Dunaújvárosi Hírlap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-21 / 18. szám
Űrszonda indult a Plútóhoz Az űrkutatás történetében elsőként űrszonda indult Naprendszerünk legtávolabbi és legkisebb bolygójához, a Plútóhoz. A 6,4 milliárd kilométeres utat több mint kilenc év alatt teszi meg. 6. oldal Káldy László 1938-ban jött a világra . A Műszaki Egyetem gépészmérnök szakát végezte el. Egyetemista kora óta filmezik. Az ama Ttör, újabban független filmesek egyik leg(el)ismertebb alkotója. Némileg szerényen máig is a Szertár című, 1974-ben készült munkáját tartja a legjobbnak, s mely a soltvadkerti tűzoltókról szól, akik kiadják a szertárat lajkodalmakra. Számos díjat nyert különböző helyi és országos B. fesztiválokon. A Győr-Sopron- Moson megyei Kisbabóton él. A faluban készítette Kocsma Televízózióját is, amely új korszakának egyik híres munkája Gyeny bábcsi, a nagyikért Ábrahám Szilvia négy-, illetve mindjárt júliusban érkezik az újabb baba - ötunokás nagymama, Fehérváron él. Lengyelországból, Varsóból immár negyven éve eljött egy férfi kedvéért. 7. oldal omével ezelőtt roppant a kanyar térségében sebesültekkel együtt >0 ezres veszteséget a 2. hadsereg, 8. oldal Cselédek helyett Arról sokszor van szó, hogy a munkahelyeken, vagy a politikában, hogyan lehet egyenlő szerepeket osztani a nemeknek... 7. oldal Teljesen szabad vagyok Szabó Zoltán A magyar ama..., bocsánat, független filmesek doyenje. Azt mondja, nem is érti, hogy nálunk miért van olyan pejoratív hangzása az amatőr szónak. Igazán függetlenek pedig kevesen vannak, lehetnek. Káldy László csinált vagy hatvan filmet negyven év alatt. A hasonszőrűek, a hivatalos csatornákon kívül tevékenykedő alkotók mindenhol ismerik, szívesen látják. Kisbabóton él, egy 250 lelkes faluban. Fehérváron, a Méhkas Aula Kulturális Egyesületben tevékenykedő filmeseknek - pl. Arany Gold Zoltán, Falvay Miklós, Garami Richárd - is felcsillan a szemük, mosolyra húzódik a szájuk, ha róla esik szó. Néhány hete, a Barátság klubmozival közösen egy hosszú téli estét töltöttek meg Káldy László filmjeivel, válogatva a négy évtized munkáiból. Természetesen eljött ő is, Kisbabátról. - Úgy tudom, szuper 8-as géppel kezdte, és a Műszaki Egyetemen indult a filmes pályafutása. Csak úgy, a maga kedvére fogott bele? - Az egyetemen találtunk egy 16 milliméteres kamerát, amit kutatási célokra szereztek be, de senki nem használta. Azt mondták, dolgozhatunk vele, ha a KISZ-szervezetnek készítünk, hogy úgy mondjam, propagandafilmeket. Hát, mi aztán csináltunk mást is, így aztán én a KISZ révén tanultam meg kezelni a 16-os kamerát. Ilyen gépem az egyetem után persze nem volt, túl drága szórakozás lett volna. Akkor a szuper 8-as elérhető volt, azzal dolgoztam, mint a legtöbben. - A KISZ ottani potentátjai tudták, hogy mást is csinálnak? - Nem szóltak bele, miután megcsináltuk a híradókat. Én 1956-ban voltam elsőéves, s mint tudjuk, sok baj volt akkor az egyetemistákkal. Már a pufajkások hatalomra kerülése után, 1957 januárájában eljött a Műegyetemre Marosán elvtárs. Berendelték az egész tanári kart a terembe, a Marosán pedig üvöltözött, ordított, mint a fába szorult féreg. Lecseszte a nagy tudású professzorokat. Mi pedig, mint híradósok, felvettük. Mit mondjak, nagy élmény volt. - A hatvanas években kezdett önállóan filmezni? - Igen, 1960-tól jó húsz éven át intenzíven készítettem a filmjeimet, aztán jött a 15 éves szünet. Építettem a házat, és azt mondtam, én már nem vacakolok ezzel. Közben a civilek számára is kitaláltak egy egész jó kamerát, az amatőrökből pedig független filmesek lettek. Hatvanéves lettem, amikor forgattam egy negyvenperces filmet, melyben elmeséltem ismerőseimnek, mit csináltam 15 évig. Rögtön adtak is nekem életmű díjat, amit azoknak szoktak, akikről azt hiszik, úgyse jön már ide többet. Hát én mentem, ráértem, akkor kezdődött a második korszakom. - Az egyik öszeállításának címe kifejező, erősen önironikus. Néhány elb...ott játékfilmem a hatvanas évekből. Tényleg olyan rosszak? - Aki ebbe belekezd, rögtön töprengeni kezd, hogyan tudna nagyjátékfilmet csinálni. Ebbe a hibába mindenki beleesik. Velem is ez történt, s ezek tényleg el vannak b...va, a szó szoros értelmében. Összegyűjtöttem őket, hogy negyven év távlatából magamat is kifigurázzam. -Mit jelent az, hogy amatőr, pardon független filmes? - Ez sok esetben fából vaskarika. Nem olcsó ez a mulatság. Magyar pénzben több tízmillió forintos filmek készülnek Amerikában, s a rendezők független alkotóknak titulálják magukat. Nálunk pályázati pénzekből készítenek 5-10 milliós munkákat a függetlenek. Van persze, aki csak a nyugdíját áldozza rá. Az elnevezésről annyit, hogy ciki volt azt mondani, hogy amatőr, nálunk ennek a szónak pejoratív értelme van. Valaki bead egy pályázatot, odaírja, hogy ikszipszilon amatőr, mire szépen kiröhögik. Saját maga pénzeli a munkáit. Azt mondja, nem fél semmitől, tehát sok mindent megengedhet magának. Ezt hogyan kell érteni? — A pályázati munkáktól eltekintve, de az nálam nagyon ritka, nem kell megfelelni senkinek. Ilyen értelemben teljesen szabad vagyok. Sokszor nagyon kis stábbal dolgozom, gyakran egyedül, így aztán másokhoz sem kell alkalmazkodnom. Ráadásul emiatt olyan dolgokra felfigyel az ember, amely mellett a profik esetleg simán elmennek. S miután nagyon kevés pénzem van, rákényszerülök, hogy a lehető legegyszerűbb módszereket találjam ki. Márpedig minél egyszerűbb az ötlet, téma, annál jobban sikerülhet, pláne egy rövidfilm. - A robogós ember című filmjében ön robogott, és a saját bukósisakjára erősítette fel a kamerát. Kényszerből? - Van durván hatvan olyan munkám, amit filmnek lehet nevezni. Közülük háromban én szerepelek, ezek az utóbbi években készültek. Most ezeket favorizálják, s aki látja őket, azt hiszi, hogy exhibicionista alak vagyok. Pedig a kényszer vitt rá. Eredetileg pesti vagyok, de örököltem egy vidéki házat, a 250 lelkes Kisbabóton. Tán meglepő, de kevés ott a dramaturg, operatőr. Nincs, aki segítsen, s már olyasvalaki se akad, akit már korábban ne filmeztem volna le. Kínomban-keservemben magamra fordítottam hát a kamerát. Fontos, hogy az ember ne vegye túl komolyan magát, mert könnyen nevetségessé válik. Elébe mentem a dolognak, magamból csinálva bohócot. Ezek egyébként vidám filmek, tele öniróniával. Rengeteg díjat nyert. Megszámolta már, mennyit? - Talán hatvanat. Van, amelyikkel hármat-négyet is, némelyikkel egyet sem. Lényegében a díjakból finanszíroztam a következő filmeket. A falusi vécém egyébként a plafonig be van tapétázva az oklevelekkel. - Most min dolgozik? - Most bevallom, hogy egy majdnem nagyjátékfilmen töröm a fejem. Amihez már színészek kellenének, és elég sok pénz is. Kénytelen vagyok pályázni, most írogatom. Persze félek is, mert az ember mindig magasabbra akarja tenni a lécet, sokat akar, de könnyen beletörhet a bicskája. Mostanában egy majdnem játékfilmen töri a fejét a független Káldy László Fotó: Nagy Norbert Zágoni Erzsébet Nekünk már a világ is fáj Talán éppen ilyen hideg, szeles idő lehetett 183 évvel ezelőtt, amikor a szatmárcsekei kúriában, egy lefüggönyözött ablak mögött a gyenge testalkatú, fél szemére vak, krisztusi korban lévő Kölcsey Ferenc az utolsó tollvonással befejezte költeményét. A Flymnus 1829-ben jelent meg először egy évkönyvben, majd három év múlva a költő verseskötetében. Híre futótűzként terjedt, szavalták, énekelték különböző dallamokra. Nagyon megérett az idő egy nemzeti énekre, ezért megzenésítésére pályázatot írtak ki, amelyet Erkel Ferenc, a Nemzeti Színház karnagya nyert el. Kölcsey irodalomtörténetünk első szigorúan bíráló kritikusa volt. A tragikus érzelmű, férfias líra, a filozofikus költészet művelőjének nyelvészeti ismeretei, szónoki képessége és politikai tudása is lenyűgöző volt. Az ifjúság egyik szellemi vezére lett, 1823-ban nyakig belemerült az egyre izgatóbb hangulatú országgyűlésekbe. Periratai valóságos esszék, országgyűlési naplója lebilincselő olvasmány. Egyik nagy ábrándja: ha százszor hiába vetünk is, százegyedszerre aratni fogunk, s ha nem mi, hát unokáink... Azóta is ebben bízunk, ez a makacs hit ad erőt a rég, a közelmúlt és a jelen elviseléséhez. A magyar kultúra napján a nemzet himnuszának megszületésére emlékezünk, és legbiztosabb mentsvárunkba, kulturális értékeinkbe kapaszkodunk, amely remélhetően nem csalóka ábránd - identitásunk, megmaradásunk záloga. Nem felhőtlen ünnep ez sem. A támogatások fogyatkoznak, sok minden nincs a helyén, hol vár állott, most még kőhalom, kátyú... A legnagyobb baj, hogy mi már nemcsak a magyar haza miatt szoronguk, a világ is fáj nekünk.