Dunaújvárosi Hírlap, 1988. május (33. évfolyam, 36-44. szám)

1988-05-06 / 37. szám

1988. május 6., péntek Perkátai óvodások Dunaújvárosban? Kis óvoda - nagy gond — Az óvodaügy az egyet­len, szinte mindenkit idege­sítő kérdés a mi falunkban. Azt leszámítva tulajdonkép­pen elégedettek lehetünk. Nagyjából megfelelő az üz­lethálózat, megépült a vízmű, jó a buszközlekedés, viszony­lag új az iskola, az orvosi rendelő, a mozi, s a felújí­tott kastélyban szép könyv­tárunk, művelődési házunk is van — mondja Radecz­­k­i György, Perkáta nagyköz­ség nemrég választott új ta­nácselnöke, akitől azt megtudom: hosszú ideje ki­is egyensúlyozottan fejlődik, gyarapodik ez a városunk és Székesfehérvár között levő település. Jelenleg 4085 la­kosa van. Évente átlagosan tíz új ház épül, tulajdono­saik többnyire a városiból visszaköltözők. Perkátán elég sok a telek. Azok meg­osztásával igen sok új ház­hely alakítható ki még, így korlátlanul tudja fogadni a község a letelepülni szándé­kozókat. Csupán az óvodás­korú gyerekek elhelyezésével van gond. Ennek mértékét jól jellemzi, hogy a lakosság a 600 forint összegű TEHO-t egy új óvoda építésére sza­vazta meg, s a legutóbbi fa­lugyűlésen is elvetették emi­att a földgáz bevezetésének a gondolatát, pedig jövőre befejeződik a vízműtársulás­ra felvett hitel törlesztése. Hivatalosan 85 gyermek fogadására alkalmas a nagy­község óvodája, ám száznál is többen osztoznak a kis­méretű foglalkoztatótermek, s az ugyancsak kicsi óvoda­udvar négyzetméterein. Csuka Erika vezetőhelyet­tes óvónő gondjaikról a kö­vetkezőket mondja: — Ti­zenegy éve dolgozom itt. Az­óta állandóan a zsúfoltság­gal küszködünk. Egy ekkora óvoda kevés a községnek. Előfordult, nem is egy al­kalommal, hogy helyhiány miatt ki kellett tenni már felvett gyerekeket, mert az édesanyjuk a kisebb testvér­rel otthon maradt gyes­en. A művelődési házban külön iskolaelőkészítő csoportot kellett szervezni azoknak, akik nem járhattak és jár­hatnak óvodába. Szakmai ta­pasztalat és vélemény, hogy nem lehet maradéktalanul eleget tenni a nevelési cé­loknak, ha húsz-huszonötnél több gyerek van egy csoport­ban. Nos, nálunk jó, ha negyvennél nincsenek töb­ben. Intézményünk „feltöl­­töttsége” szeptemberben 120 százalékos, aztán tanév köz­ben további felvételek nö­velik a zsúfoltságot, mert aki időközben Perkátára költö­zik, annak a gyerekeit fo­gadni kell, ha mindkét szü­lő dolgozik. Ráadásul veszé­lyeztetett gyerekek is járnak hozzánk, akikkel az átlagos­nál is többet kellene törőd­­ni . . . Az óvónőkkel beszélgetve aztán kiderült, hogy nem­csak azért kicsi és zsúfolt az óvoda, mert 85 gyerekre van méretezve, hanem azért a is, mert norma szerint még hivatalosan megállapított gyermek­létszámot sem volna szabad fogadniuk az elavult, egykor zárdának használt épületben. Kovács Tibor­­­né vezető óvónő megmutat­ja azt a két és negyed méter széles, hét méter hosszú öl­tözőt, ahol 80 gyereknek kel­lene egyidejűleg ruhát vál­tani, azt a 32 négyzetméter alapterületű foglalkoztatót, ahol 30-35 gyerek szorong, holott az előírás szerint négyzetméter területet kel­­­lene biztosítani mindegyik gyereknek. A mosdónál ugyancsak állandó a sorba­állás. — Nemcsak­­ a hely kicsi, tetézi gondjainkat, hogy a megye a szabályokban elő­írtnál eggyel kevesebb óvó­női státust biztosított a szá­munkra. Ráadásul két óvó­nő gyes­en van, helyüket szakképzetlen alkalmazottak töltik be, így ha bárki meg­betegszik, reggeltől estig benn kell maradnunk, ma­gyarázza Csuka Erika. Radeczki György tanácsel­nök nemcsak szívén viseli az óvoda gondját, hanem meg­tesz minden tőle telhetőt, hogy kimozdítsa a holtpont­ról a tervezett építkezés ügyét. A Dunaújvárosi Tervező Iroda elkészítette egy új, százférőhelyes óvoda vázlat­tervét a mostani óvodával átellenben levő szabad telek­re. Felépítése mai árakon mintegy húszmillióba kerül­ne, ám ennyi pénze nincs a tanácsnak. • Eddig hárommillió gyűlt össze az óvodára, s a TEHO- val, takarékos gazdálkodás­sal ez a pénz az év végére 7 millió forintra gyarapszik. A helyi téesz évi százezer forintot ad az óvodaépítés­hez, a szabadegyházi szesz­gyár még nem válaszolt ha­sonló értelmű kérésünkre. Jövőre mindenesetre elké­szíttetjük az új óvoda kivi­teli terveit, s talán a rákö­vetkező évben az építkezést is elkezdhetjük. De, hogy mikor lesz kész az óvoda, azt nem tudom megmondani. — És addig marad az ál­datlan állapot? — Jórészt igen, bár már azt is fontolgatjuk, hogy ősz­től Dunaújvárosba buszoz­­tatjuk a gyerekek egy ré­szét, hiszen a városi óvodák némelyikében van szabad hely . . . Csongor György fjúsági parlament - vélemény nélkül Díjazzák a több szakmát A novemberre valószínűleg teljes egészében elkészülő, új, Kenyérgyári úti telep­helyen rendezték meg az In­gatlankezelő és Városgazdál­kodási Vállalat ifjúsági par­lamentjét szerdán délután. Az előző parlamenten elfoga­dott ifjúságpolitikai intézke­dési terv végrehajtását tag­laló beszámolóban, amely egyúttal a vállalat fiataljai­nak tevékenységét is értékel­te, elhangzott, hogy a válla­lat mind a négy fő tevé­kenységi területén (a laká­sok karbantartásánál és fel­újításánál, a a köztisztasági kertészetben, részlegnél, és a gépészeti-szállító rész­legnél) javult a munka szín­vonala, kevesebb a panasz. A 850 embert foglalkoztató vállalatnál 212-en fiatalab­bak harminc évesnél. Míg a legfőbb törekvés, hogy jól képzett, több szakmával ren­delkező szakemberek dolgoz­zanak a vállalatnál, a fiata­lok közül 16 nem rendelke­zik általános iskolai végzett­séggel sem. A többszakmá­sokat anyagilag is igyekez­nek megbecsülni: míg a fizi­kai munkások közül az egy szakmához értőknek 27,80 fo­rint az átlagórabére, a több szakmával rendelkezők óra­bére átlagosan 36,20, de van negyven forint fölötti órabér is, három szakmában dolgo­zónak. A vállalatnál tanuló 359 emberből egyébként 167 a harmincévesnél fiatalabb. 1985. és­­ 1987. között tizen­négy ember kapott tanulmá­nyi szerződést; 1,2 milió fő­­dolgozóval kötöttek tanulmá­nyi szerződést 1,2 millió fo­rintot fordítottak az oktatás­ra — de úgy tartják, ha pénzben kifejezhetetlen mó­don is, ám megtérül ez az összeg. Az ifjúsági parlamenten ismertették az 1990-ig szóló ifjúságpolitikai tervet. Eh­hez tartozik, hogy — bár valószínűleg kevesebb mun­kásra lesz szüksége az in­gatlankezelőnek a követke­ző években — utcára nem akarnak ősületesen tenni egyetlen, be­dolgozó embert sem. A más munkahelyre távozókat, nyugdíjba menő­ket nem pótolják új embe­rekkel. Ezért is lenne hasz­nos, ha minél többen érte­nének többfajta munkához. Az intézkedési terv szerint a jövőben nagy figyelmet, és pénzt is fordítanak az okta­tásra, továbbképzésre, ta­pasztalatcserékre, a fiatalok nevelésére a vezetői utánpót­lás szempontjából is. Az ifjúsági parlament hozzászólás nélkül, a beszá­moló, illetve az 1990-ig szóló ifjúságpolitikai intézkedési terv megszavazásával, és az ágazati ifjúsági parlamenten részt vevő küldött (Tóth Ist­ván) megválasztásával ért véget. (P) Tapasztalatcsere Kéthetes szakmai tapasz­talatcserén vesz részt hétfő­től a vasműben három fia­tal jugoszláv számítástech­nikai szakember. A Smede­­a­jevói Kohászati Kombinát és Dunai Vasmű ifjúsági szervezetei között meglévő együttműködés keretében a vasműs fiatalok május 22-én utaznak hasonló látogatásra A pártértekezletről, a pártértekezlet előtt (I.) A küldöttek mondják... Dunaújváros és a környék kommunistáit hat küldött képvi­seli az országos pártértekezleten. Most induló sorozatunkban ők szólalnak meg. Elsőként­­ a Dunai Vasmű két küldöttét mu­tatjuk be. A képet mi alakítottuk Dolezsál Károly, esztergá­lyos, a Dunai Vasmű dolgo­zója 1963 óta. 50 éves, nős, két gyermekük van. Az MSZMP-nek 1967 óta tagja, a megyei párt-végrehajtó bi­zottság tagja, állandó meghí­vottként részt vesz a vasmű pártbizottságának munkájá­ban.­­ A Dunai Vasmű kül­döttjeként vesz részt a párt­értekezlet munkájában. Mi­lyen indíttatást kapott a vál­lalat kommunistáitól? — Az elmúlt félévben a tagkönyvcsere alkalmával tartott elbeszélgetéseken és az MSZMP országos értekez­letére készített állásfoglalás­­tervezetének vitája során nagyon sok, feltöltődésre al­kalmas gondolatot mondtak el az emberek. Az álásfogla­­lás-tervezetben „visszakö­szöntek” azok a gondok, amelyek gazdasági és ideoló­giai téren is foglakoztatja és feszíti őket. Konkrétan meg­fogalmazták, milyen igénye­ik vannak, amiket pontosí­tani kell majd a pártérte­kezletnek. A felkészüléshez sok segítséget adott a véle­ményük, aminek közvetíté­sét küldöttként kötelessé­gemnek érzem. — Mit mond el a pártér­tekezleten, ha szót kap, mi foglalkoztatja a nagyüzemi munkásságot? — Csak címszavakban so­rolnám: a társadalom osz­tályszerkezete; a párt szö­vetségi politikája; a nagy­üzemi munkásság helyzete, szerepe, feladatai; az értel­miség szerepe. Milyen is a szocializmusképünk a valóságban? A vélemények a között van, amivel azonosul­ni tudok, de van amivel vi­tatkozom. Szerintem nem az eszmével van baj, hanem az emberekkel. Hiszen olyan a mai kép, amilyennek mi ala­kítottuk. A hiányosságokban is „benne van” a mi mun­kánk. — Mennyire optimisták az emberek, és mit várnak a pártértekezlettől? — Abból indulok ki, hogy nálunk az alapszervezetnél senki sem kérte a pártból a kilépését. Felsorakoztak, ten­ni akarnak az emberek, vál­lalják a nehezebb feladato­kat is, de elvárják, hogy a határozatokat meg is való­sítsák, megvalósíthassák. Legyen egységes értékmérő a munka, ne munkaköröket fizessenek meg, hanem telje­sítményeket. Még a nehe­zebb életkörülményeket is vállalják, de biztonságosan szeretnék útnak indítani a gyermekeiket. A gazdasági élet nehézségei itt találkoz­nak a társadalom gondjaival. A politikai intézményrend­szer megújulásától azt vár­ják, hogy az elvi irányítás­hoz kapcsolják a demokra­tizmus szélesítését. A párt ne avatkozzon be az állami irányítás tennivalóiba, ne le­gyenek átfedések. Mindenki felelősséggel tevékenykedjen a saját területén. — Személy szerint mit vár a pártértekezlettől? — Nem azt várom, hogy napokon belül látványos változások lesznek, hanem, hogy fokozatosan kilábaljunk a jelenlegi helyzetből. Azt várom, hogy egyértelműen meghatározza az­ elkövetke­zendő két évre, a pártkong­resszusig a feladatokat. Az­zal a tennivágyással és erő­vel, amit a párt tagjaiban érzek, jól kell gazdálkodni, mert az emberek szocializ­must akarnak, féltik, amit eddig elértek és tenni akarnak az előbbrelépés ér­­­­dekében. T. Sz. Az útkeresés előbb kezdődött Fehéri Béla, 50 éves, a Dunai Vasmű pártbizottsá­gának titkára. Eredeti fog­lalkozása műszerész, műszaki egyetemet végzett. Három gyermeke van. — Hogy készül az orszá­gos pártértekezletre? — Minden elvárásnak megfelelni — nem lehet. Óriási felelősségnek érzem annak a kétezer párttagnak és tizenegyezer vasműs dol­gozónak az álláspontját, akik küldöttüknek választottak. Roppant sokszínű, színes vé­leménycsokor alakult ki a taggyűléseken, amelyeket oly­kor-olykor az egyéni, vagy egy szűkebb csoport, vagy a markánsabb többségi véle­mény motivált. Ezek együt­tesen is és külön-külön is hordoznak magukban olyan elemeket, amelyek a kibon­takozást szolgálják. Pedig akár könnyű helyzetben is érezhetném magam, hiszen az alapkérdéseket — a szo­cializmus alapjait, a párt vezető szerepét — illetően nem hangzottak el olyan vélemények, amelyeket ne tudnék személy szerint is nyugodt szívvel képviselni. Mégis, a feladat óriási... Ha szót kapok — márpedig köteleségemnek érzem, hogy felszólaljak —, a saját véle­ményemet mondom el, ab­ban a hitben, hogy ez meg­egyezik a többségével. — Mit visz magával az ér­tekezletre? — A nagyüzemi munkás­ságról szeretnék elősorban beszélni. Elmondanám, hogy a Dunai Vasműben már jó ideje készülünk a saját ki­bontakozási programunk végrehajtására. Előkészített, alapos,­­ jól széles alapokon körvonalazott, kidolgozott koncepció ez, amely meg­előzte az állásfogalás-terve­­zet megjelenését. Ez azt eredményezte, hogy a tézi­sek vitája nálunk már jó talajra talált, aktívabbá és konkrétabbá tette a véle­ményalkotást. S mert az ál­lásfoglalás-tervezet megfo­galmazásaiban saját gondo­latainkat is megtaláltuk, ez azt jelenti, hogy a sok al­ternatíva közül a járható útra leltünk. — Mit vár­­ az értekezlet­től? — Úgy vélem, hogy az or­szág sorsát meghatározó tör­ténelmi eseményként fogják jegyezni. Sok minden tör­ténhet, ám a változást nem ettől datáljuk. Az útkeresés, a kibontakozás előbb kezdő­dött, már a vitákkal, sőt jó­val azok előtt. Úgy vélem, van esélyünk a továbblépés­re. Bár az élet, az idő amúgy is megoldja valamiképpen gondjainkat, csak nem mindegy, hogy velünk, vagy nélkülünk. J. K. ígéretek vannak, garancia nincs kötbért vagy központot? Türelmetlenül várják a lakók a Castrumban és a Béke városban is, hogy mi­kor készül el az IKV új, elektronikus központi anten­naállomása, amely nemcsak a belvárosban, hanem a má­sik két körzetben is több tévéadás jobb minőségű vé­telét teszi lehetővé. — Többször módosították már a határidőt. Végül mikorra várható az új fő­is állomás bekapcsolása? — Sok újat nem tudok mondani — válaszol Hege­dűs István, az ingatlankeze­lő igazgatója. — Nem raj­tunk, hanem elsősorban Keszthelyi Híradásipari Vál­­­lalaton múlik a dolog. Ha legutóbbi ígéretüket betart­ják, és május közepén való­ban leszállítják a keverő- és a tápegységeket, akkor a második félév elején való­színűleg működhet már az új központ. — Mi erre a garancia? — Nincs rá garanciánk. — Nem lenne jobb egy másik vállalkozással szer­ződni — például azzal, ame­lyik a műholdvevő parabola­­antennát oly gyorsan szállí­totta tavaly év végén? — Ilyen jó minőségű be­rendezést, mint a keszthe­lyieké, az országban sehol másutt nem gyártanak. S ha mással szerződnénk mégis, akkor gyakorlatilag elölről kezdődne a hercehurca. Ez egyfajta minőségi monopol­helyzet, az összes rossz tu­lajdonságával. A keszthe­lyiek már azt is kijelentet­ték, hogy inkább kifizetik a teljes kötbért, de nem szállí­tanak. Erre a termékre van külföldi kereslet is ... — Mit kapunk majd ettől a berendezéstől, ha egyszer ideér? — Mivel a tervezés, gyár­tás ideje alatt megváltoztak a postai szabványok és be­jött a műholdvétel, többször is át kellett alakítani a be­rendezést. Az utolsó átalakí­tás eredményeként kilenc tévécsatorna vételére lesz lehetőség egyformán, mind­három városkörzetben. Ebbe beletartozik majd az eddigi három műholdas műsor is (a Sky és a Super Channel, a francia TV—5), és talán si­kerül megvenni a negyedik műholdadást, a nyugatné­met Sat—3-at is.­­ Többen panaszkodnak, hogy a Béke városrészben például az egyetlen műhold­­program is csak fekete-fe­hérben fogható időnként. Az új központ segíthet ezen a bajon? — Aligha: ezt a hibát a műholdas adás ingadozó mi­nősége okozza, ezen változ­tatni nem tudunk. — Visszatérve az új, elekt­ronikus antennaközpontra: csak ígéretek vannak az ügyben, vagy haladás is? — Munkatársaim rendsze­resen járnak a keszthelyi vállalat fehérvári részlegé­nél, ahogy a berendezés ké­szül. Beszámolójuk szerint lényegesen előbbre tart szerelés, a májusi határidő a reálisnak tűnik. — P — Magad, uram, ha . . . Ilyen kis parabolaantenna is van már a városban, a Szórád Márton úton

Next