A Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 240-265. szám)

1994-11-24 / 260. szám

2 a hírlap__________________________________VÁROSKÖRNYÉK_______________________1994. november 24., csütörtöl Egy rendszerváltás, négy év — számvetés Perkátán A félutak és végletek faluja Perkáta — vagy ahogy manapság emlegetik „Peru” —, nem tartozik a hátrányos helyzetű községek kö­zé. A város közelségén túl előnyt jelent számára a 62- es főútnak köszönhető forgalom is. Ennek ellenére a faluközpont csak az elmúlt évek során szépült meg. A falu értékei közé tartozik a „művelődési kastély” a melléképületekkel, s talán az a régi malomépület is, amely kitört ablakaival meglehetősen kiábrándító képet mutat a nemrégiben rendbehozott Kossuth­­szobor mellett. Mi ez a vb-ülésekhez képest? Két szék a pad alatt — Milyen érzésekkel, gondo­latokkal zárja ezt a ciklust? — Egy jól együttműködő testületnek köszönhetően ered­ményes négy esztendőt tudha­tunk magunk mögött — mond­ja Radeczki György polgármes­ter. A telefont leszámítva kitű­zött céljainkat maradéktalanul teljesítettük. Ez persze nem je­lenti azt, hogy elégedettek va­gyunk — van még tennivaló... — A „protokoll” interjúk so­rán a polgármesterek mindig dicsérik a testületet... — Valóban nem tudok rosszat mondani. Az egyetlen dolog, amely megosztotta a vé­leményeket az a második világ­­háborús emlékmű elhelyezése körüli huzavona volt. Akkor hosszú ideig döntésképtelennek bizonyult a testület. A tanács­­rendszer utolsó három évében a vb-ülések nálunk szinte csak intrikákból, veszekedésekből álltak. Ahhoz képest... tényleg azt mondhatom, hogy konflik­tusmentesen dolgoztak együtt a képviselők. —­Rossz szájíz? Csalódás? — A telefon, és azt kell mondjam: maga az önkormány­zatiság, amelyet én inkább ma­­gunkrahagyatottságnak nevez­nék. —A jövő sem valami biztató. Miért vállalja mégis a megmé­rettetést? — Erre a kérdésre a legnehe­zebb megfogalmazni a választ. Gondoltam arra, hogy elme­gyek igazgatónak egy gazdasá­gi társuláshoz. Aztán amikor a perkátiak — az itt élők soha nem mondják úgy, hogy perká­­taiak — megtudták, felelősség­re vontak. Azt mondták, ezt nem tehetem meg a községgel. Hiszen bíznak bennem. — Meg sem fordul a fejében, hogy ezúttal nem önt választ­ják? — Ezt kérdezték már tőlem. Akkor is azt mondtam, amit most. Van egy szólás, hogy akkor két szék közül a pad alá esek. Csakhogy én nyugodt va­gyok. Ugyanis nekem a pad alatt is van még két székem... A testület tagjai: Radeczki György polgármester (függet­len), Bakos Imre (Agrárszövetség), Hon­áth­ Judit (Agrárszö­vetség), Papp István (Agrárszövetség), Sztanó Anna, Kásler József, Siba Ignác, dr. Szűcs Mihály, Mosonyi György, Vaskó Ferenc, Lehoczki Ádám függetlenek. Ismét emberközelben A falu egyik érdekes és sokak szemében ellentmon­dásos lakosa Szilasi György, volt MDF-es országgyűlési képviselő, aki mindenkép­pen hozzátartozik az elmúlt négy évhez. Viharos meg­nyilvánulásai után ismét nyugodt és megfontolt em­ber benyomását kelti. Beszélgetésünk során el­mondta, kevesen gondolták róla, hogy választási kudarca után visszamegy tanítani. Három diplomája ellenére mindössze 3-4 órát tart a kor­rekciós csoport számára. Er­re is van képesítése, kedve is, de szívesen dolgozna többet. Történelmet tanítani nem en­gedik... inkább visszahívtak egy nyugdíjast. A helyi poli­tikában nem kíván részt ven­ni. Helyzetét reálisan érté­kelve úgy gondolja, politikai visszatérésének nincs itt az ideje. A viszonylag ismeret­len Piac Párttal nem voltak illúziói az országgyűlési vá­lasztásokon. Bár kapott aján­latot egy népszerűbb párttól, de így akarta vállalni a meg­mérettetést. Nem vár változást az új önkormányzattól, szerinte sokan otthon maradnak majd december 11-én. Kevesen merik vállalni a megmérette­tést — véli —, akik pedig hajlandók erre, nem közössé­gi, hanem egyéni céljaikért teszik. Mert látták, a jelenle­gi testület is megtalálta a szá­mítását... A képviselők a kereskedelemben érdekeltek? Perkát(a)i céhtörvények A perkáti emberek hagyo­mánytiszteletéről mi sem tanús­kodik ékesebben, mint hogy eb­ben a községben még mindig fellelhető Rajk Lászlóról elne­vezett utca. Vagy az ifjabbról lenne szó...? No de foglalkozzunk inkább a helybeli politikusokkal. A perkátiak szerint a testület tag­jainak az elmúlt ciklusban azo­nosak voltak az érdekei, egy­más köreit nem kellett megza­varniuk. Hogy miért? Azt be­szélik, hogy a képviselők, s maga a polgármester is érdekel­ve van különböző kereskedelmi egységeknél. Ennek köszönhe­tő, hogy egy bizonyos kft., ne­vezetesen a Percentrál mono­polhelyzetre tett szert. Mellet­tük jelenleg már csak két vállal­kozó próbálkozik felszínen maradni, a többiek feladták a harcot. Már csak azért is, mert odáig fajult a dolog, hogy adott esetben a Percentrál üzletében nem szolgálták ki azt a gyere­ket, akinek máshol vásárolt ke­nyér volt a kezében. Ez a község sem úszta meg az iskolaigazgató választást bo­nyodalmak nélkül. Azt mond­ják, a döntés inkább személyre szólt, mint a szakmai tevékeny­ségnek. A testületet az elmúlt négy esztendő során egyetlen dolog osztotta meg: az istennek se tudták eldönteni, hogy a má­sodik világháborús emlékmű hová kerüljön. Illetve döntés volt. Az alkotó elképzelésének megfelelően a templomkertben kapott volna helyet, végül még­is a szovjet hősi emlékmű mögé „dugták”, a temetőbe. Mint a polgármestertől meg­tudtuk, a községnek van tarta­léka ,­ telefonra tették félre. Hogy van pénz, az a kastély üzemeltetésén is látszik. Évente több milliót visz el, mégsincs kihasználva. Másféle hasznosí­tására még csak próbálkozás sem történt. Csak a könyvtár és az iskola három korrekciós cso­portja található itt, a többi szo­ba lezártan árválkodik, a hatal­mas lépcsőházban olyan meleg van, hogy — ha lennének — hajléktalanszállást is berendez­hetnének. Még egy gondolat erejéig maradjunk a könyvtárnál. Né­­hányan úgy vélik, csak azért van főállású státusz erre a mun­kakörre, hogy az egyik képvise­lő ne legyen munkanélküli. S végül a közbiztonságról. A polgármester szerint, mióta pol­gárőrök járják éjszakánként a falut, azóta látványos a javulás. Az itt élők talán nem tudnak er­ről, mert azt mondták, éjsza­kánként félve mennek haza. Mini laboratórium maximális gondokkal Jelentős beruházások A perkátai egészségügy vál­tozásairól dr. Bányai Ferenc körzeti főorvos beszélt. Az épü­letben ugyan a felújításon és gázbekötésen kívül nem történt változás, eszközökben viszont sokat gazdagodott a falu. Mind­két rendelőbe kaptak számító­gépet és EKG-készüléket. Sőt, van vércukor-vizsgálójuk is. Ám a sok pénzért megvásárolt kis laborral nagy gondok van­nak. Nincs megfelelő helyiség és nincs, aki üzemeltesse, mert a rendelésről senkit nem tudnak tartósan nélkülözni. Ennek megoldására egyelőre nincs az önkormányzatnak fedezete, így hiába vették meg a berendezést. Jelentős beruházás volt a fogor­vosi rendelő teljes eszközcseré­je és oda is vettek számítógé­pet. Újdonság: a tanácsadóban megoldották a nők rákszűrését. Az önkormányzat — amint a vásárlásokból is látszik — Per­kátán maximálisan támogatja az egészségügyet. A telefonra még itt is várni kell Gáz, utak, temető Mint a legtöbb községnél itt is elsőrendű feladat volt a gáz­vezeték kiépítése. Az önkor­mányzati pénzen és lakossági összefogással megvalósított közmű 1991. novemberében készült el. Ezt követően az utak rendbetételére fordították a leg­több energiát. Ma már ők is el­mondhatják, hogy a község va­lamennyi útját, utcáját szilárd burkolattal látták el. A csalódást itt is — a testület önhibáján kívül — a telefon­helyzet megoldatlansága okoz­za. A lakosság nem kis megelé­gedésére sikerült viszont rend­be tenni a község temetőjét, ahonnan húsz év felhalmozó­dott — szomorú, de így van —­­szemetét hordták el. Hosszú hu­zavona után itt kapott helyet a második világháborús emlék­mű is. Mivel meglehetősen nagy ki­terjedésű a község, sok gondot okozott korábban az autóbusz­közlekedés is. Megoldották, Perkáta távolabbi pontjain is alakítottak ki buszmegállókat, így a volán járatai eljutnak a község minden részébe. Ha az elnök idelátogatna­­ Öregedő falu A község négyezer lakosábó a munkaképes korúak nagy ré­sze Dunaújvárosban, Székesfe­hérváron, Pakson és Budapes­ten dolgozik — ingáznak. Sa­jos a létszámleépítések sora elsősorban tőlük szabadulna meg, így itt is növekszik a m­un­kanélküliek száma, s sokan ré­szesülnek jövedelempótló tá­mogatásban is. Több mit nyolcszázan vannak a nyugdí­korhatárt betöltötték. Hetven nyolcvan család semmiféle jö­vedelemmel nem rendelkezik ők kizárólag önkormányzati se­gélyekből élnek. Perkátán­­ szót kell ejteni a cigányságra Telep már nincs, családi házai­ban élnek a faluban, s a polgár­mester véleménye szerint az e világon semmi gond nincs ve­lük. Azt szokták mondani, ha köztársasági elnök egyszer ide látogatna, az egyik cigány csa­lád házát mutatnák meg nek mint legmutatósabbat. Iskolára volt pénz, eszközökre nem Tervre félmilliót A perkátai Hunyadi Mátyás Általános Iskolában 446 diák tanul huszonegy tanulócsoport­ban. Létszámuk az elmúlt évek­ben folyamatosan emelkedett. Posch Lászlóné — idén válasz­tott — iskolaigazgató elmond­ta, az önkormányzat az elmúlt négy évben nagyon sokat köl­tött az iskola épületére. Felújí­tották a tetőszigetelést, a vizes­blokkokat. A villamos hálózat korszerűsítése négymillió fo­rintba került. Az iskolában a nyelvtanárok kivételével elegendő szaktanár van, képesítés nélkül senki nem tanít. A zeneoktatásnak már több mint tízéves hagyománya van. Ami viszont elmarad a kí­vánalmaktól, az a számítógép­park. A jelenlegi Commodor gépekkel nem lehet sem oktat­ni, sem szakkört szervezni. Ke épületben oktatnak, az osztá­lyok nagyobb része a húsz év épített intézményben, a körrek­ciós csoportok a műemlékjelle­gű művelődési ház (kastély épületében kaptak helyet. A művelődni szándékozó helyzete nagyon sanyarú Perká­tán. A néptánccsoporton , könyvtáron kívül nincs más ki­kapcsolódási lehetőség. Ezér készíttettek egy kihasználás tanulmánytervet a művelődés házra — félmillió forintén Hogy mire jutottak — arre még nincs információ... A félutak faluja Perkáta. Persze nem földrajzi helyze­tére gondolunk, hanem beruházásaira. Vettek egy la­bort, de nincs helye. Több milliót költenek az iskolá­ra, de nem oktatási eszközökre. Felavatnak egy szép emlékművet, erre eldugják. Nincs pénz a tanárok fi­zetésemelésére, mindenki a minimumbért kapja, de töméntelen pénz folyik el a kihasználatlan kastélyra. S szomorú, de találkoztunk a végletekig ellehetetle­nült emberekkel, akik már-már rájuk omló kunyhó­ban laknak, s reményük sincs a boldogulásra. szöveg: Kiss S. Anna, Szalai Attila fotó: Lázár Zsolt

Next