerdán Takács Imrének, a megyei pártbizottság első titkárának elnökletével ülést tartott. Az ülésen tájékoztató hangzott el a szabadegyházi kukorica­cukor- és szeszgyár beruhá­zásának helyzetéről, a terve­zett üzembe helyezés feltéte­leinek biztosításáról. Vasárnap: Katonai eskü Február 3-án, vasárnap dé­lelőtt 10 órakor a Vasmű té­ren a Magyar Néphadsereg egyik építő­ műszaki alakula­tának újoncai ünnepélyes ke­retek közt mondják el a ka­tonaéletük nyitányát jelentő honvéd esküt. Az eskü ünnepélyességét emeli, hogy Leninváros párt-, állami, gazdasági és társa­dalmi életének képviselőiből küldöttség vesz részt az eskü­tételen, s az alakulat csapat­­zászlajára egy zászlószalagot köt, hogy ezzel is elimerje az alakulat katonáinak Lenin­­városért kifejtett átlagon fe­lüli munkáját. A Vasmű téri katonai es­kütétel az elsőéves honvédek díszelgésével fejeződik be. Épül az óvoda A Gagarin térre tervezett száz személyes óvoda alapozási munkálatait követően a 26-os Állami Építőipari Vállalat panelszerelői vették birtokukba a terepet, s a mai napig a falpanelek hetven százaléka a helyére került. Az új­szerű megoldású, Betonyp S—1 jelű falpaneleket a Nyu­gat-magyarországi Fakombinát szállítja az új óvodához. Az építők, műszakonként mintegy tizenöt fős létszámmal szombat, vasárnap is dolgoznak, így a panelszereléssel előreláthatólag február közepére végeznek (Arany Gábor felvétele) Ülést tartott a városi pb Szerdán délután Kóré Sán­dornak, a pártbizottság tit­kárának elnökletével ülést tartott a városi pártbizott­ság. Első napirendi pontként megvitatta a testület az MSZMP városi bizottságának jelentés-tervezetét, a beszá­moló és a vezetőségválasztó taggyűlések tapasztalatairól, valamint a kongresszusi irányelvekről kialakított ál­lásfoglalását. A napirend vi­tájában felszólalt Péterfi Sándor, Hegedűs István, Dankó Miklós, Bakonyi György, Bozsik Imre, Márfi József, Balla József és Ko­vács Istvánná. Második na­pirendi pontként a testület elfogadta első féléves mun­katervét. Majd a városi párt­értekezlet tisztségviselőit vá­lasztotta meg a pártbizott­ság. E napirendi pontok után Gadanecz Györgynek, a vá­rosi pártbizottság első tit­kárának előterjesztésében megvitatta és elfogadta testület az MSZMP Duna­ú­újvárosi Bizottságának be­számoló jelentését a városi pártértekezletnek az 1975— 80 között végzett munkájá­ról. A napirend vitájában felszólalt Greschner Ferenc­­né, dr. Illyés József, Péterfi Sándor, dr. Csák Endre, dr. Bartos Gábor, Márfi József, Hegedűs István és Keresztes Mihály. A pártbizottság ülése bejelentésekkel zárult. A városi párt-vb megtárgyalta korszerűbb anyagmozgatást Az MSZMP városi vég­rehajtó bizottsága keddi ülé­sén megtárgyalta a válla­lati belső anyagmozgatás szervezettségének, gépesített­ségének és az élőmunka ki­váltásának helyzetéről szóló jelentést. A téma vizsgálatát a Járási és Városi Népi El­lenőrzési bizottság folytatta le a megyei pártbizottság ja­vaslata alapján. A vizsgálat célja az volt, hogy megálla­pítsa : az anyagmozgatás gépesítésének fejlesztéséről szóló 1974. évi miniszterta­nácsi határozat végrehajtása miként halad előre. A párt-végrehajtó bizottság az elmúlt időszakban rend­szeresen foglalkozott a város személy- és teherforgalmá­val, az áruszállítás és az anyagmozgatás gondjaival, a szállító- és rakodóeszközök kihasználtságával. A vizsgá­latok nyomán több intézke­dés történt. Ezek közé tar­tozik a lépcsőzetes munka­kezdés bevezetése, a szállító­­eszközök társulásos alapon való közös használata, jobb eszközkihasználás mód­a­szereinek kimunkálása és alkalmazása. E folyamatos munkának — mintegy utolsó állomása­ként került áttekintésre vállalati belső anyagmozg­­a­tás helyzete, annak felméré­se, hogy a korábbi intézke­dések nyomán milyen ered­mények születtek, s hol szük­séges tovább javítani e te­vékenységet. Általános ta­pasztalat, hogy a vizsgált vállalatoknál megvan a tö­rekvés az anyagmozgató gé­pek tipizálására, de ez — kü­lönböző akadályok miatt — nem megy olyan ütemben, mint ahogy kívánatos lenne. A heterogén gépállomány karbantartását megszervezni, a pótalkatrészeket biztosíta­ni, a javításokat elvégezni sokkal nehezebb, mintha egyféle típusú gépekkel dol­goznának. Az anyagmozgatás — ra­kodásfejlesztés céljaira biz­tosított állami támogatást a vállalatok különböző mér­tékben vették igénybe. A 26. Építőipari Vállalat — hos­­­szútávú fejlesztésre — 10 millió forint feletti összeget, a Dunaker 800 ezer forintot kért az állami támogatásból. A többi vállalat saját erőből oldja meg ilyen irányú fej­lesztését. A BMW dunaújvá­rosi gyára a rekonstrukció kapcsán fejlesztette az anyagmozgatást, szállítást. A Papíripari Vállalat fejlesz­tési céljai között komplex szállítási láncok kialakítása, a konténeres, illetve egység­rakományos szállítás alkal­mazása szerepel. A Dunai Vasműben évente 15—20 mil­lió forintot költenek szállító gépek beszerzésére. Az új üzemek telepítésével a szál­­lításfejlesztés is megtörténik. A közúti és vasúti szállítás 99 százalékig gépesített. A közúti és a vasúti jármű­veiket tipizálták. A szoros kapcsolatban van gyár a MÁV-val, a Volánnal, a Csomagolási Intézettel és a Közúti Kutató Inté­zettel. Az évi mintegy 24—24 millió tonna anyag mozgatása megfelelő színvo­nalon történik. A vizsgált vállalatok az anyagmozgató-berendezések karbantartását maguk végzik­, de a körülmények nem min­denütt jók. A Dunaker csak futójavításokat tud elvégezni, azt is a szabad ég alatt, mert még szerelőakna sem áll rendelkezésre. Tervezik egy 5 millió forint értékű bázis létrehozását. A tapasztala­tok sorába tartozik, hogy a külső vállalatoknál történő javítások átfutási ideje hosszú, körülményes az al­katrész-beszerzés, a külső vállalatokkal az együttműkö­dés sok helyen szorul. A küldő és javításra fogadó vállalat a szállítmányozás­ban nem mindig tud össz­hangot teremteni. Például hiába vannak az egyik he­lyen korszerű rakodógépek, ha a másik fél az árut öm­lesztve küldi. Igen fontos, hogy az egységrakomány ará­nya tovább növekedjék. Fo­nák helyzet az is, ha az ér­kezett anyagot szakmunká­sokkal rakatják ki, a terme­lőmunka rovására. Az anyagmozgatás gépesí­tésének egyik fontos célja, hogy létszámot szabadítson fel. A gyakorlati tapasztalat az, hogy a termelési felada­tok növekedése­­ egy-egy eset kivételével „tartósítja” a létszámgondokat. A továbbiakban a válla­toknak törekedniük kell arra, hogy az anyagmozgatás mű­szaki színvonala ne marad­jon el a termelési technoló­giától. Az anyagmozgatás nyilvántartásának kidolgo­zásával is lehet a hatékony­ságot növelni. Szorosabb kapcsolatot kell létesíteni egyrészt a vállalatoknak egymással, másrészt az anyagmozgatással foglalkozó tudományos intézetekkel, hogy az új módszereket al­kalmazni lehessen. A párt-végrehajtó bizottság elismerését fejezte ki Dunai Vasműnek, a Papír­a ipari Vállalatnak, valamint azoknak a vállalatoknak és üzemeknek, amelyek e fon­tos témában jelentős fejlő­dést értek el az elmúlt idő­szakban. A népi ellenőrzés­nek pedig köszönetét fejezte ki a szakszerű, igen értékes feltáró munkáért. S. Gy.

Next