A Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 110-135. szám)

1994-06-04 / 113. szám

1994. június 4., szombat Rengeteg segítséget kaptunk terveink megvalósításához...” Átadták a tanirodát Tegnap délután ünnepélyes keretek között az intézmény új épületrészében megnyílt a Közgazdasági és Külkeres­kedelmi Szakközépiskola ügyviteli gyakorlóirodája. Pont került az egyik i-re — az oktatóbank átadását jövőre tervezik. Az ünnepség előtt Oláh Jánosné igazgatót és Kondor László igazgató­­helyettest kérdeztük. Oláh Jánosné: — A most elkészült iroda terve 1988-ban született: az MHB helyi fiókja akkori igazgatójával, Máté La­­josnéval közösen határoztuk el egy oktatóbank létesítését — tervünket a bank budapesti köz­pontja is támogatta. A tervezési időszak végén — 1991-et ír­tunk ekkor — már kétszintes komplexumban gondolkod­tunk: a földszintre oktatóban­kot, az emeletre tanirodát ter­veztünk. A taniroda átadásával már elindíthatjuk a gyakorlati képzés új formáját. — Mi ennek a lényege, jelen­tősége? O. J.: — A képzésben részt vevők — nem csupán diák­jaink, mert az iroda a tovább­képzés és az átképzés egyik fel­legvára is lehet a jövőben — a valóságos vállalkozásokkal sok tekintetben megegyező, ám szi­mulált cégnél sajátítják el a leg­fontosabb gyakorlati tudnivaló­kat. Alkalmazzák azt, amit el­méletben már megtanultak a tit­kárság, a személyügy, bér- és munkaügy, a beszerzés és érté­kesítés, a pénzügy és a számvi­tel területén. Kiemelném azt a az új szakmát, amelynek okta­tására a taniroda létével nyílik lehetőség. A majdani európai üzleti asszisztensek képzéséről van szó — ez olyan komplex formát követel, amely az iroda nélkül elképzelhetetlen. Kondor László: — A gya­korlóiroda optimális működése esetén a képzés gyakorlati ideje lerövidül, magyarul: a konkrét ügymenetbe való beilleszkedés meggyorsul, minimálisra szű­kül a betanulási idő, a végzett diákok nem kezdőként mennek dolgozni. Ez a leendő munka­adónak is fontos, lényeges szempont, legyen szó akár egy bankról, akár bármilyen vállal­kozásról. Nem mindegy, mikor tud teljes értékű munkát végez­ni az új alkalmazott... — Az imént megnéztem az irodát, gondolom, jelentős se­gítséggel lehetett csak a látott színvonalon létrehozni... O. J.: — Végig rengeteg se­gítséget kaptunk terveink meg­valósításához: ötvennégy támo­gató, vállalkozás segített, közü­lük a Dunaferrt, az MHB-t, az OTP-t, a Papirusz Kft.-t és a Sulák kft.-t emelném ki, vala­mint a Dunaújvárosi Polgár­­mesteri Hivatal jelentős er­kölcsi és anyagi segítségét. K. L.: — Szereztünk támo­gatást a Munkaügyi Minisztéri­um központi és a Fejér Megyei Munkaügyi Központ decentra­lizált Szakképzési Alap pályá­zatain is. A segítségek nélkül elképzelhetetlen lett volna a komplexum létrejötte... — Az „első ütem” megvaló­sult— mi következik? K. L.: — Működőképessé kell tenni az oktatóbankot: a technikai-berendezési felada­tok mellett szervezési és tartal­mi kérdéseket is tisztázni kell — ezeket természetesen ismét külső szakemberek bevonásá­val hajtjuk végre. — Mikorra várható az okta­tóbank elkészülte? O. J.: — Ezt az anyagi hely­zetünk alakulása dönti el — a támogatásoktól és a pályáza­toktól függ. A jövő tanévben indulnia kell... Ny. Zs. Diákszínjátszók Pakson Döntő Tegnap kezdődött Pakson a III. Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó döntője. A Magyar Drámapeda­gógiai Társaság meghirdette versengésen több mint ötszáz csoport (tízezer gyerek!) szere­pelt — a paksi döntőn a területi megmérettetések húsz legjobb csoportja és négy, határainkon túli magyar együttes lép fel a hét végén. KULTÚRA — MŰVELŐDÉS Ingyenes Duna-túra — gyerekeknek Védőszárny A nyári szünidőben ingyenes Duna-túrát szervez gyerekek­nek a Dyslexia Szövetség kere­tében működő Védőszárny Handicap Sportkör: a gyermek­­szervezetek, sportkörök kis ha­jósainak jelentkezésére számí­tanak, de — saját felszereléssel — minden gyermek kopogtat­hat a szervezetnél. A túra útvo­naláról később tájékoztatják a jelentkezőket. Jelentkezni a kö­vetkező címen lehet: Dyslexia Szövetség Védőszárny Handi­cap Sportkör (Miklós László) — 1988 Budapest, Baross u. 15. Telefonon is érdeklődhet­nek a vízitúrázók (szülők, szer­vezetek képviselői): az 1/133- 9368-as számon hétköznap dél­előtt 8-tól 11 óráig hívhatják Miklós Lászlót. Az ismeretlen olvasó Könyvhét A csütörtökön megkezdődött könyvhét központi eseményei­nek sorában — a díjátadások, a dedikálások, találkozók mellett — rangos esemény köszöntötte a művek „használóit” is. Stíl­szerűen egy nagy könyv lett az ismeretlen olvasó emlékműve — a kötetbe neves írók, költők jegyezték be üzeneteiket, a könyvet minden évben kiviszik majd a Vörösmarty térre. a hírlap 5 Ballagás helyett — gyermekhét Ovibúcsúztató Játékos formában búcsúznak a nagycsoportos gyerekektől a jövő héten a 4. számú óvodá­ban — az intézmény gyermek­hetet szervez a „ballagóknak”. Hétfőtől péntekig tart a prog­ramsorozat a Gorkij téri oviban. A szervezők számítanak­ a szü­lők aktív részvételére is: családi rendezvényekkel színesítették a programot. Lesz olyan rendez­vény, ahol a volt óvodásokat várják... Hétfőn az óvodások munkái­ból készült rajzkiállítás nyitja a sort — az érdeklődők (volt ovi­sok!) óvodatörténeti tárlatot is láthatnak. Kedden délután négy órától családi tornára invitálják a gyerekeket és szüleiket, szer­dán — ismét délután négytől — családi „Ki mit tud?”-ot szervez az intézmény, a famíliáknak já­tékos feladatokból kell bizonyí­taniuk. Csütörtökön felkerekednek a nagycsoportosok — Martonvá­­sárra kirándulnak a gyerekek. Pénteken — a gyermekhét finá­léjaként — délelőtt Dunakeszi­ből fogadnak ismeretlen, fe­ledett játékokkal zsúfolásig ra­kott buszt: a kicsik kipróbálhat­ják majd a„játékbusz” kincseit. Délután három órától a nagy­­csoportosok évvégi búcsúztató­ja következik: kis ünnepséggel búcsúznak az iskolába induló gyerekek. írásbeliség és demokrácia összefüggéseiről Olvasáskonferencia Idén kilencedszer rendezik meg az Európai Olvasáskonfe­renciát — a július 23-án kezdő­dő négynapos találkozó hely­színe ezúttal Budapest lesz, az idei találkozót a Magyar Olva­sástársaság szervezi. A konferencia résztvevői, előadói az írásbeliség és de­mokrácia összefüggéseit felöle­lő témákban fejtik ki álláspont­jukat. A központi témakört érintve szó lesz a kétnyelvű — vagy többnyelvű — írásbeliség isko­lai tapasztalatairól, a számító­gépnek és a televíziónak az ol­vasás és a fogalmazás tanításá­ban betöltött — problémás — szerepéről és a problémák oldá­sának lehetőségeiről is. A nem­zetközi konferencia résztvevői megvitatják majd az iskolák és könyvtárak kapcsolatának fej­lesztési módjait és lehetőségeit, az olvasáskutatás előtt álló fel­adatokat. Külön tárgyalnak majd az olvasási nehézségekről és az olvasási zavarok kezelésé­ről. Szó lesz a találkozón az ol­vasástanítási stratégiákról és „divatokról” is. A nemzetközi találkozóra a Magyar Olvasástársaság címén jelentkezhetnek az érdeklődők (további információkat is ezen a címen kaphatnak): Széchényi Könyvtár — 1827 Budapest; Budavári Palota. Jelentkezni Bátonyi Violánál lehet. Még javában tartott a II. világháború, amikor megkezdő­dött a kelet-európai országokban élő német nemzetiségű lakosok kálváriája. Idén ötven esztendeje, hogy a „felsza­badított” területekről „malenkij robot”-ra hurcolták őket — az őslakosokkal együtt —, hogy azután nem sokkal im­­már „törvényesen” is megkezdődjön kitelepítésük. Írá­sunk a fél évszázaddal ezelőtti eseményekre pillant vis­­­sza: egyrészt felvillantja azokat a világpolitikai indítéko­kat, motívumokat, amelyek a németség sorsának alaku­lását befolyásolták, másrészt egy község, Mezőfalva — az egykori Hercegfalva — lakosai sorsának alakulásán keresztül próbálja felidézni a kort. Nem számonkérési szándékkal, csak emlékeztetőül. 7. rész — Addig is voltak ellentétek a faluban a magyarok és a svábok között, ezek az ellentétek azonban nem haladták meg — hogy úgy mondjam — a szokásosat. Már amilyen ellentétek voltak abban az időben egy faluban, mondjuk a reformátusok és a katolikusok, vagy az alvégiek és a felvégiek között. Kocsmában, bálban elcsat­tant egy két pofon, de azonkívül semmi. Mindkét közösség élte a maga megszokott, bár elkülönült életét. Egymás köreiből nemigen házasodtak, ezt főleg az öregek tiltották, a fiatalabbak már nem­igen voltak tekintettel a nemzetiségi, vallási hovatartozásra. De a telepesek idekerülésével három részre szakadt a falu, mert az újonnan jöttek az itteni magyarokkal sem igen értették meg egy­mást. Állandóak voltak a verekedések, a község huszonegy rendőrének minden erőfeszítésre szüksége volt, hogy a rendet úgy ahogy fenntartsa. Ruppert Teréz (1947. május 24-től Szatmári István felelsége) visszaemlékezése: — Az is gond volt, hogy a telepesek nagy része nem értett a gazdálkodáshoz. Beleültek a készbe, amit a sváboktól elvettek. Amíg abból tartott, addig ettek-ittak, de dolgozni nem nagyon akartak. Igaz, nem is értettek hozzá. Volt, aki dróttal kötözte a sző­lőt, mondván, hogy az évekig eltart, s nem kell minden évben újra kötözni. Volt olyan is, aki a sváboktól elvett tehenet az udvaron a fához kötötte, s csak akkor fejte meg, ha szüksége volt egy köcsög tejre. Gondozni sem tudták rendesen, így nem csoda, ha szegény jószág egy hónap múlva elpusztult. Más, hogy a svábok pincéjéből szerzett bort be tudja vinni a lakásba, az ajtó mellett a falat hordó „nagyságúra” kivágta. Szóval az ilyen hozzá nem értés, pazarlás tovább fokozta a saját vagyonából kiforgatott sváb lakosság elke­seredését. A német nemzetiségű lakosok egy része megpróbálta menteni a menthetőt, többen magyarosították nevüket, vélvén, így mentesül­nek a hátrányos következmények alól. A Magyar Királyi Belügy­minisztérium 1945. augusztus 9-én értesíti a községi elöljáróságot, hogy Wagner Gyula Miklós családnevét „Varsányi”-ra magyaro­ D. Kiss Csaba kitelepítve síratta. 1945. december 21-én kelt az 50.916/1945. sz. belügymi­niszteri értesítés, miszerint a belügyminiszter az 1909-ben szüle­tett Rédl István nevét — kérésére — „Rónai” névre változtatta.29 Összetűzések a telepesek és a német lakosság között A telepítések körüli bizonytalanságok, ellentmondások feloldá­sára több község — így Hercegfalva — telepítési ügyeinek intézé­sére felügyelőket neveztek ki. 1945. szeptember elsején az OFT Székely Kálmán telepfelügyelőt bízta meg a telepesek fogadásá­nak előkészítésével. Ez sem akadályozza meg azonban, hogy ok­tóber 17-én éjjel ne történjen súlyos incidens a községben. Egy volksbundosokból álló csoport rátört a telepesekre, bántalmazták a nőket és a gyerekeket is. Székely Kálmán utasítására megerősítették a rendőrséget — valószínűleg ekkor emelték fel a létszámot huszonegy főre, mint azt Szatmári István említette —, az éjszakai órákban pedig járőrök teljesítettek szolgálatot, nemcsak belterületen, hanem a pusztákon is.30 Ennek ellenére gyakoriak voltak továbbra is az összetűzések. Szatmári István visszaemlékezése szerint hetente akadt egy-két súlyosabb verekedés — gyakori volt a kéz- és lábtörés — a telepesek és az otthonaikat féltő német nemzetiségű lakosok között. De súlyosabb incidensről is beszámol a Fehérvári Hírek 1946. január 6-i száma. A lap kézigránátot hajigálnak a hercegfalvi volksbundista svábok a magyar telepesek udvarába címmel arról számol be, hogy a svábok „hiába kerültek felügyelet alatt álló telepekbe az igazolási eljárás lefolytatása után... továbbra is agresszíven viselkedtek, fenyegették a telepeseket. Házkutatás so­rán nem egynél lőfegyvert találtak, s karácsony első napján az egyik telepes udvarára kézigránátot dobtak. Több házba be­zörgettek az éjszakai órákban. Szilveszterkor jön a végső leszá­molás rémisztgetésekkel. A telepesek dr. Kopasz Gábor városi fő­levéltárosnál, a volksbundista svábok igazolóbizottságának elnö­kénél panaszt tettek Székesfehérváron. Az ügy a rendőrség elé kerül. A Fehérvári Hírekre hivatkozva több, forrásként használt mun­ka (Mezőfalva története, Fejér Megyei Történeti Évkönyv, A ma­gyarországi németek kitelepítése) is tényként közli a „kézigránát­­dobálás történetét”, de Szatmári István községi rendőr nem tud az esetről, márpedig véleménye szerint ennek még az akkori, erő­szaktól terhes időben is nagyobb visszhangja lett volna. Dr. Erdős Ferencnek, a Fejér Megyei Levéltár igazgatójának, a község törté­netét jól ismerő szakembernek is változott a véleménye: szerinte megszervezett provokációról lehetett szó. Erre utal az is, hogy sem a Fehérvári Hírek, sem a többi helyi lap nem tért vissza az esetre, jóllehet, a bírósági ítélet vagy legalábbis a letartóztatások tényét már csak elrettentésül is közölték volna. A német nemzetiségű, illetve Volksbund-tag lakosság áttelepí­tésének előkészítése 1946 februárjában vett újabb lendületet. A belügyminiszter 1946. február 9-én megjelent rendelete a német lakosság áttelepítésének befejezéséig felfüggesztette a község au­tonómiáját, feloszlatta a képviselőtestületet, s az önkormányzati jogok gyakorlását a járási főjegyzőre bízta.31 Az elöljáróság tagjai megtarthatták hivatalukat, de csupán tanácskozási és előterjesztési joggal rendelkeztek, a döntés joga a főjegyzőt illette meg. Erről 1946. március 22-én kelt levelében értesítette dr. Halasy Rektorisz Tibor járási jegyző a hercegfalvi elöljáróságot:32 _____________ (Folytatjuk) 29 FML Hercegfalva község iratai 1945. 3 °>31 Mezőfalva története ^ FML Hercegfalva község iratai 1946. (1-1000)

Next