Dunaújvárosi Hírlap, 1980. február (25. évfolyam, 10-18. szám)
1980-02-01 / 10. szám
XXX. évfolyam, 10. szám ~ 1980. február 1., péntek ~ Ára 1:50 t AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA A hatékonyság követelmény! Beszélgetés dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszterrel A munkerő-gazdálkodás mindig fontos eszköze a gazdasági folyamatok tudatos irányításának. A gazdasági feltételekben bekövetkezett változások következtében most a szokottnál is nagyobb figyelem kíséri a munkaerőgazdálkodást. Ezért arra kértük dr. Trethon Ferenc munkaügyi minisztert, hogy válaszoljon néhány időszerű kérdésre. — A teljes foglalkoztatottság szocialista társadalmunk nagy vívmánya. Érvényes-e most az évtizedekkel ezelőtti értelmezése?________________ — Semmiképpen. A munkához való állampolgári jog Alkotmányunkban rögzített. Gyakorlásának feltételein munkálkodva a lehetőségek megteremtésének folyamatában két, egymással összefüggő, mégis külön választandó fejlődési szakaszt kell megkülönböztetni. Az első időszakban a mennyiségi igények kielégítése, a megfelelő számú munkahely létesítése volt a cél. Némi túlzással úgy is mondhatnánk, hogy a felszabadulást követő években az intézkedések legfőbb indoka szociálpolitikai gondoskodás volt. Ezt teljesín tettük: mindenki dolgozhat. Ma és a továbbiakban viszont a figyelem középpontjában már az áll, hogyan dolgozunk. E tekintetben látnunk kell, hogy a teljes foglalkoztatottság eddig még nem járt együtt a gazdasági ésszerűséggel. Nem kevés helyen „túlfoglalkoztatás” tapasztalható, a munkaerő ágazati elhelyezkedése nem egyértelműen kedvező, előfordul, hogy ott vannak többen, ahol kisebb létszám is elengedő lenne, máshol pedig szükséges létszám hiányzik. A munkaképes a korú népesség teljes foglalkoztatásának fenntartása mellett, az eddigieknél következetesebben kell biztosítanunk a népgazdasági elsődlegességet. — Egyesek szerint a munkaerőhelyzetben tapasztalható gondok megoldásának az lenne a legjobb eszköze, ha megteremtenénk a „munkanélküliek szabályozott tartalékseregét’? — Ezt a gyakorlatot a mienktől eltérő társadalmi és gazdasági viszonyok között alkalmazzák. Valószínű, hogy az ilyen indítványok megfogalmazói önmagunkra, mint fölöslegesekre soha sem gondolnak, csak másoknak szánnának ilyen sorsot. Megcsinálni a mi kis „ellenőrzött munkanélküliségünket”, ami majd mindent megjavít, ez elvileg kényelmes megoldás lenne, de számunkra politikailag és erkölcsileg elfogadhatatlan, gazdaságilag pedig eredménytelen lenne. Nem a munkaalkalmat kell csökkenteni, hanem a követelmények fokozni teljesítésének színvonalát kell emelni, a rendelkezésre álló munkaerő észszerű foglalkoztatását és ezzel is mérsékelve a munkaerő iránti további — az esetek legnagyobb részében indokolatlan — keresletet. — Ez ma is jellemző? — Ha nem is mindenütt, de még mindig vannak olyan vezetők, akik nem a folyamatok eddiginél jobb megszervezésével, a munkaerő felkészültségének, képzettségének javításával, vagy belső átcsoportosításával akarnak a megváltozott helyzethez alkalmazkodni, hanem továbbra is a létszám bővítésére törekednek. — A létszám ön által is említett átcsoportosítását általában idegenkedve fogadják az emberek. __________ — A népgazdaság fejlődésének — ezen belül a munkaerő-probléma megoldásának is — alapvető feltétele, hogy a munkaerőt és az anyagi erőforrásokat azokra a területekre irányítsuk, ahol felhasználásuk az átlagosnál magasabb hatékonysággal jár. Mindez persze nemcsak munkaerőgazdálkodási teendőt jelent, hanem a gazdaságpolitika és a központi irányítás, szabályozás alapkérdése. A megoldás alapvető útja nem az, hogy valamiféle országos akcióval mintegy vezényszóra nagy tömegeket mozgassunk meg. Minden külön intézkedés nélkül is állandó mozgásban van, szüntelenül „átcsoportosul” egyik munkahelyről a másikra hazánkban évente csaknem egymillió ember. E jelentős méretű folyamatos mozgás mértékét és irányát főként az határozza meg, hogy milyen az oktatási rendszer, a gyermekes anyák támogatása, a nyugdíjrendszer, hol és mennyi munkahelyet létesítünk, illetve szüntetünk meg, milyenek a kereseti viszonyok, a munkakövetelmények és munkafeltételek, a közlekedés, a lakáshelyzet stb. Amennyiben tehát azt akarjuk, hogy az emberek ott dolgozzanak, ahol a korábbiaknál hatékonyabb munkát végeznek, akkor az irányítás és szabályozás eszközeivel kedvező feltételeket és körülményeket kell teremteni ott, ahol a létszám foglalkoztatása — esetleg bővítése — népgazdasági érdek. Így a dolgozók szabadon, egyéni érdekeiktől vezérelve, saját akaratukból oda mennek, ahol munkájukra a társadalomnak szüksége van. — A termelés hatékonyságának javításához elengedhetetlen, hogy aki a többinél jobban dolgozik, az jobban éljen. Ennek az elvnek érvényesülését hogyan segíti a keresetszabályozási rendszer 1980. január elsejei változása? 4 — A szabályozórendszer szerves részeként működő bér- és keresetszabályozásnak fontos szerepe van az anyagi érdekeltség irányának meghatározásában, a munka hatékonyságának növelésében, gazdaságpolitikai céljaink elérését szolgáló intézkedések anyagi ösztönzésében. Való igaz, hogy a jelenlegi bér- és keresetszabályozás, elsősorban mértékeiben, nem mindenben elégíti ki ezeket az igényeket. Nem támaszt kellően feszített követelményeket a vállalatokkal szemben és ezért nem ösztönöz eléggé a korábbinál hatékonyabb munkára. Ez elsősorban azzal függ össze, hogy az eredményes és a hatékonyságot dinamikusan javító vállalatok dolgozóinak bére az utóbbi években alig nőtt gyorsabban, mint az alacsony jövedelmezőséggel gazdálkodóké. Többek között ezért is olyan megoldásokkal egészítettük ki a bérszabályozás jelenlegi rendszerét, amelyek az eddigieknél nagyobb mozgásszabadságot biztosítanak ahhoz, hogy a keresetek a terv keretei között, a gazdasági hatékonyság különbségei szerint differenciálódjanak. Ez évtől kezdve következetesebben érvényesítjük azt az elvet, hogy a bér- és a keresetnövelés minden forintját követelményekhez kell kötni. Csak ott lesz lehetőség béremelésre, ahol javítják a gazdasági tevékenység eredményét... — Megszűnik az úgynevezett ..bérfék”?_____ — „Bérfék” eddig sem volt. A vásárlóerő tervezett keretek között tartása miatt azonban továbbra is fenn kell tartani a bérszínvonal növelésének bizonyos szint feletti adóztatását. A jelenlegi 6 százalékos érték 1980. január 1-től 9-re növekszik. Ez azonban csak lehetőség, mert a bérfejlesztés kizárólag hatékonyabb munkával alapozható meg. A százalék tehát nem „járandóság”. Egyébként az úgynevezett „adóküszöb” sem abszolút korlát, hanem olyan döntési pont, amelyen felül a bérszínvonal emeléséhez az általánosnál nagyobb követelmények fűződnek. A bérszabályozás uralkodó típusa a jövőben is a vállalati teljesítményhez kötött bértömegszabályozás lesz. Ez a forma a vállalati kollektívákat anyagilag is érdekeltté teszi a létszámfelesleg feltárásában és felszámolásában, mert a létszámcsökkenés révén megtakarított bér a jogszabályokban előírt mértékig megmaradók bérének emelésére használható. A határ meghúzásával kizárjuk a korábban laza létszámgazdálkodást folytatókat abból a „lehetőségből”, hogy — ha átmenetileg is — csak a létszám erőteljes csökkentésével teremtsenek magunknak jelentős béremelési forrásokat. Egyébként a bér- és keresetszabályozási rendszer ösztönző hatása csak akkor érvényesülhet, ha párosul a vállalatokon belüli érdekeltség javításával, a belső irányítási rendszer korszerűsítésével. Ennek következtében pedig a dolgozók keresetét mind szélesebb körben kötik olyan követelményekhez, amelyek megfelelő szoros összefüggést teremtenek az egyén, a csoport, illetve a gazdasági egység egészének teljesítménye között. — Ezt az összhangot a módosított munkajogi szabályozás is elősegíti? — Igen. A munkaerő ésszerűbb elosztása, a rugalmasabb foglalkoztatás, a szakismeretek jobb hasznosítása, a fegyelem megszilárdítása érdekében néhány új munkaügyi jogszabály is érvénybe lépett 1980. január elsejétől, így például mód lesz arra, hogy az érdekeltek vállalatukkal ne egy, hanem több munkakör ellátásában is megállapodjanak. Lehetővé válik — közös érdekeltség esetén —, hogy a dolgozó saját vállalatánál, munkaidő után, mellékfoglalkozást vállaljon. Andrássy Antal Ülést tartott a megyei párt-vb Az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága szerdán Takács Imrének, a megyei pártbizottság első titkárának elnökletével ülést tartott. Az ülésen tájékoztató hangzott el a szabadegyházi kukoricacukor- és szeszgyár beruházásának helyzetéről, a tervezett üzembe helyezés feltételeinek biztosításáról. Vasárnap: Katonai eskü Február 3-án, vasárnap délelőtt 10 órakor a Vasmű téren a Magyar Néphadsereg egyik építő műszaki alakulatának újoncai ünnepélyes keretek közt mondják el a katonaéletük nyitányát jelentő honvéd esküt. Az eskü ünnepélyességét emeli, hogy Leninváros párt-, állami, gazdasági és társadalmi életének képviselőiből küldöttség vesz részt az eskütételen, s az alakulat csapatzászlajára egy zászlószalagot köt, hogy ezzel is elimerje az alakulat katonáinak Leninvárosért kifejtett átlagon felüli munkáját. A Vasmű téri katonai eskütétel az elsőéves honvédek díszelgésével fejeződik be. Épül az óvoda A Gagarin térre tervezett száz személyes óvoda alapozási munkálatait követően a 26-os Állami Építőipari Vállalat panelszerelői vették birtokukba a terepet, s a mai napig a falpanelek hetven százaléka a helyére került. Az újszerű megoldású, Betonyp S—1 jelű falpaneleket a Nyugat-magyarországi Fakombinát szállítja az új óvodához. Az építők, műszakonként mintegy tizenöt fős létszámmal szombat, vasárnap is dolgoznak, így a panelszereléssel előreláthatólag február közepére végeznek (Arany Gábor felvétele) Ülést tartott a városi pb Szerdán délután Kóré Sándornak, a pártbizottság titkárának elnökletével ülést tartott a városi pártbizottság. Első napirendi pontként megvitatta a testület az MSZMP városi bizottságának jelentés-tervezetét, a beszámoló és a vezetőségválasztó taggyűlések tapasztalatairól, valamint a kongresszusi irányelvekről kialakított állásfoglalását. A napirend vitájában felszólalt Péterfi Sándor, Hegedűs István, Dankó Miklós, Bakonyi György, Bozsik Imre, Márfi József, Balla József és Kovács Istvánná. Második napirendi pontként a testület elfogadta első féléves munkatervét. Majd a városi pártértekezlet tisztségviselőit választotta meg a pártbizottság. E napirendi pontok után Gadanecz Györgynek, a városi pártbizottság első titkárának előterjesztésében megvitatta és elfogadta testület az MSZMP Dunaúújvárosi Bizottságának beszámoló jelentését a városi pártértekezletnek az 1975— 80 között végzett munkájáról. A napirend vitájában felszólalt Greschner Ferencné, dr. Illyés József, Péterfi Sándor, dr. Csák Endre, dr. Bartos Gábor, Márfi József, Hegedűs István és Keresztes Mihály. A pártbizottság ülése bejelentésekkel zárult. A városi párt-vb megtárgyalta korszerűbb anyagmozgatást Az MSZMP városi végrehajtó bizottsága keddi ülésén megtárgyalta a vállalati belső anyagmozgatás szervezettségének, gépesítettségének és az élőmunka kiváltásának helyzetéről szóló jelentést. A téma vizsgálatát a Járási és Városi Népi Ellenőrzési bizottság folytatta le a megyei pártbizottság javaslata alapján. A vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsa : az anyagmozgatás gépesítésének fejlesztéséről szóló 1974. évi minisztertanácsi határozat végrehajtása miként halad előre. A párt-végrehajtó bizottság az elmúlt időszakban rendszeresen foglalkozott a város személy- és teherforgalmával, az áruszállítás és az anyagmozgatás gondjaival, a szállító- és rakodóeszközök kihasználtságával. A vizsgálatok nyomán több intézkedés történt. Ezek közé tartozik a lépcsőzetes munkakezdés bevezetése, a szállítóeszközök társulásos alapon való közös használata, jobb eszközkihasználás módaszereinek kimunkálása és alkalmazása. E folyamatos munkának — mintegy utolsó állomásaként került áttekintésre vállalati belső anyagmozgatás helyzete, annak felmérése, hogy a korábbi intézkedések nyomán milyen eredmények születtek, s hol szükséges tovább javítani e tevékenységet. Általános tapasztalat, hogy a vizsgált vállalatoknál megvan a törekvés az anyagmozgató gépek tipizálására, de ez — különböző akadályok miatt — nem megy olyan ütemben, mint ahogy kívánatos lenne. A heterogén gépállomány karbantartását megszervezni, a pótalkatrészeket biztosítani, a javításokat elvégezni sokkal nehezebb, mintha egyféle típusú gépekkel dolgoznának. Az anyagmozgatás — rakodásfejlesztés céljaira biztosított állami támogatást a vállalatok különböző mértékben vették igénybe. A 26. Építőipari Vállalat — hosszútávú fejlesztésre — 10 millió forint feletti összeget, a Dunaker 800 ezer forintot kért az állami támogatásból. A többi vállalat saját erőből oldja meg ilyen irányú fejlesztését. A BMW dunaújvárosi gyára a rekonstrukció kapcsán fejlesztette az anyagmozgatást, szállítást. A Papíripari Vállalat fejlesztési céljai között komplex szállítási láncok kialakítása, a konténeres, illetve egységrakományos szállítás alkalmazása szerepel. A Dunai Vasműben évente 15—20 millió forintot költenek szállító gépek beszerzésére. Az új üzemek telepítésével a szállításfejlesztés is megtörténik. A közúti és vasúti szállítás 99 százalékig gépesített. A közúti és a vasúti járműveiket tipizálták. A szoros kapcsolatban van gyár a MÁV-val, a Volánnal, a Csomagolási Intézettel és a Közúti Kutató Intézettel. Az évi mintegy 24—24 millió tonna anyag mozgatása megfelelő színvonalon történik. A vizsgált vállalatok az anyagmozgató-berendezések karbantartását maguk végzik, de a körülmények nem mindenütt jók. A Dunaker csak futójavításokat tud elvégezni, azt is a szabad ég alatt, mert még szerelőakna sem áll rendelkezésre. Tervezik egy 5 millió forint értékű bázis létrehozását. A tapasztalatok sorába tartozik, hogy a külső vállalatoknál történő javítások átfutási ideje hosszú, körülményes az alkatrész-beszerzés, a külső vállalatokkal az együttműködés sok helyen szorul. A küldő és javításra fogadó vállalat a szállítmányozásban nem mindig tud összhangot teremteni. Például hiába vannak az egyik helyen korszerű rakodógépek, ha a másik fél az árut ömlesztve küldi. Igen fontos, hogy az egységrakomány aránya tovább növekedjék. Fonák helyzet az is, ha az érkezett anyagot szakmunkásokkal rakatják ki, a termelőmunka rovására. Az anyagmozgatás gépesítésének egyik fontos célja, hogy létszámot szabadítson fel. A gyakorlati tapasztalat az, hogy a termelési feladatok növekedése egy-egy eset kivételével „tartósítja” a létszámgondokat. A továbbiakban a vállatoknak törekedniük kell arra, hogy az anyagmozgatás műszaki színvonala ne maradjon el a termelési technológiától. Az anyagmozgatás nyilvántartásának kidolgozásával is lehet a hatékonyságot növelni. Szorosabb kapcsolatot kell létesíteni egyrészt a vállalatoknak egymással, másrészt az anyagmozgatással foglalkozó tudományos intézetekkel, hogy az új módszereket alkalmazni lehessen. A párt-végrehajtó bizottság elismerését fejezte ki Dunai Vasműnek, a Papíra ipari Vállalatnak, valamint azoknak a vállalatoknak és üzemeknek, amelyek e fontos témában jelentős fejlődést értek el az elmúlt időszakban. A népi ellenőrzésnek pedig köszönetét fejezte ki a szakszerű, igen értékes feltáró munkáért. S. Gy.