A Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 110-135. szám)
1994-06-04 / 113. szám
6 a hírlap INNEN — — ONNAN ♦ Életének 66. évében szombaton rákbetegségben elhunyt Red Rodney amerikai dzsessztrombitás. Rodney szerepelt többek között Jimmy Dorsey, Gene Krupa Woody Herman és Benny Goodman együtteseiben. dzsesszrajongók számára a legemlékezetesebb a szaxofonos Charlie Parkerrel való közös zenélése marad: 1949-től játszottak együtt. Egy ideig megosztotta idejét a muzsikálás, a zenekarvezetés illetve szervezés között, majd szívinfarktusa után, a hetvenes években ismét csak a dzsessznek élt. Fellépett Dizzy Gillespie-vel, s tanácsadóként közreműködött abban a filmben, amelyet Clint Eastwood készített Charlie Parker életéről. ♦ Guinness-rekordot állítottak fel Lengyelországban. A PAP jelentése szerint Lódzban a neves rekordkönyv képviselőjének jelenlétében, egy az erre a célra létrehozott bizottság felügyeletével megdöntötték a hosszúsági kötélhúzás eddigi világcsúcsát. A város főutcáján lefektetett, 4 kilométer hosszú, közel hat tonna súlyú kötelet 20-20 izmos lódzi húzta. A helyszín, a Piotrkowska utca, Európa egyik leghosszabb főutcája. ♦ Az egyiptomi hatóságok elővigyázatossági intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a ruandai polgárháborús mészárlások áldozatainak a folyókba került holttestei a Níluson keresztül semmiféle fertőzést ne juttassanak az országba — jelentette be Ali Abdel Fattah egyiptomi egészségügyi miniszter, így például megkétszerezik a Nílusból ivóvizet nyerő rendszerekbe juttatott klóradagot. A polgárháború dúlta Ruandában holttestek tízezrei kerültek a Kagera folyóba, amely a Nílus Victoriató előtti szakaszának tekinthető. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint a Victoria-tóba már több mint 50 ezer holttest került a ruandai összecsapások kitörése óta. Fattah úgy vélte, hogy a Nílus egyiptomi szakasza megfertőzésének kicsi a valószínűsége, mivel a folyó vize teljes öntisztítást végez az alatt a 45 nap alatt, amíg Ruandából eljut Belső-Egyiptomig. MAGAZIN A külvárosi First Lady A Fehér Ház asszonya Bill és Hillary nevét összeboronálták, s lett belőle Billary, ezzel is jelezve, hogy Clinton és a felesége jól kiegészítik egymást. Az Egyesült Államok új elnöke mellett egy rendkívül tehetséges, éles eszű, nagy felkészültséggel, tapasztalattal rendelkező asszony áll. Partneri kapcsolatukat mindketten erőteljesen hangsúlyozzák. Hillary Rodham Chicagóban nőtt fel, apja textilvállalkozó „kisember”. Szociális érzékenységére külvárosi környezetében tett szert. Céltudatos a Massachusetts-i Wellesley lánycollege-ban lett. Mentora, Alan Schechter, a politikai tudományok tanára szerint Hillary az első évtől kezdve olyan témákkal foglalkozott, mint a faji megkülönböztetés, a szegénység. „Társadalmunkat meg kell javítani” — hangsúlyozta a diáklány. Jellemző rá, hogy nem idealista; gyakorlati oldalról közelítette meg a célját, jogot végzett, mivel a jog eszköz a dolgok megváltoztatásához. Intelligenciája, energiája, már az egyetemen vezető szerephez juttatta. 1970-ben a patinás Yale-egyetemen találkozott Bill-lel. A „szupernő”, akinek nagy karriert jósoltak, követte a férjét Arkansasba, de pályafutásáról nem mondott le, önmegvalósítását fontosnak tartotta. Az Egyesült Államok száz legsikeresebb ügyvédje közé sorolják! Ötször annyit keresett, mint a férje, a kormányzó. A gyermekjogok országosan elismert szakértője. Az iskolareform élharcosa, hosszú éveken át az Országos Gyermekvédelmi Alap elnöke, több szakkönyve jelent meg. Az őt ért bírálatokat komolyan veszi. Amikor Bill Clinton egy alkalommal elvesztette a kormányzói választást, Hillary önvizsgálatot tartott, és káprázatos átváltozást produkált. Nem tetszik, hogy a lánykori nevét viseli? Ettől kezdve Mrs. Clintonként szerepel. Túl szürkének tartják a megjelenését? Ám legyen. Modern frizura, elegáns, nem hivalkodó ruhák — így már kifogástalan. Új, pozitív imázst teremtett, bár hangoztatta, hogy csak teljesebb képet adott magáról. Clintont, ellenlábasai már a startnál ki akarták szorítani a versenyből. Kiteregették állítólagos szerelmi viszonyát Gennifer Flowers bárhölggyel. Hillary a férje mellé állt, s még jónéhány támadást közösen védtek ki. A republikánusok, felismerve, hogy Clinton felesége erős ellenfél, „H-bombával”, „Hillary-tényezővel” igyekeztek megfélemlíteni a választókat. Ki fél Hillarytól? A konzervatívok számára ő a „Little Rock-i Lady Machbeth” — írta az American Spectator című lap. Viszont a dolgozó nők benne látták komnk asszonyát, aki azt bizonyította, hogy a hivatását végző nő is lehet jó feleség, jó anya és jó háziasszony. Amerika új első asszonya készült a feladatára, gondosan tanulmányozta elődei — különösen Elenora Roosevelt — tevékenységét. Bár Hillary Clinton az elnök-feleség szerepét némileg átformálja, újraértelmezi. Le kell fújni a port a First Lady-ségről — hangsúlyozzák a korszerűsítést várók. Amikor az amerikai családjogi vezető személyiségek a Fehér Ház új asszonyát javaslatokkal kezdték ostromolni, Hillary óvatosan így válaszolt: „A gyerekek hangja (szószólója) kívánok lenni”, s ez beleillik a szerepkörébe. —szilágyi— Hillary Clinton Díszdoktorrá avatják Alapvető lelki szükséglet A titkok titka Az emberi természet számos ellentmondásossága közül az egyik a titokhoz való viszonyulása. Az ember legalább annyira igyekszik őrizni a titkot, mint amennyire megfejteni, illetve leleplezni próbálja. Az utóbbiak az érthetőbbek. A gondolkodó ember egyremásra rántja le a leplet a természet és a társadalom titkairól, igyekszik feltárni a még ismeretlen törvényszerűségeket, sőt utánozni és megváltoztatni próbálja a természetet. Örök hajtóerői a kíváncsiság, a tudásvágy, a haszonszerzés és az uralkodni vágyás. Ugyanakkor minél gazdagabb a tudásanyag, minél pontosabb képletekbe vannak foglalva az ismeretek, az ember annál inkább igyekszik bizonyos részleteket homályba takarni, a tudást sejtésekkel, a bizonyosságot hittel helyettesíti, és szinte örömét leli abban, hogy vannak még távoli, homályos, bejáratlan „tartományok” a szűkebb-tágabb környezetében. Más szóval: minél több az életünkben a rideg racionalitás, annál inkább vonzódunk a misztikumhoz. Az ellentmondás egy egészen más vonatkozásban is érvényesül. Az embernek alapvető lelki szükséglete, hogy titka legyen, valami olyasmi, amiről senki más nem tud, legyen ez valami rejtett fogyatékosság, szégyenletes emlék, tiltott vágy, bármi. Gyermek is, felnőtt is nehezményezi, ha erőszakosan faggatják, illetve ha akaratlanul kikottyantja, amit magában akart tartani. Ám legalább ennyire gyakran az is megfigyelhető, hogy nem bírja magában tartani a titkot akkor sem, ha ezzel másnak vagy saját magának árt. Például sokan vannak úgy, hogy a megvásárolt karácsonyi ajándékot előre elárulják a leendő megajándékozottnak, pedig tudják, hogy nagyobb lenne az öröme, ha a fa alatt bonthatná ki a csomagot. Vagy; aki büntetendő bűnt követ el, sokszor nem bírja magában tartani, és feladja magát a rendőrségen, vagy valaki másnak vallja be. Holott ezzel veszélybe kerül a szabadsága vagy akár az élete is. Némely család történetében sötét titok lappang, amelyről az idősek nem beszélnek, de azért sejteni engedik, hogy valami szörnyűség — szégyen vagy bűncselekmény — történt az elődök életében. Ez nyomasztólag hat a gyermekek lelkivilágára, és szorongásos fantáziákat indíthat el bennük. Nehezebb kérdés, de hasonlóképpen felemás a ránk bízott titokkal való bánásmód. Fontos emberi erénynek tartjuk a megbízhatóságot, a titoktartást. Barátnők esküdöznek egymásnak, hogy mindhalálig megtartják a másiknak a titkát, és ezt akkor komolyan is gondolják. Mégis igen-igen gyakori a titokkal való visszaélés a legjobb barátok között is. Már a mitológiából is ismert a kényszer: ha másnak nem szabad, akkor legalább az ürgelyukba kell belesuttogni a titkot, mert aki birtokolja nem képes tovább cipelni a súlyát. Nehéz érintetlenül őrizgetni valami érdekesebb pletykát, szinte akaratlanul kicsúszik az ember száján. Ez sokszor úgy történik, hogy „elfelejti”, hogy titoktartást ígért. Vagy pedig úgy érzi, hogy egyéb körülmény felmentést ad ígérete alól, például régen történt a titkolnivaló esemény, vagy elköltözött az ügy egyik szereplője. Esetleg azzal biztatja magát, hogy akinek most továbbadta a titkot, az igazán megbízható személy, így aztán az érdekesebb hírek szinte futótűz gyorsaságával és feltartózhatatlanságával terjednek az ismerősök között. Mert amit két ember tud, az már valóban nem marad titokban. Dr. Ignácz Piroska 1994. június 4., szombat Mellkasi cé, gyomori jaj Pavarotti szíve „Önöknek fogalmuk sincs, hogy milyen nehéz lefogyni! De én megteszem, és nem is csak az éneklés miatt, hanem az élet, meg a nők miatt...” Luciano Pavarotti nyilatkozta a közelmúltban, mintegy válaszként az aggályokra, miszerint a túlsúly a művészi sikerét veszélyezteti. A brit Sunday Times például szenvedélyes hangú orvosi szakvéleményként közölte, hogy kockázatos a tenorissimo jövője. Megállapították, hogy a szíve majdnem kétszerese a normális méretnek. Felhívták a figyelmét a légzési problémákra is. Erről egyébként Pavarotti is beszélt: „A mellkasi cé éneklése előtt olyan feszült vagyok, mint az a sportoló, aki világcsúcsot akar javítani.” E teljesítményhez a rekeszizom tökéletes működésére van szükség. Ezzel szemben a túltápláltság miatt a rekeszizom felnyomódik, a mellkas térfogata csökken és rendkívüli erőfeszítésbe kerül azoknak a magas hangoknak az éneklése, amelyekért rajongói lelkesednek. Az erőltetés viszont különféle légúti betegségekhez vezethet. Az angol orvosok vérkeringési problémákat is sejtenek a zsírlerakódás következtében. Feltételezik, hogy a túlsúly károsítja az inzulintartalékot, és azt sem tartanák meglepőnek, ha epebántalmak jelentkeznének. És ez még mindig nem a teljes perspektíva. E nagy művésznek máris kínszenvedést jelent a járás, testének tömege túlterheli az ízületeket. Tény, hogy máris szenved emiatt. „Búcsút mondhat a karrierjének, ha nem kezd el radikálisan fogyókúrázni” — jelentette ki Peter Kopelman szakorvos, aki egyébként rajongója az olasz tenorénekesnek. De mit mond az érintett? „Bármilyen áldozat árán is, de muszáj diétáznom. Úgy gondolom, hogy hat hónap alatt hozom a kívánt súlyt. Hogy ez mennyi, erről ne beszéljünk. És arról sem, hogy most hány kiló vagyok. Majd a végén megmondom...” A múltban egyszer már sikerült, 1986-ban leadott 40 kilót oly módon, hogy csökkentette a kenyér- és tésztaadagokat. Voltaképpen most is a teltett asztal kísértésével kell megmérkőznie, hogy nyugodt szívvel állhasson a mérlegre. Levél Andrássy grófhoz Bécsben bemutatták A Christie,s nemzetközi aukciós ház bécsi belvárosi irodája május utolsó napján magyar szótól volt hangos: a Budapestről érkezett vendégek izgatottan bújták a magyar postatörténeti ritkaságokat. A londoni székhelyű, öt kontinensen működő cég, amelynek budapesti irodája még nincsen, kifejezetten a magyar filatelisták kedvéért hozta el Bécsbe a zürichi — június közepi — árverés anyagát, és az azt tartalmazó szép katalógusokat. Gary Ryan monarchia korabeli bélyeg- és levélgyűjteménye sokat elárul a magyar történelemből. A levelek tartalmát nem is kell ismerni, elég a bélyegekre, a bélyegzőkre figyelni ahhoz, hogy a magyar történelem, a politika eseményei felidéződjenek. Gary Ryan, 60 éven át alakította most eladásra kínált gyűjteményét, és a postatörténeti ritkaságokkal sok nemzetközi elismerést is szerzett. Előbb odahaza, Londonban , 1973-ban, majd 1975-ben a bécsi Grand Prix-t, két évvel később pedig hasonló elismerést az amszterdami bélyegkiállításon. A Bécsben bemutatott, majd Zürichben megvásárolható emlékek közül a legrégebbiek a bélyeg előtti időkre nyúlnak vissza: a gyűjteményben szereplő legkorábbi levél 1752-ből származik. Nem egy levélen a postamesterek élték ki művészi hajlamukat, s a városnevek valóságos műalkotásként jelennek meg rajtuk. Az 1849 utáni időkről nem is feltételezhető más, mint hogy a magyar postarendszer bécsit követte: 1850-ben adatak ki Ausztriában elsőízben bélyeget, s ezt Magyarországon 1867-ig használták. Biztos, hogy a 8-10 ezer svájci frankos kikiáltási árnál sokkal többért fog majd elkelni a gróf Andrássy Gyulának címzett, bélyeggel ellátott — 1850-ből származó — levél. Bélyeggyűjtők öröme lehet a 9 krajcáros bélyegek 1850-ből származó nyolcas blokkja, vagy az egy évvel későbbi, 3 krajcáros bélyeggel ellátott levél, amelynek kézi pecsétjén jól kiolvasható a Sárkeresztúr név. Igazi ritkaság az 1867. május 1-i kiadású első magyar bélyegsorozat, amely Ferenc József nevét viselte, s amelyből alig 14 pecsételt példány maradt fenn — hét ebből az árverésre kerülők között van. De csemegének számít a minden bizonnyal első ajánlott levél is: az 1867-ban postára adott borítékra egy 1863-64-es 5 krajcáros, és egy 1867-es 10 krajcáros bélyeg került. A gyűjtemény csúcspontja a Pálffy gróf levelezéséből származó boríték: 50 és 25 krajcáros bélyeggel bérmentesítették, ami igen nagy postadíjnak számít és az 1867-es év fontos filatéliai emléke. Hogy ez az igazi csúcspont, az már a kikiáltási árból is látható: eleve 60 -80 ezer svájci frankra tartják. Szászi Júlia