A Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 110-135. szám)
1994-06-04 / 113. szám
1994. június 4., szombat Rengeteg segítséget kaptunk terveink megvalósításához...” Átadták a tanirodát Tegnap délután ünnepélyes keretek között az intézmény új épületrészében megnyílt a Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskola ügyviteli gyakorlóirodája. Pont került az egyik i-re — az oktatóbank átadását jövőre tervezik. Az ünnepség előtt Oláh Jánosné igazgatót és Kondor László igazgatóhelyettest kérdeztük. Oláh Jánosné: — A most elkészült iroda terve 1988-ban született: az MHB helyi fiókja akkori igazgatójával, Máté Lajosnéval közösen határoztuk el egy oktatóbank létesítését — tervünket a bank budapesti központja is támogatta. A tervezési időszak végén — 1991-et írtunk ekkor — már kétszintes komplexumban gondolkodtunk: a földszintre oktatóbankot, az emeletre tanirodát terveztünk. A taniroda átadásával már elindíthatjuk a gyakorlati képzés új formáját. — Mi ennek a lényege, jelentősége? O. J.: — A képzésben részt vevők — nem csupán diákjaink, mert az iroda a továbbképzés és az átképzés egyik fellegvára is lehet a jövőben — a valóságos vállalkozásokkal sok tekintetben megegyező, ám szimulált cégnél sajátítják el a legfontosabb gyakorlati tudnivalókat. Alkalmazzák azt, amit elméletben már megtanultak a titkárság, a személyügy, bér- és munkaügy, a beszerzés és értékesítés, a pénzügy és a számvitel területén. Kiemelném azt a az új szakmát, amelynek oktatására a taniroda létével nyílik lehetőség. A majdani európai üzleti asszisztensek képzéséről van szó — ez olyan komplex formát követel, amely az iroda nélkül elképzelhetetlen. Kondor László: — A gyakorlóiroda optimális működése esetén a képzés gyakorlati ideje lerövidül, magyarul: a konkrét ügymenetbe való beilleszkedés meggyorsul, minimálisra szűkül a betanulási idő, a végzett diákok nem kezdőként mennek dolgozni. Ez a leendő munkaadónak is fontos, lényeges szempont, legyen szó akár egy bankról, akár bármilyen vállalkozásról. Nem mindegy, mikor tud teljes értékű munkát végezni az új alkalmazott... — Az imént megnéztem az irodát, gondolom, jelentős segítséggel lehetett csak a látott színvonalon létrehozni... O. J.: — Végig rengeteg segítséget kaptunk terveink megvalósításához: ötvennégy támogató, vállalkozás segített, közülük a Dunaferrt, az MHB-t, az OTP-t, a Papirusz Kft.-t és a Sulák kft.-t emelném ki, valamint a Dunaújvárosi Polgármesteri Hivatal jelentős erkölcsi és anyagi segítségét. K. L.: — Szereztünk támogatást a Munkaügyi Minisztérium központi és a Fejér Megyei Munkaügyi Központ decentralizált Szakképzési Alap pályázatain is. A segítségek nélkül elképzelhetetlen lett volna a komplexum létrejötte... — Az „első ütem” megvalósult— mi következik? K. L.: — Működőképessé kell tenni az oktatóbankot: a technikai-berendezési feladatok mellett szervezési és tartalmi kérdéseket is tisztázni kell — ezeket természetesen ismét külső szakemberek bevonásával hajtjuk végre. — Mikorra várható az oktatóbank elkészülte? O. J.: — Ezt az anyagi helyzetünk alakulása dönti el — a támogatásoktól és a pályázatoktól függ. A jövő tanévben indulnia kell... Ny. Zs. Diákszínjátszók Pakson Döntő Tegnap kezdődött Pakson a III. Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó döntője. A Magyar Drámapedagógiai Társaság meghirdette versengésen több mint ötszáz csoport (tízezer gyerek!) szerepelt — a paksi döntőn a területi megmérettetések húsz legjobb csoportja és négy, határainkon túli magyar együttes lép fel a hét végén. KULTÚRA — MŰVELŐDÉS Ingyenes Duna-túra — gyerekeknek Védőszárny A nyári szünidőben ingyenes Duna-túrát szervez gyerekeknek a Dyslexia Szövetség keretében működő Védőszárny Handicap Sportkör: a gyermekszervezetek, sportkörök kis hajósainak jelentkezésére számítanak, de — saját felszereléssel — minden gyermek kopogtathat a szervezetnél. A túra útvonaláról később tájékoztatják a jelentkezőket. Jelentkezni a következő címen lehet: Dyslexia Szövetség Védőszárny Handicap Sportkör (Miklós László) — 1988 Budapest, Baross u. 15. Telefonon is érdeklődhetnek a vízitúrázók (szülők, szervezetek képviselői): az 1/133- 9368-as számon hétköznap délelőtt 8-tól 11 óráig hívhatják Miklós Lászlót. Az ismeretlen olvasó Könyvhét A csütörtökön megkezdődött könyvhét központi eseményeinek sorában — a díjátadások, a dedikálások, találkozók mellett — rangos esemény köszöntötte a művek „használóit” is. Stílszerűen egy nagy könyv lett az ismeretlen olvasó emlékműve — a kötetbe neves írók, költők jegyezték be üzeneteiket, a könyvet minden évben kiviszik majd a Vörösmarty térre. a hírlap 5 Ballagás helyett — gyermekhét Ovibúcsúztató Játékos formában búcsúznak a nagycsoportos gyerekektől a jövő héten a 4. számú óvodában — az intézmény gyermekhetet szervez a „ballagóknak”. Hétfőtől péntekig tart a programsorozat a Gorkij téri oviban. A szervezők számítanak a szülők aktív részvételére is: családi rendezvényekkel színesítették a programot. Lesz olyan rendezvény, ahol a volt óvodásokat várják... Hétfőn az óvodások munkáiból készült rajzkiállítás nyitja a sort — az érdeklődők (volt ovisok!) óvodatörténeti tárlatot is láthatnak. Kedden délután négy órától családi tornára invitálják a gyerekeket és szüleiket, szerdán — ismét délután négytől — családi „Ki mit tud?”-ot szervez az intézmény, a famíliáknak játékos feladatokból kell bizonyítaniuk. Csütörtökön felkerekednek a nagycsoportosok — Martonvásárra kirándulnak a gyerekek. Pénteken — a gyermekhét fináléjaként — délelőtt Dunakesziből fogadnak ismeretlen, feledett játékokkal zsúfolásig rakott buszt: a kicsik kipróbálhatják majd a„játékbusz” kincseit. Délután három órától a nagycsoportosok évvégi búcsúztatója következik: kis ünnepséggel búcsúznak az iskolába induló gyerekek. írásbeliség és demokrácia összefüggéseiről Olvasáskonferencia Idén kilencedszer rendezik meg az Európai Olvasáskonferenciát — a július 23-án kezdődő négynapos találkozó helyszíne ezúttal Budapest lesz, az idei találkozót a Magyar Olvasástársaság szervezi. A konferencia résztvevői, előadói az írásbeliség és demokrácia összefüggéseit felölelő témákban fejtik ki álláspontjukat. A központi témakört érintve szó lesz a kétnyelvű — vagy többnyelvű — írásbeliség iskolai tapasztalatairól, a számítógépnek és a televíziónak az olvasás és a fogalmazás tanításában betöltött — problémás — szerepéről és a problémák oldásának lehetőségeiről is. A nemzetközi konferencia résztvevői megvitatják majd az iskolák és könyvtárak kapcsolatának fejlesztési módjait és lehetőségeit, az olvasáskutatás előtt álló feladatokat. Külön tárgyalnak majd az olvasási nehézségekről és az olvasási zavarok kezeléséről. Szó lesz a találkozón az olvasástanítási stratégiákról és „divatokról” is. A nemzetközi találkozóra a Magyar Olvasástársaság címén jelentkezhetnek az érdeklődők (további információkat is ezen a címen kaphatnak): Széchényi Könyvtár — 1827 Budapest; Budavári Palota. Jelentkezni Bátonyi Violánál lehet. Még javában tartott a II. világháború, amikor megkezdődött a kelet-európai országokban élő német nemzetiségű lakosok kálváriája. Idén ötven esztendeje, hogy a „felszabadított” területekről „malenkij robot”-ra hurcolták őket — az őslakosokkal együtt —, hogy azután nem sokkal immár „törvényesen” is megkezdődjön kitelepítésük. Írásunk a fél évszázaddal ezelőtti eseményekre pillant vissza: egyrészt felvillantja azokat a világpolitikai indítékokat, motívumokat, amelyek a németség sorsának alakulását befolyásolták, másrészt egy község, Mezőfalva — az egykori Hercegfalva — lakosai sorsának alakulásán keresztül próbálja felidézni a kort. Nem számonkérési szándékkal, csak emlékeztetőül. 7. rész — Addig is voltak ellentétek a faluban a magyarok és a svábok között, ezek az ellentétek azonban nem haladták meg — hogy úgy mondjam — a szokásosat. Már amilyen ellentétek voltak abban az időben egy faluban, mondjuk a reformátusok és a katolikusok, vagy az alvégiek és a felvégiek között. Kocsmában, bálban elcsattant egy két pofon, de azonkívül semmi. Mindkét közösség élte a maga megszokott, bár elkülönült életét. Egymás köreiből nemigen házasodtak, ezt főleg az öregek tiltották, a fiatalabbak már nemigen voltak tekintettel a nemzetiségi, vallási hovatartozásra. De a telepesek idekerülésével három részre szakadt a falu, mert az újonnan jöttek az itteni magyarokkal sem igen értették meg egymást. Állandóak voltak a verekedések, a község huszonegy rendőrének minden erőfeszítésre szüksége volt, hogy a rendet úgy ahogy fenntartsa. Ruppert Teréz (1947. május 24-től Szatmári István felelsége) visszaemlékezése: — Az is gond volt, hogy a telepesek nagy része nem értett a gazdálkodáshoz. Beleültek a készbe, amit a sváboktól elvettek. Amíg abból tartott, addig ettek-ittak, de dolgozni nem nagyon akartak. Igaz, nem is értettek hozzá. Volt, aki dróttal kötözte a szőlőt, mondván, hogy az évekig eltart, s nem kell minden évben újra kötözni. Volt olyan is, aki a sváboktól elvett tehenet az udvaron a fához kötötte, s csak akkor fejte meg, ha szüksége volt egy köcsög tejre. Gondozni sem tudták rendesen, így nem csoda, ha szegény jószág egy hónap múlva elpusztult. Más, hogy a svábok pincéjéből szerzett bort be tudja vinni a lakásba, az ajtó mellett a falat hordó „nagyságúra” kivágta. Szóval az ilyen hozzá nem értés, pazarlás tovább fokozta a saját vagyonából kiforgatott sváb lakosság elkeseredését. A német nemzetiségű lakosok egy része megpróbálta menteni a menthetőt, többen magyarosították nevüket, vélvén, így mentesülnek a hátrányos következmények alól. A Magyar Királyi Belügyminisztérium 1945. augusztus 9-én értesíti a községi elöljáróságot, hogy Wagner Gyula Miklós családnevét „Varsányi”-ra magyaro D. Kiss Csaba kitelepítve síratta. 1945. december 21-én kelt az 50.916/1945. sz. belügyminiszteri értesítés, miszerint a belügyminiszter az 1909-ben született Rédl István nevét — kérésére — „Rónai” névre változtatta.29 Összetűzések a telepesek és a német lakosság között A telepítések körüli bizonytalanságok, ellentmondások feloldására több község — így Hercegfalva — telepítési ügyeinek intézésére felügyelőket neveztek ki. 1945. szeptember elsején az OFT Székely Kálmán telepfelügyelőt bízta meg a telepesek fogadásának előkészítésével. Ez sem akadályozza meg azonban, hogy október 17-én éjjel ne történjen súlyos incidens a községben. Egy volksbundosokból álló csoport rátört a telepesekre, bántalmazták a nőket és a gyerekeket is. Székely Kálmán utasítására megerősítették a rendőrséget — valószínűleg ekkor emelték fel a létszámot huszonegy főre, mint azt Szatmári István említette —, az éjszakai órákban pedig járőrök teljesítettek szolgálatot, nemcsak belterületen, hanem a pusztákon is.30 Ennek ellenére gyakoriak voltak továbbra is az összetűzések. Szatmári István visszaemlékezése szerint hetente akadt egy-két súlyosabb verekedés — gyakori volt a kéz- és lábtörés — a telepesek és az otthonaikat féltő német nemzetiségű lakosok között. De súlyosabb incidensről is beszámol a Fehérvári Hírek 1946. január 6-i száma. A lap kézigránátot hajigálnak a hercegfalvi volksbundista svábok a magyar telepesek udvarába címmel arról számol be, hogy a svábok „hiába kerültek felügyelet alatt álló telepekbe az igazolási eljárás lefolytatása után... továbbra is agresszíven viselkedtek, fenyegették a telepeseket. Házkutatás során nem egynél lőfegyvert találtak, s karácsony első napján az egyik telepes udvarára kézigránátot dobtak. Több házba bezörgettek az éjszakai órákban. Szilveszterkor jön a végső leszámolás rémisztgetésekkel. A telepesek dr. Kopasz Gábor városi főlevéltárosnál, a volksbundista svábok igazolóbizottságának elnökénél panaszt tettek Székesfehérváron. Az ügy a rendőrség elé kerül. A Fehérvári Hírekre hivatkozva több, forrásként használt munka (Mezőfalva története, Fejér Megyei Történeti Évkönyv, A magyarországi németek kitelepítése) is tényként közli a „kézigránátdobálás történetét”, de Szatmári István községi rendőr nem tud az esetről, márpedig véleménye szerint ennek még az akkori, erőszaktól terhes időben is nagyobb visszhangja lett volna. Dr. Erdős Ferencnek, a Fejér Megyei Levéltár igazgatójának, a község történetét jól ismerő szakembernek is változott a véleménye: szerinte megszervezett provokációról lehetett szó. Erre utal az is, hogy sem a Fehérvári Hírek, sem a többi helyi lap nem tért vissza az esetre, jóllehet, a bírósági ítélet vagy legalábbis a letartóztatások tényét már csak elrettentésül is közölték volna. A német nemzetiségű, illetve Volksbund-tag lakosság áttelepítésének előkészítése 1946 februárjában vett újabb lendületet. A belügyminiszter 1946. február 9-én megjelent rendelete a német lakosság áttelepítésének befejezéséig felfüggesztette a község autonómiáját, feloszlatta a képviselőtestületet, s az önkormányzati jogok gyakorlását a járási főjegyzőre bízta.31 Az elöljáróság tagjai megtarthatták hivatalukat, de csupán tanácskozási és előterjesztési joggal rendelkeztek, a döntés joga a főjegyzőt illette meg. Erről 1946. március 22-én kelt levelében értesítette dr. Halasy Rektorisz Tibor járási jegyző a hercegfalvi elöljáróságot:32 _____________ (Folytatjuk) 29 FML Hercegfalva község iratai 1945. 3 °>31 Mezőfalva története ^ FML Hercegfalva község iratai 1946. (1-1000)