Dunaújvárosi Hírlap, 1986. január (31. évfolyam, 1-9. szám)
1986-01-03 / 1. szám
Ki mit vár 1986-tól? Hagyományok és remények Már-már a régi, szép időket idézte 1985-ben a magyar sportolók mindenekelőtt eredménylistája, azért, mert újra a nagyszerű hagyományokhoz méltó teljesítményt nyújtottak az úgynevezett „magyar sportágak” képviselői. A kajakozók-kenuzók például különleges szenvedéllyel gyűjtötték az érmeket a világbajnokságon; az öttusa vb egyéni számában magyar versenyző szerezte meg a győzelmet; a labdarúgó-válogatott figyelemre méltó sorozatát a World Soccer című angol szaklap az európai első, az APA hírügynökség a második hellyel honorálta, s még az Európabajnokságon a szokottnál halványabban szerepelt vízilabdázók is sikeresen zárták az évet, hiszen a Vasas csapata elhódította a Kupagyőztesek Európa Kupáját, míg BVSC együttese döntőt játszott az EK-ban. Vajon jövőre folytatódik-e a „nagy menetelés” —, erről mondott véleményt két-két neves sportvezető és sportoló. Szepesi György, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke: — Mit várok 1986-tól? Először is azt, hogy a válogatott jól szerepeljen Mundialon. A csoportbeoszatással nagyjából elégedett vagyok, hiszen a sorsolás lehetett volna jobb is, rosszabb is. Hogy milyen helyezést érhet el Mexikóban a csapat, arra nem tippelek, mert 1954 óta nem jósolok . . . Remélem továbbá, hogy a hazai bajnokságban jó mérkőzéseket, tiszta játékot láthatnak a szurkolók. Az előbbi nem csupán illúzió, mert — sokakkal ellentétben — úgy vélem: a küzdelemsorozat színvonala eléri az európai átlagot. Ami a tiszta játékot illeti, főként a durvaságok megelőzésére gondolok; bízom benne, hogy a bírók elejét tudják venni a súlyos szabálytalanságoknak. Régi szívügyem a fiatalok nevelése, így azt is nagyon fontosnak tartom, hogy az utánpótlás-válogatott és az ifjúsági együttes is bekerüljön a kontinens legjobb nyolc csapata közé. Végül hadd említsem meg: jövőre végre gátat kellene vetni a kiscsapatok sorozatos megszűnésének, de ez korántsem csak a szövetségen múlik. Ne feledjük: a „kicsikre” szükség van ahhoz, hogy „nagyok” is legyenek ... Mizsér Attila öttusázó, az év férfisportolója, a világbajnoki cím védője: — Abban igazán csak reménykedni lehet, hogy hasonló évem lesz 1986-ban, mint amilyen 1985-ben volt, így aztán a legfőbb tervem: mind az öt számban a képességeimnek megfelelő teljesítményt nyújtani. Az öttusán kívül szeretném, ha sikerrel zárnám a harmadik évet a Testnevelési Főiskola edzői szakán, és miután szeptemberben lakáshoz jutottam, jó volna azt kellemesen berendezni. A vitrinnel együtt. . . Dr. Parti János, a kajakkenu válogatott szövetségi kapitánya: — A jövő évi tervet már hónapokkal ezelőtt benyújtottam az Országos Testnevelési és Sporthivatalnak. Ebben az áll, hogy az 1986- os világbajnokságon három arany-, három ezüst- és három bronzérem megszerzésére tartom képesnek a gárdát, amely 1985-ben csak egy medáliával gyűjtött ennnél kevesebbet. Szerencsére, legértékesebb éremből megvolt a három! Fiatal csapatunk kvalitásait sokra tartom, és feltehető, hogy a montreali vb-n már elkerülnek bennünket az ifjú versenyzők rutintalanságával magyarázható, a belgiumi Mechelenben rendezett világbajnokságon még ittott előfordult hibák. És egy utolsó kívánság: 1986-ban talán elérjük, hogy olyan figyelmet kap a sportág, mint amilyet az eredmények alapján megérdemelne. Kenéz György, a Vasas KEK-győztes vízilabda-csapatának kapitánya: — A következő évben csak távolról szurkolhatok a magyar póló sikereiért, hiszen januárban az olasz Catania együtteséhez szerződöm. Előfordulhat ugyan, hogy a madridi világbajnokságra visszahívnak, de erre csupán halvány reményem lehet. Azt hiszem azonban, így is szépen búcsúzom (legalábbis egy időre): kilencszer voltam bajnokcsapatnak, háromszor MNK-győztes együttesnek tagja, 150-szer szerepeltem a válogatottban, és a Vasassal két ízben EK-, 1985-ben KEK-elsőséget szereztünk. Az angyalföldi klubbal különben olyan szerződést kötöttem, hogy amikor Olaszországból visszatérek, újból a piros-kékeknél folytatom a pályafutásomat. Feltehetően edző leszek, hiszen a TF-en már kijártam az iskolát, és az utóbbi időben Rusorán Péter szakvezető segítője voltam. De ez már nem 1986-os terv, így hadd fejezzem be azzal, remélem, hogy a világbajnokságon — velem, vagy nélkülem — a legjobb négy közé kerül a válogatott, és jó volna arról értesülni Itáliában, hogy a Vasas tehetséges fiataljai pótolni tudják a „külföldieket”, azaz Faragót, Csapót, Budavárit és Kenézt. H. I. Kupákban is játszanak A D. Kohász labdarúgószakosztályában az utánpótlás csapatok őszi szereplését is minősítették. Az ifjúsági I. csapat, amely az országos bajnokság nyugati csoportjában szerepel, 78 százalékos teljesítményt nyújtott. Jakab Elek edző gárdája 21 mérkőzésből 15-öt megnyert, háromszor ért el döntetlent, és háromszor kapott ki. Gólkülönbsége: 56-26. A harmadik helyen várja a tavaszi rajtot. Sápi Tibor edző serdülő I. csapata szintén ebben a csoportban szerepel. 40 százalékos teljesítményükkel (6 győzelem, 5 döntetlen, 10 vereség) a 9—10. helyen állnak. Ez a két csapat időközben továbbjutott az országos kupákban. A kupasorozat folytatása február 22-én idehaza lesz a Csepel együttesei ellen. A tét a legjobb 8 közé jutás. A megyei bajnokság sorsolása I. Március 9. 14.30: Pusztavám —Perkáta, Etyek—Lovasberény, MÁV Előre—Mezőfalva, Szondi SE—Ercsi K., Seregélyes—D. Volán, Polgárdi—Sallai SK, Lajoskomárom—Mány, Magyaralmás- Mór. II. Március II., 15.00: Mány— Magyaralmás, Sallai SK—Lajoskomárom. D. Volán—Polgárdi, Ercsi K.—Seregélyes, Mezőfalva —Szondi SE, Lovasberény—MÁV Előre, Perkáta—Etyek, Mór— Pusztavám. III. Március 23., 15.30: MÁV Előre—Perkáta, Szondi SE—Lovasberény, Seregélyes—Mezőfalva, Polgárdi—Ercsi K., Lajoskomárom—D. Volán, Magyaralmás —Sallai SK, Mór—Mány, Etyek— Pusztavám. IV. Március 30., 15.00: Pusztavám—Mány, Sallai SK—Mór, D. Volán—Magyaralmás, Ercsi K.— Lajoskomárom, Mezőfalva—Polgárdi, Lovasberény—Seregélyes, Perkáta—Szondi SE, Etyek— MÁV Előre. V. Április 6., 16.30: Seregélyes —Perkáta, Polgárdi—Lovasberény, Lajoskomárom—Mezőfalva, Magyaralmás—Ercsi K., Mór—D. Volán, Mány—Sallai SK, Szondi SE—Etyek, MÁV Előre—Pusztavám. VI. Április 13., 16.30: Pusztavám—Sallai SK D. Volán—Mány, Ercsi K.—Mór, Mezőfalva—Magyaralmás, Lovasberény—Lajoskomárom, Perkáta—Polgárdi, Etyek—Seregélyes, MÁV Előre— Szondi SE. VII. Április 20., 17.00: Lajoskomárom—Perkáta, Magyaralmás— Lovasberény, Mór—Mezőfalva, Mány—Ercsi K., Sallai SK—D. Volán, Seregélyes—MÁV Előre, Polgárdi—Etyek, Szondi SE— Pusztavám. VIII. Április 27., 17.00: Pusztavám—D. Volán, Ercsi K.—Sallai SK, Mezőfalva—Mány, Lovasberény—Mór, Perkáta—Magyaralmás, Etyek—Lajoskomárom, MÁV Előre—Polgárdi, Szondi SE —Seregélyes, IX. Május 4., 17.00: Mór—Perkáta, Mány—Lovasberény, Sallai SK—Mezőfalva, D. Volán—Ercsi K., Polgárdi—Szondi SE, Lajoskomárom—MÁV Előre, Magyaralmás—Etyek, Seregélyes—Pusztavám. X. Május 11., 17.00: Pusztavám —Ercsi K., Mezőfalva—D. Volán, Lovasberény—Sallai SK, Perkáta —Mány, Etyek—Mór, MÁV Előre —Magyaralmás, Szondi SE—Lajoskomárom, Seregélyes—Polgárdi. XI. Május 18., 17.00: Sallai SK —Perkáta, D. Volán—Lovasberény, Ercsi K.—Mezőfalva, Lajoskomárom—Seregélyes, Magyaralmás—Szondi SE, Mór—MÁV Előre, Mány—Etyek, Polgárdi—Pusztavám. XII. Május 25., 17.00: Pusztavám—Mezőfalva, Lovasberény— Ercsi K., Perkáta—D. Volán, Etyek—Sallai SK, MÁV Előre— Mány, Szondi SE—Mór, Seregélyes-Magyaralmás, Polgárdi— Lajoskomárom. XIII. Június 1., 17.00: Ercsi K. —Perkáta, Mezőfalva—Lovasberény, Magyaralmás—Polgárdi, Mór—Seregélyes, Mány—Szondi SE, Sallai SK—MÁV Előre, D. Volán—Etyek, Lajoskomárom— Pusztavám. XIV. Június 8., 17.00: Pusztavám—Lovasberény, Perkáta—Mezőfalva, Etyek—Ercsi K., MÁV Előre—D. Volán, Szondi SE—Sallai SK, Seregélyes—Mány, Polgárdi—Mór, Lajoskomárom—Magyaralmás. XV. Június 15., 17.00: Lovasberény—Perkáta, Mór—Lajoskomárom, Mány—Polgárdi, Sallai SK —Seregélyes, D. Volán—Szondi SE, Ercsi K.—MÁV Előre, Mezőfalva—Etyek, Magyaralmás— Pusztavám. A sportoló Szabó család Tizennyolc év a szőnyegen Szabó Tamás, a 316-os szakmunkásképző nevelőtanára 1975-ben végzett. Tizennyolc évig birkóversenyzett dunaújvárosi színekben. Szívesen emlékszik vissza azokra az évekre.• Jó társaság volt annak idején a miénk. Szeretek visszagondolni a régi versenyek hangulatára, és Tóth Jánosra, az edzőmre, akit kiváló szakembernek tartok ma is. 1961-ben nyertem először serdülő magyar bajnokságot, ezt még sok követte ifiben és felnőtt korcsoportban is. Nyolcszor voltam válogatott kerettag. Ott Gurics Györgytől tanultam a legtöbbet. A birkózásnak köszönhetem, hogy jártam Szófiában a VIT-en, a Szovjetunióban és még sok helyen. Az olimpiára sajnos nem jutottam ki, ezt kicsit sérelmeztem. Bár, hogy őszinte legyek, akkoriban nagyon sok jó birkózó volt Dunaújvárosban. Huszonnyolc éves voltam, amikor sérülés miatt abba kellett hagynom a sportolást. — Hogyan vészelte át ezt az időszakot? — Nehezen. Álltam nagyvilágban, és nem tudatam mit kezdeni magammal. Míg én sportoltam, addig a régi kök, osztálytársaim mérnöorvosok lettek. Nem sokat tudtam kezdeni a technikusi képesítésemmel. Elkezdtem tanulni. Ez lett a második cél az életemben. A testnevelési főiskolán sportszervezői és szakedzői diplomát szereztem. — A Szabó családban, úgy tudom, nemcsak ön foglalkozott sporttal.. . — Sportoló dinasztia miénk. Édesapám, aki asztaalos volt, nagyon szerette az atlétikát. Minket is arra akart nevelni, de mi bátyámmal, Jánossal a birkózásba szerettünk bele. Apám, halála előtt azt kérte, legalább egy világbajnok legyen a családban. Most már a gyerekeken a sor. Mi ezt valóban nagyon komolyan vesszük. Az egész család életét a sport határozza meg. Bátyám is birkózott, húgom első osztályú vívó volt, sógornőm NB I-es röplabdás, feleségem NB II-es kézilabdás. És akkor a gyerekekről még nem is beszéltem. A fiaim fociznak, a lányom, mint az édesanyja, kézilabdázik. — Munka után mivel tölti idejét? — Sok mindennel foglalkozom szívesen. Szeretem az állatokat, a gyümölcs- és a szőlőtermesztést is. Sőt, egy idő óta a szőlő levét sem vetem meg. Persze csak mértékkel. — Hogyan jellemezné saját magát? — Mindig kitartó voltam, jó hangulatú és optimista. — Ha edző lenne, milyen tanáccsal látná el tanítványait? — A sportban ne keressék az anyagiakat. Csak a szépséget és a tartalmat. Aki a sportból akar meggazdagodni, soha nem lesz eredményes. És ami a legfontosabb, mindig gondoljanak arra — még a csúcson is —, hogy eljön az az idő, mikor abba kell hagyni. Akit ez felkészületlenül ér, elveszett ember. K. S. A. Nyitva tartó tornatermek Szombat: 7—10 óra között a Bánki szakközépiskola, 9—12 óra között a Rudas László szakközépiskola, a 316. sz. PIV-iskola, a Mezőiskola és a Münnich gimnázium. Vasárnap: 7—10 óra között a Bánki szakközépiskolában. HAVAS SZÍJ NI DO (Rozsnyói Zoltán felvételei) 1986. január 3., péntek Ez a szó — dopping — az angol tolvajnyelv egyik kifejezése. szótárunk A mi Országh-féle így definiálja: „dopey kábítószer, doppingszer, ajzószer, hülye alak, pacák, dopey=lassú agymozgású”. A lassú agymozgás tekintetében nem tudok véleményt nyilvánítani, de bizonyos kételyeim vannak afelől, hogy a mai sportemberek, sportvezetők, sportpolitikusok, sportorvosok voltaképpen mit is tekintenek doppingnak. Most már félretéve az angol szónak azt az eredeti értelmét, hogy az ilyesféle szer kábít és butít, próbáljuk meghatározni, hogy mai értelmezésben mit tekintünk doppingszernek, ajzószernek. Jómagam nem értvén sem az élettanhoz, sem a kémiához, s még kevésbé az „amatőr” és a „profi” sport morális vonatkozásaihoz, eltöprengek azon, hogy mindaz, ami ezen a világon, közelebbről, ezen a Földön megtalálható vagy előállítható, az természetes-e vagy pedig természetellenes. Úgy gondolom, hogy mindaz, ami a természetben van, természetes (s más lapra tartozik az, hogy az ilyen dolgok egyike-másika a svábbogárra, a rókára, a csimpánzra vagy az emberre káros-e vagy hasznos). Nos, hogy az ember számára mi hasznos, azt jól tudjuk (tudják az orvosok); csakhogy a „hasznos” címszó alá nagyon nehéz minden „természetes”, vagy egyesek szerint „természetellenes” dolgot besorolni. Emlékezzünk csak Jack London „Egy szelet hús” című csodálatosan szép novellájára, amelyben az öreg ökölvívónak nincsen pénze egy szelet húst venni magának, mielőtt a ringbe lépne, pedig ha volna, az a szelet hús győzelemre vinné. Namármost: doppingnak számít-e az a szelet hús, vagy pedig nem? Az öreg ökölvívó számára mindenesetre „hasznos” volna az a szelet hús. De vajon dopping? Persze a közismert, vagy a nagyközönség által ismeretlen ajzószerek is „hasznosak” — abban az értelemben, hogy egy-egy rövid időszakra felfokozzák a teljesítőképességet, s a majdnem-csúcson lévőt esetleg győzelemre vihetik. Csakhát nem tudom: érdemes-e. Mert egy szelet hús vagy egy táblácska krumplicukor (szőlőcukor) bizonyára nem jár káros utóhatással. Nem sínyli meg a sportember szervezete. De a kemikáliák azért — bármennyire „természetesek” is — életének hátralévő évtizedeire tönkretehetik az úszót, az atlétát, a tornászt, a labdarúgót, a súlyemelőt. És nem lehet célunk az, hogy a „citius, altius, fortius” jelszó kábulatáért emberi sorsokat tegyünk tönkre, emberi roncsokkal szaporítsuk amúgy is sokfelől támadott „társadalmi közegészségügyünket”. Megéri-e mindezt egy pont, egy érem, bármilyen értékes, bármilyen fényes is legyen Meggyőződésem, hogy nem. Közgondolkozásunk meggyőződése, hogy nem. S mert így van, remélek hinni abban, hogy a mi városunk sportegyesületeinek vezetői, edzői között még halovány gondolata sem merül fel annak, hogy a mi sportembereink ilyen vagy olyan helyezéséért doppingszerhez nyúljanak. (kd) Labdarúgás: Várják a nevezéseket A városi labdarúgó-szövetség kiírta az 1986. évi Mezőföld Kupát a területi, a megyei bajnokságban szereplő csapatok részére. A nevezések beérkezése után a versenybizottság egy hét múlva készíti el a sorsolásokat az érdekelt csapatok jelenlétében. A népszerű, az előkészületeket szolgáló kupasorozatot az előző évben nem kis meglepetésre az Ercsi Kinizsi csapata nyerte meg a Toldi SE és a Paksi SE előtt. A kupa rajtja február 2-án lesz, majd folyamatosan szerdán és vasárnap játszanak a csapatok.