Dunaújvárosi Hírlap, 1986. január (31. évfolyam, 1-9. szám)

1986-01-03 / 1. szám

Ki mit vár 1986-tól? Hagyományok és remények Már-már a régi, szép idő­ket idézte 1985-ben a magyar sportolók mindenekelőtt eredménylistája, azért, mert újra a nagyszerű hagyomá­nyokhoz méltó teljesítményt nyújtottak az úgynevezett „magyar sportágak” képvise­lői. A kajakozók-kenuzók például különleges szenve­déllyel gyűjtötték az érme­ket a világbajnokságon; az öttusa vb egyéni számában magyar versenyző szerezte meg a győzelmet; a labda­rúgó-válogatott figyelemre méltó sorozatát a World Soccer című angol szaklap az európai első, az APA hír­­ügynökség a második hellyel honorálta, s még az Európa­­bajnokságon a szokottnál halványabban szerepelt vízi­labdázók is sikeresen zárták az évet, hiszen a Vasas csa­pata elhódította a Kupagyőz­­­tesek Európa Kupáját, míg BVSC együttese döntőt játszott az EK-ban. Vajon jövőre folytatódik-e a „nagy menetelés” —, erről mondott véleményt két-két neves sportvezető és sportoló. Szepesi György, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke: — Mit várok 1986-tól? Először is azt, hogy a válo­gatott jól szerepeljen Mundialon. A csoportbeosz­a­tással nagyjából elégedett vagyok, hiszen a sorsolás le­hetett volna jobb is, ros­­­szabb is. Hogy milyen helye­zést érhet el Mexikóban a csapat, arra nem tippelek, mert 1954 óta nem jósolok . . . Remélem továbbá, hogy a hazai bajnokságban jó mér­kőzéseket, tiszta játékot lát­hatnak a szurkolók. Az előb­bi nem csupán illúzió, mert — sokakkal ellentétben — úgy vélem: a küzdelemsoro­zat színvonala eléri az euró­pai átlagot. Ami a tiszta já­tékot illeti, főként a durva­ságok megelőzésére gon­dolok; bízom benne, hogy a bírók elejét tudják venni a súlyos szabálytalanságoknak. Régi szívügyem a fiatalok nevelése, így azt is nagyon fontosnak tartom, hogy az utánpótlás-válogatott és az ifjúsági együttes is bekerül­jön a kontinens legjobb nyolc csapata közé. Végül hadd említsem meg: jövőre végre gátat kellene vetni a kiscsapatok sorozatos meg­szűnésének, de ez korántsem csak a szövetségen múlik. Ne feledjük: a „kicsikre” szükség van ahhoz, hogy „nagyok” is legyenek ... Mizsér Attila öttusázó, az év férfisportolója, a világ­­bajnoki cím védője: — Abban igazán csak re­ménykedni lehet, hogy ha­sonló évem lesz 1986-ban, mint amilyen 1985-ben volt, így aztán a legfőbb tervem: mind az öt számban a ké­pességeimnek megfelelő tel­jesítményt nyújtani. Az öttusán kívül szeretném, ha sikerrel zárnám a harmadik évet a Testnevelési Főisko­la edzői szakán, és miután szeptemberben lakáshoz ju­tottam, jó volna azt kelleme­sen berendezni. A vitrinnel együtt. . . Dr. Parti János, a kajak­kenu válogatott szövetségi kapitánya: — A jövő évi tervet már hónapokkal ezelőtt benyúj­tottam az Országos Testne­velési és Sporthivatalnak. Ebben az áll, hogy az 1986- os világbajnokságon három arany-, három ezüst- és há­rom­­ bronzérem megszerzé­sére tartom képesnek a gár­dát, amely 1985-ben csak egy medáliával gyűjtött en­n­nél kevesebbet. Szerencsére, legértékesebb éremből megvolt a három! Fiatal csapatunk kvalitásait sokra tartom, és feltehető, hogy a montreali vb-n már elke­rülnek bennünket az ifjú versenyzők rutintalanságá­val magyarázható, a belgi­umi­­ Mechelenben rendezett világbajnokságon még itt­­ott előfordult hibák. És egy utolsó kívánság: 1986-ban talán elérjük, hogy olyan fi­gyelmet kap a sportág, mint amilyet az eredmények alap­ján megérdemelne. Kenéz György, a Vasas KEK-győztes vízilabda-csa­patának kapitánya: — A következő évben csak távolról szurkolhatok a ma­gyar póló sikereiért, hiszen januárban az olasz Catania együtteséhez szerződöm. Előfordulhat ugyan, hogy a madridi világbajnokságra visszahívnak, de erre csupán halvány reményem lehet. Azt hiszem azonban, így is szépen búcsúzom (legalábbis egy időre): kilencszer voltam bajnokcsapatnak, háromszor MNK-győztes együttesnek tagja, 150-szer szerepeltem a válogatottban, és a Vasassal két ízben EK-, 1985-ben KEK-elsőséget szereztünk. Az angyalföldi klubbal kü­lönben olyan szerződést kö­töttem, hogy amikor Olasz­országból visszatérek, újból a piros-kékeknél folytatom a­­ pályafutásomat. Feltehe­tően edző leszek, hiszen a TF-en már kijártam az isko­lát, és az utóbbi időben Ru­­során Péter szakvezető segí­tője voltam. De ez már nem 1986-os terv, így hadd fejez­zem be azzal, remélem, hogy a világbajnokságon — ve­lem, vagy nélkülem — a legjobb négy közé kerül a válogatott, és jó volna arról értesülni Itáliában, hogy a Vasas tehetséges fiataljai pótolni tudják a „külföldie­ket”, azaz Faragót, Csapót, Budavárit­­ és Kenézt. H. I. Kupákban is játszanak A D. Kohász labdarúgó­­szakosztályában az utánpót­lás csapatok őszi szereplését is minősítették. Az ifjúsági I. csapat, amely az országos bajnokság nyugati csoport­jában szerepel, 78 százalékos teljesítményt nyújtott. Ja­kab Elek edző gárdája 21 mérkőzésből 15-öt megnyert, háromszor ért el döntetlent, és háromszor kapott ki. Gól­különbsége: 56-26. A harma­dik helyen várja a tavaszi­­ rajtot. Sápi Tibor edző serdülő I. csapata szintén ebben a cso­portban szerepel. 40 száza­lékos teljesítményükkel (6 győzelem, 5 döntetlen, 10 vereség) a 9—10. helyen áll­nak. Ez a két csapat időköz­ben továbbjutott az országos kupákban. A kupasorozat folytatása február 22-én ide­haza lesz a Csepel együtte­sei ellen. A tét a legjobb 8 közé jutás. A megyei bajnokság sorsolása I. Március 9. 14.30: Pusztavám —Perkáta, Etyek—Lovasberény, MÁV Előre—Mezőfalva, Szondi SE—Ercsi K., Seregélyes—D. Vo­lán, Polgárdi—Sallai SK, Lajos­­komárom—Mány, Magyaralmás- Mór. II. Március II., 15.00: Mány— Magyaralmás, Sallai SK—Lajos­­komárom. D. Volán—Polgárdi, Ercsi K.—Seregélyes, Mezőfalva —Szondi SE, Lovasberény—MÁV Előre, Perkáta—Etyek, Mór— Pusztavám. III. Március 23., 15.30: MÁV Előre—Perkáta, Szondi SE—Lo­vasberény, Seregélyes—Mezőfal­va, Polgárdi—Ercsi K., Lajosko­­márom—D. Volán, Magyaralmás —Sallai SK, Mór—Mány, Etyek— Pusztavám. IV. Március 30., 15.00: Puszta­vám—Mány, Sallai SK—Mór, D. Volán—Magyaralmás, Ercsi K.— Lajoskomárom, Mezőfalva—Pol­gárdi, Lovasberény—Seregélyes, Perkáta—Szondi SE, Etyek— MÁV Előre. V. Április 6., 16.30: Seregélyes —Perkáta, Polgárdi—Lovasbe­rény, Lajoskomárom—Mezőfalva, Magyaralmás—Ercsi K., Mór—D. Volán, Mány—Sallai SK, Szondi SE—Etyek, MÁV Előre—Puszta­vám. VI. Április 13., 16.30: Puszta­vám—Sallai SK D. Volán—Mány, Ercsi K.—Mór, Mezőfalva—Ma­gyaralmás, Lovasberény—Lajos­komárom, Perkáta—Polgárdi, Etyek—Seregélyes, MÁV Előre— Szondi SE. VII. Április 20., 17.00: Lajosko­­márom—Perkáta, Magyaralmás— Lovasberény, Mór—Mezőfalva, Mány—Ercsi K., Sallai SK—D. Volán, Seregélyes—MÁV Előre, Polgárdi—Etyek, Szondi SE— Pusztavám. VIII. Április 27., 17.00: Puszta­­vám—D. Volán, Ercsi K.—Sallai SK, Mezőfalva—Mány, Lovasbe­rény—Mór, Perkáta—Magyaral­más, Etyek—Lajoskomárom, MÁV Előre—Polgárdi, Szondi SE —Seregélyes, IX. Május 4., 17.00: Mór—Per­káta, Mány—Lovasberény, Sallai SK—Mezőfalva, D. Volán—Ercsi K., Polgárdi—Szondi SE, Lajos­komárom—MÁV Előre, Magyar­almás—Etyek, Seregélyes—Pusz­tavám. X. Május 11., 17.00: Pusztavám —Ercsi K., Mezőfalva—D. Volán, Lovasberény—Sallai SK, Perkáta —Mány, Etyek—Mór, MÁV Előre —Magyaralmás, Szondi SE—La­joskomárom, Seregélyes—Pol­gárdi. XI. Május 18., 17.00: Sallai SK —Perkáta, D. Volán—Lovasbe­rény, Ercsi K.—Mezőfalva, Lajos­komárom—Seregélyes, Magyaral­más—Szondi SE, Mór—MÁV Elő­re, Mány—Etyek, Polgárdi—Pusz­tavám. XII. Május 25., 17.00: Puszta­vám—Mezőfalva, Lovasberény— Ercsi K., Perkáta—D. Volán, Etyek—Sallai SK, MÁV Előre— Mány, Szondi SE—Mór, Seregé­lyes-Magyaralmás, Polgárdi— Lajoskomárom. XIII. Június 1., 17.00: Ercsi K. —Perkáta, Mezőfalva—Lovasbe­rény, Magyaralmás—Polgárdi, Mór—Seregélyes, Mány—Szondi SE, Sallai SK—MÁV Előre, D. Volán—Etyek, Lajoskomárom— Pusztavám. XIV. Június 8., 17.00: Puszta­vám—Lovasberény, Perkáta—Me­zőfalva, Etyek—Ercsi K., MÁV Előre—D. Volán, Szondi SE—Sal­lai SK, Seregélyes—Mány, Pol­gárdi—Mór, Lajoskomárom—Ma­gyaralmás. XV. Június 15., 17.00: Lovasbe­rény—Perkáta, Mór—Lajoskomá­rom, Mány—Polgárdi, Sallai SK —Seregélyes, D. Volán—Szondi SE, Ercsi K.—MÁV Előre, Mező­falva—Etyek, Magyaralmás— Pusztavám. A sportoló Szabó család Tizennyolc év a szőnyegen Szabó Tamás, a 316-os szakmunkásképző nevelőta­nára 1975-ben vég­zett. Tizennyolc évig birkó­ver­senyzett dunaújvárosi szí­nekben. Szívesen emlékszik vissza azokra az évekre.­­• Jó társaság volt annak idején a miénk. Szeretek visszagondolni a régi verse­nyek hangulatára, és Tóth Jánosra, az edzőmre, akit kiváló szakembernek tartok ma is. 1961-ben nyertem elő­ször serdülő magyar bajnok­ságot, ezt még sok követte ifiben és felnőtt korcsoport­ban is. Nyolcszor voltam vá­logatott kerettag. Ott Gurics Györgytől tanultam a leg­többet. A birkózásnak kö­szönhetem, hogy jártam Szó­fiában a VIT-en,­ a Szovjet­unióban és még sok helyen. Az olimpiára sajnos n­em jutottam ki, ezt kicsit sérel­meztem. Bár, hogy őszinte legyek, akkoriban nagyon sok jó birkózó volt Dunaúj­városban. Huszonnyolc éves voltam, amikor sérülés mi­att abba kellett hagynom a sportolást. — Hogyan vészelte át ezt az időszakot? — Nehezen. Álltam nagyvilágban, és nem tud­a­tam mit kezdeni magammal. Míg én sportoltam, addig a régi kök, osztálytársaim mérnö­orvosok lettek. Nem sokat tudtam kezdeni a technikusi képesítésemmel. Elkezdtem tanulni. Ez lett a második cél az életemben. A testnevelési főiskolán sportszervezői és szakedzői diplomát szereztem. — A Szabó családban, úgy tudom, nemcsak ön foglal­kozott sporttal.. . — Sportoló dinasztia miénk. Édesapám, aki aszta­a­los volt, nagyon szerette az atlétikát. Minket is arra akart nevelni, de mi bá­tyámmal, Jánossal a birkó­zásba szerettünk bele. Apám, halála előtt azt kérte, leg­alább egy világbajnok le­gyen a családban. Most már a gyerekeken a sor. Mi ezt valóban nagyon komolyan vesszük. Az egész család éle­tét a sport határozza meg. Bátyám is birkózott, húgom első osztályú vívó volt, só­gornőm NB I-es röplabdás, feleségem NB II-es kézilab­­dás. És akkor a gyerekek­ről még nem is beszéltem. A fiaim fociznak, a lányom, mint az édesanyja, kézilab­dázik. — Munka után mivel tölti idejét? — Sok mindennel foglal­kozom szívesen. Szeretem az állatokat, a gyümölcs- és a szőlőtermesztést is. Sőt, egy idő óta a szőlő levét sem vetem meg. Persze csak mértékkel. — Hogyan jellemezné sa­ját magát? — Mindig kitartó voltam, jó hangulatú és optimista. — Ha edző lenne, milyen tanáccsal látná el tanítvá­nyait? — A sportban ne keressék az anyagiakat. Csak a szép­séget és a tartalmat. Aki a sportból akar meggazdagod­ni, soha nem lesz eredmé­nyes. És ami a legfontosabb, mindig gondoljanak arra — még a csúcson is —, hogy eljön az az idő, mikor abba kell hagyni. Akit ez felké­születlenül ér, elveszett em­ber. K. S. A. Nyitva tartó tornatermek Szombat: 7—10 óra között a Bánki szakközépiskola, 9—12 óra között a Rudas László szakkö­zépiskola, a 316. sz. PIV-iskola, a Mező­iskola és a Münnich gimnázium. Vasárnap: 7—10 óra között a Bánki szakközépiskolá­ban. HAVAS SZ­ÍJ NI DO (Rozsnyói Zoltán felvételei) 1986. január 3., péntek Ez a szó — dopping — az angol tolvajnyelv egyik kife­jezése. szótárunk A mi Országh-féle így definiálja: „dope­y kábítószer, dopping­szer, ajzószer, hülye alak, pacák, dopey=lassú agymoz­gású”. A lassú agymozgás tekin­tetében nem tudok véle­ményt nyilvánítani, de bizo­nyos kételyeim vannak afe­lől, hogy a mai sportemberek, sportvezetők, sportpolitiku­sok, sportorvosok voltakép­pen mit is tekintenek dop­pingnak. Most már félretéve az angol szónak azt az ere­deti értelmét, hogy az ilyes­féle szer kábít és butít, pró­báljuk meghatározni, hogy mai értelmezésben mit tekin­tünk doppingszernek, ajzó­szernek. Jómagam nem értvén sem az élettanhoz, sem a kémiá­hoz, s még kevésbé az „ama­tőr” és a „profi” sport morá­lis vonatkozásaihoz, eltöp­rengek azon, hogy mindaz, ami ezen a világon, köze­lebbről, ezen a Földön meg­található vagy előállítható, az természetes-e vagy pedig ter­mészetellenes. Úgy gondolom, hogy mindaz, ami a termé­szetben van, természetes (s más lapra tartozik az, hogy az ilyen dolgok egyike-másika a svábbogárra, a rókára, a csimpánzra vagy az emberre káros-e vagy hasznos). Nos, hogy az ember számára mi hasznos, azt jól tudjuk (tud­ják az orvosok); csakhogy a „hasznos” címszó alá nagyon nehéz minden „természetes”, vagy egyesek szerint „termé­szetellenes” dolgot besorolni. Emlékezzünk csak Jack Lon­don „Egy szelet hús” című csodálatosan szép novellájá­ra, amelyben az öreg ököl­vívónak nincsen pénze egy szelet húst venni magának, mielőtt a ring­be lépne, pedig ha volna, az a szelet hús győzelemre vinné. Namármost: doppingnak számít-e az a szelet hús, vagy pedig nem? Az öreg ökölvívó számára mindenesetre „hasz­nos” volna az a szelet hús. De vajon dopping? Persze a közismert, vagy a nagyközönség által ismeret­len ajzószerek is „hasznosak” — abban az értelemben, hogy egy-egy rövid időszakra felfokozzák a teljesítőképes­séget, s a majdnem-csúcson lévőt esetleg győzelemre vi­hetik. Csakhát nem tudom: érde­mes-e. Mert egy szelet hús vagy egy táblácska krumpli­cukor (szőlőcukor) bizonyára nem jár káros utóhatással. Nem sínyli meg a sportem­ber szervezete. De a kemi­káliák azért — bármennyire „természetesek” is — életé­nek hátralévő évtizedeire tönkretehetik az úszót, az at­létát, a tornászt, a labdarú­gót, a súlyemelőt. És nem le­het célunk az, hogy a „citius, altius, fortius” jelszó kábula­táért emberi sorsokat te­gyünk tönkre, emberi ron­csokkal szaporítsuk amúgy is sokfelől támadott „társadal­mi közegészségügyünket”. Megéri-e mindezt egy pont, egy érem, bármilyen értékes, bármilyen fényes is legyen Meggyőződésem, hogy nem. Közgondolkozásunk meg­győződése, hogy nem. S mert így van, remélek hinni abban, hogy a mi váro­sunk sportegyesületeinek ve­zetői, edzői között még halo­­vány gondolata sem merül fel annak, hogy a mi sport­embereink ilyen vagy olyan helyezéséért doppingszerhez nyúljanak. (kd) Labdarúgás: Várják a nevezéseket A városi labdarúgó-szö­vetség kiírta az 1986. évi Mezőföld Kupát a területi, a megyei bajnokságban sze­replő csapatok részére. A ne­vezések beérkezése után a versenybizottság egy hét múl­va készíti el a sorsolásokat az érdekelt csapatok jelenlété­ben. A népszerű, az előkészü­leteket szolgáló kupasorozatot az előző évben nem kis megle­petésre az Ercsi Kinizsi csa­pata nyerte meg a Toldi SE és a Paksi SE előtt. A kupa rajtja február 2-án lesz, majd folyamatosan szerdán és vasárnap játszanak a csa­patok.

Next