Dunaújvárosi Hírlap, 1990. február (35. évfolyam, 10-17. szám)

1990-02-20 / 15. szám

HÍRLAP DUNAÚJVÁROS ÉS A VÁROSKÖRNYÉK LAPJA FELFÜGGESZTETTÉK TAGSÁGUKAT Az Országos Béketanács választmányi ülése úgy ha­tározott, hogy felfüggesztik béke világtanácsbeli tagsá­gát, mert ez a nemzetközi szervezet a Gorbacsov előtti időszak szellemiségét kép­viseli. Az OBT a választáso­kon önálló jelölteket nem állít és egyetlen koalícióhoz sem csatlakozik. KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAM A Magyarországnak és Lengyelországnak szóló segélyakciókat ismertették pénteken a két ország tá­mogatásában részt vevő 24 fejlett tőkés ország, sor­rendben ötödik brüsszeli ér­tekezletén. Húsznál több magyar környezetvédelmi programba kapcsolódhat be az Európai Közösség, ilye­nek a levegő, a víz tiszta­ságának védelme, a hulla­dék tárolása, energiaellátá­sunk és egyéb természetvé­delmi és képzési tervek. KÖZÖS TILTAKOZÁS Szombaton több mint 300 magyar és osztrák környe­zetvédő tiltakozott a siegen­­dorfi volt cukorgyárban lé­tesítendő hulladékfeldolg­o­­zó mű üzembe helyezése el­len. Az osztrák Zöldek érte­sülése szerint a tervezett ipari szemét-meg­semmisítő építésének első fázisa már 600 millió schillingbe került. Az úgynevezett ökológiai időzített bomba a rendszer meghibásodása esetén Fertő-tavat és a leendő nem­­­zeti parkot is veszélyeztetné, a kék felszabaduló égésterme­pedig egész Nyugat- Magyarországot. HAZÁNK A TIMES-BAN Magyarország hamarosan az élre kerülhet a demok­ráciáért folyó versenyben, mert a választások után itt alakulhat meg Kelet-Euró­­pában elsőnek kormány, teljesen kommunisták nélkül - írta vasárnap a The New York Times. A lap rámutatott, hogy a harc a két ellenzéki párt, az MDF és az SZDSZ között alakul ki. ELUTAZOTT TŐKÉS LÁSZLÓ Nemzetközi sajtókonferen­ciával fejezte be csütörtö­kön magyarországi hivata­los látogatását Tőkés László. A nemzetiségi helyzetről, a romániai demokratizálódási folyamatokról, politikai sze­repéről is beszélt. Megíté­lése szerint saját maga egyházi tisztségben jobban tudja szolgálni hazáját, az ott élő magyarságot, mint ha politikus lenne. ÜLÉSEZETT A MINISZTERTANÁCS A Minisztertanács pénteki ülésén törvényjavaslatot tár­gyaltak meg, amely az 1945 és 1963 között született tör­vénysértő ítéletek egy részét megsemmisíti majd. Megtár­gyalták az oktatási törvény módosítására szánt javasla­tokat: ezek szerint egyházak és más jogi személyek vál­lalkozásszerűen foglalkoz­hatnának oktatással. Szemé­lyi változásokat is jóváha­gyott a kormány: többek között nyugdíjba vonult Vö­rös Árpád ipariminiszter-he­­lyettes, és Somogyi László, a Budapest-Bécs világkiál­lítás előkészítő bizottságá­nak kormánybiztosa is. Mutasd meg az iskoládat... Rácalmási tervek — öt éve nem történt an­­­nyi minden ebben a faluban, mint a legutóbbi öt hónap­ban — mondta a nagyközség csütörtöki tanácsülésén egy hozzászóló. Vélekedésének alapja az a testületi ülésen szentesített f­alufejlesztési program volt, amelynek leg­fontosabb tétele egy 8 tan­termes, új általános iskola építésének megkezdése. Minősít egy települést az, hogy milyen az iskolája. Ez­zel a mondattal fejezte ki a döntés horderejét Németh Miklósné iskolaigazgató, aki­től a taácsülés szünetében azt is megtudtuk, hogy a ko­rábbi helyi gyakorlattól elté­rően a falu vezetői az egész tantestületet bevonták döntéselőkészítésbe. Meghív­a­ták például őket egy tordasi tapasztalatszerző látogatásra, mivel annak a falunak az iskoláját vecz-iroda ugyanaz a Makó­­tervezte, amely megbízást kapott a rácalmá­si iskola terveinek az elké­szítésér­e is. Schrick István, rácalmás tanácselnöke többek között azzal érvelt az iskolaépítés programjának elfogadása mellett, hogy az új iskola el­készülte után felszabadulnak az egykori csecsemőotthon szükségtanteremnek használt helyiségei. Azokban megfele­­lő helyre lelhet, a nagyköz­ség klubkönyvtára, kultúrhá­za. A nagyközség tanácstestü­­lete döntött arról is, hogy gyermekszakrendelést vezet­nek be az egészségházban, a kulcsi óvodában egy új státust szerveznek, ezzel ott két gyermekcsoportot lehet fel­adni. Jóváhagyta a ta­nácsülés a dunaújvárosi ta­náccsal kötött megállapodást a kulcsi vízparti üdülő meg­vásárlásáról, valamint a gáz­vezeték-építési program szervezésének megkezdését mind a kulcsi, mind a rácal­mási falurészben. — csgy — Negyedszázad négy keréken Autóklub-jubileum Negyedszázada, 1965. feb­ruár 16-án határozta el száz­húsz dunaújvárosi autótulaj­donos, hogy a megyei köz­ponttól független au­toklub­­szervezetet hoz létre. Az ön­álló csoport első elnökének Vida Miklósnét, titkárának Miskolczi Miklóst választot­ták meg. Az eltelt 25 esztendő alatt 12 ezret meghaladó taglét­számú szervezetté alakult dunaújvárosi autósok klubja, a 1969-ben hivatalosan is megkapták a megyei jogkört. Hajdan a Radarban csinál­tak kocsimosót, majd 1972- ben ugyanott felavatták az ideiglenes műszaki állomást. A ma ismert Kenyérgyári úti műszaki bázist 1981 nya­rán adták át rendeltetésének. Azóta a klubszervezet duna­újvárosi bázisán autót javí­tanak, vizsgáztatnak és mos­nak, vonóhorgot, autógumit szerelnek, jogosítványra vá­rókat oktatnak, autót kölcsö­nöznek és elintéznek szám­talan, az autósoknak, moto­rosoknak fontos ügyet. A Bartók Béla Művelődési Központban szombaton meg­tartott jubileumi ünnepségen dr. Illyés József, a klub du­naújvárosi ügyvezető elnöke vette számba a két és fél év­tized autóseseményeit, majd Valter Medárd, a Magyar Autóklub ügyvezető elnöke szólt elismerően­­ a dunaúj­városiak szervezőkészségéről Többek között megemlítette: annak idején meglepődtünk, hogy egy városi csoport me­gyei szervezetnek biztosított jogkörre tartott igényt, s en­nek megfelelően dolgozott. A dunaújvárosiaknak köszön­hető, hogy ma már négy me­gyei jogú városi szervezete van a Magyar Autóklubnak. Valter Medárd az ünnep alkalmából a klub aranyér­mét adta át Béreczky János­nak, Füzes Barnabásnak, Lá­badi Ferencnek, Medves Györgynek, Miskolczi Mik­lósnak, Oncsák Ferencnek, dr. Szabó Péternek, dr. Szenttornyai dr. Wittmann Györgynek és Károlynak a dunaújvárosi klubszervezet felvirágoztatásáért. A Magyar Autóklub du­naújvárosi szervezetének 53 alapító és ma is aktív tagját tüntették ki az évforduló al­kalmából. P tisc. L­ f A­f~~3 Pénteken délután nyitott napot tartottak a szovjet lakta­nyában, ahol az érdeklődők megismerkedhettek a most már remélhetőleg valóban ideiglenesen itt állomásozó szovjet csapatok katonáinak életével, s megtekintették a haditechnikát is (Munkatársaink beszámolója a 3. oldalon) Ügyintézés három nap alatt Dicséret Perkátának A kevésbé jól ellátott nagyközségek csoportjába tartozik Perkáta, de a falu vezetői mindent megtesznek azért, hogy e hátrányból mi­nél kevesebbet érezzen a he­lyi lakosság. A fejlesztés fel­adatai közül elsőbbséget kap­tak és kapnak az életkörül­ményeket alapvetően javító beruházások. A perkátaiak régi óhaja például egy helyi autóbuszkörjárat. Ehhez már megépítettek 3 kilomé­ter szilárd burkolatú utat. Még 1,2 kilométer elkészíté­se van hátra ahhoz, hogy a járat elindítására sor kerül­hessen. Jelenleg új ABC-áru­­ház is épül a nagyközségben. Elkészültével javulni fog a kereskedelmi ellátottság. Megkezdődött egy ötvensze­­mélyes óvoda építése is, ám az csupán fele a valójában szükséges intézménybővítés­nek. A Fejér Megyei Tanács nemrég komplex felügyeleti vizsgálatot végeztetett Per­­kátán. Elemezte a tanács munkáját és véleményt kért a lakosságtól is. Megállapí­totta, hogy a nagyközség ve­zetői elnyerték a lakosság bizalmát, a helybeliek elége­dettek mind a tanács appa­rátusának, mind a tisztség­­viselőknek a segítőkészségé­vel, az irányítás demokrati­kus módjával. A fontos dön­téseket például két forduló­ban tárgyalják, közben falu­gyűlésen tájékoztatják a la­kosságot, véleményt kérve az érdekeltektől. A tanácsi mun­ka lakosságcentrikusságára jellemző, hogy a kérelmek és más ügyek legnagyobb ré­szében három napon belül döntenek. Az ügyintézés szakszerűségét jelzi, hogy az többnyire találkozik az érin­tettek igazságérzetével, mi­közben megfelel a törvényes­ség követelményeinek is. A Fejér Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága pénte­ki ülésén tárgyalt a perká­­tai vizsgálat tapasztalatairól és összegzésképpen megálla­pította, hogy a választott testület, élén Radeczki György tanácselnökkel jól és szakszerűe­n irányítja a nagyközséget, s a tanácsi apparátus munkája is meg­felel a követelményeknek. Az Ikarus helyett nyugatra van vevő a lemezre A hét közepén, végén, ri­asztó hírként terjedt, leáll a hazai járműgyártás egyik legnagyobb vállalata, az Ika­rus. Mindez következménye annak, hogy a Kereskedelmi Minisztérium megvonta szocialista exportszállítási le­­­hetőséget a vállalattól. Nem tudnak eleget tenni a szov­jet, az NDK-beli szállítási kö­telezettségeiknek, de nyugati partnereiknek sem. A Cse­pel Autógyár és a Rába ugyanis azonnal leállította az alkatrészszállításait az Ika­rusnak. Nem tudják tovább meghitelezni a járműgyártók termelési költségeit, mert máris egymilliárd forinttal tartozik az Ikarus a Csepel­nek, ez az adósság csak nö­vekedhet. Tízezer embernek péntek volt az utolsó mun­kanapja az Ikarusnál, de a Csepel Autógyár is hatszáz dolgozóját küldte kényszer­­szabadságra a hét elejétől. Mintegy negyven vállalat kerülhet a szocialista export korlátozása miatt nehéz hely­zetbe. A főmérnöke, vasmű termelési Szalai Géza vállalatot ért hatásról csu­­­pán annyit mondott: bár je­lentős tételeket, havonta há­romezer tonna hidegen hen­gerelt lemezt szállítottak ed­dig az­ Ikarusnak, nem hat bénítólag a járműgyártók le­állása a vasműre. A három­ezer tonna lemezre ugyanis van nyugati vevő, akik szí­vesen átveszik ezt a men­­­nyiséget. Tudja, hol vagyok most? Vannak jó emberek — Mit szeretnél, Csaba? — Próbáljon intézkedni, hogy be tudjak költözni a lakásba! — Hogy gondolod? — Lenne egy gyámom, aki segítene! — Ki lenne az a gyám? — Soroljam? Elfogadnám gyámomnak a Gagarin tér 19-ben lakókat, de tudok mondani a 17-ből, a 15-ből, a 3-ból, az 5-ből, a 7-ből is. — Kik ezek az emberek? — Akik segítenek. Akik adnak enni, adnak pénzt en­nivalóra. Ők tudják, hogy nekem van igazam. — Milyenek veled? — Rendesek, sok rendes ember van. Tudok mondani rendőrt is, aki rendes ve­lem. Neki is van gyereke, tudja mi az, ha valakinek van gyereke. — Neked is van édes­anyád. — Sajnos. — Hol van most? — Azt én is szeretném tudni. — Vele akarsz lenni? — Isten ments! Azt lehet, hogy el tudják intézni, hogy megint hozzá kerüljek, de azt senki az égvilágon nem tudja elintézni, hogy ne igyon, így meg nem kell! — Merre élsz mostanában? — Ahol szoktam, a Gaga­rin téren, meg a környéken. Ott laknak a barátaim, Áger, Sko, Feco, Ál­ka, meg a többiek, meg ott van az összes ismerősöm. — Mit csináltok? — Beszélgetünk, játszunk. — Moziban mikor voltál? — Azt pontosam tudom, 1989. december 16-án, szom­baton. Az egyik barátom odaadta a mozibérletét, az­zal. Elmondtam Bud Spen­cer élettörténetét? — És a tied? — Tudja, hol vagyok most? A szakadék szélén. Visszaestem nullára, amikor nagyanyám meghalt. Ott, ab­ban a lakásban van az ott­honom, az ágyam. Most a lakás be van zárva, a nagy­anyám öccsének adták, aki ugye ott sem lakott, az meg elköltözött Bicskére az uno­­­kahúgához. Nagynéha eljön lakásba, aztán semmi, megint le van zárva a la­kás. — Te hol alszol? — Hát a lépcsőházban, nem messze a szobámtól. — öt kabátban? — Persze. Nem akarok megfázni még jobban. Meg aztán, ha spurizni kell, könnyen lehessen. — Most honnan szöktél meg? — Pestről. Átvitték, azt mondták, a fiatalkorúak vagy túlkorosok intézetébe. Azt mondtam, körülnézek és el­jöttem — Mindenhonnan meg­szöksz, azt mondták nekem. — Igen. Itt van az ottho­nom. — Lett volna egy család, akik magukhoz fogadtak volna, itt a városban. Tőlük miért jöttél el? — Tudja, volt egy elintéz­nivaló ügyem, és amikor visszafelé mentem, msglá­­tl­t két rendőr, utánam jöt­tek és nem mertem vissza­menni, nehogy elkapjanak és visszavigyenek az Inté­zetbe. — Ki adott intézetbe? — A nagyanyám, de na­gyon átverték. Azt mondták neki a rokonok, adjon be. Soponyán voltam „s.n.”, az­az intézeti nevelt. Onnan hazajöhettem mindig, nem is szöktem. Amióta meg­halt, azóta szökök. — Miért adott be a nagy­mamád? — Azt mondták neki a ro­konok, így jobb lesz, mert az anyám állandóan ivott, és neki könnyebb lesz. — Mit szeretnél, Csaba? — Maga az első, aki meg­kérdezi. — Hány éves vagy? — Most leszek február 27- én tizenöt. — Tudod, hogy így na­gyon nehéz lesz .. . — Vannak jó emberek. — Hová mész most? _ 0­1­7 Tihanyi Szilvia

Next