Dunaújvárosi Hírlap, 1987. március (32. évfolyam, 18-26. szám)
1987-03-03 / 18. szám
XXXVII. évfolyam 18. szám ~ 1987. március 3., kedd ^ Ára 2.40 Ft Hírlap AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Iskolaavatás 1988 novemberében? A megyében az első régi terv válik valóra a következő másfél-két esztendőben: megépül a Castrum városrészi 18-as és 19- es számú óvodák helyén az új, gyógyítva nevelő (kisegítő) iskola. Tanítás négy épületben Hogy valójában mit jelent a város, pontosabban az iskola 238 tanulójának és 47 nevelőjének az új iskola, azt Hircziné Kecskés Rózsa gyógypedagógus, a városi tanács végrehajtó bizottságának tagja a következőképpen érzékelteti: “ Jelenleg a városban szétszórtan, négy helyen oktatunk. Az előkészítő és az alsó három osztály a 18-as óvoda épületében tanul, negyedik és hetedik osztálya közötti négy évfolyam Vasmű út végén levő régi a iskolaépületben, a nyolcadik osztály és a továbbképző tagozat a 23-as óvodában, míg az óvodai csoportunk a Makszimenko közben levő 7-es számú óvodában kapott helyet. Áldatlan helyzet ez, amely nemcsak nehezíti a munkánkat, hanem annak eredményességét is gyengíti. Nálunk minden gyerekkel s egyénileg kell foglalkoznunk, nekünk nevelőknek kell kompenzálni a lehetséges mértékig a személyiségükből eredő hátrányt. Evégett nevelők napi személyes kapacsolata igen fontos lenne. A körülmények miatt ez a kapcsolattartás sokszorosan több energiát köt le. Csak egy példa: az ifjúságvédelmi felelősök mindegyikéhez két épületben levő gyerekek tartoznak. Fenyvesi Lászlóné, az intézmény igazgatója elsősorban azt várja az új iskolától, hogy legalább az oktatási körülmények tekintetében ne legyenek eleve hátrányos helyzetben a különleges pedagógiai bánásmódra szoruló gyerekek, akiknek 20 százaléka családi helyzetét tekintve hátrányos helyzetű, 15 százaléka pedig veszélyeztetett. — Amennyire lehetséges, ellensúlyozni igyekszünk ezeket a körülményeket. A városi tanács döntése, hogy végre felépíti a többi iskolával azonos feltételeket nyújtó oktatási intézményt, igen jelentős hozzájárulás a mi törekvéseinkhez. Hogy mekkora, azt jól érzékelteti. Fejér megyében a felszabadulás óta elsőként Dunaújvárosban készül új épület gyógyítva nevelő iskola számára. Megszűnik a Mese kör Az új iskola terveit Ladóczki Attila, a DTI építész-tervezője készíti. A vasmű által annakidején épített elhasználódott két könnyűszerkezetes óvoda helyén, lesz az iskola és annak sportudvara. Az egyemeletes épületben tizenhat tanterem, két napközisterem, két műhelyterem, úttörőszoba, könyvtár, logopédiai helyiség, tornaterem, konyha és ebédlő kap helyet. Az egész iskola 2660 négyzetméter Kék Duna alapterületű, azaz a áruháznál másfélszer nagyobb épület. Főbejárata a Római körútra néz, a tízemeletes körúti házak gyalogosátjáróján közelíthető meg, a gazdasági szárny a Fáy András utcai parkolóhoz kapcsolódik. Mesekör megszűnik, az iskola sportudvarát a kisebb, 18-as óvoda helyén alakítják ki. Máris késésben A 42 millió (külső közművekkel 46 millió) forintba a kerülő új iskola kivitelezője 26-os Állami Építőipari Vállalat. A munka befejezésének határidejéről a következőket mondja Horváth József főépítésvezető: — A városi tanács beruházóival kötött szerződés szerint arra vállalkoztunk, hogy a munkaterület átadását követően húsz hónap alatt készítjük el az iskolát. Eredetileg azzal számoltunk, hogy február 28-án elkezdhetjük a munkát. De még nem kaptuk meg a terveket és a vártnál hosszabb ideig bontják a 19-es óvodát, késik a munkaterület átadása is. A 19-es óvoda bontását a belőle kinyerhető anyagok fejében a Konstrukció Építő és Szolgáltató Kisszövetkezet vállalta. Az egyik szerelésvezető, Müller Simon szerint egy héten belül végeznek, s máris kezdhetik a munkát az építők. * Ha tehát néhány héten belül lesz terv is, munkaterület is, húsz hónap múlva, 1988 november végére készül el az új iskola. A gyerekek addig a Vasmű út végén levő öreg iskolát és a November 7. téri régi tanácsháza épületét birtokolják (oda költöznek e tanév végétől a 18-as óvodában tanuló csoportok is), s csak az új iskola elkészülte után lehet hozzákezdeni az egykori tanácsház vendéglátóipari szakközépiskolává alakításához. Kétszeres veszteség tehát minden késedelem, ami az iskolaépítést hátráltatja. (Csongor) A hetvenes években kísérleti jelleggel építette a Castrumban az acél vázszerkezetű két gyermekintézményt a vasmű. A képünkön látható - már félig elbontott - 19-es óvoda helyén épül az új gyógyítva nevelő iskola Megyei TIT-küldöttgyűlés Nehezebb feladatok A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat IX. megyei küldöttgyűlését tartották szombaton Székesfehérvárott az oktatási igazgatóság nagytermében. A küldöttgyűlést Pap László, a TIT megyei szervezetének titkára nyitotta meg. Ezt követően dr. Lancz Endre, a megyei szervezet elnöke fűzött szóbeli kiegészítést a beszámolóhoz. A társulat megyei ellenőrző bizottságának jelentését Helter Júlia, a megyei tanács elnökhelyettese egészítette ki. Felszólalt többek között Nagy Jenő, a megyei pártbizottság titkára is; elismerését fejezte ki az utóbbi évek eredményes ismeretterjesztő tevékenységéért, hangsúlyozta, hogy fel kell készülni a bonyolultabb feladatok elvégzésére is. Erősíteni kell a szervezetnek az oktatási, a művelődési intézményekkel és a termelőegységekkel a kapcsolatát. A felszólalásokat követően Lancz Endre, a megyei szervezet elnöke kitüntetéseket adott át. A szervezet tagjai dunaújvárosi közül dr. Fülöp György a TIT Jubileumi Oklevelét vehette át. A IX. megyei küldöttgyűlés megerősítette Lancz Endrét, a tisztségében szervezet megyei elnökét, Édes István és dr. Strasszer György alelnököket. A megyei titkári tisztséget ismét Pap László tölti be. A tiszta Dunaújvárosért Győztesek és nyertesek Átadták az „Iskolák a tiszta Dunaújvárosért” pályázat okleveleit: a városi tanács és a városvédő egyesület által kiírt versenyben az általános iskolák között a Mező Imre és a Római Il. iskolák szerezték meg az első helyet, holtversenyben. Jutalmuk: 20 000—20 000 forint. Harmadik az Arany János iskola (15 000 forint), negyedik a Móricz Zsigmond, ötödik a József Attila iskola (1000—10 000 forint). A középiskolák között a papíripari szakmunkásképző nyert, második a 340. számú szakmunkásképző, harmadik a Makarenko, negyedik a Bánki, ötödik a Rudas, és a Münnich gimnázium is kapott 5000 forintot az iskola környékének rendbehozásáért. Az idén hasonló feltételekkel újra megrendezik a pályázatot Fehérvár új tanácselnöke Balsay Istvánt választották a székesfehérvári tanács elnökévé a testület múlt heti ülésén. A negyvenéves építészmérnök 1985-től a megyeszékhely tanácsának elnökhelyettese volt, előtte a KPM fehérvári közúti igazgatóságán, és a körzeti koordinációs üzemmérnökségen dolgozott. Sasvári György 1934—1987 Életének ötvenharmadik évében, március 1-re virradó éjszaka, Székesfehérváron tragikus hirtelenséggel elhunyt Sasvári György újságíró, a Magyar Távirati Iroda Fejér Megyei Szerkesztőségének vezetője. Újságírói pályafutását 1955- ben kezdte gyakornokként a Dunaújvárosi Hírlapnál. A lap munkatársaként, főszerkesztő-helyetteseként, majd főszerkesztőjeként dolgozott több mint két évtizeden keresztül. 1983-ban nevezték ki az MTI megyei szerkesztősége vezetőjének. Újságírói munkásságáért számos elismerésben részesült, tulajdonosa volt a Munka Érdemrend bronz és ezüst fokozatának is. Sasvári Györgytől március 6-án, pénteken 14 órakor vehetnek végső búcsút barátai, tisztelői a dunaújvárosi temetőben. Az utolsó hír Gyuri! Nem ebben állapodtunk meg! Pénteken délelőtt még arról beszéltünk, hogy milyen hétvégi eseményről tudósítod a Hírlapot. Azt hogy a cikked a ígérted, portán hagyod egy borítékban. S a tudósítás helyett vasárnap a szörnyű hír jött. Tudtam, tudtuk, hogy beteg vagy. Csak valahogy nem vettük komolyan. Aki mindig tele van viccekkel, anekdotákkal, aki nem győzi terveit felsorolni , azt hittem, azt hittük, nem lehet igazán beteg. S most a dermesztő kötelesség, akivel pénteken délelőtt még a munkáról beszélgettem, arról vasárnap nekrológot fogalmazni . . . Megbénít a döbbenet. És dühös vagyok magamra mert csak közhelyek jutnak eszembe. Amit ilyenkor szokás írni... hogy nagyszerű ember volt. . . nagyszerű kolléga... De vajon törvényszerű, hogy az újságírót még halála után is elkísérik a szakma ártalmai, a sablonok, a közhelyek, a behelyettesíthető jelzők és fordulatok? De mortuis nil nisi bene? Nem, akkor sem írom le, hogy nagyszerű ember voltál. EMBER voltál. Nagyszerű kolléga voltál? KOLLÉGA voltál. Tele emberi hibákkal, gyarlósággal, s tele jó tulajdonságokkal. S ki ebből, ki abból az arcodból ismert többet. De ez szörnyű reflektor, aminek a halál a neve, egészen másként világítja meg a dolgokat és az embereket. Egyes részletek eltűnnek, mások állóképszerűen kimerevednek, s most már úgy is maradnak az örökkévalóságig. Nem lehet a megtörtént dolgokon változtatni, az elmulasztott alkalmakat bepótolni. Nincsen már majd és holnap. Most már csak örökös volt lesz. Idén nyáron lenne húsz éve, hogy megismerkedtünk, s majd’ egy évtizedet dolgoztunk együtt. Tulajdonképpen Te hoztál ide Dunaújvárosba, te szerettetted meg velem ezt a várost, amelyet annyira szerettél. S az első években — amíg munkásszállón laktam — gyakran hívtál meg a családi asztalodhoz, vacsorára, beszélgetésre. Nem mondtad, de tudtam, azért teszed, hogyne érezzem annyira a távoli otthon hiányát. S most, az otthonodtól távol rontott rád a halál. Egy szállón, ahol éjszakáidat töltötted, ha a munka miatt már nem tudtál hazajönni. Mert a munkádat mindig komolyan vetted. Hitted, hogy fontos amit csinálsz. Sőt, csak a munkát vetted komolyan. Hányszor vicceltél a halállal ... Még azt is megígérted, hogy megírod a nekrológodat, nem bízod „pancserokra”. S most mégis nekem kell megküzdenem vele. Mert a Legfőbb Szerkesztő közbeszólt. Lapzárta, nincs tovább. Elérkeztünk az utolsó hírhez. S ezt a hírt az újságíróról írják. D. Kiss Csaba Könnyű is, nehéz is az utódnak Az örökség kötelez — Jó volt veled együtt dolgozni. Az új titkárnak csak azt mondhatom, legyen ugyanolyan, mint te voltál. E mondatokat február 27- én, a szakszervezeti bizottság titkára mondta abból az alkalomból, hogy e napon utoljára ült íróasztala mögé Orbán Józsefné, akit az üzemben legtöbben Pannika néninek ismernek, (képünk jobb oldalán) személyzeti és oktatási vezető, aki egyúttal a FÉKON dunaújvárosi üzemének párttitkári tisztét is ellátta huszonhárom esztendőn át. A Zalából származó parasztlány — tán nem túlzás a szó — életművet hagy maga után ebben a közepes méretű dunaújvárosi üzemben, ahol a megértő, belátó szó, a maradéktalan tisztelet kijár az üzemi hierarchia legalsó fokán szolgálatot teljesítőknek is. A párttitkárhoz mindenféle bajjal oda lehetett gonddal, menni, ha tehette, segítséget nyújtott még a családi konfliktusok orvoslásához is. Ez utóbbira— női üzem lévén a FÉKON — szükség is volt jónéhány alkalommal. Nem adott mindig mindenkinek igazat, csak akinek valóban igaza volt. A gyáron belüli és az emberi viszonyok között mindig nagyon jól el tudott igazodni. Erről számtalan történetet őriz a gyáriak emlékezete. Nem ok nélkül méltatta így Orbán Józsefné több évtizedes munkásságát a FÉKON vezérigazgatója: „Ahol harcolni kellett, ott volt, ahol asztalra kellett csapni, ott volt”; és a városi pártbizottság első titkára: „Olyan gyárvezetést alakított ki, amely ma városszerte elismerésnek örvend”. Ilyen „előzmények” után könnyű is, egyúttal nehéz is lesz helytállnia a nyugállományba vonuló Orbán Józsefné helyébe megválasztott Hegedűs Jánosnénak, aki új megbízatásaiól (nemcsak a párttitkári tisztet veszi át elődjétől, hanem személyzeti vezetői munkaa kört is) így szól: „Örülök a bizalomnak, igyekszem megfelelni annak. Szeretnék mindent úgy csinálni, ahogyan Pannika néni tette.” A gyáriak szerint minden remény megvan arra, hogy Hegedüsné, Erzsike jól fog sáfárkodni a rászálló örökséggel, hiszen eddig a pártvezetőségben szervezőtitkárként dolgozott és a gyár meósa volt. A minőségellenőrzés pedig tudvalévően nem tartozik a legnépszerűbb feladatok közé. Tőle mégse vette zokon senki, ha visszakapta a kijavítandó munkát, mert közölte mindig, emberséggel amit meg kellett követelnie. Munkatársai ezért is szeretik, nemcsak szerénységéért, kiegyensúlyozott, optimista természetéért, határozottságáért. Cs. Gy.