A Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 110-135. szám)

1994-06-04 / 113. szám

6 a hírlap INNEN — — ONNAN ♦ Életének 66. évében szom­baton rákbetegségben elhunyt Red Rodney amerikai dzsessz­­trombitás. Rodney szerepelt töb­bek között Jimmy Dorsey, Gene Krupa Woody Herman és Benny Goodman együtteseiben. dzsesszrajongók számára a leg­­­emlékezetesebb a szaxofonos Charlie Parkerrel való közös ze­nélése marad: 1949-től játszottak együtt. Egy ideig megosztotta idejét a muzsikálás, a zenekarve­zetés illetve szervezés között, majd szívinfarktusa után, a het­venes években ismét csak a dzsessznek élt. Fellépett Dizzy Gillespie-vel, s tanácsadóként közreműködött abban a filmben, amelyet Clint Eastwood készített Charlie Parker életéről. ♦ Guinness-rekordot állítot­tak fel Lengyelországban. A PAP jelentése szerint Lódzban a neves rekordkönyv képviselőjének je­lenlétében, egy az erre a célra létrehozott bizottság felügyeleté­vel megdöntötték a hosszúsági kötélhúzás eddigi világcsúcsát. A város főutcáján lefektetett, 4 kilo­méter hosszú, közel hat tonna sú­lyú kötelet 20-20 izmos lódzi húz­ta. A helyszín, a Piotrkowska ut­ca, Európa egyik leghosszabb fő­utcája. ♦ Az egyiptomi hatóságok elő­vigyázatossági intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a ruandai polgárháborús mészár­lások áldozatainak a folyókba ke­rült holttestei a Níluson keresztül semmiféle fertőzést ne juttassa­nak az országba — jelentette be Ali Abdel Fattah egyiptomi egészségügyi miniszter, így pél­dául megkétszerezik a Nílusból ivóvizet nyerő rendszerekbe jut­tatott klóradagot. A polgárhábo­rú dúlta Ruandában holttestek tízezrei kerültek a Kagera folyóba, amely a Nílus Victoria­­tó előtti szakaszának tekinthető. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint a Victo­­ria-tóba már több mint 50 ezer holttest került a ruandai össze­csapások kitörése óta. Fattah úgy vélte, hogy a Nílus egyiptomi szakasza megfertőzésének kicsi a valószínűsége, mivel a folyó vize teljes öntisztítást végez az alatt a 45 nap alatt, amíg Ruandából el­jut Belső-Egyiptomig. MAGAZIN A külvárosi First Lady A Fehér Ház asszonya Bill és Hillary nevét össze­boronálták, s lett belőle Billary, ezzel is jelezve, hogy Clinton és a felesége jól kiegészítik egymást. Az Egyesült Államok új elnöke mellett egy rendkívül tehetséges, éles eszű, nagy fel­­készültséggel, tapasztalattal rendelkező asszony áll. Partneri kapcsolatukat mindketten erő­teljesen hangsúlyozzák. Hillary Rodham Chicagóban nőtt fel, apja textilvállalkozó „kisember”. Szociális érzé­kenységére külvárosi környeze­tében tett szert. Céltudatos a Massachusetts-i Wellesley lánycollege-ban lett. Mentora, Alan Schechter, a politikai tu­dományok tanára szerint Hil­lary az első évtől kezdve olyan témákkal foglalkozott, mint a faji megkülönböztetés, a sze­génység. „Társadalmunkat meg kell javítani” — hangsúlyozta a diáklány. Jellemző rá, hogy nem idealista; gyakorlati oldal­ról közelítette meg a célját, jogot végzett, mivel a jog esz­köz a dolgok megváltoztatásá­hoz. Intelligenciája, energiája, már az egyetemen vezető sze­rephez juttatta. 1970-ben a pati­nás Yale-egyetemen találkozott Bill-lel. A „szupernő”, akinek nagy karriert jósoltak, követte a férjét Arkansasba, de pályafutá­sáról nem mondott le, önmeg­valósítását fontosnak tartotta. Az Egyesült Államok száz leg­sikeresebb ügyvédje közé so­rolják! Ötször annyit keresett, mint a férje, a kormányzó. A gyermekjogok országosan elis­mert szakértője. Az iskolare­form élharcosa, hosszú éveken át az Országos Gyermekvédel­mi Alap elnöke, több szakköny­ve jelent meg. Az őt ért bírálatokat komo­lyan veszi. Amikor Bill Clinton egy alkalommal elvesztette a kormányzói választást, Hillary önvizsgálatot tartott, és káprá­zatos átváltozást produkált. Nem tetszik, hogy a lánykori nevét viseli? Ettől kezdve Mrs. Clinton­ként szerepel. Túl szürkének tartják a megjelenését? Ám legyen. Modern frizura, ele­gáns, nem hivalkodó ruhák — így már kifogástalan. Új, pozi­tív imázst teremtett, bár hangoztatta, hogy csak telje­sebb képet adott magáról. Clintont, ellenlábasai már a startnál ki akarták szorítani a versenyből. Kiteregették állító­lagos szerelmi viszonyát Gen­­nifer Flowers bárhölggyel. Hil­lary a férje mellé állt, s még jó­­néhány támadást közösen véd­tek ki. A republikánusok, felis­merve, hogy Clinton felesége erős ellenfél, „H-bombával”, „Hillary-tényezővel” igyekez­tek megfélemlíteni a választó­kat. Ki fél Hillarytól? A kon­zervatívok számára ő a „Little Rock-i Lady Machbeth” — írta az American Spectator című lap. Viszont a dolgozó nők benne látták komnk asszonyát, aki azt bizonyította, hogy a hivatását végző nő is lehet jó feleség, jó anya és jó házias­­­szony. Amerika új első asszonya ké­szült a feladatára, gondosan tanulmányozta elődei — külö­nösen Elenora Roosevelt — te­vékenységét. Bár Hillary Clin­ton az elnök-feleség szerepét némileg átformálja, újraértel­mezi. Le kell fújni a port a First Lady-ségről — hangsúlyozzák a korszerűsítést várók. Amikor az amerikai család­jogi vezető személyiségek a Fe­hér Ház új asszonyát javasla­tokkal kezdték ostromolni, Hil­lary óvatosan így válaszolt: „A gyerekek hangja (szószólója) kívánok lenni”, s ez beleillik a szerepkörébe. —szilágyi— Hillary Clinton Díszdoktorrá avatják Alapvető lelki szükséglet A titkok titka Az emberi természet számos ellentmondásossága közül az egyik a titokhoz való viszo­nyulása. Az ember legalább annyira igyekszik őrizni a tit­kot, mint amennyire megfejte­ni, illetve leleplezni próbálja. Az utóbbiak az érthetőbbek. A gondolkodó ember egyre­­másra rántja le a leplet a termé­szet és a társadalom titkairól, igyekszik feltárni a még isme­retlen törvényszerűségeket, sőt utánozni és megváltoztatni próbálja a természetet. Örök hajtóerői a kíváncsiság, a tu­dásvágy, a haszonszerzés és az uralkodni vágyás. Ugyanakkor minél gazda­gabb a tudásanyag, minél pon­tosabb képletekbe vannak fog­lalva az ismeretek, az ember annál inkább igyekszik bizo­nyos részleteket homályba ta­karni, a tudást sejtésekkel, a bi­zonyosságot hittel helyettesíti, és szinte örömét leli abban, hogy vannak még távoli, ho­mályos, bejáratlan „tartomá­nyok” a szűkebb-tágabb kör­nyezetében. Más szóval: minél több az életünkben a rideg racionalitás, annál inkább vonzódunk a misztikumhoz. Az ellentmondás egy egé­szen más vonatkozásban is ér­vényesül. Az embernek alap­vető lelki szükséglete, hogy tit­ka legyen, valami olyasmi, amiről senki más nem tud, legyen ez valami rejtett fogya­tékosság, szégyenletes emlék, tiltott vágy, bármi. Gyermek is, felnőtt is nehezményezi, ha erőszakosan faggatják, illetve ha akaratlanul kikottyantja, amit magában akart tartani. Ám legalább ennyire gyakran az is megfigyelhető, hogy nem bírja magában tartani a titkot akkor sem, ha ezzel másnak vagy saját magának árt. Pél­dául sokan vannak úgy, hogy a megvásárolt karácsonyi aján­dékot előre elárulják a leendő megajándékozottnak, pedig tudják, hogy nagyobb lenne az öröme, ha a fa alatt bonthatná ki a csomagot. Vagy; aki bün­tetendő bűnt követ el, sokszor nem bírja magában tartani, és feladja magát a rendőrségen, vagy valaki másnak vallja be. Holott ezzel veszélybe kerül a szabadsága vagy akár az élete is. Némely család történetében sötét titok lappang, amelyről az idősek nem beszélnek, de azért sejteni engedik, hogy va­lami szörnyűség — szégyen vagy bűncselekmény — tör­tént az elődök életében. Ez nyomasztólag hat a gyermekek lelkivilágára, és szorongásos fantáziákat indíthat el bennük. Nehezebb kérdés, de hason­lóképpen felemás a ránk bízott titokkal való bánásmód. Fon­tos emberi erénynek tartjuk a megbízhatóságot, a titoktar­tást. Barátnők esküdöznek egymásnak, hogy mindhalálig megtartják a másiknak a titkát, és ezt akkor komolyan is gon­dolják. Mégis igen-igen gya­kori a titokkal való visszaélés a legjobb barátok között is. Már a mitológiából is ismert a kényszer: ha másnak nem sza­bad, akkor legalább az ürge­lyukba kell belesuttogni a tit­kot, mert aki birtokolja nem képes tovább cipelni a súlyát. Nehéz érintetlenül őrizgetni valami érdekesebb pletykát, szinte akaratlanul kicsúszik az ember száján. Ez sokszor úgy történik, hogy „elfelejti”, hogy titoktar­tást ígért. Vagy pedig úgy érzi, hogy egyéb körülmény fel­mentést ad ígérete alól, például régen történt a titkolnivaló esemény, vagy elköltözött az ügy egyik szereplője. Esetleg azzal biztatja magát, hogy akinek most továbbadta a tit­kot, az igazán megbízható sze­mély, így aztán az érdekesebb hírek szinte futótűz gyorsasá­gával és feltartózhatatlanságá­­val terjednek az ismerősök kö­zött. Mert amit két ember tud, az már valóban nem marad titok­ban. Dr. Ignácz Piroska 1994. június 4., szombat Mellkasi cé, gyomori jaj Pavarotti szíve „Önöknek fogalmuk sincs, hogy milyen nehéz lefogyni! De én megteszem, és nem is csak az éneklés miatt, hanem az élet, meg a nők miatt...” Lucia­no Pavarotti nyilatkozta a kö­zelmúltban, mintegy válaszként az aggályokra, miszerint a túl­súly a művészi sikerét veszé­lyezteti. A brit Sunday Times például szenvedélyes hangú orvosi szakvéleményként közölte, hogy kockázatos a tenorissimo jövője. Megállapították, hogy a szí­ve majdnem kétszerese a nor­mális méretnek. Felhívták a fi­gyelmét a légzési problémákra is. Erről egyébként Pavarotti is beszélt: „A mellkasi cé éneklé­se előtt olyan feszült vagyok, mint az a sportoló, aki világcsú­csot akar javítani.” E teljesít­ményhez a rekeszizom tökéle­tes működésére van szükség. Ezzel szemben a túltápláltság miatt a rekeszizom felnyomó­dik, a mellkas térfogata csök­ken és rendkívüli erőfeszítésbe kerül azoknak a magas hangok­nak az éneklése, amelyekért ra­jongói lelkesednek. Az erőlte­tés viszont különféle légúti be­tegségekhez vezethet. Az angol orvosok vérkeringési problé­mákat is sejtenek a zsírlerakó­dás következtében. Feltétele­zik, hogy a túlsúly károsítja az inzulintartalékot, és azt sem tar­tanák meglepőnek, ha epebán­­talmak jelentkeznének. És ez még mindig nem a teljes pers­pektíva. E nagy művésznek máris kínszenvedést jelent a járás, testének tömege túlterheli az ízületeket. Tény, hogy máris szenved emiatt. „Búcsút mond­hat a karrierjének, ha nem kezd el radikálisan fogyókúrázni” — jelentette ki Peter Kopelman szakorvos, aki egyébként rajon­gója az olasz tenorénekesnek. De mit mond az érintett? „Bár­milyen áldozat árán is, de mu­száj diétáznom. Úgy gondolom, hogy hat hónap alatt hozom a kívánt súlyt. Hogy ez mennyi, erről ne beszéljünk. És arról sem, hogy most hány kiló va­gyok. Majd a végén megmon­dom...” A múltban egyszer már sikerült, 1986-ban leadott 40 kilót oly módon, hogy csökken­tette a kenyér- és tésztaadago­kat. Voltaképpen most is a tel­­tett asztal kísértésével kell meg­mérkőznie, hogy nyugodt szív­vel állhasson a mérlegre. Levél Andrássy grófhoz Bécsben bemutatták A Christie,s nemzetközi aukciós ház bécsi belvárosi irodája május utolsó napján magyar szótól volt hangos: a Budapestről érkezett vendé­gek izgatottan bújták a ma­gyar postatörténeti ritkasá­gokat. A londoni székhelyű, öt kontinensen működő cég, amelynek budapesti irodája még nincsen, kifejezetten a magyar filatelisták kedvéért hozta el Bécsbe a zürichi — június közepi — árverés anyagát, és az azt tartalmazó szép katalógusokat. Gary Ryan monarchia korabeli bélyeg- és levélgyűjteménye sokat elárul a magyar tör­ténelemből. A levelek tartalmát nem is kell ismerni, elég a bélye­gekre, a bélyegzőkre figyel­ni ahhoz, hogy a magyar tör­ténelem, a politika esemé­nyei felidéződjenek. Gary Ryan, 60 éven át alakította most eladásra kínált gyűj­teményét, és a postatörténeti ritkaságokkal sok nem­zetközi elismerést is szer­zett. Előbb odahaza, London­ban , 1973-ban, majd 1975-ben a bécsi Grand Prix-t, két évvel később pe­dig hasonló elismerést az amszterdami bélyegkiállítá­son. A Bécsben bemutatott, majd Zürichben megvásá­rolható emlékek közül a leg­régebbiek a bélyeg­ előtti időkre nyúlnak vissza: a gyűjteményben szereplő legkorábbi levél 1752-ből származik. Nem egy levélen a posta­mesterek élték ki művészi hajlamukat, s a városnevek valóságos műalkotásként je­lennek meg rajtuk. Az 1849 utáni időkről nem is feltéte­lezhető más, mint hogy a magyar postarendszer bécsit követte: 1850-ben ad­a­tak ki Ausztriában elsőízben bélyeget, s ezt Magyarorszá­gon 1867-ig használták. Biztos, hogy a 8-10 ezer svájci frankos kikiáltási ár­nál sokkal többért fog majd elkelni a gróf Andrássy Gyulának címzett, bélyeg­gel ellátott — 1850-ből szár­mazó — levél. Bélyeggyűjtők öröme le­het a 9 krajcáros bélyegek 1850-ből származó nyolcas blokkja, vagy az egy évvel későbbi, 3 krajcáros bélyeg­gel ellátott levél, amelynek kézi pecsétjén jól kiolvasha­tó a Sárkeresztúr név. Igazi ritkaság az 1867. május 1-i kiadású első ma­gyar bélyegsorozat, amely Ferenc József nevét viselte, s amelyből alig 14 pecsételt példány maradt fenn — hét ebből az árverésre kerülők között van. De csemegének számít a minden bizonnyal első aján­lott levél is: az 1867-ban postára adott borítékra egy 1863-64-es 5 krajcáros, és egy 1867-es 10 krajcáros bé­lyeg került. A gyűjtemény csúcspont­ja a Pálffy gróf levelezésé­ből származó boríték: 50 és 25 krajcáros bélyeggel bér­mentesítették, ami igen nagy postadíjnak számít és az 1867-es év fontos filatéliai emléke. Hogy ez az igazi csúcs­pont, az már a kikiáltási árból is látható: eleve 60 -80 ezer svájci frankra tartják. Szászi Júlia

Next