Dunaújvárosi Hírlap, 1986. február (31. évfolyam, 10-17. szám)

1986-02-04 / 10. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! XXXVI. évfolyam, 10. szám ~ 1986. február 4., kedd ~ óra: 2,40 Fth­írlap AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Nosztalgia Hát ez is elkövetkezett. Nekrológot­ írhatok haj­dani munkahelyem, dé­delgetett masinám, az ónozógép elmúlása miatt. Január elsejétől ugyanis megszűnt az ónozottlemez­­gyártás a Dunai Vasmű­ben. Szó mi szó, az öreg gép alaposan teljesítette feladatát. 1966-tól mint­­egy 15—18 ezer tonna ónozott felületű lemezt készítettek itt. A berende­zés elavult, a­­ tűziónozást szerte a világon az elekt­­rolitikus ónozás váltja fel. „Nullára” futott a gép is, eszmei értéke néhány száz forint csupán. Gazdaság­talan terméket — mert a kívánt minőséget a gép már nem tudja produkál­ni , gyártani dőreség volna. Mégis pici nosztal­­giát érzek most. A gép kö­rül ugyanis remek társa­ság, kollektíva sürgött­­forgott mindig. Jó volt közéjük tartozónak érez­ni, vallani magam, még akkor is, amikor már má­sutt dolgoztam. A hideghengermű leg­szélső csarnoka ezentúl mindig egy kicsit üresebb lesz nekem ... St. Csütörtökön : II. Duna-ankét A szigetvilág védelme A Dunaújváros környéki sziget- és vízivilág termé­szeti értékeinek megőrzése címmel rendezi meg a II. Duna-ankétot csütörtökön délelőtt 9 órai kezdettel, a Vasmű Klubban, a Magyar Hidrológiai Társaság duna­újvárosi körzeti csoportja és az Építőipari Tudományos Egyesület dunaújvárosi cso­portta. A dunaújvárosi Duna-sza­­kasz szabályozásának kör­nyezetre gyakorolt hatásá­ról, az erdőgazdálkodás és a természetvédelem összefüg­géseiről, a Rácalmás kör­nyéki szigetvilág növény- és madárvilágáról, valamint a pihenés és kikapcsolódás e térségben rejlő lehetőségeiről tart előadást több országos szervezet képviselője és né­hány helyi szakember. A Duna-ankéton szívesen látnak minden érdeklődőt. Hideg lesz a február Megúsztuk (eddig) a telet Nem sütött a nap vasár­nap, február 2-án, így a medve nem láthatta meg az árnyékát. Ha igaz a néphit, akkor már nem várható hosszú, kemény tél. Így lesz-e, majd meglátjuk. Eddig mindenesetre jól megúsztuk, nem úgy, mint tavaly. De vajon mit jelent ez az enyhe tél a mezőgaz­daságnak, mit jelent az iparvállalatoknak? Erre ke­restük a választ összeállítá­sunkban. A mezőgazdaságnak eddig kedvezett a­ tél. Szekeres György, a városi pártbizott­ság politikai munkatársa szerint ugyanis ősszel nagyon száraz talajba került a vető­mag, s későn bújt ki a vetés. Tehát nem volt ideje meg­erősödni. S ha fagyokkal kö­szöntött volna be a tél, nagy károkról kellene beszámolni most. Így viszont szépen sar­jad, erősödik mindenütt a vetés, csapadék volt bőven. A hőmérséklet még éjszaka sem esett mínusz 10 fok alá, így a takaró hiánya sem okozott jóvátehetetlen káro­kat. Persze, ha májusban nem kap esőt... ! De erről majd júniusban. A viszonylag enyhe tél nem veszélyeztette a gyü­mölcsösöket sem. Legtöbb helyütt már metszik a fákat. Az enyhe tél a Dunai Vas­műben eddig felhasznált és elsősorban a a „kiadott” ipari hő mennyiségében eredményezett megtakarítást. (A villamosenergia-felhasz­­nálást a technológiai kötött­ségek gyakorlatilag függetle­nítik az időjárástól.) Ez azt jelenti, hogy januárban a tavalyinál mintegy 20 száza­lékkal kevesebb ipari gőzt használtak fel, s külső meg­rendelőiknek is majd 40 szá­zalékkal szállítottak keveseb­bet. Vagyis az erőműben a ta­valyinál 10 millió köbméter­rel kevesebb földgázt kellett „eltüzelni”. Ez pénzben ki­fejezve összesen 45 millió fo­rintot jelent. * Meggyes Tibor, a Dunaúj­városi Víz- és Csatornamű­­vek távfűtési üzemvezető­helyettese így vonta meg a tél eddigi mérlegét: — Lé­nyegesen enyhébb volt az időjárás, mint tavaly, s ke­vesebb a lakossági panasz is. A múlt évben hét-nyolc szá­zalékkal több energiát kellett felhasználnunk, mint a meg­előző esztendőben. Az idén az első hónap energiamérle­ge valamivel sokévi átlagnál­ kedvezőbb a Egyébként rendszeresen megkapjuk meteorológiai távelőrejelzést. a Eszerint februárban még ke­mény, hideg várható, a már­cius viszont a mostani elő­rejelzés szerint nem nagyon tér el a „szokásostól”, így az energiafelhasználás remélhe­tőleg nem fogja meghaladni az átlagot. Ez a medve kijött! (Az üstbe ragadt acélt, nyersvasat, salakot becézik az olvasztárok medvének.) A képünkön látható jókora bucka a salakhányó feldolgozása során került elő, s most a tö­mörítőben várja, hogy hasznos lehessen. Persze, ebből nem lehet az időjárásra következtetni... A munkásotthon terveiből Országos események A Munkásművelődési Köz­pont idén három országos rendezvénynek is helyet ad. Februárban tartják meg a vasaskórusok regionális talál­kozóját, ősszel pedig a vasas­­néptáncegyüttesek országos találkozóját, illetve az üzemi amatőr népi és iparművészek kiállítását. A művelődési központ lesz a házigazdája ebben az évben az ifjúsági klubok megyei találkozójá­nak is. Folytatódnak a bevált is­meretterjesztő sorozatok — Külpolitika első kézből, Kert­barátoknak, Egészségünkért — és Ami a Deltából kima­radt címmel tudományos is­mereteket nyújtó klubot szerveznek. A már eddig is működő szakkörök, klubok, művészeti csoportok bakkal egészülnek ki, újab­így például videofilm-klub, ama­tőr képzőművészek stúdiója, önismereti klub, gyerekeknek pedig festő, grafikus, tűzzo­mánc­, szobrász, textiles és bábszakkör indul. A Mező Imre Általános Is­kola galériájában rendezendő kiállítások közül figyelemre­méltónak ígérkezik a város­ban és környékén élő ama­tőr képzőművészek áprilisi bemutatkozása. Májusban a játék- és sportudvar is be­kapcsolódik a közművelődési a programokba, nyáron pedig gyerekeknek szeretnének nyelvi és néptánctábort szer­vezni. A könyvtár zenei részlege tavaly 556 hanglemezzel, il­letve kazettával gyarapodott, így jelenleg több mint 4600 hanglemez között lehet válo­gatni. Megkezdődött tegnap a tél vásár. A kereskedelmi válla­latok - Dunaker és mun­kásszövetkezet - csaknem húszmillió forintos árukész­letet kínálnak 20-30-40 százalékkal olcsóbban. szezonvégi vásár - amely­­­ben elsősorban csizmát, ka­bátot, pulóvert, konfekció­árut lehet venni - február 15-ig tart Holnap Nagygyűlés Az SZKP XXVII. kong­resszusa tiszteletére holnap 16 órakor nagygyűlést ren­deznek a Vasmű Klub nagy­termében. A Szovjet Kultúra és Tudomány Háza, vala­mint a Dunai Vasmű és a papírgyár MSZBT-tagcso­­portjai által szervezett gyű­lésen a szovjet nagykövetség képviselője ad tájékoztatást arról, hogyan készülnek a pártkongresszusra a szovjet dolgozók. Munkaidőben Néhány hete örülök. Annak, hogy a Vasmű úti köny­vesbolt a szokásos módon, délutánonként hatig várja a vásárlókat. Mert teljes hét munkanapon át szabadság miatt csak ötig tartottak nyitva. Jó, jó mondhatná bárki, csak egy órával rövidítették meg a nyitva tartási időt és mindössze hét munkanapon keresztül! Ez így kimondva csakugyan nem sok, ám ha meggondoljuk, hányszor kerültünk nehéz helyzetbe nap mint nap, mert munkaidőnk lejártakor a hivatalok ügyfél­­fogadási idejének is vége és hiába megyünk másnap, har­madnap, befizetéseinket, vásárlásainkat nem, vagy csak napok múltán tudjuk elintézni. Vagy marad a másik meg­oldási?): munkaidőnkből szakítunk hivatalos ügyeink inté­zésére néhány órát. Kétségtelen, ez az utóbbi nem megoldás. Nem csu­pán azért, mert mondjuk a hengersoroktól, a martinke­mence mellől nem lehet műszak közben elmenni. A trak­toros sem tud beszaladni a határból, hogy elintézzen ezt­­azt. Az orvos sem mozdulhat a műtőasztal mellől és a pedagógus sem hagyhatja faképnél a gyerekeket. A nap­közben ügyfelekkel zsúfolt hivatalok, intézmények, üzletek és áruházak mégis azt bizonyítják: sokan vannak, akik szükségből, vagy éppen szabadidejük „kímélése” érdeké­ben, munkaidő alatt foglalkoznak magánügyeikkel. (Igaz, sok múlik azon, hogy a munkahelyi vezetők elengedik-e beosztottaikat, anélkül, hogy bérükből levonnák a távollé­tük idejével arányos összeget, vagy pedig szigorúan érvé­nyesítik a munkafegyelemnek a munkaidőre vonatkozó ré­szét?) Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal tavaly készített jelentése szerint, jóllehet számos intézkedés történt a mun­kaidő védelme érdekében, lényeges előrehaladásról nem beszélhetünk. A hivatalok, üzeletek gyakorta meglehetősen rugalmatlanok, nehezen szánják rá magukat a számukra esetleg előnytelen, ám vásárlóik és ügyfeleik részére igenis indokolt változtatásra. A szolgáltatások tekintetében sem jobb a helyzet: a lakosság kiszolgálás helyett ki van szol­gáltatva a javításokat végző szakembereknek. Biztos vagyok benne, hogy az említett könyvesbolt ve­zetői is — ha törik a fejüket — találtak volna megoldást, amely mindkét félnek, de leginkább a többségnek, a la­kosságnak jó. Akikhez alkalmasint — ügyes-bajos dolgaik intézésekor — a bolti eladók (szerelők, hivatalnokok) is tartoznak.­­ szűts — Szakszervezeti kongresszus előtt A viták tanulsága A magyar szakszervezetek XXV. kongresszusáról tar­tottak sajtótájékoztatót teg­nap délelőtt a budapesti SZOT Szállóban. Sólyom Ferenc, a SZOT titkára összegezte röviden a tavalyi alapszervezeti válasz­tásokon kezdődött és a múlt hét végén az utolsó ágazati kongresszusokkal befejező­dött szakszervezeti tanácsko­zások tapasztalatait. Hangsú­lyozta, hogy a tanácskozások jó légkörben és minden ed­diginél nagyobb aktivitás je­gyében zajlottak. A viták ta­nulsága alapján a kongres­­­szus munkaokmányai két fő kérdéscsoporttal foglalkoz­nak: a szakszervezetek tár­sadalmi helyével és szerepé­vel, valamint a magyar szak­­szervezeteknek a mai társa­dalom néhány fontos problé­májával kapcsolatos állás­pontjának kifejtésével. A SZOT titkára elmondta, a szakszervezetek részesei a hatalomnak, részt vesznek a politika alakításában és emellett védik a bérből és fizetésből élők érdekeit. Leg­fontosabb álláspontjuk to­vábbra is a teljes foglalkoz­tatás biztosítása, ugyanakkor törekednek­­ a hatékony fog­lalkoztatás feltételeinek ki­alakítására. Kiemelte, hogy a szakszervezet célja, megaka­dályozni a szociális problé­mák újrateremelődését és különös hangsúlyt kapnak tevékenységükben a nyugdí­jasok és a fiatalok gondjai. A XXV. kongresszuson szakszervezeti 803 küldött és közel 500 meghívott vesz részt. A meghívottak között szerepelnek a társadalmi, politikai, művészeti élet ve­zető személyiségei, a szak­­szervezeti mozgalom vete­ránjai is. A kongresszus február 14- én, reggel 9 órakor kezdődik az Építők Szakszervezetének Székházában. P. J. Jól kezdtek a hengerészek Ennyit még soha a Remekül kezdték az évet hideghengermű dolgozói. Januárban negyvenkét ezer kilencszáz tonna készárut gyártottak. Egy hónap alatt még sohasem sikerült en­­­nyit előállítaniuk. A finom­­lemez-kötegek — hétszáz tonna kivételével — hazai megrendelőknek készültek. „Emlék” az egyetemi évekről A lányok is oroszt tanítanak A Szovjetunióban végzett egykori ösztöndíjasok csü­törtökön tartották találko­zójukat az MMK-ban. Mint annyiszor, ezúttal is ott volt közöttük Gubán Balázsné: — Miért járok el szíve­sen? Az egyetemi évek je­lentik életem legboldogabb időszakát. Sok közös él­mény köt össze azokkal, akik ugyancsak Dnyepro­­petrovszkban végeztek. Saj­nos egyébként ritkán talál­kozunk, nem nagyon van időnk beszélgetni. Az egyetemet húsz évvel ezelőtt fejezte be. A Dunai Vasműben előbb az anyag­­forgalmi főosztályon, majd — indulástól — a henger­műben dolgozott. — Sajnos, mire igazán belejöttem volna a dolgok­ba, megbetegedtem, így nem tudtam egészében hasznosítani a kint tanul­takat. Viszont az MMK-ban tanítottam orosz nyel­vet, bekapcsolódtam a Szputnyik-klub munkájá­ba. Arra törekszünk, hogy akik beszélik az orosz nyel­vet, azok gyakorolhassák. Kapcsolatot tartunk a vá­rosunkban dolgozó szovjet szakértőkkel is, nekik a klub segít, hogy megismer­jék Magyarországot. Az ösztöndíjas évekre nem csak a társadalmi el­foglaltság emlékezteti, hi­szen több alkalommal vett részt országos találkozókon, néhány ugyancsak kint végzett társával ma is kap­csolatot tartanak. Barátnő­je, akit az egyetemi évek­ből ismer, már többször volt Dunaújvárosban, és ő is viszonozta már a láto­gatásokat. — A család? Férjemet is Dnyepropetrovszkban is­mertem meg, egy évvel előbb végzett, mint én­. Az orosz nyelvet két lányom is beszéli. Sőt. A nagyob­bik orosz—testnevelés sza­kos tanárnő, a kisebbik most végez orosz—történe­lem szakon. Választásuk­ban bizonyára közrejátszott az is, hogy a nyelvtanulás­ban a férjem és én is tud­tunk segíteni, így letagad­ni sem tudnám, hogy az ösztöndíjas évek nagyban befolyásolták életemet, sőt, a családomét is. T. L.

Next